Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-03-18 / 12. szám

110 VADÁSZ- ÉS VERSENY-I-AP. MÁRCZIUS 18. 1880. A vadászati törvények értelmében én, illetőleg a földesuraság a büntetés felét igényelhettük, s minthogy a büntetés fele, a költségekkel vagyona által fedezhető volt, a másik felét le kellett volt ülnie. A büntetés első felét és a költségeket igényeltem én most; a másik felét a büntetésnek, fiaival együtt a fogságban kellett megszenvednie. Ugy hagyták az ügyet folyni saját utján, közvetlen az árverés határidejéig s ekkor, sok kérésére, limánkodására megigértem neki, hogy a végrehajtással mindaddig késlekedni fogok, mig ő újra valamely csinyt el nem követ. Képzelhetni, mily örömmel egyezett bele. A biró, igen tiszteletre méltó és szigorú férfi, de nemes gondolkozású ember, tudomással birt tervemről, mely ámbár nem eléggé szigorú és törvényszerű, de emberies volt s ez esetben biztosabban vezethetett czélhoz. Azóta nem fogott többé fegyvert a kezébe, s a többi orvvadász is annyira megszeppent, hogy nyugalomba helyezte fegyverét. Ez idő óta zergéimnek, őzeimnek és siketfajdjaimnak háborítlan nyugtok van. Az emiitett egyén neve Kovaly s a helység kovácsa Zurgowon. A második pontot bajosabban lehetett keresztülvinni. Zergevadászaim a zergéket és őzeket csak durva söréttel lőtték, miután korábbi időkből megszokták ezt, s azt állították, hogy igy legbiztosabb a lövés; — eleintén hagytam őket eme hitükben, mignem mindjárt az első hajtásnál*) meggyőztem őket az ellenkezőről, midőn 3 zerge nagyon erős lövést kapott, s még is elmenekült örökre, mig a 4-diket csak ötödnapra kaphattuk meg. Azt hajtogatták ugyan: Nem, lesz azoknak semmi bajok; kilcurálják ők magokat; de ha egy nemes vad a csapatból kivál s völgynek lefelé a henyefenyők közé menekül, akkor halálos sérülést kapott s még ha kikúrálná is magát, a gyógyulási processzus annyira,elerőtleníti, bogy a tél szigora alatt elvész. Én magam is követtem a sebzett vadak nyomait. Eleinte mindenik erősen vérzett, majd hovátovább gyöngébben, mig henyefenyőknél az egyes vércsöppek egészen elvesztek s minden keresés sikertelenné vált. Ekkor meg igy szóltak embereim: „Nincs már semmi bajok!" Azt, hogy a durva sörét vagy ficzkó által ejtett csekély lyukakat a vérrel áztatott sűrű szőr beragasztá s a vérzés belsőleg tovább is tartott, és hogy a szegény állat igy még hamarabb elpusztul — hiába erősítgettem az emberek előtt. Azonban az ily módon való lövöldözést egyszerűen betiltottam s csupán a golyóval való lövést engedtem meg. Igy, ba találjuk a vadat, oly erősen vérzik az, hogy veszendőbe nem mehet, vagy legalább nagyon ritkán, csakis rendkívüli esetekben, mert erős záporesőben, a midőn a vad nyoma azonnal elvész, különben sem szokás vadászni. A zergéknek göbecscsel és ficzkóval való lövését betiltván, ez által mindenesetre több hasznot tettem a vadállománynak, mint egyedül az orvvadászat beszüntetése által. Azt, hogy mind a kettő üdvös volt: igazolja a valóban szép zerge állomány, a melylyel immár rendelkezünk, s csak most fognak csöndes óhajaim egy valóban erős zerge-állományra nézve teljesülni, miután az uj földes ur, HohenloheOehringeni Kraft Kerestély ő herczegsége elrendelte, hogy a hegyi legelőket, a magas hegységek fele részén, ezentúl nem kell bérbe adni, mi által a tiszta jövedelemből 2000 forint — esik el; de hát a mi szegény zergéink a juhászok és juhnyájak által nem zaklattatnak többé a csúcsok felé, hol nem egy gidánk ment veszendőbe, s nem szükséges többé a sónyalatókat a legmagasabb, a juhokra nézve hozzáférhetlen csúcsokra helyezni; pedig a sónyalatás rendkivűl nagy befolyással van a vad jó tápolására és szaporítására. Oszszel, *) Naponkint csupán egy hajtást lehetett rendeznünk, mivelhogy kevés zerge volt és igen nagy területeket valánk kénytelenek felölelni. K. majd a védett helyeken, az erdővegetáczió szélein, hol télen át, főleg zergéink a henyefenyőrégiókban, az erdők szélein tanyáznak, néhány kis boglyát állittatok föl oly növényekből, minők a zerge-régiókban tenyésznek, mi által a szegény vadat akitelelésben nagyon elősegítjük. Most térjünk át a rőt vadra. Két évvel ezelőtt ő herczegségének kegyéből gímvad-borjut és egy sutát kaptam, minélfogva lakásom mellett egy kis állatkertet rendeztem be azzal a tervvel, hogy ha körülbelől 20 s egy néhány dbból álló fővadam lesz, a felesleget kibocsátom s az állatkertben való továbbteuyésztésre mindig húsz darabot tartok benn. A mult év telén újra kaptam egy pár üszkeborjut s már 79-nek a nyarán két borju-szaporulatnak örvendhettem s 6 darabból álló szarvas-állománynyal rendelkeztem. Mily kedvező az égalj a rőtvadtenyésztésre nálunk, abból is beláthatni, hogy a szarvasborju a következő évben 6-ágas, az elmúlt nyáron pedig páratlan 10-ágassá fejlődött, tehát 3 éves korában már 9 ágat visel. Oly eset ez, mely mintha kissé a ,, Jägerlatein hoz hasonlítana, — de hát mégis igaz. Most pedig, az uradalom megvásárlása által, a legnagyobb örömemre, sok évvel egyszerre előre haladtam, a mennyiben ő herczegsége 80 db. fővadat akar ide küldeni és ha 200 dbnyi állomány lesz, kibocsátjuk. Egyelőre, mert az állatkert nagyon kicsiny, s a nagy hó miatt most nem bővithető, csak 2 vaggonnal érkezett fővadunk 12—12 dbbal, melyek közül, fájdalom, 4 db kimúlt s csak 20 db érkezett ide elevenen, ugy hogy eddigi állományunk 26 dbra rug. Mily szép lesz, ha már a közel jövőben erdeinkben fővaddal találkozunk, a mikor is a Tátra irigylésreméltó vadászterűletté válik, benépesülve medvével, zergével, rőtvaddal, őzzel és siketfajokkal. Kevés oly terület mutatható föl, hol e különféle vad mind együtt található. (Hát ba még Moufion is kerülne oda?) De talán unalmas is leszek már bőbeszédűségemmel; ám én, a testestűl-lelkestűl erdő- és vadnevelő, akkor lelkesülök, ha effélékről beszélhetek; ne vegye tehát rosz néven t. Szerkesztő Ur, ha netalán levelemet hosszú lére eresztém föl — a ki maradok, vadászüdvvel igaz tisztelője' K. (Kérjük máskor is, minél többet. Szerk. Lőjegyzékek e lefolyt idényből. Gróf Andrássg Aladár ő mltósága tiszadobi vadászterületén 1879-ben lövetett: Vadmalacz 1 Sündisznó 16 Róka 19 Kutya 13 Kösz. sas 2 Bagoly 7 Héja és ölyv 56

#Erd. szalonka 1 Szarka 63 Túzok 5 Varjú 115 Fáczánykakas 36 Nyest 6 Nyul 234 Vadmacska 3 Fogoly 3 Házi „ 7 Fürj 3 Menyét 11 Összesen: 601 drb. Az emiitett vadmalacz (1 éves süldő, Jährling) elejtése annyiban érdekes, mert mindenesetre rendkiviili módon eszközöltetett, legalább a mi az elejtésénél használt löveget illeti. Deczember hó egyik zord estéjén egy kerülőm járásából a falufelé baktatva, a tiszaszéli bozóton keresztül vezető út egy kanyarulatánál hirtelen 2 vele szemközt ügető vadmalaczczal találkozik. — A meglepetés kölcsönös. — A malacz rémültében mozdulatlan — mint egy oda szegezve áll helyén. — A kerülő meglepetéséből fölocsudva s a szerencsés véletlen szolgáltatta kedvező alkalom lehető legjobb fölhasználtatásának eszméjétől megkapatva, egy hirtelen rántással lekeriti fegyverét válláról. — De oh kegyetlen fátum! Ekkor jön eszébe, hogy fegyvere töltetlen... Ezalatt a malacz is, gyanút sejtve a kerülő ellenséges mozdulataiból, visszatör és az erdő felé koczog, követve a nagy hóban lihegő s fegyverét futtában töltő Nimródtól. — (Hogy porszaruja tartalmának két harma dát, töltés közben a hóra szórta — emlitenem sem kell.) Végre le volna a fojtás a por adagra verve, csak göbecs kell! — Igen ám, — most jön a másik bökkenő, mit a nekihevült vadász szintén kifelejtett számadásából ! Csak keres — csak keres, — összevissza kutatja a tarisznyát, — de sem göbecs — sem golyó, és a malacz már az erdő szélén jár! . .. Határtalan desperatiójában végtelen haragtól lángoló szeme egyszer csak lájblija (mellény) aczél-gombjain akad meg s még csak az imént legczifrább káromkodásokat pergető ajakát az önelégültség félreismerhetlen mosolya játsza körül, mellyel mintegy saját esze találékonyságát jutalmazza. Hirtelen elhatározással lecsavar egy gombot, a csőbe ereszti s még egyszer neki rugaszkodva egy pár ugrással közelebb ér a vadhoz, megáll — czéloz és tüzel. S ime az egyik malacz (talán nem is a czélba vett!) fölbukik, de ismét föltápászkodva s erősen sántítva társa után iparkodik. — A nagy hóban azonban csakhamar elmarad tőle s a végső megfeszítéssel utánna iramodó János által (ki hevében a puskát is eldobja) lefüleltetik s agyonbicskáztatik. A lájbli gomb hátulsó bal lába szára csontját zúzta össze ... Hogy mily diadalérzettől sugárzó arczczal hozta vállára vetve a falun keresztül a malaczot (mely különben, köztünk maradjon, oly elgémberedett, oly sovány volt, mint a vigasztaló szó) képzelhetni. B. S. Tisztelt Szerkesztő ur! Becses — lapjában olvasott felhívásra van szerencsém a világosi uradalomban 1879. febr. 1-től 1880. febr. l-ig lőtt vadak jegyzékét megküldeni. — Nálunk az idén a rendkívüli szigorú időjárás miatt sem a szokott téli erdei, sem a körvadászatok nem tartattak meg. Az erdei szalonkák, valamint ruczák legnagyobb része estéli lesen lövetett; a nyulak pedig többnyire a septemberi fürjezések alkalmával. Megemlítem még, hogy a fürjezést én rendesen a kukoriczákban egy pár hajtóval gyakorlom. A keskenyebb darabokban négy-öt gyermek megy végig, mellettök a szélén minden oldalon egy puskás; igy a már húzásban lévő fürjre nehezebb lövés esik, mint az ember előtt felrepült egyenesen húzó madárra; s igy sokszor van alkalom a nem gyakorlott puskások hibázásain jó izüt kaczagni. Az idei lőjegyzék igen gyarló a többi évekhez képest, mivel az idén mind fogoly, mind fürj igen gyéren volt. Elejtetett tehát: Vaddisznó 1 Császármadár 1 Őzbak 5 Erdei szalonka 62 Nyul 205 Vizi szalonka 27 Vadgalamb 38 Róka 5 Fogoly 36 Vadmacska 3 Fürj 306 Héja, vércse 47 Rucza 5

2 Összesen: 788 B. I. * * * Lenek Ödön ur lendva-nempthy uradalmi vadászterületein és pedig a szt.-királyi, kámaházi, kutasi és bánok-szt.-györgyi pagonyokban a lefolyt idényben a következő vadmennyiség lövetett: Agancsát- 14-es 1 Róka 18 „ 12-es 3 Nyul 81 „ 10-es 2 Fogoly 3 Szarvasborju 2 Erdei szalonka 159 Ozbak 44 Vad kacsa 3