Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-04-10 / 15. szám

122 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. ÁPRILIS 3. 1879. statisztikai kimutatása szerint az egyes tartományokban mennyi és miféle lófajták hogyan volnának legelőnyösebben keresztczendók ; továbbá a nemesb fajták hová fordítása ; a népies lovak javítása telivérrel (angol és arab), egyszóval az általános tenyésztés emelése az utolsó évben tett tapasztalatok nyomán. Erre és az e czélokra fordított országos költség mikénti felhasználására — igéri a Sport, hogy legközelebb visszatérend. A »Gazd. lapok« utóbbi számában visszapillan tást vetve a mult évi gazdászati viszonyokra, a lótenyésztésnek is szentel egy kis rövid reflexiót, s azt mondja : A lótenyésztés, mely hatalmas állami támogatásban részesül, általánosságban véve mindenüti halad, csupán az erdélyi részekben, hol az állami lótenyészintézmény nem fejlődhetett még kellő mértékben — Brassó és Udvarhelyszék megyét kivéve — hanyatlás tapasztalható. A Királyhágón inneni részekben Temes, Ugocsa, Nyitra, Pest és Sáros megyében csekély vagy épen semmi lendület sem észlelhető, mig az ország többi részeiben a haladás oly szembetűnő, hogy némely megyében a lótenyésztés elsőrangú jövedelmi ággá nőtte ki magát, mire nézve különösen a déli megyék : Torontál, Bács stb. emelhetők ki. A jó tenyészanyag szerzésének lehetősége azon meglepő jelenséget idézte elő, liogy az alföld több vidékén, nevezetesen Békés megyében, a ló a kisgazdánál az ökröt helyettesíti, ugy hogy alig látui már egyes gazdáknál jármos ökröt ! Hogy a lótenyésztésben kedvező tényezők mellett is nagyobb lendület nem észlelhető, annak azon köznépünknél felette elterjedt rosz szokásban fekszik föoka, hogy a lovat tulkorán, az erdélyi részek némely vidékén már egy éves korában befogják. Egy további jelentékeny akadálya a lótenyésztés fejlődésének a növendékállatok felnevelésére alkalmas legelök hiánya, melyeken a társulás vagy gazdaságunk fejlődésével jó mesterséges legelők alakítása volna hivatva segíteni. Országos lótenyésztés» A »Lótenyésztés emelésére alakult társaság« a májusi lókiállitás sikerére nézve élénken munkálkodik. A kiállítási anyagnak vasúti szállításánál a díjszabályzat mérséklését kérelmezte, melyet kétség kivül meg is fog nyerni. Azon felül, hogy Európa minden államában ezen lókiállitást hirdetteté, még lépéseket tett, hogy az olasz és hollandi kormány kiküldöttjei ugy saját hadseregünk lósorozó-bizottság elnökei tiszti lovak vásárlása végett a kiállításon és árverésen megjelenjenek. A kiállításra már néhány ló az omnibus telepen felállíttatott, s az ünnepek után többen befogják lovaikat küldeni; czélszerü is volna, különösen ha távolabb vidékről még april havában beküldetnének a lovak, hogy azok kipihenhessenek, s átvasaláera legyen idő ; az omnibus telepen kovács műhely is van berendezve. A mezöhegyesi és bábolnai dij kanczák a ménesekben lovagoltatnak, s april vége felé már elfoglalják az omnibus telep istállóiban számukra készült boxkat. Az omnibus telepen a kiállítás alatt buffet is lesz berendezve. A kiállítás alatt meghatározott órákban naponkint lóelövezetés, lovaglás és előkocsikázás lesz, belépti jegy és alkalomra 20 kr, az egész kiállítás ugy az ügető verseny alatt a reservált helyre belépti jegyet — plack — válthatni 2 forinton a lovar-egyleti titkári ugy a társaság hivatalos helyiségeiben. A társaság különböző sorozatú sorsjegyekből társas-játszmákat állítottak össze ; minden csoport 20 részvételi jegyből áll 440 sorsjegyei 20 forintért ; 220 sorsjegyei 10 forint. 110 darab sorsjegyei 5 forint. Az eredeti sorsjegyek lepecsételve a társaság pénztárában maradnak ; a résztvevő egy részvételi jegyet kap, melyen a letett sorsjegyek számai foglaltatnak. Egy ily sorsjegy csoport ha szerencséje van 8 — 9000 frt értéket nyerhet ; az esetleges nyereménytárgyak, ha csak a részvételi jegy tulajdonosok többsége másként nem határoz, nyilvános árverésen fog eladatni, s a résztvevők a készpénzen osztozkodnak. A kiállított lovak a kiállítás alatt szabad kézből is eladhatók, de ez mindig bejelentendő, kivételkint az igazgatóság megengedi, hogy oly anyag is kiállíttassák, mely nem eladó, de ezen példányok a kitűzött dijakra nem pályázhatnak. Valószínűnek tartjuk, hogy ezen kiállítást a fels. udvar is meglátogatni fogja. Az osztr. földmiv. minisztérium uj programmja az országos lótenyésztés ügyében. Oda át a Lajthán tul oszlik a chaos, mely a minduntalan változó tenyészirányban már huzamosb idő óta tartott ugyan, de tetőpontját tavai a piberi ménes- és a tartományi lótenyésztési bizottmányok feloszlatásával érte el. A »Sport« azon helyzetben van, hogy az osztr. földmivelési minisztériumnak egy ez ügyre vonatkozó programmjából közölheti azon alapelveket, melyeket az legközelebb maga elé tűzött. Ő úgymond nem tudja, az ismét kinevezett földmiv. minisztertől, gr. Mansfeldtől származik-e az, vagy a lótenyésztési ügyek főnökétől gr. Graevenitztöl — vagy mindkettőtől. Mindenekelőtt általános elvül a haladást tűzi ki a nevezett ministerium, mert mondja — a veszteglés már visszaesés. E czélból az országban létező lófajták (Racen) tökélyesbitésére törekszik az állami mének utján, s ha kérdjük : — melyek tökélyesitésére és mivel ? azt feleli : »a kormány azon igyekszik, hogy a tovább tenyésztésre alkalmas fajták tisztán föntartassanak ; ellenben a hol ilyen nincs, ott a tartománynak vagy vidéknek olyan mén-anyagot fog szerezni, mely az ottani kancza-anyaggal elég homogen, hogy párosításuk által javitott anyagot lehessen várni. A földmivelési minisztériumnak e tekintetből szándéka, hogy a nép óhajtásával karöltve intézkedjék, megjegyezvén, hogy a hol a czélszetüségi szempont felett nézetkülönbségek merülnének fel — mi könnyen lehetséges, mert általánosságban véve a népség nem eléggé gondolja meg, váljon éghajlat, talaj, takarmány, felnevelési mód (istállóbau v. szabadban) olyan-e, mely az ohajtott eredményre kedvező — ott felvilágosítással fogja az egyértést megszerezni. Fontos elvi kérdésekben azonban minden egyes tenyésztőnek különleges óhaját nem mindig veheti figyelembe, s azokat csak annyiban igyekszik tanulmányozni, a mennyiban szükséges az illető koronatartomány általános szükségletének tisztán áttekinthetése végett. E czélból a kormányt küldöttségek (Delegirte) támogatnák, kik az illető méntelep-parancsnokokkal, illetőleg a tenyészügyek intézjéövel, gr. Graevenitzczel a felmerülő ügyeket tárgyalnák. E küldöttségeket az országos bizottság helyett akarja a kormány szervezni, részint oly egyénekből, a kiket a nép bizalma, választás utján ama hivatás betöltésére érdemesít, részint pedig olyanokból, kik már a gyakorlati téren tanúsított sikerek folytán az illető koronatartomány bizalmát oly mérvben kivivták, hogy választatásukat szavazásra bocsátani felesleges lenne. Ilyenek volnának az utóbbiakból Morvaország részéről például gróf Berchtold Zsigmond és báró Loudon. Ilyeneket óhajt a kormány maga mellé tanácsnokokul, nem pedig kormánytanácsosokat, kerületi főnököket s más efféle egyéniségeket, kik a büreaucrácziában talán nagyon tiszteletreméltó férfiak lehetnek s igen jól használhatók, de a kik ama praxishoz, a mely itt megkívántatik, mit sem értenek. Az állatorvosokat sem akarja a kormány a küldöttségben alkalmazni, abban a nézetben lévén, hogy ezek akkor hivandók meg, mikor tisztán állatorvosi teendők forognak kérdésben. Az eklcép alkotott köldöttségnek aztán a kormány jogot ad arra, hogy az illető telepparancsnokokkal egyetértve, a koronatartomány számára vásárlandó mének fölött határozzon, mint szintén azoknak kimustráldsóra nézve intézkedhessek, a melyek nem látszanak többé hasznosaknak a tenyészetben ; továbbá hivatáskörébe vág a küldöttségnek a fedezési állomások fölosztása ; egyszersmind szabadságában áll időközönkint az állami méntelepeket megtekinteni, hogy nézeteiket nyilváníthassák az ottani ügyek intézése fölött, természetesen ugy, hogy az az egész intézményre zavarólag ne hasson. Vélemény különbségek esetében a küldöttek és a méntelep parancsnokok közt — a kormány vetojoggal él. Tervben van még a községi csikótelepek fölállítása is, mely nagy horderövel bir az országos lótenyésztés fejlesztésére, mert az ily csikótelepeknél minden egyes kisebb lótenyésztő gazda fölvilágosítást nyerhet a tenyésztési elvekre nézve, még olyanok is, a kik könyveket nem igen szoktak olvasgatni, és igy nem lesz szükséges nekik továbbra is a sötétben tapogatódzni. A mi az egyetlen állam-ménest illeti, t. i. Radautzot, a Sport — nyilván inspiratio folytán azt mondja, hogy gr. Graevenitz, mint a földmiv. minisztériumban a lótenyész-ügyek vezetője — legfőbb jutalmának tartaná, ha gondoskodása folytán a népies lótenyésztés annyira emelkednék, miszerint az állami lótenyész intézet feleslegessé válnék. Még most azonban a Radautzból származó tenyész-mének J minden tekintetben annyival jobbak — mint azok, melyek az országban vétetnek, hogy vétek volna Radautz feloszlatására godolnl is. A székvárosban, Bécsben alakítandó ménesvásárokra nézve Graevenitz gróf, — tökéletesen osztozik ama nézetekben, melyek a lótenyésztő körökben többszörösen megbeszéltettek, meg lévén győződve mindamaz előnyök felöl, melyek ménvásárok tartása által, anyag-beszerzés szempontjából mind a kormányra, mind a lótenyésztő közönségre hárulni fognának, s azt hiszi, hogy ha Bécs e tekintetben jó példával jár elöl, később a tartományi nagyobb városok is utánozni fogják. Hátra volna még megbeszélni az utóbbi évek A tenyésztők köréből. Tiszt. Szerk. ur ! Nem talál ja ön kissé hosszúnak a méntelepek minden egyes individumának felsorolását?.. Nézetem szerint elég volna — mint más években is tÖTtént — csak a telivér-méneket s az egyes helyekre bérbeadott csődöröket, mint kiválóbb egyéneket felsorolni, de ezeket korán, már januárban. Egy lótenyésztő. Mi magunk is azt hiszszük ; ámbár ismét több oldalról — mint átuézhetési táblázatot kedvelik. Jövőre azonban mindenesetre egyszerre egy külön mellékletben adjuk s lapunk tartalmát nem kevesbítjük miatta. Az idén már csak befejezzük. Szerk. VADASZAT ÉS LÖVÉSZET. Az idény végén. (Szalonkavadászat és még valami.) Következőkben referálok az idei szalonkavadászatokról, melyek igen szépen sikerültek s összesen 109 darabbal fizettek. Résztvettek: Bessenyey György, Bezerédy Elek, Paizs Andor, Veszter Imre, Skublics Imre urak. Még most is némely helyen sok szalonka van. Különösen a les igen élvezetes volt. Tegnapi vadászatunkon a rédicsi erdőben egy döglött nyestet találtunk, mely egészen friss volt. Lövés nyoma nem látszott rajta, de mégis valami orvvadász ejthette el. Kétszeri vadászatunk alkalmával Rédicsen a szomszéd gosztolai erdőben igen sok lövést hallottunk, melyeket mind esak az orvvadászat rovására lehetett számitaui. Legtöbb e fajta lövést azonban a völgyfalvi határban hallottunk, hol vasárnapoukiut egész nap lövöldöznek s minden házban vau egy pár puska. Mint hallottam, épen ez nap pandúrok voltak a faluban, de ezek bizony nem törődnek azzal, mert még eddig ebbeu a vidékben nem volt rá eset, hogy valaki, a ki egy vadászkutya nélkül vadá-