Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879
1879-01-02 / 1. szám
J ANOAR 2. 187 9. VADÁSZ- ÉS VERSEKY-^AP. 5 Budapesti lóvásár. (Deczembor hóról.) Az e havi forgalom a lóüzletnél, mennyiségi tekintetben — viszonylag a mult havihoz — nem érte el ama fokot, melyet reménybe helyeztek, mivelhogy a cs. k. állami kincstár részéről kilátásba helyezett lóárverelés abban maradt s valószínűleg január közepe táján fog folytattatni. A mi a kivitelt illeti, örömmel emiithetem meg, hogy ez folyvást nagyobb mérvű kezd lenni. Főszerepet játszik ebben Francziaország, hová még a mult havinál is jóval felesebb szállítás eszközöltetett. A Francziaország számára való kiszállításokat a helybeli Brachfeld nagykereskedő czég, a párisi Simon S. társasagában eszközli, kiknek lerakó helyük Maconban és Párisban van. E szövekezetnek egyébiránt nemcsak a budapesti piaczra terjed ki tevékenysége, hanem Székesfehérvárra is, hol bevásárlási helyet rendeztek be, hová a veszprém-, somogyés tolnamegyei lókereskeJők szállítják a lovakat és a hol a nevezett czég minden használható lovat megvásárol. Mint tudomásomra jutott, már körülbelől 200 db vásároltatott meg Székesfehérvárott. Az e havi összes forgalom — a heti vásárt nem számitva — 524 dbra rúgott, mely számból Brachfeld A. és társa által Francziaország számára 207 darab vétetett meg. A strassburgi Lövy, franczia számlára, 138 darabot szerzett be. A londoni Miles 8 darabot s a trevisoi Smith és Augusztino-czég 7 darabot vásárolt meg. Bajorország számára 1 négyes fogat és 1 pony vétetett gr. Teleky Sándortól 2900 forintért. A maradványt többnyire belföldi iparosok és földbirtokosok vásárolták. A Budapestről való lókiszállitási többlet a mult havival viszonyítva 86 darab és pedig : Kiszállítottak Francziaországba 6 7 db » Angliába 8 » » Olaszországba 7 » » Németországba 3 darabot. A Francziaországba vitt lovak, átlag, darabonkint 300—325 trton keltek; az Angliába szállítottak 300—325 frton ; az Olaszország számára vásároltak 300—400 forinton; Németországba 300 — 650 frton. A Francziaország részére vásárolt lovak 7/ 8 része a Bácskából és Bánátból került ki. Az e havi behozatal 16 darabra ment, melyet Stern Móricz lókereskedő Oroszországból szállított be, köztök két darab 7éves és 166 centiméter magas, jeles fekete ügetőt. A poroszkálók kedvelőinek különösen figyelmébe ajánlhatunk 4 darabot, melyek között egy fakót és egy arab származású szürkét emelünk ki. A behozatal e szerint 17 dbbal volt kevesebb, mint a mult hóban. S. VADÁSZAT ÉS LÖVÉSZET. Cserkészetek. Fehér karácson. Kemény, fagyos idő. Ezzel jelezhetjük a lefolyt ünnepekhetét, mely alatt az ország minden részében ropogott a fegyver. Sajnos, hogy nem soká tartott e szép idő, s újév napjára már ismét lágy, olvadó, sőt esős időszak köszöntött be. * О fensége Rudolf koronahg. a karácsonyi ünnepek után a besnyői erdőben sertevadra cserkészett volna, mint halljuk, s első nap egy derék darabot lőtt. Másnap a szijjon vezetett vereb egy vadkant ugrasztott ki vaczkából, mely első hevében a kopót megtámadván, azt a főherczeg lábai közé kergette.... Rudolf főherczeg erre közvetlen lőtt, de még fájós keze miatt fegyvere megcsúszván, hibázott. A lövés azonban közvetlen közelből történvén — a vadkant más irányba tereié. így beszélik ezt a napi lapok. Nem tudjuk menynyire találók e részletek, de lépéseket tettünk, hogy e minden vadászt érdeklő episod hü leírását mielőbb közölhessük. * * * Gr. Andrássy Gyula excellentiája is felhrsználja az ünnepi nyugalmat, hogy sok gond terhelte fejét vadászattal szellőztesse, s mint halljuk a tiszadobi pagonyokban fáczánokra és nyulakra vadászott a mult héten. * * * Gömörből, Szentkirály szomszédságából irják curiosumképpen, hogy mig ott decz. 26-án 20 fok R. hideg volt, már 30-án ismét olvadt, s e misére közt decz. 29-én a Sajó füzeseiben erdei szalonkát lőttek, s egy csapat fogolyt láttak, mely különben az idén igen gyér volt a határban. * * * Deczember 26 és 27-én gr. Zichy Bélánál Lengyeltótiban voltak vadászatok. Lövetett az első napon 19 db őz, 45 nyul és 1 róka. Második napon 119 nyul, 2 fáczán, 1 róka. Jelen voltak a vadászatokon gr. Kinsky Zdenko, gr. Kinsky Jenő, Kund Jenő, gr. Forgárh Antal, br. Trautenberg, br. Fiáth Pál, gr. Cziráky Béla, Jankovics Gy., gr. Esterházy Béla és Laczi, br. Dőry L., a megyei alispán és szolgabíró ; — továbbá a vadász ur és gr. Nádasdy Ferencz, az utóbbi csak szánkán ülve lőhetett, mert azon veszedelmes láb-sebből mely őt a novemberi falkavadászatokon érte, még nem egészen gyógyult ki. — A fentemiitett vadászatok után még egy nap, a fenyvesekben húros rigókre is volt vadászat, melynek eredményét azonban nem tudjuk. # * * Leopold bajor hg. a mult október hó második felében keleti Poroszországban, Tilsit vidékén volt jávorszarvas-vadászatra. Az ibenhorsti erdőkben, hol már ekkor hó feküdt, szánkán cserkészte be a jávorokat, s lőtt is egy kiválóan derék lapátost, mely feltörve 800 fontot nyomott; feje, mely a nehéz agancsokkal együtt 50 fontot nyom, a hg után küldetett Bajoror szágba. * Az amerikai lapok egy idő óta Captain Bogardusról elhallgattak, s egy más hires lövészről Dr. Carver-ről beszélnek, kinek ügyessége a lövésben messze felülhaladja amazét. A mit Bogardus söréttel talál, azt Dr. Carver golyóval teszi meg. A »Harpers Weekly« azt irja. hogy 16 évig az indusok közt tartózkodott (4éves korától kezdve,) midőn a Minesota vidékén rabló indusok magukkal vitték s ezek közt sajátitá el ez ügyességet. Kilencz éves korában nyíllal és golyóval oly biztosan talált, hogy az indusok babonának hitték ; igy például bivalyokat és szarvasokat lőtt, sokszor a nélkül, hogy a puskát arczához emelte volna. — Hire egyaránt elterjedt az indus törzsek és a trapperek közt. Ezek egyike rábeszélte, hogy jöjjön a fehérek közé, s lőjjön fogadásokra. Carver elhagyta az indusokat, s a Missisipi városokba ment, hol lőmutatványai rendkívüli tetszést arattak és jövedelmeztek. О is jól érzi magát újra a fehérek közt, s Winstarban letelepedett; aztán iskolába is járt, hogy elhanyogolt nevelését helyrehozza. Négy évig kitartotta e langymeleg civilizált életet; de aztán a vadonban, izgalmak közt fölnevelkedett ember, újra visszament az erdőkbe és prairiekre, hol bölényeket vadászott a vásárra. Azt mondják, hogy többet lőtt le lóhátról ez állatokból, mint valaha bárki. Pár évi vadélet után, tele kalandokkal, újra emberek közé vonzódott, s San Franciscóba ment, hol fogorvossá képezte ki magát. De csakhamar meguná ezt, s a régi megszokottság ismét a rétekre csilogatá; vadászatra vándorolt egyik területről a másikra. — Lövészi ügyességét több hires lövészszel rendezett fogadásban tüntette ki. О volt az, ki Sanfranciscoban Bogardust üveggolyókra kihivta, s pedig ugy, hogy a kapitány göbecscsel, ő meg golyóval lőtt. Azonban 100 lövésre 10 hibát kapott. Öt »Matchet« lőttek együtt, melyből mindegyikök egyet nyert; háromszor egyenlők voltak. — Ezután 500 dollárba fogadott, hogy 300 üveggolyóból 225-öt összetör; de többet tett, és 241-et talált. — Azután John Rath, a hires lövész hivta ki 1000 lövésre: a ki többet talál, nyeri a bajnok-paizst (egy aranyból vert, tömör paizs, rajta az ezüstből vert szürke medvével), s megnyerte, övé levén a többség, 885 találással. Sok volna elszámlálni, mondja az amerikai lap Mr. Carver diadalait. Omaha városában 10 napi cyclus alatt 2000 golyó közül 1993-mat talált. Dr. Carver, egy óriás termetű, 6 láb 2 hüvelyk magas izmos ember. Lőfegyverül 10 font nehéz Winchester-golyós fegyvert használ, melynek csöve 28", űrmérete 24. Azonban más fegyverrel is jól lő. Azt mondják lőügyességéröl, hogy látták, miszerint akadályok átugrálása közben is eltalálja a feldobott üveggolyókat. Hire jár, hogy át fog jönni Európába, s magát bemutatja. — Bostonban a mult ősz kezdetén különféle mutatványokat adott. Bevezetésül 120 üveggolyó közül, melyek feldobattak, 50 lépésnyiről csak 9-et hibázott. Azután 30 db kis eziist pénzt (pennyt) dobáltak fel a légbe ; ebből 20-at talált lehullás közt. Azután egy gép 8 perez alatt 100 golyót dobált a légbe fel, melyből 30 lépésnyiről 96-ot zúztak szét lövései. — Egyik mutatványa volt, hogy egy szál irónt hajittatott fel a levegőbe, s azt, soha czélt nem tévesztő golyója ketté törte lehullás közt. Végre gyors tüzelés rekeszté be előadását a magasb lövészet köréből, midőn ;s 100 golyóból 4 perez és 35 mdpercz alatt 87-et talált. A kárpáti hegység déli lejtőinek erdőségei, tekintettel a vadakra és vadászokra. A kárpáti hegyek déli lejtőit, a 13-ik századig sürü és igen kevés ember által lakott erdőségek szakadatlan lánczolata boritá. Központja e vidéknek az akkoriban még egész Szepes megyén elterülő úgynevezett szepesi erdő volt (silva Zepus) melyben ugy látszik tatárjárás idején 1241 táján a Szep-Váralja (Kirchdrauf) mellett levő Szt-Mártonhoz czimzett apátságon kivül csupán 7—8 jelentéktelen helység feküdt a Lengyelországba vezető országút mentén. De ezek is földig leromboltattak a tatárok által ; a lakosok egy része a hegyek közé szökött Káposztafalva mögé, hol a sürü erdőségben biztos menedékre talált, melynek helyén az úgynevezett »Menedékhelyen« nemsokára egy karthausi kolostor épült, mely első lakóit a stayerországi saitzi kolostorból kölcsönzé. A szepességi vadonság tulajdonkép csak a 13-ik század végén gyarmatosittatott be, kiváltképen thüringi, szász és siléziai bevándorlókkal. Ezekhez csatlakoztak később gömör- és liptómegyei tótok, s román nemzetiségű flandriak Torna vármegyéből, hova ez utóbliak még a 12-ik században telepedének le, s egész a 16-ik századig tartották fel magukat. Okmányilag bizonyítható, hogy a szepesi helységek legnagyobb része egyes, úgynevezett Lövészek-nek adományozott királyi erdőségek betelepítése által keletkezett. Azelőtt vezeklő barátok és határőrző harezosokon kivül csupán egyes vadászok lakták e vadonságokat, kik részint királyi szolgálatban állva, részint saját kezükre kóborolták be a vaddús pagonyokat, kötelesek lévén a királyi udvartartásnak a vadászjogért nyest bőrök és szarvastakarókkal fizetni. A szepesi nagy erdőség nyugati szárnyát a zólyomi királyi erdők (silvae regales Zolienses) és a liptói alpesek képezik ; mely utóbbiaknak az Árva és Turócz megyei végkiágazásai tövében elvezető s a Jablonka szoroson átvonuló országút már az első keresztes hadjáratok korában fennállott ; — a nyugati szárnyát pedig a sárosi pagonyok, s a Zemplén, Ungh és Beregh megyéken át egész Marmarosba elterülő »Foresta sanctorum Regum« azaz a canonisált Szt-István és László királyok után elnevezett erdőségek képezék. Ezekben is a 13-ik századig igen kevés ember lakott, s a vadállomány nagyon megszaporodhatott. Eltekintve a bal szárnyon levő Huszt, Ungvár, Zemplén és Sóvár-, a jobb szárnyon pedig Hradek és Zólyom váraktól, itt csupán egyes őrtornyok
