Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-02-27 / 9. szám

FEBRUÁR 27. 187 9. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 75 azt, hogy Palmer-hez a 18 éves Fancy és a 21 éves Theresa küldetik Graditzba, mert szerinte ily öreg kanczák után csikót már nem lehet várni ; s igy ha már nem sajnálja Kisbér a jelentékeny szállítási költségeket, Akkor legalább fiatalabb kanczákat kellett volna Graditzba küldenie ! Köszönettel tartozunk osztrák szomszédainknak azért, hogy ily kiváló figyelemmel viseltetnek a magyar állami pénztár érdekei iránt, de ez esetben megnyugtathatjuk aggodalmukat, az összes szállítási költségeket nem Kisbér, hanem — br. Oppenheim Eduárd viseli ; s igy nincs oka a »Sport«-nak »unglaubliche manipulation« és »hinausgevorfene Spesen« felett felháborodni. A dolog ugyanis ugy áll, hogy báró Oppenheim — monarchiánknak kölni consulja — azon ajánlatot tette, miszerint az esetben ha egy-egy kanczája Buccaneerhez és Cambuscanhez el fogadtatik, ö átengedi a »Palmer«-nél számára biztosított két helyet két kisbéri kaneza részére ; s ezeknek összes szállítási és tartási költségeit is saját erszényéből fedezi. — Miután pedig Palmer mint első rendű apaló két kisbéri kanczára kívánatos aquisitiónak tekintetett, s azon kivül e mén ugy Buccaneernél mint Cambuscan-nál jóval fiatalabb, tehát épen öregebb kanczákra a siker nagyobb reményével használható : annálfogva ezen pénzügyileg is előnyös ajánlat elfogadtatott; s igy az eredetileg Bucca neerhez szánt Fancy az eredetileg Cambuscannak osztott Theresával együtt Graditzba megy Palmer-hez, s helyüket br. Oppenheim két kanczája foglalja el a kisbéri méneknél. E szerint tehát tenyésztőink semmi sérelmet nem szenvedtek a két külföldi kaneza elfogadása által, mert a két hely Buccaneer és Cambuscannál különben sem állt volna rendelkezésükre, hanem a most Palmerhez küldött két kisbéri kaneza által lett volna elfoglalva. Ennyit felvilágosításul, s a kissé vehemens támadás viszszautasitásaként ! A mi a közlemény egyéb érdekes részét, a kisbéri telivértözs felosztására irányzott javaslatot illeti, erre ez alkalommal azért nem kívánunk reflektálni, mert a »Sport« e tekintetben egyenesen a magyar állami lótenyészintézetek — főnökére, Kozma tanácsos úrra hivatkozik, s öt interpellálja, ki e pillanatban ugyan hivatalos körútra van, de visszaérkezte után, bizonyára fog felelni az interpellatióra. Gyep-érdekűf?k

e A pesti uj-versenytér futópályáján a tél alatt beszüntetett munkálatok f. hó 24-én újra megkezdettek. Martius első napjaiban lesz a pályázás az uj tribünre és nyergelő istállóra. A parkírozás és az egész pályatérnek 4-soros ákáczczal körül ültetése a napokban kezdetett meg ; ellenben a gyepesítés és a viz-vezetés berendezése még nines munkába véve. Az egész sokkal több munkát kiván, mint gondolni lehetett, s igy a jövő 1880-ban még aligha futtatunk e pályán. Megkaptuk a prágai versenyek programját april 14 és 15-re és sietünk azt közleni, mert némely versenyekre már martius 6-áD, a legtöbbre pedig 15-én záródnak a nevezések. Közöljük egyúttal a 3 évesek névsorát, melyek az 1000 aranyra, az Ivadék versenyre és Nord- und Süd-deutsche dijra lèves korukban neveztettek. — Miután Prága előtt egyetlen verseny sincs, az idén azon különös eset áll be : hogy a 3évesek legelső kísérleti versenye az 1000-arany dij ős 1% mfd lesz. A pardubitzi őszi meeting napját, mely okt. 19-én a Pestivel találkozna, mint értesülünk, a csehországi versenyegylet directoriuma megváltoztatni szándékszik. A pozsonyi akadályversenyre Pozsony polgárai az idén a tiszteletdíjon kivül még 1000 frtot adnak — mint a Sportból olvassuk. Miután a propositi szeriDt a bécsi Jockeyclub még 500 frtot nyújt e dijhoz, ilyenformán egy értékes versenyt fog az képezni. * A franczia jockey-club már közzétette a boulognei, chantilly-i és fontainebleaui versenyek idejét. A párisi saison e ezerint márcz. 30-án veszi kezdetét s tart okt. 26-ig. A franczia Derby-t (Prix du Jockey-Club) május 25-én Chantillyben futják, a »Grand Prix de Paris«-t a loDgchampsi pályán jun. 8-án. Összesen huszonöt versenynapot állapított meg a club e campagne tartamában ; egyszersmind a következő határozatot hozta : »Oly ló, mely valamely versenyen fut, a melynek propositiója előbb a »Bulletin Officiel«-ben közzé nem tétetett, valamennyi — a club hatáskörébe tartozó versenyből kizáratik. Valamely pályatér versenyprogrammja csak a club helybenhagyása mellett, vagy sürgős esetekben a bizottsági tagok beleegyezése mellett igtatható be a »Bulletin«-be. Minden a »Bulletin«-ban közzétett programm a jockey-club szabályzatainak s határozatainak van alája vetve. Versenyek tartására semmi féle magán üzérkedőknek nem fogják ezentúl megengedni, hogy magán versenypályákat rendezhessenek be. Amaz ügynököktől, kik a fogadásokat készpénzfizetés mellett eszközlik, a pályaigazgatóság semmiféle megadóztatást nem kiván.« Az előbbi határozatok a Páris szomszédságáben föl fölmerülő számos meeting gátolására ezéloznak, mint a melyek állítólag hátrányos befolyást gyakorolnak az országos telivér-tenyésztésnél uralgó irányzatokra. Hasonló kérdések voltak a mult héten a britt parliament előtt is, hol egy irlandi már több év óta megújítja azon indítványát (Racing Lieens Bili) miszerint London körül 10 a. m. területen ne tartathassanak versenyek. * * * A »

Société hippique« a folyó évre kibocsátván immár programmját 254,550 franknyi dijakat tűzött ki lókiállitások és próbákra, mely öszszegek a különböző városokra következőkép osztvák föl. Páris városára jut 105,050 frank, Bordeaux-ra 37,800 frank, Nantes-ra 37,600 frank, mig Lyon, Nancy és Lille egyenkint 24,70 0 frankot kap. Párisban a Concurs hippique a régi ipirpalotában, a tavasz első heteiben lesz, márcz. 29-től apr. 16-áig. Az ügető-versenytől mindaddig tartózkodni fog a »Société hippique«, mig saját térrel nem rendelkezhetik e sport-ágra nézve, Páris barriére-jei előtt. * # Olaszország is Derby-versenyt akar. A »Gazetta Ippica« szerint Nápolyban lovaregylet alapításán buzgólkodnak, mely egyelőre ily czimet vesz föl : »Telivér tenyésztést előmozdutó társulat.« E szövetkezet önkéntes adakozások utján már is tekintélyes összeget teremtett elő verseny alapra, melyből tizenkét ezer franknyi Derby-dijat tűznek ki Olaszországban nevelt hároméves lovak számára. Az első nagy versenyt 1882-ben a nápolyi versenypályán fogják megtartani. VeF^trcyHfeltéttltek Programmok az 1879-ik évi prágai lóversenyekre. ELSŐ NAP. Húsvéthétfő 1879. april 14-én d. u. 1 % órakor. I. Prága város dija. Handicap. 200 cs. k. arany. Futhatnak Csehországban ellett és nevelt minden hogy mig gazdájának csak a fejbőrét, addig neki az egész irháját lefejték az indiánok. Az egész állat ugy tünt föl, mintha meg lett volna nyúzva. Valószínűleg, mikor az indiánok őt magokkal akarták vinni, a szegény állat megtagadta az engedelmességet. A vadon fiai alkalmasint kevesebb gyöngédséggel bántak vele, mint Krieger s dárdahegygyei akarták észre tériteni, mert a szegény állat teste összevissza volt szurdalva. Mikor azonban ez sem segített az öszvér csöKöuyös természetének fékezésére, leszedték róla a málhát s öt magát futni engedték. A vörösbőrü zsiványok itt sem a legnagyobb gyöngédséget tanusiták, mert egy mély vágás a borda mellett, azt bizonyitá, hogy a hevedert a skálpoló-késsel metszették föl, anélkül hogy ügyeltek volna arra, hogy az élő állat bőrét megtalálják sérteni. Örömmel közeledett a szegény elhagyatott öszvér felénk. Cézár azonban horkolni kezdett és sarkalnom kellett őt arra, hogy megviselt uti társát megközelítse. A lassot rávetvén Liese nyakára, visszatértem vele az elébbi helyre. Ott, a tigrisbőrrel a sebesült állatot beterítve, föltettem rá Kriegcrt s estefelé megindultam régi háló helyünk felé, hová még napnyugta előtt megérkeztünk és a sebesült számára kényelmes fekhelyet készítettem. Miután öt ezen elhelyeztem, ráteritettem a tigrisbőrt s erélyesen hozzá kezdtem a láz csillapításához. Néhány lépéssel odább Liese-t is beállítottam egy mélyebb helyen a patakba, folyvást vízzel locsolgatva sebeit. Igy osztva meg időmet a két patiens közt, az éj minden nevezetesebb esemény nélkül mult el. Reggel felé én is elszunyadtam egy kissé. Midőn a kávét elkészitém s a borogatást ismételtem, Krieger fölnyitá szemeit. Egy félpohárnyi ritkított kávét öntöttem lassankint a szájába. Láthatólag üdülve, kezdett engem fölismerni s hálás pillantással köszönte meg az ápolást. Egész napon át folytattam aztán a hideg borogatást. Este felé fölnyergeltem Cézárt, részint hogy némi kémszemlét tartsak, részint pedig hogy élelmi szerről gondoskodjam, mert a húsfélékből már tökéletesen kifogytam. Belovagoltam a prairiet nagy félkörben, távcsövemmel szemlélgetve szerte, mindenfelé. Miután semmi gyanúst nem tapasztaltam, közeledtem a folyam felé s egy csapat vadpulyka közül kilőttem a legszebb himet. Mig zsákmányomat a nyereghez erősitém, egy nagy fa árnyékában néhány szarvast láttam legelészni. Cézár mögé rejtőzve, megközelitém őket lőtávolságra, ama reményben hogy egy fiatal állatot találhatok köztök. És valóban találtam is. Egy szép villás állt jókora lőtávolságban tőlem. Lapoczkán találva sikerült is elejtenem. A mily gyorsan csak lehetett. lefejtve bőrét s a legizletesb pecsenyét leszelve, visszatértem a szenvedő botanikushoz. I Most már el voltunk látva provízióval egy időre s háboritlanul a Krieger ápolására fordíthattam minden időmet. Néhány nap múlva e szerencsétlen ember annyira felüdült, hogy némi gyümölcsöt és vadpecsenyét élvezhetett. Első kérdése is az volt : vájjon neki meg kell-e halnia? Én azt válaszoltam, hogy a skalpolás miatt még egyetlen ember sern halt meg, mire ő szemlátomást megörült s mintegy újjáéledt. Midőn lassankint erösebbnek érezte magát, elbeszélte az egész szörnyű katastrophát, amennyire csak emlékezni tudott arra. Hátulról egy ütést kapván fejére a »tomahavok«-kal, eszméletlenül zuhant alá öszvéréről. Mivel azonban a vastag nemez-kalap némileg mérsékelte a csapás erejét, nemsokára magához tért s fölnyitá a szemét. A mit látott, elegendő volt arra, hogy megfagyjon benne a vér. Az egész banda leszállt a lóról s mig néhányan üldözésemre indultak, a többi körülfogta Liese-t, mely a vörös ördögök láttára egészen nekivadulni látszott s dühe tetőpontját érte. Semmiféle emberi erő nem látszott elégségesnek, öt helyéből kimozditani. Ekkor egy fiatal indián röviden bánt el vele. Kirántván skalpoló-kését, azt rézsut az állat oldalába döfte. De az indián nem gyanitá, bogy a visszatorlás oly hirtelen bekövetkezik. Liese egy ügyes fordulattal az indiánnak szegezve hátulját, olyat rúgott hátra, hogy a vörösbőrü összezúzott bordával zuhant a füre. Erre átalános rivalgás következett. Mindnyájan dárdát ragadtak, hogy fölnyársalják vele a szegény állatot. Még a dárdadöfésekre sem mozdult Liese odább, ellenben *