Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-02-20 / 8. szám

70 VADÁSZ- ÉS VERSENY-I.AP. FEBRUÁR 13. 1879. A fegyver-ipar az 1878 évi párisi világkiállításon. Irta : Seenger Ferencz. (Folytatás.) A francziák a kiállítás ezen szakában, habár nagy számban szerepeltek, minőség tekintetében nem igen tűntek fel. Legnagyobbrészt roppant fényűzéssel kiállított, aranynyal-ezüsttel megrakott díszfegyvereket iparkodtak bemutatni. Voltak pisztolyok 2000, s fegyverek 4000 6000 frank értékben, csodálatos szekrénjek, elefántcsont faragványokkal stb., de mind ebben semmi uj eszme, semmi uj rendszer vagy bárminemű haladás. Sőt a franczia puskamüvesek ellenkezőleg hivei maradtak régi Lefaucheux-rendszeröknek, mig egész Európa erről régen lemondott. Az uralkodó kivánalom iránti emez indolentiából következik, hogy a komoly lövész, ha hibátlan s megbízható fegyvert óhajt birni, inkább Angliába fordul s óriási árakat fizet. Pedig ők olcsóbban versenyezhetnének, csak iparkodnának gyakorlati s jó fegyvereket gyártani. Párison kivül St.-Etienne a fényűzési fegyverek legfőbb gyári helye. Mindkét helyiség erősen volt képviselve, nevezetesen Páris, a hol e gyártás szintúgy mind Belgiumban, a kis mesterek kezében van. Első sorban a régi Ilouillier Blanchard czég említendő. A forrasztott csöveken kivül, melyeket részben Angliából, részben Belgiumból hozat, valamennyi egyéb részlet saját műhelyében készül, a hol rendszerint 15 — 20 munkást foglalkoztat, kiállított fegyverei első pillantásra is Furdey utánzásainak bizonyulnak be. Még a závár is, a mennyiben csak kettős zárt, kengyel-kulcsot és »Top Leverőt (kulcscsal a lapon) állított ki. Az imitatio remek, mégis a szakértő csakhamar tájékozódhatik. Utána Gastinne következik, ki egyébiránt még sem pusztán utánzásnak adja magát. Igen változatosan állított ki vadászfegyvereket, kurtályokat, pisztolyokat, kardokat és vadászkéseket ; A régi hirnevü czég az utóbbi évtizedben, mintha hanyatlott volna. — Valamennyi párisi puskamives közül legtöbb, mintegy 25 — 30 emberrel dolgozik, kik részben belgák, részben csehek. A miihely csőkovácsolásra is bo van rendezve. Kiállított tárgyai közt még néhány központi gyújtású volt vízszintes gyúszeggel, mely rendszert Gastinne a Lefaucheux-rendszerből a központihoz való átmenetkor hozott be Francziaországba és jelenleg is gyárt. A gyúszegek vízszintesen fekszenek a závárban s összefüggésben vannak a kakasokkal, vagyis az ezeknek belső oldalán alkalmazott bevágásba nyúlnak s lecsapásukkor velők együtt mozogván, érik el a töltény gyutacsát. E reudszer sok igazitást igényel, mert a gyúszögek könnyen eltörnek, de még kulcs alakja sem oly tetszetős mint a modern fegyverekuél. Gastinne is hozott be ujabb biztosítéki módszert az »Anson-DeeleyHammerless« rendszerrel való kombinatio által. AH ez két gombból, melyek a závár nyitásakor előtűnnek s elsütés előtt leszoritandók, hogy a rudak a nyugvóra eshessenek. Ha ez elmarad, a rudak szabadon maradnak állva, mint visszaugró szerszámoknál az első nyugvÓD, s a diók, vagyis belső kakasok, daczára, hogy fel vannak húzva, le nem csaphatnak, mert a gombok akadályozzák ebben, egyúttal azt is mutatván: fel van-e a fegyver húzva? Egyébben azonban nem különbözik e rendszer a Hammerless-félétől s igy alig számithat nagy jövőre. Faúré Lepage egyike a legkitűnőbb párisi disz puskamüveseknek. Kiállított tárgyai diszités dolgában valódi remekmüvek s igy nem is gyakorlati szempontból megítélendők. Hasonló kis remeket exponált F. Claudin szintén Párisból. Ez eredeti Lefauehcux volt, hosszú kulcscsal, de csodálatosan cizelálva, pompás faragványu s áttört munkáju ébenfa-agygyal. A. Yarre négy-lövetü Lefaucheux-fegyvereket mutatott be. Ezek némileg revolver-rendszerű puskák, de csavarható henger helyett oldalforditóval birnak s rettenetes idomtalan alakúak. Előnyük különben sincs, mert bármely jó rendszerű duplacsőből lehet ugyanannyi idő alatt négy lövést tenni. Lagrére ismét bemutatta régi rendszerét a láthatatlan szerszámokkal, azt akarván a nézővel elhitetni, mintha az agy ez által erösebb maradna hátban. Pedig mindössze belől állanak a szerszámok s a závárral együtt tolhatók be az agyba. A szerszámok hiánya a késziiletlenség jellegét nyomjae fegyverekre s nem engedi, hogy Ízlésesnek mondhassuk. Lafiteur & Rieger inkább igazításra, mint uj gyártásra berendezett mühelylyel birnak, mi a kiállított tárgyakon meg is látszott. Mindössze egy uj záródási módot láttunk, mely a régi Armandféle rendszertől csak annyiban tért el, hogy az elö-agyon levő csapó, melyet Armandnál a hosszú kulcs fedez, bármely zárra, mint »Top-lever,« kengyelkulcs stb. is alkalmazható. Azaz a csapó itt nincs fedve, s az újnak egyszerű nyomására felugorván, engedi a csövet az agyból kiemelni. Máthés Fréres, Geérincka, Titreville, Gaymu, Brun és többen leginkább Lüttichböl szállított részletekből állítják össze fegyvereiket, külön izlésök szerint s igy csinos, de föl nem tünő tárgyakat szolgáltattak a kiállításba Laine találmánya, három-csövü fegyverekkel, sokkal több hátránynyal jár, semhogy nagy terjedésre számithatna. A harmadik cső a kettősnek vagy fölötte, vagy alatta fekszik, mi által a fegyver idomtalan alakot ölt. Ha alant fekszik, a harmadik cső roppant závárt kiván, mi által a fegyver nehézzé válik, ha pedig könnyebbé teszik, biztonságban veszt az. St. Etienne nem versenyezhet művészeti kivitel dolgában Párissal, bárba a franczia fegyvergyártásnak, ugy szólván székhelye. Innen leginkább hadi fegyverek kerülnek, mely tekintetben Cliátelleiaux-val versenyez. Mindamellett a vadászfegyverek és revolverek exportja is tetemes. Ez utóbbiak nagyrészt géppel készülnek, holott fényűzési fegyvereknél ez alig jön számba. A gép ugyan jól berendezett műhelynek nagy előnye, de sokkal merevebben szegül ellene minden találmánynak, fejlődésnek vagy izlésnyilvánulásnak, semhogy a művészeti kidolgozás- s a vadászfegyver egyéniségének, hogy ugy mondjuk, meg tudna felelni. Egyes fegyverrészletek gép által készülhetnek ugyan, de fényűzési fegyvereknél soha se fog befolyása túlnyomó lenni. A st. etienni csö-lcovácsok nem birtak a néhány párisinak magaslatára emelkedni. Legnagyobb részt csak az ottani fegyverek számára készítik a csöveket, többnyire még régi, részben elavult szerszámokkal. A termelés módszere sem tökéletes, mert a csöveket még most is köveken köszörülik, mi által nagyon egyenetlenekké válnak. Már Bemard például, Párisbau, ezt gyalulás által eszközli, minek előnyeit a kiállításban levő hat darabra vágott cső által be is mutatta. A keresztmetszés mindenütt arányosan egyenlő tömörséget s vastagságot mutatott, a mi csöveknél a legfőbb igény és köszörülés által soha el nem érhető. Bemard saját damas-jából kovácsolt csöveket állított ki, melyek rajzra s minőségre nézve valamennyi cső közt legszebbek s legjobbak voltak. Az anyag rendszeresen összehajtott tiszta vas és aczélrudakból áll, melyek a rajz finomságához mérten, vastagabbra vagy vékonyabbra hengerelteinek és csavartatnak. A mint ez megvan, a csavavt rudakat ismét a rajz szerint többet-kevesebbet együtt újra összerakják s újra forrasztják, hogy végül aczélrud fölött egész csővé forraszszák és fúrásra előkészítsék. A Bemard-czég, ügyes gazdájának ^ehány évvel ezelőtt történt halála után, az özvegyre szállt, ki az üzletet tovább vezeti. Folyvást 25 — 30 munkás van alkalmazva, kik évenkint nagymennyiségű, gondosan készült csöveket gyártanak. A töltények és gyutacsok gyártását Francziaországbau néhány telep üzi, melyek közül némelyik igen nagy terjedelmű. Majdnem valamennyie Párisban, vagy közvetlen közelében van. Erős küzdelmet kell kiállaniok az angol gyártmánynyal, mely ott is, mint Európa számos államában, a szükséglet nagy részét fedezi. A papir töltényhüvely még sok kivánni valót hagy fenn, de a fémhüvely az utóbbi években nagyban tökéletesbült. Kiválóbb czégek : G evelot, H. Barthé, H. Cliaudun és V. Goupillas Párisból, továbbá Courtier Besancon-ból és Goselin Charcntonból. A legkiválóbb J. Gevélo!, mely nemcsak a belszükségletröl gondoskodik, de nagyban exportál is. Vadászkészü'ékek, mint a puska szétszedésére szolgáló eszközök, felszerelési tárgyak stb. nagyobbrészt Parisban, de leginkább kis mesteremberek által készülnek, bálba e czikkekben is mindinkább tért hódit a gép. (Folytatás következik.) A vadászok figyelmébe ! Felkérjük mindazokat, a kik Hanvay Zoltán urnák a »Magyar vadászeb-törzskönyv« érdekébpn tett s lapunk mult számában közlött felszólalásával egyetértenek: hogy vadászebeik pedigreejét, bejegyeztetés végett hozzánk beküldeni szíveskedjenek. — A szerint a mint a jelentkezések sürüen vagy ritkábban érkeznek : havonkint vagy negyedévenkiut fogjuk azokat közzétenni. Továbbá a küszöbön lévő szalonka-vadászatokról, а к is és nagy vadak teleléséről s a nagy kakasról ha majd addig megszólal : igen kérjük lapunk t. olvasóit, s különösen a passionatus vadászokat és levelezőinket, hogy becses tudósításaikkal minél gyakrabban szíveskedjenek bennünket felkeresni. — Tisztelettel ajánlja ezeket t. olvasói figyelmébe Budapest, február 20. 187 9. A »Vadász- és Versenylap« szerkesztősége. Tusa egy vadkannal. Pár héttel ezelőtt Zemplénben Bujanovics altábornagynál vaddisznókra vadásztak, az izsépi erdőben, többi között Bánó Géza és Liszka Ottó is, mely alkalommal ez urak érdekes tanulmányt szereztek arról : mily »ungemüthlicli« tud lenni e gubanezos vad, ba üldözik. Az esetet következőleg beszélték el nekünk : B. G. és L. O. egy hajtás után, melyből egy derék vadkan — futó söréttől (?) hátsó sonkáján találva — elinalt, felkerekedtek, hogy a vadat kinyomozzák, melyet osy kopó folyvást hajtott előttük. Vadászaink derekasan gyalogoltak délelőtt 10 órától délutáni 4-ig, midőn a kan a nagy hóban kifáradva — az Izséppel szomszédos mihalkói erdőben lefeküdt, mint ezt a derék kopó »megállt« csaholásából hallották. A két passionatus vadász, helylyel közel csípőig érő hóban sietve gázolt a hangok felé. Midőn mindketten 25 — 30 lépésnyire lehettek a kantól, abban egyeztek meg, hogy Liszka megkerüli a kant, Bánó pedig a nyomot állja el, azon édes reményben, hogy a felrezzentett vad a nyomon vissza jön. Alig távozott L. ur vagy 40 lépést Bánótól, (valószínűleg azon hamiskás szándékkal, hogy ö jöhessen az első lövéshez) midőn B. ur két egymásután dördülő lövést hallott, s utána L. kiáltását »Géza, gyere! — széttép a kan !« — Ez szalad, a mily gyorsan csak lehetett a hóban és hegynek föl — midőn a kissé débandant retiráló vadász pajtást megpillantja (kinek elfogyott a tölténye !) s utána a kant, mely öles ugrásokkal üldözi. Bánó czélba kapja a vadat s lő, mire az felbukik, — de rögtön ismét felugrik, s vértől tajtékozva újra megrohanja Bánót, de egy második lövés — alig 10 lépésnyiről, keményen találja, mert egy éles rikitás után csak tántorogva tud haladui, ekközbeu a derék kopó fültövön ragadja, Bánó egy ledőlt nyirfa mellett újra tölt — s szivén lövi, mire az lábaihoz rogyik. — A két vadász könnyebben lélekzik, s estére bevergődik Izsépre, hol »bibel'unt magnum áldomás.« # * * Szeniczey Ödön orsz. képviselőnek a mult deczemberbeu — - mint hallottuk, egy hasonló esete volt a diósgyőri erdőben,hol az első golyót vivő vadkan után — közel 4 órát kellett gyalogolnia, a roppant hóban, de végre még is — behúzta és elejté a vadat. — Szép dolog, s a vadász elégedett lehet — tüdejével, mely ily gyaloglást kitart, de az ily esetekre igen ajánlható — mint Br. S. L. ö excja szokta tenni, hogy közelben egy jó erős, hátas ló legyen, melyen sokkal rövidebb idő alatt beérhetni a kopók által megállított vadkant, s a mi fő — nem jő az ember oly echauffementba, hogy tüdőt koczkáztasson.