Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879
1879-02-13 / 7. szám
VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 13. 1879. kevesebb kilót adva, s oly kitűnő lovasok ellen : mint hg Esterházy, gr. Metternich, Baltazzi Hector és gr. Forgách István. — A Batthyány Hunyady dijat még játszva elvi vén Pestről, azontúl nem futott többet, mert tulajdonosa Angliába küldte át, s egy nagyobb kísérletet tett vele a Cambridgeshirebeu, mely azonban nem sikerült; az idei Lincolnshire handicapre még engagirozva va n. — Kennedich 4 éves, Carnivalnak sebes de szeszélyes leánya, ámbár mint 2 éves ez osztályúak legnagyobb dijában, a eopronyi 800 aranyban győztes volt, később visszament formájában, mindamellett is tavai négyszer győzött, melyek legjelentékenyebbje a » Vándorló-i vadék verseny « volt a rákosi gyepeD, hol Sabinust — a Nemzeti-dij nyerőjét, kinek a harmadnap előtti sebes roham még csontjaiban fekhetett — könnyen megveré, s vele együtt Violantet és Gondolatot. — Franzi, Holiday és Polestar, kivált az utóbbi, egészen kiestek az Angliából haza utazás alatt azon conditióból, mellyel ott bírtak. Pedig Franzit, midőn megtudták hogy hazajön, angliai futása után ítélve, hol a »The Earl Spencer's Plate«-ban jó társaságban igen jó harmadik volt, roppantul vásárolták a Nemzetire, anoál inkább, mert Lehman még adott 800 0-et/ 5 00-ért, 400 0/s 0o> & ,20 0/ 2oo-ért ; voltak kik Franzit még az ausztriai és Norddeutsche Derbyre is képesnek tartották, s az előbbire többször vétetett l 2, 00 0/i 0oo. 500 0/500-^ r t ! a Norddeutsche Derbyre Lehman 40,000 márkot ígért ellene 2000-ért; az utóbbi futamra azonban Nil-Desperandumot mégis jobbnak vélték — s Lehman sem adott többet mint 10-szeres pénzt ellene, holott az 1877-ki őszi versenyekkor még Bécsben 10,000 márkot jegyzett ellene 500-ért. Lehman csak e két lovon közel 10,000 márkot nyert, hanem az igaz, hogy közel állt hozzá, miszerint ha Nil Desperandum győz: hát másfél száz ezer márkot veszt ; pedig Nil Desperandum közel a ezélhoz egy pillanatra már elődugta orrát, de végre mégis Oroszváré lett a győzelem. — Baltazzi lovai tehát kiestek formájukból, mi azt mutatja, hogy ritka ló az, mely a tengeri utat és acclimatizálást oly hamar legyőzné — miszerint itthon esélylyel indulhatna. Maga Nü-Desperandum is, az ö erőteljes természetével megérzé ezt, s bár a bécsi Derbyt (egy kétes fejjel) megnyeré, de mint ъ ä Q @ 2 а Vad-élet a Rocky Mountains alján. (А »Chasse illustrée« után.) III. (Folytatás.) Evek multak el a vadonban való letelepedésem óta, s életünk egyhangúságát vajmi ritkán zavarta meg egyegy fehér arczu ember látogatása. Én rendesen évenkint kétszer kerestem föl a legközelebb esö kis várost, hogy ott a felesleges böröket, mézet és zsirt eladjam, s azoknak az árán házi eszközöket, szerszámokat, lőport, golyót s más szükséges apró-cseprő holmit vásároljak be. Ily alkalommal átvettem egyszersmind a számomra érkezett leveleket s néhány, Európából Vagy New-Yorkból kapott könyvet, s tettem postára a saját küldeményeimet. Ily utazásom alkalmával iránytűm segélyével kellett magamat tájékoznom. Tört ut nem volt, s ama nyomokat, a melyeket itt-ott paripám és öszvéreim hagytak hátra, már a legközelebbi esőzés elmosta. Hogy eddig az államokból hozzánk telepitvényesek nem jöttek, oka abban rejlett, hogy a közben esö köves és sivár tájék az embereket a kísérlettől visszariasztotta. Egyetlen, tizenkilenez személyből álló család vállalkozott a Leone felső részén való letelepedésre; azonban csak a napon reconvalescensnek a megerőltetés csontjaiba szállt és nem is futott juliusig, midőn a hamburgi derbyben Oroszvárral megküzdve — egy félhosszal veszté el az ütközetet; a német lovak legjobbja: Lateran, e futamban nyolcz hosszal maradt el lovaink mögött. Őszig azonban teljesen összeszedte magát Baltazi ur ménje, s a pesti St.Legert nagyszerűen nyerte kitünö lovak (Illusion, Wild Rover, Berlick) ellen. Az idén a nagy állam-dijakra — Altona, Picklock és Amaranthus mellett ^legtöbb kilátása lehet. Baltazzi ur 2 évesei közül tavai a Vöckla kaucza (ap. Buccaneer a. Anonyma) tünt fel leginkább, a kancza már 187 7. őszén Angliába küldetett trainingbe ; az ottani enyhe tél alatt kifejlődésben egy félévet nyert kortársai előtt ; aprilisban már futott az Althorp-Park-Stakesben ; az öszi versenyekre haza jött, s párszor győzött. Vöckla közel nyolcze/er frtnyi nyereményével istállója összes keresményét közel 40,000 frttal az első helyre segélylyé emelni. Vöcklának anyja belföldi nevelés — Lichtenstein János hg hohenaui méneséből, s ez ismét mutatja, hogy a telivér anyag nem degenerálódik nálunk. Vöckla mint 3 éves valószínűleg jobb lesz (apjáról következtetve), mint nénje (Kennedich), mindamellett is az istállóban nem ő, hanem a mult ősz óta Angliából haza rendelt (elövigyazatból az utolsó perezben riscant tengeri átjövetelre) Wartenburg mén volna állítólag a föked venez ; Wattenburg (sg. m.) szintén Buccaneer, anyja pedig Anonyma anyja. (Folyt, köv.) • ^ Az utóbbi nyolcz nap alatt egészen tavasziasra változott időjárás nagy örömet okoz az idomitóistál lókban. Lovaink hosszú sétákat, s könnyű galoppokat is tehetnek már a szabadban. A csúf keh is, fiatal lovaink e réme, alább fog hagyni. A gödi istállóban mint halljuk néhány csikó megsínylette azt, söt egy áldozatot is kivánt, Blaskovics Miklós ur ü'nves Bajnok-Grisette csikóját, mely a napokban mult ki. Megyeren és Dégen eddig szerencsésen elmaradt e nyavalya. — A nézsai ménesben — hol Bajnok apamén, ellenkezőleg múltkori hírünkkel megmarad — az ellesek eddig kedvezöleg folytak le: Grizette febr. l-jén egy sárga mén csikót ellett ; Fényes szintén sárga csödört ; Millimadl egy veresderes kancza csikót — mindannyian Bajnoktól; ellenben Lady-Florenee — szintén Bajnok után — elvetélt. * * * A kisbéri ménes idei várandósága nem oly nagy mint tavai, mind össze csak 9—10 csikót várnak (tavai 17 volt); ez részint meddőségre, részint egy pár öregebb kancza (р. o. Sophia-Lawrence stb.) eladására viendő vissza. Tallóson — hol igen öregednek a kauezák — szintén keveset várnak. Az idei lèves vásár is kevéssé lesz megrakva; Kisbéren tavai torokgyíkban 4 csikó veszvén, az idén csak 13 kerül árverésre; a tallósi ménes 1 éveseit pedig, mint halljuk Mr. Cavaliero Angliába adta volna el, köztük két Buccaneert, két Cambuscant és egy Ostregert. A Buccaneerek közt van Tallósnak egy testvére is. * * * Hamburgban az idén a 2évesek Criteriumának dijja tetemesen felemeltetett — 1500 márkról 5000-ro, hanem a teher még inkább ; a famous 10 kilo poenalitás itt már alkalmaztatott, s alkalmasint így lessz az a b.-badeni Zukunftspreissel is. A propositiót más helyen közöljük, s figyelmeztetjük reá versenyistállóinkat, mert nyitva lessz a mi 2éveseinknek is. Nevezni kell martius 11-ig. Rendes teher 56 kilogramm, mindfen nyerés 2 1/ 2 kii. több, egész 10-ig, s igy a hamburgi meetingig 4-szer nyertes 2évesnek — ha indulni akar: 66 kilogramm roppant terhet kellene vinni. Aligha akad rá vállalkozó. Megjegyzendő még, hogy a német-tenyésztés kilo leengedéssel van védvámozva. — Ezzel ellenkezőleg a bécsi őszi Meetingen a kladrubi 2500 frtos (tehát értékre nézve amazzal egyenlő) dijban a rendes teher csak 54 kik, s a legnagyobb poenalitás 4 kilogramm. * * * Az ausztriai Jockey-club január 24-én tartá — gr. Hunyady Kálmán ö exc. elnöklete alatt évi közgyűlését, melyről a »Sport« hivatalos részéből a következőket vesszük át : Az egylet által a megfehéredett csontjaik hirdetik most, hogy ök valaha léteztek. Az én etablissement-om kényelmesebb volt s ámbár nagyon elkülönzötten állt, nagyobb biztosságot nyújtott. Az elkülönzöttség óvott bennünket az alkalmatlan látogatók ellen, kik hovatovább kevesebb hajlamot éreztek, kíváncsiságukat életük koczkáztatásával elégíteni ki. Nem kissé voltam tehát meglepetve, midőn őrt álló emberem egy nap szobámba rohant s fehér ember közeledése felöl adott hírt. — Lóháton-e vagy gyalogjában ? — kérdezém. — Öszvéren, — valaszolá hű öröm. Alig hihettem a füleimnek, mert valamennyi állat közt az öszvér az, mely legkevésbbé alkalmas arra, hogy valaki azon, az indiánok üldözése elöl menekülhessen. Fölmentem azonnal az őrhelyre s ugy tapasztaltam, a mint távcsövemmel szemlét tarték, hogy csakugyan egy fehér ember vág keresztül a prairien, a folyam felé. Ez a vakmerő, sőt helyesebben botornak nevezhető ember, a mellett hogy öszvérháton ült, még csak lőfegyvert sem viselt, hacsak az a nyereg mögött levő két óriási csomag mögé nem volt rejtve. Csöndes léptekben közeledett erődöm felé. Kíváncsiságom a legnagyobb mértékben föl volt csigázva. Mikor annyira közeledett, hogy a kiáltást meghallhattam, a legnyájasabb hangon üdvözölt. — Ugyan, az ég szerelmére, uram, honnan jön ön ide, öszvéren s minden fegyver nélkül, egyedül ? — Ej, ej, jó uracskám ! — viszonzá a jövevény, rontott német nyelven, — hiszen én csak innen a szomszédból jövök, ötnapi járóföldröl. Nevem, — hogy önnek magamat bemutassam — Krieger s botanikus vagyok. Kegyes engedelmével e környék flóráját szeretném áttanulmányozni. — Es senki sem beszélte önt le e veszélyes helyre jövetelről ? — De igen, uram ; sőt el sem akartak engem ide bocsátani. Önnek a szomszédja, Sir Jones, oda át, (kissé ugyan távoli szomszédság) erővel vissza akart tartani, do mikor látta, hogy én még makacsabbul ellenkezem, nem marasztott, söt egy napi távolságra el is kisért. — Hát a többi négy napon át ? — Egyetlen lélekkel sem találkoztam ! — No ezt nevezem én szerencsének ! — Ejh, édes istenem, hiszen nem olyan veszedelmes tájék ez ; aztán én tökéletesen az én »Liese«-emre bízom magamat. — Liese ? Ki az a Liese? — Ejh, hát az én öszvérkém ! Ugy fut ez, mintha csak szárnya volna, s tudom istenem, hogy még az indiánok sem érik utói. — Hüm ! Hát még a nyilakkal sem ? — kérdém mosolyogva. — Nyilakkal ? No, az már meglehet ; hanem hát itt van ez a két nagy rizma itatós papir, melyet én füvészeti kirándulásaimhoz használok s ezen aztán nem hathat át a nyil sem. — De vájjon az ön bőre, uram, szintén itatós papirral van vértezve ? — No az már nincs, uram ; de én is föl vagyok ám fegyverkezve ! — Ezt mondva egy berozsdásodott pisztolyt vett elö a zsebéből, melynek sárkányát a legnagyobb eröködés mellett sem lehetett fölvonni. Vannak emberek, kik szinte keresik a veszélyt, hogy eltompult idegeiket kissé fölcsiklandozzák ;