Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879
1879-12-18 / 51. szám
440 levő uj lóvásártért; az épületeket csinosan helyreállította, az istállók belsejét sok kényelemmel 500 drb lóra berendeztette s azokban 28 lóboxot is állíttatott fel ; a bizományi istállót, — melyben már 50 drb lónál több megfordult, megnyitotta; a vásártéren jelentékeny földmunkálatokat eszközölt, az egész tért bekorlátoltatta : passushivatalt, csárdát, kutakat építtetett ; szóval : az egész lóvásártércn bizonyos európai szinezet tiinik föl s az egésségügyre, a vásárok alkalmával, a leggondosabb figyelem fordittatik. A felügyelő bizottság tagjai Gr. Károlyi Gyula, Harkányi Frigyes és Lévay Henrik urak a pénztárt és könyveket e napokban átvizsgálván, arra az eredményre jutottak, hogy a mult évi 4000 frton felül levő veszteség, ez idén kiegyenlittetett, s Károlyi Gyula gróf kijelentette, bogy a tapasztaltak után nemcsak nemzetgazdászatilag fontos, de helyes kezeléssel pénzügyileg is alappal s biztosított jövendővel bir a társaság. Fhó. 9-én tartatott egy fontos igazgatósági ülés, melyben, a budapesti mult évi lókiállitásnál szélesebb alapokra fektetett lókiállitás, árverés, díjazás, ügető ver sen y és sorsjáték tervezete végleg megállapittatott. A lókiállitás a májusi lóversenyek alatt lesz a társasági 500 lóra berendezett istállókban ; első sorban csak a tenyésztők lovai fogadtatnak el, s a mennyiben a tenyésztő közönség nem töltené meg a felajánlott istállókat, az igazgatóság fentartotta a további intézkedés jogát. A kiállításra hozott legszebb s a dijra legérdemesebb páros kocsilóra 5 dij fog kiosztatni. 1-ső dij : államdij, egy mezőhegyesi 5 éves kancza, 2-dik dij: 50, 3-ik: 30, 4-ik : 10, 5-ik : 5 drb arany. A hátas lovakra hasonlóan 5 dij tüzetett ki. 1-ső dij tiszteletdíj : gr. Esterházy Miklós által ; 2-dik dij 30, 3-dik 20, 4-dik 10, 5-dik 5 darab arany. Ügető versenyben 4 indítás lesz. I. Magyarországi honpolgár tulajdonában levő magyarországi nevelésű, 8 évesnél nem idősb lovak számára kettős fogat. 1-sö államdij egy bábolnai kancza ; 2-dik dij 50 arany, 3-dik dij 20 arany, 4-dik 10 arany, 5-dik dij kettős tét. II. Magyarországi honpolgár tulajdonában levő magyarországi nevelésű bármely korú lovak számára — kettős fogattal — 1. dij tiszteletdíj 200 frt, adja Jakabfi István ur, 2-dik dij 30 arany, 3-dik dij 20 arany, 4-dik dij 10 arany, 5-dik dij kettős tét. III. Egyes fogattal, — nyitva bárkinek bármely lóval. 1-sö dij 50, 2-ik 20, 3-ik 10 arany, 4 dik kettős tét. IV. Bérkocsi-ügetőverseny. Budapesti számozott rendes fiakker fogatok számára. 1-sö dij 200 frt, adja br. Podmaniczky Géza, 2-dik dij 50 frt, 3-dik 20 frt, 4-dik dij 10 frt, 5-dik kettős tét. A lókiállitás utolsó napján lovak, kocsik, nyergek, lószerszámok nyilvános árverése történik. Továbbá sorsjáték 50 nyeremény-tárgygyal, melynek 1-sö nyereménye egy 4-es fogat 5000 frt; 2-dik nyeremény: egy másik 4-es fogat 3000 frt; 3-dik nyeremény : egy kettős fogat 2000 frt értékben ; összesen 20 drb ló és lóhoz tartozó nagyon szép iparczikkek fognak kisorsoltatni ; ha a nyerő a nyereménytárgyat megtartani nem akarja, a társaság készpénzzel visszaváltja. E lókiállitások s árverések intézménye csak ugy lesz azonban meghonosítható, ha az ország összes tenyésztő közönsége azt felkarolja, támogatja és magáévá teszi. E lókiállitás egész Európában hírlapokban közzé fog tétetni ; vevők megnyerhetése végett külföldi consuljaink támogatásban részesítenek, saját ugy külföldi hadseregeink lóavató-bizottságai, tiszti lovak vétele végett, megfognak hivatni. Ha emlékébe hozzuk a tenyésztő közönségnek, hogy a mult évben a kezdet nehézségeivel küzdő első kiállításon 15 drb ló 16,000 frton árvereztetett el, a mi félvér anyagnál jelentékenynek mondható, saját érdekében be fogja e kiállításon mutatni Magyarországnak eladásra szánt legjobb lóanyagját. A társaság által az aDgol hadsereg részére kiküldött 350 drb ló szállításánál, habár csúsztak is be némely hibák, de a föczél : — az, hogy az angol h.dsereg és a hadügyi minisztérium alkalmasnak és jónak találta a kiküldött anyagot, — eléretett, annak igazolására szolgál amaz örvendetes körülmény, hogy uj megrendelés tétetett és pedig India számára, s a napokban útnak inditattak a magyar lovak ama messze, tengerentúli földre, melyre még lókivitelünk eddig utat nem törhetett magának. VADÁS ZAT É S LÖVÉSZET. Az erdélyi siketfajd.*) Talán e czim folytán a tisztelt olvasó azt vélheti, hogy itt Erdélyben egy külön válfaja van a siketfajdnak. De nem igy akarom ezt értetni, mert az idevaló is csak olyan, mint a más országbeli ; csupán szokásai miatt tartottam a fenn irt czimet jogosultnak, a mint az, közlésem folytán, ki fog tűnni. Külsejéről szólva, megemlítem ama visszás arányt, mely a mi siketfajdunk, és más külföldiek között van; ugyanis, hogy nagyságra és súlyra kisebb, mint amazok. A legnagyobb példány, melyet láttam 7 bécsi fontot nyomott, a rendes suly csak 5 font. Azért feltűnő eme körülmény, mert többi vadjaink ; mint a zerge, őz, sertevad, jóval nagyobb és súlyosabb a németországiaknál. E körülménynek okát csak onnét magyarázhatom, hogy legzsengébb korokban leginkább háborgattatnak s ez által fejlődésük hátra marad. Nálunk igen számos a ragadozó állat minden neme, de ez főként a szaporodást hátráltatja, mert ha reáakad egy vad a csirkékre, nem menekülhetnek áldozat nélkül. Az elsatnyulás főként az emberektől és házi állatoktól ered, kik s melyek üldözik, nyugtalanítják, a nélkül hogy sokat pusztítanák. Ez történik midőn kora tavaszszal felmennek a levágott fák leliozatala végett, mely alkalommal s a reá bekövetkező legeltetésnél nem hiányoznak a gyerekek és házőrző ebek, kiknek nagy mulatságok tojásra, csirkékre vadászni. * * * A mit a siketfajd szokásairól fogok elmondani, azok mind saját tapasztalataim, kizárólag erdélyi vadászataimon, melyeken nem csak e fővad elejtésére törekedtem, de igyekeztem tarisznyáim hátrányára — családi élete bensőbb viszonyait kifürkészni. — Hogy hasonló esetek forduinak-e elő Magyarország más részeiben vagy Németországban, arról tudomásom nincsen, se nem hallottam, se nem olvastam a siketfajd olyas különczködéseiről. Azt nem tehetem fel, hogy annyira érdektelennek tartanák azok elősorolását, továbbá azt sem gondolhatom, hogy annyira mindennapos dolog szeszélyes magaviselete, hogy már nem is lenne beszédtárgya. De ha tévednék feltevéseimben, most alkalmat nyújtok azok felderítésére. Ha netalán közleményeim természetbúvárok nagyitó-üvege elé kerülne, meg kivánom nyugtatni, miszerint tapasztalataim nem a véletlenben gyökerező, vagy egy kisebb terület sajátságaihoz sorolható, hanem igen különböző helyekről szedtem össze. Vadásztam a görgényi, hargitai és retyezáti havasokon, tehát Erdély három messzeesö pontjáD, s hasonló körülmények között ugyanegyet találtam. Nálunk egy főeltérési pont a németországi vadászok észleleitől, bogy a siketfajd nem dürög a fán, kivéve ba valami veszélytől tart. Ez pedig előidézhetödik a kevéssé óvatos vadász által, vagy egy vénebb s ennélfogva erösebb vetélytárstól. Ellenesetben, mar este leszáll a dürgöhely (Kampfplatz) környékére, s reggeli pittymallatkor, legfeljebb 10 perczig dürög a fán, onnan földre száll, s ott *) Ez igen érdekes monográfiáját a siketfajdnak , ajánljuk természettudósaink figyelmébe is. — Ok valószinüleg ritkán jutnak oly helyzetbe, s nem áldozhatnak annyi időt, hogy e félénk szárnyast annyira megfigyelhetnék. Szerk. folytatja bohócz-magaviseletét viradtig s azután megy a dürgö he'yre. Ha némi kis aggályra okot talál, ismét fára száll s ott végzi be reggeli nótáját. Még egy kis megjegyzés, nebogy a t. olvasóval két uton járjunk. Mi a dürgés ? Részemről dürgésnek tartom mindig, midőn a kakas farktollait körbe kiterjesztve, szárnyait leeresztve, keczegő s az azután következő köszörüléshez hasonló hangokat hallatja. Már most a dologhoz. Azt fölöslegesnek is tartom megemlíteni, hogy elfogadott tény, miszerint a köszörülés alkalmával nem hall, mely körülmény igen jó alkalom a vadászati élvezet fokozására s egyszersmind a hidegvérüség gyakorlatára. Igy például jómagamat is, ámbár 13 éve járok már kakasokra, mégis oly izgatottságba hoznak még mindig, hogy egy medve vagy zerge megjelenése nyugodtabban talál. Az említett gyakorlat abban áll, hogy még sötétben beszököm a dürgö kakast, s köszörülése alatt röpitem feléje golyómat, azaz mig hattyúdalát el nem énekli. * * * Pár évvel ezelőtt egy igen szeszélyes kakas gerjeszté fel bosszúmat, már két izben menekedvén meg előlem. Először egy holdvilágos pitymallatkor, mielőtt földre szállott volna, beszököm s egy kevéssé galyas fenyőn megpillantom Első lövésemet még hallgatásra sem méltatta, de a második leterítette, — legalább azt hittem én. De oh, sors ! midőn oda megyek hogy felvegyem, az ördöngös elrepül. Mintha egy pohár vizzel öntöttek volna le, oly »páő« lettem. Ez egy bűvös szellem — gondolám magamban, vizsgálódva a fa körül, melyen dürgött ; s lábaimmal találtam az ágat, melyen állott s melyet golyóm ketté metszett. Talán ezért bukott le. Szegény kakas, mintha hallanám miként álmélkodott magában : — Vájjon hogyan, mikép került ő a földre ? — Harmadnapra megint ott dürgött. De ugyan az volt-e?... Igen bizony, a középső farktolla hiányzott, s a vén bajnok sokat is koptathatta hanghurjait, mert felkeléskor, szintén mint első alkalommal, egynéhányszor köbécselt, s oly emberileg, hogy járatlan vadász emberi hangnak tarthatja. *) —— Szóval ő volt ; mind a mellett, hogy nagy hó esett, melyben csípőig süppedtem, beszökésére megindulék. Igen sötét volt a fak közölt, közel kelletett mennem. Az első lövésemre nagyot, ugrik s leszáll. A mit czéloztam, az egy fenyögaly volt. Pár másodpercz után folytatta dürgését. Második lövésemet már közelebbről mintegy 45 lépésről teszem. Ez kellemetlenebb lehetett; hirtelen felrebben, de pár ölnyire leszáll s megint dürög. Hagytam mulatni, magam is gyönyörködtem, mig újból beszökésre lelőttem, 35 lépés távolságról. * * * De még fegyvert is lehet ám dürgö kakas előtt igazitani. — Egycsövű lancaeter golyófegyverrel megközelítek egy reggel egy kakast, mely kisded fenyőn dürgött. Rádurrantok, — azaz csak akartam, — mert a töltény épségben maradt. Kiveszem, mást teszek, — detto ! — Na itt baj van ! Mit tegyek ? Alig láthatom csövem végét. Előttem egy kis fenyő-bokor; a mellé lehúzódom, de nem láthatok. »Fiat lux et fuerit!« Egy gyufával kanóezot s azzal egy czigarettet meggyújtani nem mesterség, de a cigarette világánál a liibát а fegyveren megkeresni s az elfordult gyúszöget helyreigazítani, s mindezt alig egy 25 lépés távolsngbau dürgö kakas előtt, ez már nagyobb munka. — Bele is telt — ha nem is egy egész századba, egy fél órába, mig a mozdulatokat a köszörülés pillanataiban meg tehettem. Ki voltam merülve, fel voltam izgatva ; lövésem habár nagyon közel járt, még is elvolt hirtelenkedve. Tanúság jövőre. *) A Hargitán hallottunk egyet több reggelen át köhécselni ; negyedmagammal voltunk. A közlő.
