Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-12-11 / 50. szám

DECZEMBER 11. 187 9 VADÁSZ- ÉS VERSENY LAP. 429 keresett nagy vadat. Erdészünk rögtön a kutyák buzdításául kilőtte fegyverét, s a kerülőkkel együtt a kópékat biztató éles kurjongással a vágány felé sietett, melyből az ohajtott bangók hallatszottak. Az első kopóhoz csakhamar egy második és harmadik csatlakozott, s mindannyi a mozdulni neui akaró vad fekhelye felé szaladt, mire az a levegőbe bocsátott lövésektől, a vadászok kurjongá sától, s a most már együtt levő falkától felzavarva, megindult, s az egész kopófalka éles csiholása kiséré. Mi a gerinczen várakoztunk mindaddig, mig а vad által vett irány f-lől biztosságot nem szereztünk magunknak, a mikor mindegyikünk a vad menekülési vonalát elállandó, a kijelölt irányban gyorsan elsi.tett. Mintegy félórai gyönyörű hajtás következett; a bérezek 18 kopónak egy pillanatra sem szűnő konczertjét hangoztaták vissza. A vad, a mint kivehettük, a szikla-csúcsok felé tartott, miből medvére következtettünk, mert ez szereti a magasan fekvő sziklás helyeket, s már-már irigyeltük a csúcson álló társunk helyzetét, midőn a vad közvetlenül a gerinczen levő sziklák alatt megfordult s egyenesen az általunk elfoglalt vonalnak tartott. Ez által mindnyájunk esélye meglehetősen egyenlő lett. Egyszerre, nem messze tőlünk, a vad megállapodott ; tisztán hallottuk a marakodást ; de csakhamar ismét megindult, mire a vonalon egy lövés dördül cl, s az utána majdnem közvetlenül hallatszó éles kürtszó hirdeté a vad elestét. Mindnyájan a lövés színhelyére siettünk, de csalódáss il győződtünk meg arról, hogy az elejtett vad nem a keresett medve, de egy vaddisznó; — a szerencsés vadász a háziúr öccsc, báró Ghillány Imre, a ki egy igen szép lövéssel, 70 lépésnyi távolságra szivén találta a mintegy 2 mázsás fiatal, de kövér vadkant. * * Tudva azt, hogy a hegység e részében kell tarfózkodniok a medvéknek, félórai pihenés után tovább haladtunk, és a szomszéd hegyoldalon elterülő alacsony vágásban csakhamar lcét medve fris nyomára, és itt tartózkodásuk egyéb kétségtelen hagyatékára bukkantunk. Még fel sem értünk a tetőre, midőn több kopónk vastag csaholása a vad feltalálását jelzé. Ugyanakkor vadászunk is kilőtte fegyverét, s biztató kiáltásokkal a' vad fekhelye felé sietett, mely körül már számos kopó I csaholt és vonitott, de a vad nem engedte magát oly könnyű szerrel kiz.avaitatni. Ekkor a háziúr, a vad felzavarása czéljából, s/intén a sürübe ment. Távozása után alig pár percz.czel, s még mc-sze a vad fekhelyétől, két lövés dördült el, s cz után a háziúrnak »vigyázz a tetőn« kiáltását hallottuk. A tetőn ekkor hárman valánk ; ketten egy kis tisztáson együtt maradtunk, mig harmadik társuuk oldalt a bokrokba húzódott. A legnagyobb mértékben felhevülve, lövésre к szén tartva fegyveremet, vártam a történendőket, midőn a bokrok csörtete'sét hullám, s mintegy 15 lépésnyire tőlem, egyenesen felém tartva, egy nagy medve bukkant elő. Az első medve volt cz, melyet szabadban, s galop-ugrásokban közeledni láttam, miközben az alacsony lokrok átngrásánál hátának sajátszerű rneggörbitésc folytán, a valónál sokkal nagyobbnak tűnt fel. A medve láttára az izgatottság, mely elébb nagy mértékben erőt vett rajtam, meglehetősen eltűnt, s egész higgadtan emelém a fegyvert arezomhoz. A szemközt jött állat eddig észre sem vett, helyzeténél fogva azonban csak fejét vehettem czélba, és midőn 8 —10 lépésnyire ért hozzám — lövésem eldördült. — A medve egy pillanatra megállt, nagyot morogva rám nézett, s aztán oldalt fordulva tova sietett ; e pillanatban utána küldém második golyómat, valamint, a közvetlenül mellettem álló vadásztársam is, — ki a medvét egyenesen felém tartani látván, ama hitben volt, hogy az reám veti magát, s azért kritikusabb időpontra tartotta fenn lövéseit, — most sz'ntc'n czélba vevé s utána küldé golyóit, de medvénk gyors ugrásokkal a hegy túlsó oldalán, a bokrokban eltűnt. Mig ez velünk történt, azalatt a kopók által előbb felvevt vad is megindult, s mi csak most tudtuk meg, hogy a medvét, a melyre lőttünk, egyetlenegy kopó sein követé ; csak а háziúr találkozott vele a sűrűben, s az ő lövéseitől felzavarva jött az felénk. A kopók által feltalált és megindított vad egészen más irányt vett, s most hegyen völgyön keresztül gyönyöiü hajtás következett, mely legalább is egy óráig tartott. A vad, melyről nem tudtuk, medve-e vagy vadkan,' gyakran megállt, de valamennyi eb körülötte lévén, ismét indulni kényszerült. Magam a gerinczen levő szikla-csúcsra másztam, onnét gyönyörködtem a 18 kopó koncz"rtjében, melytől a bérezek viszhanI goztak. — Már a második völgybe húzódott a hajtás, hová az utakat és átjárókat ismerő háziúr a kerülőkkel utána sietett. Ho-sz.ú várakozás után, mely alatt a természet szépségei szemléletében sah Jtás hallgatásában találtam kárpótlást, végre a kopók vastag csaholása és marakodása j lenté, hogy a vad megállott, mire rövid idő múlva több löv. s dördült el, s az erre következő kürthangból tudtam, hogy az űzött vad (lesett. Az, eg( ik medve megvan ; — gondolám,— most keressük az enyi net ; mert meg voltam győződve, hogy medvémet jól vettem czélba; elég nyugodtan, s igen közel ől lőttem, s ennélfogva el sem hibázhattam. Kürtölésemre és hivásomra az egész társaság a kopókkal együtt a gerinczen összegyűlt; egyúttal megtudtam, hogy a második vad, melyet a háziúr golyója ejtett el, nem medve, hanem ismét egy vén három-mázsás vadkan. Ezután megmutattam a társaságnak, a tisztáson a helyet, a hol a medve előbukkant, a hol rálőttem, s mondván, hogy azt hiszem, miszerint golyóm talált, miután vadásziársam is igy vélekedett, elhatároztuk, a medve keresé.-ét. Nyomra vezettük a kutyákat, a vadászszemélyzet a sürüben eltűnt, mi pedig elállottuk a gerinczet. Rövid keresés után felhangzott az ebek csaholása, de a medve, (mert ezúttal csakugyan az volt), csak hosszabb idő múlva, s csak miután tóbb vadász kisütötte fegyverét, indult meg; ez megerősített ama hitemben, hogy ez a golyóm által megsebesített maczkó lesz. — Hosszú és pompás hajtás következett erre; a medve mindenütt a hegyoldalban haladt; gyakran meg-megállott, s a kopókat magától elűzni törekedett, de ezek nem tágítottak, s igy a hajtás az egész hegyoldalt megkerülve haladt vissza. Ekkor lehetőségig elálni igyekeztünk visszavonulási vonalát, de maczkónk a hegyalján, egészen lent, fordult vissza, s csak a legalsó helyet elfoglaló urvadász duplázhatott reá, a nagy távolság folytán eredmény nélkül. Ekkor a medve tőlünk több völgy által elválasztott s nagy távolságban levő, rendkívül sziklás erdőnek tartott, a hol megérkezve, megállapodott, s a kopók csaholása nem volt képes többé e fáradt vadat felzavarni. Br. Ghillány, ki a területet mindnyájunk között legjobban ismeri, két kerülővel utána ment, mig mi a hegytetőre visszatérve gyönyörködtünk a nagyszerű kilátásban, s hallgattuk a kopók megtávolságban három lapát havat hínyjanak egymásra, ez jelezvén a vadászok állását. ' Mikor én és társaim megérkeztüuk a megye által elrendelt s a rakonczátlan fenevad elpusztítására czélzó vadászatra, a szegény elgyötrött »orgánum securitatis« épen elvégezte fárasztó munkáját a mintegy kétezer öl hosszú átvágáson, s nagy ügygyel-bajjal törtetett át a mély havon, a mi nálunk némi derültséget idézett elő. Neheztelni is látszott ezért kissé, de csakhamar fölvidult az arcza a pálinkás üveg láttára, melyet oda nyújtottunk neki, s a szánon kinált ülést sem utasította vissza. Az összejövetel helyén még nem találtunk 9 órakor csak hat pandúrt, oda számítva a bizalmit is, ugy szintén 9 vagy 10 hajtót, kik symmetria kedveért, — vagy talán azért, mert a várt spectabiliseknck útjába esett — ép az átvágás közepett, roppant máglyát raktak. Kis vártatva jöttek azonban a vadász urak, többnyire szánon, csörgés lovakon s leginkább azon a téren, melynek alsó végén a hajtásnak már meg kellett kezdődnie, hogy délre az átvágáshoz érkezzenek. A várt notabilitások még miüdig késvén, én és barátaim elfoglaltuk a balszárny legszélső állásait, persze ignorálva a szolgabírói közeg által kijelölt helyeket. Állásunknak az az előnye volt, hogy dombos fekvésénél fogva végig láttunk az átvágáson ; előtte pedig terjedelmes bozót terült el, melyből farkast ugyan nem, de nyulat és rókát lehetett várni. 10 óra elmúlt, de még sem a substitutusnak, sem a szolgabírónak hire-hamva sem volt. . A cs—i erdőből már ki kellett a hajtásnak érnie, mert a mi magaslatunkról messze belátható téren már egyes nyuluk egyik bozótból a másikba kezdtek átváltani; majd végül egy őz-család menekült ki, jóval fölöttünk, a hajtásból. Ekkor elhatározta az intéző egyén a jelenvolt puskások elállítását, csakis nehányadmagával maradván a tüz mellett, a várt spectabilisek fogadására. Eltörtetett tehát vagy husz puskás, egymást fenszóval értesítvén, miszerint, a farkasvadászatnál elkerülhetetlen kellék : a legnagyobb csendesség ! Épen ekkor tünt föl, de még jókora távolban, két négylovas szán. Az első szánnak kocsis-ülésén fehérköpenyeges és csákós huszár ült, s ebből sejthettük, hogy a várt uraságok jönek. A tüz körül ácsorgott hat pandúr arezélben fölállva, készült a tisztelgésre. Mi, magas állásunkból ez előkészületeket látván, perczenkint vártuk, hogy a t. substitutus ur üdvözletére sortüzet fognak adni, mi mindenesetre több ünnepélyességet adandott volna a jelenetnek, semmint hasznot a vadászatnak. Ez azonban mégis elmaradván, nagy sürgés-forgás keletkezett, s mig a két szánon jött 4 notabilitás holmiát leszedték, az alispán kijelentette, hogy ez első hajtás alatt a tűznél fog maradui. Osztozott e véleménynek helyes voltában a két más spectabilis is, mig a negyedik ami szándékának adott kifejezést,- hogy ő a csikorgó hideg, uti fáradság és netaláni veszedelem daczára, az ineriminált fenevaddal szembe akar szállani. És ki lön küldve egy tiszteletbeli esküdt, hogy emiitett táblabíró urat, — ki a tüz barátságos melegét mellőzve, nimródi vágyait kielégíteni ohajtá — állásra vezesse, meg egy pandúr, ki a spectabilis lábtyüjét, bundáját, nagykendőjét és egy bőrtokba pakolt puskát utána <zepeljen. Eközben a többi pandúr a szánokról leszedte az üléseket, pokróezokat s ezeket a tüz mellé állítván, az elöfogati kocsisok felkötött szénáját elhintették az urak lábai alá, és igy ezek, egéoZ kényelembe helyezkedvén, megkezdődött a falatozás : a szolgabiró szered fisából. Ezalatt a negyedik Nimród előre törtetett, a honoráriu3 és a pandúr előtt, s meg érkezvén állására, először is a puskáját kezdte rendbe szedni ; s ekkor arról nyert meggyőződést, hogy vadásztáskája a kocsiládában maradt. A pandúr visszaküldetett. Ez meghozza a táskát s végre kezdik a puskát tölteni. A spektábilis, mig a pandúr odajárt, a honorárius segélyével, annyi ingóságot szedett magára, hogy tökéletesen ingatlanná vált. A spectabilis nem bizott eléggé fegyverének balcsövében, mig vagy négy gyutacsnak meglehetős durranással elpeczezentése után rendbe nem hozta azt. A cső kipörkölése után rövid tanácskozást tartott a fölött, melyik csőbe jöjjön a sörét, melyikbe a repost, (németül szatyma) s csakhamar készen állt a gyilkos fegyver, melyet aztán a spectabilis hóna alá adott a pandúr, és ez bundás kezével magához szorítva azt, mint valami sarkvidéki vadász állt ott, minden élő vadnak — ha lehet — véget vetni ! Mig mindez vagy félórányi időt igényelt, azalatt a hajtás szakadatlanul folyt, s már hallatszottak nemcsak a pandúrok és a hajtók közt elosztott kovács, bognár és egyéb koczapuskások lövöldözése, de az előbb nevezettek káromkodása *