Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-12-11 / 50. szám

42i DECZEMBER 11. I«79. szőlőkben 8 da-ab lövetett. F.gy szepességi erdő­kerülő jár nap előtt busz darabot küldött egy itteni szűcs mesteihcz, melyek- t többnyire a Zeil­linger-féle ismeretes róka-csalogatón lőtt. * * * Róka csalogatóról szólva, eszünkbe jut egy fur­csa história, inely pár év előtt Tyrolban történt. N'agy havazások és hófúvások gyakran hetekig elzárják ott a magason fennlakó erdőkerülök és favágók családjait az alvilágtól. Ha ily időben kis állampolgár születik, nem tehet mást, mint várnia kell a kereszteltetésre ; lia egy elöregedett megunja a világot, nincs más mód, mint a halot­tat feltenni a padlásra; ha megfagy is, nem árt neki ; au contraire. Igy történt pár évvel ezelőtt a st-vei bi parochiához tartozó h ivasi kunyhók egyikében, hogy az öreg N. meghalt. Csak 14 nappal azután lehetett őt St-Veitra, temetésre le­vinni. Halott-kémlönek is kellvén jelen lenni, ez csodálkozott, liogy a hulla egészen átlyukgatva van sörét-lövések által, s kérdőre vonta az el­hunytnak fiit, vájjon mi történhetett? — »Epen semmi,« — mondá az hidegvériien, »csak hébe­hóba róka- salogatóul tettem ki az öreget; — minek feküdt volna olt hiába.« Nyilas. Kapuvár 1879. november 30-án. Tekintetes Szerkesztő ur ! F. hó 27-én az Es­terházy herczeg kapuvári fó'bérlete által a csornai, Malom fő nevezetű erdőben tartandó fáczány-vadá­szalra voltam rneghiva. A vadászat az erös szél daczára megtartatott c's meglehetős eredményt adott. Esett 28 fáczány-kakas, 24 nyul, 2 róka. A jó vadászati eredményt mintegy előkészítette a megelőző napi havazással párosult kemény szél, zivatar, mely a vadat az erdőbe hajtotta. A mennyiben a lövések száma, c's közvetlen látás után összeszámíthattam, fölszállott vagy 140 fá­czány. Ha tekintetbe veszem, hogy egy fáczány többször is hajtásba került, s tehát az állományt félannyira 70-ie teszem : a főbérlet igen meg lebet elégedve a vad-ápolás eredményével. Az erdő kerülete ugyanis a bérelt községi vadá­szat helyesebben mondva cseplyéssel) együtt mint­egy 250 hold területű, s vadon már régebb idő óta tenyészett benne fáczán, a mely azonban mennyiségileg a rosz gondozásnál fogva a mult évig jelentéktelen vadászatot szolgáltatott. Ennek oka az illető bérlő volt, a ki a vadászatot e"y arany díjért számos éven át birta. A mult évben a fóbér et visszavette a vadászatot, értelmes vadászt alka'mazott, a duvadat lövette (csak szarkát több lövetett le 100-nál) ; étetöt állit .ff föl, hozzá vez'tú utakkal: s ime egy év alatt ez az eredmény. Biztató például szolgálhat, s mutatja hogy a fá­czánytenyésztés, kedvező viszonyok között, szak­értelemmel vezetve, jó eredmenyie vezethet. Csak jóra való embert kell szerezni hozzá. Igaz, ez erdőcske csakugyan fáczáuyosnak való; terjedelmes síkságon, csupa mivelt földek közöt fekszik s gazdag cserjékben. A vadnak vau rejteke elég. A fáczány vadon tenyésztésének таз példáját lát­tam Csapodon. Ott 2 kakast és 5 jérczét bocsá­tottak ki 2—3 év előtt, s mindéi gondozás nél­kül, már meglehetős állományra tettek szert. Tegnap uyulvadászaton voltam a kapuvári erdőn, de ez nem sikerült jelesen; u indössze 12 nyul és egy özhak jutott csak telitekre. Valószínű azon­ban, hogy nem a vadhiáuv okozta a silány ered­ményt, mert nyom volt elég; a nyulak küun feküdtek a mezőben. Egy vadász beszélte ez alkalommal, liogy Csa­nakon pár nap előtt körvadászaton vo't, a hol 21 vadász 150 nyulat ejtett cl. Elég szép eredmény. I. N. Kopózás vaddisznóra és medvére a sárosi erdőkben. A vadász-sport kedvelőit bizonyára érdekelni fogja a sárosrnegyei klambergi vadászatok ismer­tetése, mely vadászatokon kopók előtt évenként 40—50 darab vaddisznó és 5—8 medve ejtetik el, nem számitva a nagy számban elejtett egyéb apró és szárnyas vadat. A vadászat tulajdonosa báró Ghillávy László, ki saját nagy kiterjedésű erdőségén kivül, még a szomszéd Kassa városi erdők egy részében és más határos községekben bérli a vadászati jogot, és igy mintegy 25,000 katasztralis holdnyi hegyes és sziklás ei döterületen gyakorolja a vadászatot. Kopó-falkája rendesen 15 — 20 darab, nagy­vadra (vaddisznó, medve) különösen betanított és begyakorlott, nagyobbára hosszú-szörü kopóból áll, mely falka előtt az utolsó 5 év alatt pár száz d i­rab vaddisznó és legalább is 20 medve lövetett. Minthogy eme soraim czélja csak is a vad­disznó- és medvevadászatok ösmertetése, azért a kloinbergi egyéb vadászatokat, a melyeken őz, nyul, róka, nyirfajd, császármadár és szalonka uagy mennyiségben ejtetik el, ez úttal hallgatás­sal mellőzöm. *) Úgy hiszem, a vaddisznó- és inedvevadászat módszerét, valamint a kopófal.a tulajdonságait, legjobban fogja kitüntetni egy medvevadászat le­írása, a melyen ez ősz folytán magam is részt vettem. * * * A kerülök jelentésére, hogy több medve a szom­széd Hrabkó községbeli még lábán álló zabvetése­ket pusztítja, elhatároztuk, hogy másnap megkí­séreljük szerencsénket, s a medvét a klemberg-hrab­kói nagy kiterjedésű vágásokban felkeressük. Szeptember 2 l-én reggel tehát kimentünk ; az idő, szép derült őszi nap, vállalkozásunknak na­gyon kedvezett. A vadász-táisaság állott 4 urva­dászból, a kutyákat vezető vadászból, 4 dupla fegyverrel ellátott erdőkerülőből, а kopófalka pe­dig 1 8 darabból. A vadászit 8 órakor kezdődött, s minthogy teljesen bizonytalan volt az, hogy a nagy kiter­jedésű erdőterület melyik völgyében vagy hegyol­dalában tartózkodik a medve : a kutyákat az er­dőszélen (mindjárt az elöhegyben) kibocsátottuk, s a vadász kürtölve s biztatva követte őket; a kerülők pedig haladtak felfelé a hegyoldalon, mig mi a begygerinezre lóháton felérve, lassan húzód­tunk tovább. Az elöhegyben rókák, nyulak, sőt özek is ta­láltatván, a kutyák ezeket is hajtották, de mint­hogy а csaliolásból mindig könnyen kivehettük, hogy csak apró vad van a hajtásban, ez által irányunkat nem hagytak zavartatni ; ha a vad történetesen lövésre jött, lelőttük ; ha menekült, az utána menő kopól.at a vadász kürtölése csak­hamar visszahúzta. Igy haladtunk a gerinczen befelé a hegységbe, jobbról is balról is hallván a kopók hajtását, de a csaholásból tudtuk, hogy а kutyák eddig csak apró vadat indítottak. Ekkor nem messze előttünk egy sürü vágásban egyik kopó vastag csaholása (Standlaut) hallatszott. E hang az egész társasá­got felvillanyozta, tudtuk, hogy megta'áltuk a *) Kérjük egy más értekezletben majd pótolni, s az ottani vidék nyit fajd- és császármadár-állo­' uiúnyát ismertetni. Szerk. ff А в Q 3 A» Megyei farkas-vadászat. (Kivonat egy vén vadász naplójából.) *) Az 182 7. év decz. havában a roppant hózivatar haza kergetvén a vadászatról : én és két barátom a kandalló pattogó, nyájas tüze mellett üldögéltünk, mig Tegyeiné asszonyom, nevelő anyám, készült az illatos theát fölszolgálni. Atyáin, e folyton zsémbelödö, különben igen kedves öreg ur, — köznéven »Tigris-papa,« — föl s alá sétálva, azt fejtegette, hogy egészen mindegy az ilyen léhűtő frátereknek, bármit isznak is, csak czifra papirosban árulják, s hogy ö el sem képzelhet', vájjon mi lehet azon a lőrén olyan jó . . . Először ezukrot tesznek belé, hogy édes legyen, s í'humot, liogy erőt kapjon, s azt ismét meggyengitik, liogy ne legyen erös — és még megérjük, hogy meg is paprikázzák azt a koty­valékot. Efféle elméletébe annyira lelemerült a ked­ves öreg ur, hogy mármár minden pillanatban vártuk, ki fogja jelenteni, mely szerint az ilyen tökfilkók, mint a kikből ez a mi gézengáz va­dász-kompániánk áll, — mely 6 kopóval és két cseléddel egy kis hó elöl megfut és őz helyett *) E classicus humorral és sok elevenséggel irt vadászati leirást egy még mindig vidámlelkü öreg főúrtól kaptuk, ki ötvennégy év óta bive Diána istenasszonynak, s kinek igéretét birjuk, hogy va­dász-élcményei gazdag tárházából szerencsések le­szünk koronkint egyegy élénk kivonatot kaphatni. Szerk. egy hitvány rókát hoz haza, — bizony megihatná a fodormenta- vagy bodza-hei balheát is, csak czifra­papirosha legyen takargatva. Ékesszólásának végtelenbe nyúlni látszó fonalát azonban liárom erős kopogás az ajtón, mely az egész teremben viszbangzott, egyszerre megsza­kította. Az ajtó főltárult. Három darab kékre fagyott pandúr lépett be, nem valami nagy örömére Te­gyeiné mamának, ki ép aznap ereszteté be újra a terem fénymázos padolatát. No mert az érkezett vendégek köpenyegéről, kalapjáról ugyancsak cse­pegett a terem nyájas melegétől olvadozó hó, úgy­hogy miuden egyes közbiztonsági orgánum körül egyegy meglehetős tócsa képződött, azonkívül a kandalló tüzétől még rutái is kezdtek gőzölögni. Végre az egyik pandúr, meglehetős hosszas baj­molódás után, több levél közül előkaparászott egyet s a tekintetes szolgabiró ur tiszteletével együtt átnj ujtá nekem. E levélben a szolgabiró azt tudatla velem és netalán ez idő szerint nálam tartózkodó vadász­társaimmal, liogy járásának alsó felében, cs pedig a cs—i erdőben, egy kósza farkas nemcsak mutat­kozott, dc — többrendbeli hivatalos jelentés sze­rint —• számos, а jó renddel össze nem egyeztethető merész tettet is követett el, minek folytán »a fen­tebbi fenevad elemésztésére, cx particulari Ind. Cottus congregatione : »megyei fai kasvadászat lett elhatározva,« melyre engem, barátaimat és netalán! vendégeimet deczembci 16-ának reggeli tiz órájára, а к—i erdő átvágásánál való találkozásra meglií, annál is inkább, meit a köztiszteletben álló spec­tabilis substitutus alispán, több igen érdemes táb­labiróval, a vadászat diszét emelni ígérték. A szolgabírói meghívást fölolvasván, a pauduro­kat azzal az utasítással küldöttem vacsorálni, hogy várjanak a feleletre. Ezek, a ruháikról leol­vadt havat és saruik jégpatáinak nyomait a Te­gyeiné fénymázos padlóján hagyván, a cselédszo­bába távoztak, liogy ott azt, a mit Iecsöpögés és kipárolgás által víztartalomból vesztettek, bor­beszivás állal pótolják; mert mikor a szolgabírónak szóló választ átadtam, meglehetősen kipirult arcz­czal pi-logtak felém. A megejtendő farkasvadászat kitűzött idejéig még bat nap volt hátra, (elébb a köztiszteletben álló subsitutus nein érvén rá,) és igy a farkasnak még 6 napig kellett várakozni, mig »megyeileg« való kivégeztetése megtörténhetik. A mi engem, Raimund és Károly barátaimat illeti : mi ugyan a sikerhez semmi reményt uem kötöttünk ; de annál több tréfát és vadászbotrányt várván, a rendelt időre pontosan compareállunk a к—i átvágásnál. Az uradalmi birtokot végighasitó, 1826-ban készült emez átvágás egészen egyenes vonalt kép­zett, mi lia nem is a farkas elejtésére, de mindeu­esetre a puskások fölállítására nézve a dirigens vadásznak nagy könnyebbségére szolgált. Dirigens vadász pedig ki lehetett volna más, mint a járásbeli szolgabiró, kit e speciális esetbeu nemcsak a restauratiooális szavazatok többsége jogosított ez állásra, de köztudomás szerint, vadászati tanulmányai is képesiték erre, a meny­nyiben téli időben polyván és kazalok körül gyak­ran szokott — verebeket lődözni. Terhes föladatának egyszerűsítése czéljából egy pandúrt egy hajtóval nekieresztett а к—i átvágás­nak ama rendelettel, hogy minden 150 lépésnyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom