Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-12-11 / 50. szám

42i DECZEMBER 11. I«79. szőlőkben 8 da-ab lövetett. F.gy szepességi erdőkerülő jár nap előtt busz darabot küldött egy itteni szűcs mesteihcz, melyek- t többnyire a Zeillinger-féle ismeretes róka-csalogatón lőtt. * * * Róka csalogatóról szólva, eszünkbe jut egy furcsa história, inely pár év előtt Tyrolban történt. N'agy havazások és hófúvások gyakran hetekig elzárják ott a magason fennlakó erdőkerülök és favágók családjait az alvilágtól. Ha ily időben kis állampolgár születik, nem tehet mást, mint várnia kell a kereszteltetésre ; lia egy elöregedett megunja a világot, nincs más mód, mint a halottat feltenni a padlásra; ha megfagy is, nem árt neki ; au contraire. Igy történt pár évvel ezelőtt a st-vei bi parochiához tartozó h ivasi kunyhók egyikében, hogy az öreg N. meghalt. Csak 14 nappal azután lehetett őt St-Veitra, temetésre levinni. Halott-kémlönek is kellvén jelen lenni, ez csodálkozott, liogy a hulla egészen átlyukgatva van sörét-lövések által, s kérdőre vonta az elhunytnak fiit, vájjon mi történhetett? — »Epen semmi,« — mondá az hidegvériien, »csak hébehóba róka- salogatóul tettem ki az öreget; — minek feküdt volna olt hiába.« Nyilas. Kapuvár 1879. november 30-án. Tekintetes Szerkesztő ur ! F. hó 27-én az Esterházy herczeg kapuvári fó'bérlete által a csornai, Malom fő nevezetű erdőben tartandó fáczány-vadászalra voltam rneghiva. A vadászat az erös szél daczára megtartatott c's meglehetős eredményt adott. Esett 28 fáczány-kakas, 24 nyul, 2 róka. A jó vadászati eredményt mintegy előkészítette a megelőző napi havazással párosult kemény szél, zivatar, mely a vadat az erdőbe hajtotta. A mennyiben a lövések száma, c's közvetlen látás után összeszámíthattam, fölszállott vagy 140 fáczány. Ha tekintetbe veszem, hogy egy fáczány többször is hajtásba került, s tehát az állományt félannyira 70-ie teszem : a főbérlet igen meg lebet elégedve a vad-ápolás eredményével. Az erdő kerülete ugyanis a bérelt községi vadászat helyesebben mondva cseplyéssel) együtt mintegy 250 hold területű, s vadon már régebb idő óta tenyészett benne fáczán, a mely azonban mennyiségileg a rosz gondozásnál fogva a mult évig jelentéktelen vadászatot szolgáltatott. Ennek oka az illető bérlő volt, a ki a vadászatot e"y arany díjért számos éven át birta. A mult évben a fóbér et visszavette a vadászatot, értelmes vadászt alka'mazott, a duvadat lövette (csak szarkát több lövetett le 100-nál) ; étetöt állit .ff föl, hozzá vez'tú utakkal: s ime egy év alatt ez az eredmény. Biztató például szolgálhat, s mutatja hogy a fáczánytenyésztés, kedvező viszonyok között, szakértelemmel vezetve, jó eredmenyie vezethet. Csak jóra való embert kell szerezni hozzá. Igaz, ez erdőcske csakugyan fáczáuyosnak való; terjedelmes síkságon, csupa mivelt földek közöt fekszik s gazdag cserjékben. A vadnak vau rejteke elég. A fáczány vadon tenyésztésének таз példáját láttam Csapodon. Ott 2 kakast és 5 jérczét bocsátottak ki 2—3 év előtt, s mindéi gondozás nélkül, már meglehetős állományra tettek szert. Tegnap uyulvadászaton voltam a kapuvári erdőn, de ez nem sikerült jelesen; u indössze 12 nyul és egy özhak jutott csak telitekre. Valószínű azonban, hogy nem a vadhiáuv okozta a silány eredményt, mert nyom volt elég; a nyulak küun feküdtek a mezőben. Egy vadász beszélte ez alkalommal, liogy Csanakon pár nap előtt körvadászaton vo't, a hol 21 vadász 150 nyulat ejtett cl. Elég szép eredmény. I. N. Kopózás vaddisznóra és medvére a sárosi erdőkben. A vadász-sport kedvelőit bizonyára érdekelni fogja a sárosrnegyei klambergi vadászatok ismertetése, mely vadászatokon kopók előtt évenként 40—50 darab vaddisznó és 5—8 medve ejtetik el, nem számitva a nagy számban elejtett egyéb apró és szárnyas vadat. A vadászat tulajdonosa báró Ghillávy László, ki saját nagy kiterjedésű erdőségén kivül, még a szomszéd Kassa városi erdők egy részében és más határos községekben bérli a vadászati jogot, és igy mintegy 25,000 katasztralis holdnyi hegyes és sziklás ei döterületen gyakorolja a vadászatot. Kopó-falkája rendesen 15 — 20 darab, nagyvadra (vaddisznó, medve) különösen betanított és begyakorlott, nagyobbára hosszú-szörü kopóból áll, mely falka előtt az utolsó 5 év alatt pár száz d irab vaddisznó és legalább is 20 medve lövetett. Minthogy eme soraim czélja csak is a vaddisznó- és medvevadászatok ösmertetése, azért a kloinbergi egyéb vadászatokat, a melyeken őz, nyul, róka, nyirfajd, császármadár és szalonka uagy mennyiségben ejtetik el, ez úttal hallgatással mellőzöm. *) Úgy hiszem, a vaddisznó- és inedvevadászat módszerét, valamint a kopófal.a tulajdonságait, legjobban fogja kitüntetni egy medvevadászat leírása, a melyen ez ősz folytán magam is részt vettem. * * * A kerülök jelentésére, hogy több medve a szomszéd Hrabkó községbeli még lábán álló zabvetéseket pusztítja, elhatároztuk, hogy másnap megkíséreljük szerencsénket, s a medvét a klemberg-hrabkói nagy kiterjedésű vágásokban felkeressük. Szeptember 2 l-én reggel tehát kimentünk ; az idő, szép derült őszi nap, vállalkozásunknak nagyon kedvezett. A vadász-táisaság állott 4 urvadászból, a kutyákat vezető vadászból, 4 dupla fegyverrel ellátott erdőkerülőből, а kopófalka pedig 1 8 darabból. A vadászit 8 órakor kezdődött, s minthogy teljesen bizonytalan volt az, hogy a nagy kiterjedésű erdőterület melyik völgyében vagy hegyoldalában tartózkodik a medve : a kutyákat az erdőszélen (mindjárt az elöhegyben) kibocsátottuk, s a vadász kürtölve s biztatva követte őket; a kerülők pedig haladtak felfelé a hegyoldalon, mig mi a begygerinezre lóháton felérve, lassan húzódtunk tovább. Az elöhegyben rókák, nyulak, sőt özek is találtatván, a kutyák ezeket is hajtották, de minthogy а csaliolásból mindig könnyen kivehettük, hogy csak apró vad van a hajtásban, ez által irányunkat nem hagytak zavartatni ; ha a vad történetesen lövésre jött, lelőttük ; ha menekült, az utána menő kopól.at a vadász kürtölése csakhamar visszahúzta. Igy haladtunk a gerinczen befelé a hegységbe, jobbról is balról is hallván a kopók hajtását, de a csaholásból tudtuk, hogy а kutyák eddig csak apró vadat indítottak. Ekkor nem messze előttünk egy sürü vágásban egyik kopó vastag csaholása (Standlaut) hallatszott. E hang az egész társaságot felvillanyozta, tudtuk, hogy megta'áltuk a *) Kérjük egy más értekezletben majd pótolni, s az ottani vidék nyit fajd- és császármadár-állo' uiúnyát ismertetni. Szerk. ff А в Q 3 A» Megyei farkas-vadászat. (Kivonat egy vén vadász naplójából.) *) Az 182 7. év decz. havában a roppant hózivatar haza kergetvén a vadászatról : én és két barátom a kandalló pattogó, nyájas tüze mellett üldögéltünk, mig Tegyeiné asszonyom, nevelő anyám, készült az illatos theát fölszolgálni. Atyáin, e folyton zsémbelödö, különben igen kedves öreg ur, — köznéven »Tigris-papa,« — föl s alá sétálva, azt fejtegette, hogy egészen mindegy az ilyen léhűtő frátereknek, bármit isznak is, csak czifra papirosban árulják, s hogy ö el sem képzelhet', vájjon mi lehet azon a lőrén olyan jó . . . Először ezukrot tesznek belé, hogy édes legyen, s í'humot, liogy erőt kapjon, s azt ismét meggyengitik, liogy ne legyen erös — és még megérjük, hogy meg is paprikázzák azt a kotyvalékot. Efféle elméletébe annyira lelemerült a kedves öreg ur, hogy mármár minden pillanatban vártuk, ki fogja jelenteni, mely szerint az ilyen tökfilkók, mint a kikből ez a mi gézengáz vadász-kompániánk áll, — mely 6 kopóval és két cseléddel egy kis hó elöl megfut és őz helyett *) E classicus humorral és sok elevenséggel irt vadászati leirást egy még mindig vidámlelkü öreg főúrtól kaptuk, ki ötvennégy év óta bive Diána istenasszonynak, s kinek igéretét birjuk, hogy vadász-élcményei gazdag tárházából szerencsések leszünk koronkint egyegy élénk kivonatot kaphatni. Szerk. egy hitvány rókát hoz haza, — bizony megihatná a fodormenta- vagy bodza-hei balheát is, csak czifrapapirosha legyen takargatva. Ékesszólásának végtelenbe nyúlni látszó fonalát azonban liárom erős kopogás az ajtón, mely az egész teremben viszbangzott, egyszerre megszakította. Az ajtó főltárult. Három darab kékre fagyott pandúr lépett be, nem valami nagy örömére Tegyeiné mamának, ki ép aznap ereszteté be újra a terem fénymázos padolatát. No mert az érkezett vendégek köpenyegéről, kalapjáról ugyancsak csepegett a terem nyájas melegétől olvadozó hó, úgyhogy miuden egyes közbiztonsági orgánum körül egyegy meglehetős tócsa képződött, azonkívül a kandalló tüzétől még rutái is kezdtek gőzölögni. Végre az egyik pandúr, meglehetős hosszas bajmolódás után, több levél közül előkaparászott egyet s a tekintetes szolgabiró ur tiszteletével együtt átnj ujtá nekem. E levélben a szolgabiró azt tudatla velem és netalán ez idő szerint nálam tartózkodó vadásztársaimmal, liogy járásának alsó felében, cs pedig a cs—i erdőben, egy kósza farkas nemcsak mutatkozott, dc — többrendbeli hivatalos jelentés szerint —• számos, а jó renddel össze nem egyeztethető merész tettet is követett el, minek folytán »a fentebbi fenevad elemésztésére, cx particulari Ind. Cottus congregatione : »megyei fai kasvadászat lett elhatározva,« melyre engem, barátaimat és netalán! vendégeimet deczembci 16-ának reggeli tiz órájára, а к—i erdő átvágásánál való találkozásra meglií, annál is inkább, meit a köztiszteletben álló spectabilis substitutus alispán, több igen érdemes táblabiróval, a vadászat diszét emelni ígérték. A szolgabírói meghívást fölolvasván, a paudurokat azzal az utasítással küldöttem vacsorálni, hogy várjanak a feleletre. Ezek, a ruháikról leolvadt havat és saruik jégpatáinak nyomait a Tegyeiné fénymázos padlóján hagyván, a cselédszobába távoztak, liogy ott azt, a mit Iecsöpögés és kipárolgás által víztartalomból vesztettek, borbeszivás állal pótolják; mert mikor a szolgabírónak szóló választ átadtam, meglehetősen kipirult arczczal pi-logtak felém. A megejtendő farkasvadászat kitűzött idejéig még bat nap volt hátra, (elébb a köztiszteletben álló subsitutus nein érvén rá,) és igy a farkasnak még 6 napig kellett várakozni, mig »megyeileg« való kivégeztetése megtörténhetik. A mi engem, Raimund és Károly barátaimat illeti : mi ugyan a sikerhez semmi reményt uem kötöttünk ; de annál több tréfát és vadászbotrányt várván, a rendelt időre pontosan compareállunk a к—i átvágásnál. Az uradalmi birtokot végighasitó, 1826-ban készült emez átvágás egészen egyenes vonalt képzett, mi lia nem is a farkas elejtésére, de mindeuesetre a puskások fölállítására nézve a dirigens vadásznak nagy könnyebbségére szolgált. Dirigens vadász pedig ki lehetett volna más, mint a járásbeli szolgabiró, kit e speciális esetbeu nemcsak a restauratiooális szavazatok többsége jogosított ez állásra, de köztudomás szerint, vadászati tanulmányai is képesiték erre, a menynyiben téli időben polyván és kazalok körül gyakran szokott — verebeket lődözni. Terhes föladatának egyszerűsítése czéljából egy pandúrt egy hajtóval nekieresztett а к—i átvágásnak ama rendelettel, hogy minden 150 lépésnyi