Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-12-04 / 49. szám

OKT

O

B

ER 23. 1879. S'

A

DA

SZ- ÉS VERSENY-LAP. 419 zül сэак egy volt elfoglalva, s kereskedőknek is, a vásár tartama alatt (a Deutschländer és társa czég kivételével) egy volt kiadva. A szállitás nem felelt meg a várakozásnak s a valóságot leginkább megközelítem, ha azt mondom, hogy Budapesten még nem volt oly kis mérvben látogatott vásár, mint ez. A gazdasági vásáron többnyire rosz és satnya anyag adatott el. A fényűzési vásáron történt eladások és bevásárlások alig érdemlenek figyelmet, ép ugy a szállítások is. Hétfőn volt a társaság által rendezett lóárverés, mely azonban szörnyű fiaskóval végződött. Hiányzott a szakértő kéz ; igen sok hiba merült föl, melyet a társulatnak iparkodnia kell elhárítani, vagy más valami módot kitalálnia a megbízási lovak eladására nézve. A társaság bizonyára tanulságot meríthetett volna a f. évi május 7-dikén tartott árverésből ; — miért e sikertelen kísérletek ? ! *) A társaság igen helyesen nézte ki az egyetlenegy oly helyet és tért, a melyen sikerrel fog működhetni. Hogy azonban a befektetett tőke nagyban és egészen értekesitbető legyen, oda kell működnie a társaságnak, hogy az egész lóüzlet az eléggé nagy és téres helyen öszpontosittassék. A gyöt i lóvásár, ugy elején, mint végén, — daczára a rosz időnek, mely szombaton beállott, — nagyon keresett volt, s a vásár tartamában az ismert vevők jelentkeztek. A tenyésztők részéről nagyon gyér szállitás történt s ezek közül is csak igen kevés jó került a vásárra. A kereskedők sem igen voltak ellátva a legjobb és eléggé jó lovakkal, mely miatt igen sok vevő hagyta oda a vásárt a nélkül, hogy szükségletét fedezhette volna. A folytonosan kedvezőtlen időjárás miatt a legtöbb vásárlás az istálókban történt, minélfogva a szállításokat pontosan föl sem lehetett jegyezni. Az összes eladás 325 dbra ment, melyből 140 db Ausztriába és. Csehországba, 20 db Olaszországba, 60 db Budapestre, 10 a Svájczba szállíttatott; 20 a budapesti pótlovazási bizottságnak adatott el, 75 pedig gazdasági czélokra. Ausztria és Csehország számára darabját 210 — 475 írtjával fizették; Olaszország számára 325—400 írtjával; a Budapestre szállitottakat 230 — 350 frtjával s a Svájrz számára 500—600 frtjával. — A gazdasági lovak darabját 130—240 frtjával vásárolták. *) Ha e vásárok sikeretlenek, ugy annak nagy része (ismételnünk kell ezt) tenyésztőink és vásárlóink hibája is, kik nem iparkodnak felhasználni az előnyt, mit a lótenyésztő társaság nyújt nekik az által, hogy ily jól berendezett vásárhelyeket teremtett nekik, hol közvetlen magok érintkezhetnének a vevőkkel; más részről el kell ismerni, hogy mind a tenyésztőnek, mind a társulatnak roppant concurrentiája támadt ama lókereskedő-osztálylyal, mely a közvetítést eddig monopolizálta, s melyre nézve ez életkérdés. Ez osztály — minek Déven nevezni, liisz tudja mindenki kiket vélünk — a legélelmesb ügynökökkel bir, kik a társulat által eladandó lovakat egy-egy ügyesen odavetett megjegyzéssel degustálják a vevők szemei előtt ; mit megakadályozni (mindenkinek szabad belépte levén) — igen bajos. E taktika többnyire sikerül, mert a vásárolni akarók nagyobb része nem bir elég gyakorlattal a lovak felismerésében, s gyanakodó lesz minden odavetett gáncsoló megjegyzésre. Ennek aztán az a következése, hogy — mint a jelen vásáron is többször előfordult — 'a vevő nem mer ajánlani, s olcsó áron ez ügynököké lesz a ló; kiktől aztán utoljára sokkal drágábban kell megvenni. — Az ily vásárlóknak csak azt ajánlhatjuk, hogy forduljanak megrendeléseikkel egyenest a társulathoz ; s miután ezt a legsolidabb kezek vezérlik, s istállómestere és állatorvosa, a hogy őket ismerjük — gyakorlott szakemberek, bizzák ezekre a vásárlást teljes megynugvással ; igy egy kevés provisio mellett (a társulat költségeiért) jutányosabban jutnak lóhoz. Ennyivel tartozunk e lapunkban is sokat bolygatott és némileg disereditált vásárok rehabilitására. Szerk. Az eddig leggyorsabb ügető. St. Julien az a hires amerikai ügető ló, melyet közelébb az Óceánon tul az »ügetők királyá«-nak neveztek el. E tizéves pej herélt (ap. Volunteer, any. egy Harry Clay-kancza) október 25-én Oakland-Parkban, San Francisco mellett, versenyzett, egy a. mértföldet 2 p. 12 % mp. alatt ügetve meg, tehát oly sebeseéggel, a minőt még egyetlen ügető sem produkált ekkorig. Az első negyed mértföldet 33 másodpercz alatt, a második negyedet 32%, a harmadikat 34%, a negyediket pedig 32% másodpercz alatt végezte. E szerint Rarus egy félmásod perczczel győzetett le St. Julien által s detronizáltatott az ügető-királyságról. Tulajdonosa Orrin A. Hickok, ki e lovat maga hajtotta, 1875-ben 20,000 dolláron vásárolta meg. St. Julien 15.3 marok s 187 4 óta William Sargent idomítása alatt v,olt. 1875-ben ügetett első izbeD, egymértföld távot 2 p. 42 mp. alatt; majd kevéssel később 2 p. 38 mp., majd 2 p. 16 mp. alatt. E ló oly biztos, hogy ugy látszik, más menést, mint ügetést, nem is ösmer. Az amerikai sportlapok nem emlékeznek oly esetre, a mely szerint ló oly kevés idomítás után hasonló gyorsaságot ért volna el. Már előbbi tulajdonosánál, Mr. James Galvaynál is 2 p. 16 mp. alatt ügette meg az egy mértföldet. Mostanában e lónak sok engageoient-ja lévén, még gyakran fogunk felőle hallani. Nem rég 150,000 márkát Ígértek érte, de tulajdonosa visszautasitá azt. St. Juliennek a képessége az egész turfvilág figyelmét magára vonta s jogosan nyerte az ügetők királya nevét. A tulajdonos az ügy érdemében a »

Spirit of the limes«-nak egy levelet irt, melyből a következőket veszszük át : A versenyt a Golden Gate Association tűzte ki, melynek [Mr. Hickok 850 dollárt ajánlott föl, hogy Rarust kiügethesse. Mr. Hicklok 151% font terhet vitt. A pályatér, az ügyelő nyilatkozata szerint, egy angol mértföldnél 20 hüvelykkel hoszszabb. A versenyközben, a pálya kanyarulatánál St. Julien annyira megüté csűdjét, hogy a bőr rongyolva fityegett le róla. Ez a körülmény kissé föltartoztatta a lovat, úgyhogy a harmadik negyed mértföldön 34% mperczet szükségelt. »Nein volt szándékom, — irja Mr. Hiekok, — lovamat teljes kondiczióban vezetni elő. Miután Stoktonban ügetett, még egy kis mozgást akartam neki adni, a mikor is az egy mértföldet 2 p. 17% másod perez — s aztán még egy fél mértföldet 1 p. 6% mp. alatt ügette meg. Aztán nem láttam többé két hétig. Három nappal a verseny előtt három hoat-et hagytam futni, s az elsőt 2 p. 32 mp., a másodikat 2 p. 21% mp. s a harmadikat 2 p. 20 mp. alatt ügette meg. E szerint önmaga is Ítélhet, mennyivel többre lesz képes St. Julien, valódi idomítás után.« November 8-ára. egy verseny volt kitűzve, magát bemutatandó ; az eredményről azonban még eddig nem nyertünk tudomást. Mr. Gamble, Californiának egyik legkitűnőbb idomárja és kocsisa azt mondja, hogy St. Julien még több képességet is ki tud fejteni, s ügetésének maximumát 2 p. 10 mperezre becsüli. Gamble egy izben Gravest hajtá St. Julien ellenében, mely utóbbi akkor 2 p. 17 mp. alatt játszva nyert. f шшвк é

swmwmim Tisztelt Szerkesztő Úr! Kozma Ferencz min. tanácsos úr ő méltósága a »Vadász és Versenylap« 40-dik számában »Telivértenyésztésünk és versenyügyünk érdekében« megjelent nyílt levelére ifj. gróf Almásy Kálmán úr ő méltósága ugyané lap 41-dik számában »néhány megjegyzést« közöl, melyekben több »új polgárt« (zsidót) néven nevez meg. Én eddig vártam, gondolván, hogy a czitált »új polgárok« valamelyike fel fog szólalni ; de ez eddig nem történvén meg, én vagyok bátor, miután a nemes gróf csekélységemet is a megnevezés szerencséjében részesíteni kegyeskedett, a nemes gróf úr észrevételeit egyéni észrevételeimmel követni, melyeknek becses lapjában való fölvételére a tisztelt szerkesztő urat ezennel ; fölkérem. Ifj. gróf Almásy Kálmán úr közzétett észrevételeit többször olvastam át, de megvallom, nen tudtam magammal tisztába jönni az iránt : vájjon a nemes gróf úr komolyan érti-e ez észrevételeket, vagy csak tréfálni méltóztatott neki ? Ha komolyan kivánja, hogy a zsidók is foglalkozzanak a telivértenyésztéssel, akkor szerintem első sorban a gúnyt kellett volna mellőznie. Mert, hogy észrevételei gúny nélkül vannak írva, azt a nemes gróf maga sem hiszi el. Hogy a telivértenyésztés áldozatot kiván, és azzal jár, azt a nemes gróf maga is mondja ; már pedig áldozatot, ha csak nem kényszeríttetik rá valaki, (és akkor megszűnik áldozat lenni,) nem viszünk oda, a hol gúnynyal találkozunk. Továbbá nem tarthatom komolynak azért sem, noha nincs szerencsém a gróf urat személyesen ismerni, mert némi kételyem van az iránt, vájjon a nemes gróf úr igazán olyan nagyon óhajtja-e a zsidókkal való találkozást a gyepen. Tudja a nemes gróf, hogy a kivel a gyepen versenyez, azzal szívesen érintkezik a közéletben is ; és így nem tudom elhitetni magammal, hogy méltóságos ifj. gróf Almásy Kálmán úr azonnal kivánja-e szalonjait megnyitni okányi Schwarz, hatvani Deutsch, turai Schossberger, Bischitz, Kárpelesz, Vodianer, Ehrenfeld, Tafler, Mayer-Krausz stb. uj polgárok előtt? *) Tehát tréfa ? igy kérdezém magamtól. Ezt sem tudtam elhinni. E passiójában ugyan a nemes grófot nem gátolhatja meg senki. Egyik sport olyan jó, mint a ruásik. De hogy illik a tréfához az idézett észrevételek utolsó passusa, a hol a gróf ur valóban nemes hévvel s nagylelkűen hivja fel a magyar főurakat arra, hogy ifj. gróf Károlyi István ur példájára, a ki az utolsó időben a »Caritas« nevü zsidó jótékonysági egylet elnökségét elvállalta, lépjék át »a tisztességes ember és a zsidók között« eddig fenállott sorompót ? Erkläret mir Graf Orindur Diesen Zwiespalt der Natur. Végre még az ellen, hogy ifj. gróf Károlyi István ur emiitett lépésével, — a mit különben az egész zsidóság elismeréssel és köszönettel fogadott — első lett volna a ki »a tisztességes ember és a zsidók közt« fennállott sorompót átlépte : erre az a megjegyzésem, hogy én már több magyar főurat ismerek, a kik e sorompót már évekkel ezelőtt lépték át, még pedig ott, a hol csekélységem, a zsidó, az »uj polgár« állott a sorompón. Ez állításom valóságára nézve utalok a »Vadász- és versenylap« 1876 évi 50 számában »Agárdi falka« czim alatt Kund Jenő ur által közlött czikkre. Jakabszállás, uov. 24-én 1879. Kárpelesz Ignncz. Kérdés ? Vemeuilt, az ujonnau szerzett telivér mént, az ép oly magas fedezési árral látom kiírva, mint Buccaneert vagy Cambuscant. Miután Verneuil ínég semmi bizonyítványát nem adá : vájjon sikeres lesz-e mint apaló ? . . . Nem tart-e tőle a kormány, hogy 400 frt fedezési-dij mellett esek igen kevés jóravaló kanczát fognak hozzá küldeni, — *) A mi e pontot illeti, észrevételünk az, hogy valamely közérdekű ügynek közös fölkarolása még nem ad jogezimet arra, hogy a belső, a családi élet szinterén is érintkezhessenek az illető közügy-pártolók egymással. Hiszen az mindig egyéni rokonszenv dolga, hogy egyes ember ki előtt nyissa meg avagy zárja el termeit, minden tekintet nélkül valakinek társadalmi állására. Nagyon könyDyen megeshetik például, hogy a mig valamely grófi szalonban az idézett »uj polgárok« egyikemásika szívesen látott vendég, addig egy-egy mágnási vérből származott egyén előtt el van zárva a grófi szalonhoz vezető ösvény. Ellenben veisenylovakat tartani, futtatni a Jockeyclub- és Allamd'jake'rt mindenkinek szabad, ha mindjárt nem is tagja a Jockoyclubnak. Ennyit akarunk csak egyelőre megjegyezni, a nélkül hogy a választ — mit. talán az, kinek e czikk leginkább szól — adni akarna, praejudicálni szándékoznánk. Szerk. *