Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-10-27 / 44. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 375 tokzatoa csendje által uralt erdők mélyében andalgó vadászt oly bűvös erővel felriasztó agancsár-bőgés ez évben augusztus 29-én, a gödöllői korona-uradalom mácsai pagonyában hangzott el legelőször és idénye — a September hóban bekövetkezett meleg, száraz napok által megszakítva — tartott egész október 10-ig. Ennek következtében a legmagasabb udvari cserkésző vadászat szeptember 5-én vette kezdetét és a vadászati törvények szigorú betartása mellett október 15-én a következő eredménynyel fejeztetett be : Erdőrész A legmagasabb és a magas vadászoknak megnevezése CO .4 <M о T—< oo СО összesen | Erdőrész A legmagasabb és a magas vadászoknak megnevezése águ agancsár összesen | Erdőrész A legmagasabb és a magas vadászoknak megnevezése darab szám db Szt-Királyi О cs. к.ap. felsége 1 3 6 2 — — 12 Mácsa-EcsToscanai nbg ö kend fensége .... — 4 5 5 1 — 15 Valkó . . . Lajos bajor hg ő fensége .... — 1 1 3 í — 6 Sz.-Pálhegy Hohenlohe hg. . — — — — — 1 1 Szt-György Mondel szárnysegéd — — 1 3 1 — 5 Gyú Gr. Lariseh H. — — 1 — 1 — 2 Guharos . . Br. Mertens cs. k. őrnagy — — 1 2 — — 3 Babath . . Rohonczy cs. kir. őrnagy — 1 1 1 1 — 4 KerepesSz.Majnieri cs. kir. Jakab . . őrnagy — 2 1 3 1 — 7 MártonMidleton ang. haberek . . . jós kapitány . — — 1 1 — — 2 Kis-BaghWiderhofer udv. Szt-Jakab tanácsos.... — 1 — 1 1 1 Kerepeserdő- és vadászfáczános . személyzet . . — — — 2 1 1 4 Fenyves . . elterülve találtatott 1 — — — 1 Összesen | l|l3|18|23| 8| 3|66 Eme cserkészeti vadászidényben még amaz, a gödöllői udvari vadászatok történelmében feljegyzésre méltó esemény fordult elő, miszerint : f. évi október hó 14-én Ő cs. kir. ap. Felsége a szt-királyi erdőrészben tartott cserkészeti vadászatról visszatérvén, a Gödöllőre vezető vadász-fasor mellett levő »Senki« nevű erdőrészben, jól irányzott golyólövéssel egy gyönyörű kőszáli sast a földre teritett, mely ritka zsákmány, mint Ö cs. kir. Felsége által elejtett első sas, kitömetve, Ô Felsége dolgozó szobáját leend hivatva disziteni. *) *) Lapunk mult számában ez érdekes incidens szintén említve volt; de szivesen ismételjük azt Az agancsár-cserkészet befejezése után a hajtóvadászatok erdei szalonkákra, melyekből eddig 67 drb. lövetett le, tartatnak meg ; és felváltva egyszersmind a cserkészet szarvas-tehenekre vette kezdetét, mely vadászatok eredményét, annak idejében tudomásra hozni, nem fogom elmulasztani. Kelt Gödöllőn, 1879 okt. 23. Kallina m. kir. erdőmester. * * Tekintetes szerkesztőség ! Herczeg Coburg Fülöp szittnyai uradalmáról Szt-Antalból következő jelentést van szerencsém beküldeni. Az alsóbb mezei vadászatot illetőleg meg kell jegyeznem, hogy az, ez idén kevésbbé jónak mondható, miután, az ily zordonabb hegyi vidéken ugy is csekély számban előforduló foglyok, valamint általjában a nyulak is, tavaszszal a szaporodásra káros befolyással volt kedvezőtlen időjárás miatt sokat szenvedtek, mindkét vadnemben inkább apadás mint szaporodás volt észlelhető. Ellenkezőleg örvendetes szaporodás vehető észre erdei vadászterületeinken a császármadaraknál, melyek jelentékeny számmal fordulnak elő; ugy szintén sikerültnek mondható idei fáczánytenyésztésünk is. A szitnyai uradalomban herczeg Coburg Fülöp ő kir. fensége által tartott vadászatokon, nyul, fogoly s fürj csak igen jelentéktelen számmal lett elejtve, őzbak összesen 4 darab esett. Az itt számosan előforduló vaddisznóból pedig daczára annak, hogy ö kir. fensége azok vadásza tára Francziaországból hozatott betanított ebeket, nem sikerült egyet is elejteni. Az itteni csekély eredményű vadászatokért herczeg Coburg Fülöp, ö kir. fensége külföldön talált kárpótlást, hol fenséges öccsével herczeg Ágoston Lajos ö kir. fenségével eleinte a thüriogiai szarvas vadászatokon 20 darab szarvast, későbben pedig a stiriai saját vadászterületükön tartott vadászatokon 122 darab zergét sikerült a két magas testvérnek, igen rövid idő alatt, sajátkezüleg elejteniök. Jelenleg ismét itt a szittnyai uradalomban folytatja herczeg Fülöp ő kir. fensége a vadászatot császár madarakra, fáczányokra, úgyszintén az itt két nap óta beállott fris havon, vaddisznóra is, mely utóbbi vadnem körülnyomoztatik, Tegnap sikerült három darab vaddisznót bekeríteni s közülök ogy erős koczát elejteni. E mellett megjegyezzük, hogy magasabban fekvő erdőrészeink egy lábnyi magasságú hó által lettek elborítva, mi a vidékünkön ugy is gyéren előforduló szalonkákat, talán egészen el fogja riasztani. öntől, remélve, hogy becses soraival többször is találkozni fogunk. Szerk. Érdemes lesz még megemlíteni, hogy a fáczányosunkban, egy magasabb emelvényen felállított csapdában, tavasz óta 10 ölyvön kivül még egy igen szép példányú füles bagoly (Uhu) is fogatott. Egy szintén a csapdába tévedt vadmacskának, a drótozat megrongálása s bőre jelentékeny részének ott hagyása után, sikerült kiszabadulnia, reméllhetőleg a sok fáczánytól oda édesgetve, még máskor is a vásárra viendi bőrét. Kelt Szt.-Antalban, 1879. okt. 20. Schmoer Gyula herczogi erdőmester. * * * Dolha, okt. 10. 1879. Ez évi őszi vadászatunk igen csendes s rövid ideig tartó, de meglehetős eredményteljes volt. — Kétnapi cserkészet alatt ifj. gróf Teleki Sámuel (Sáromberkéről) három darab agancsárt lőtt és pedig 1 hatos, 1 tízes és 1 tizennégyest. A vadászatról — illetőleg a cserkészetről később egész terjedelmében fogok irni, ez alkalommal csak az eredményt ohajtottam tisztelt szerkesztő ur tudomására hozni. X. y. # * * Mint bennünket tudósítanak, Hátszeg vidékén, ez idén csakugyan sok medvét ejtettek el. A vadászatok érdekes leírását legközelébb várjuk. Békés-megyei vadászatok. Тек. Szerkesztőség ! — A nálunk s a megyében történt dolgok, melyek a sport-világot érdeklik, becses lapjában igen ritkán voltak közölve, pedig hát a megyei gazdasági egylet által rendezett lóversenyek, az agarász-egylet agárversenye ; a galamblövészetek, különösen vadászataink nem épen az utolsók az országban. Egy dobozi vadkereskedő csupán nyulakból 24.000 dbot küldött fel a mult évben, melyeknek nagy része a megyében esett el. Ezek mind emultak, s hogy annak idejében nem voltak körülményesen közölve a »Vadász- és Versenylap«-ban, jól tudom ez nem a t. szerkesztőség, de nem is az én hibám, hanem ama vadásztársaiméi, a sport kedvelöké, kik — ügyesebb tollal birva — erre hivatottabbak. De ha ők hallgatnak, hallgassak én is ? Nem ! *) Bemártom tehát tollamat, hogy leírjam, hogy is állunk mi békésmegyeiek — a mennyiben Csaba határából a nagyobb vadászatokra csak a téli hónapokban rándulok ki — ez idő szerint mi csabaiak, a vadászat dolgában. Erdeink nincsenek, ezek mind a nagybirtokosokéi, hová csak különös protekezió utján juthatunk. Egy volt, a békési erdő, melyet 24-en béreltünk, hol szép számmal hullott a vad. Egy vadászaton 400—600 nyúl, 100—200 fáczány, 20—40 őz magát, s a tábornokné vezetése alatt — ki mindig az első volt a vállalkozásban — a vadak üldözésére siettünk ; de mig a patak meredek partján fölkapaszkodhattunk, az argalik már eltűntek. Ez volt az első vadásznapunk argalira ! A második (máj. 5-én) keveset igérő volt, mert az azelőtt való nap zivatara után meghüvösödött az idő s az eső hóval váltakozott ; de mind a mellett sikert arattunk. Mi ezúttal más oldalon lovagoltunk a hegyek közé s a vadászok egy sziklás völgyben állíttattak föl, hol a vadjuhok átszoktak vonulni. Én egy 2 — 3000 láb magas sziklafal tövében foglaltam állást s elég időm volt a gránitképződményekben gyönyörködni, melyek feltűnően festői alakzatuak voltak. Egy alágördült hatalmas sziklatömb szolgált nekem fedezetül. Innen szemléltem én nemcsak a néma természetet, hanem vadásztársaimat is. A sziklavölgy átellenes oldalán, jó magasan, egy szirttömb mögött állt gr. Waldburg-Zeil, mozdulatlanul mint a szobor. A kormányzó, ki a völgyben foglalt állást, nem volt ily türelmes ; a metsző hideg s a többször megeredő és csapongó hó először tipegésre ingerelte, később fel s alá járkált, és én is követtem a példáját. Ez nagy hiba volt, mert ép akkor állt velem szemközt — a nélkül hogy észrevettem volna — két argali, melyek akadályozva voltak az alábbszállásban, mint nekem a gróf beszélte, ki ezt tisztán láthatta. Körülbelől másfél óráig álltunk már helyeinken 8 én már sikertelennek véltem a vadászatot, midőn egyszerre lövést hallék, majd egy másikat is ! — Ez a Brehm lövése volt ! О az, a ki, ha csak lehet, nem szokott a második lövéssel fösvénykedni. Csakhamar azután egy nőstény közeledett, báránya kíséretében. Nem nagyon sebesen haladt s olykor megállapodott ; nyilván meg volt sebesitve. Most az átellenheesö sziklafal felé fordult s azonnal megjelent Brehm is a színhelyen, hogy a vadat megelőzze, a mi sikerült is neki. Noha a vadjuh vágtatva rohant a sziklákon előre, egy szögletnél megállapodott, hogy szétnézhessen s oldalát forditá lövésre, úgyhogy szebben már kívánni sem lehetett. Rrehm harmadik lövése ép abban a pillanatban durrant el s az állat száz láb magas kószáiról azonnal alázuhant. Egyszerre egészen megélénkült a táj ; mintha a földből termett volna elő a tömérdek lovas kirgiz mindenfelől — s az elejtett vadat a völgybe ezepelték alá. Némelyek a szirtek keskeny párkányaira vágtattak fölfelé, melyeket az argalik kénytelenek voltak odahagyni, mintha csak a legkényelmesebb pálya lett volna e sziklás ut a vasalatlan lovakra nézve. Kevés idő múlva, midőn dr. Brehm az anyajuhot lelőtte, sikerült gr. Waldburg-Zeilnak a zavarodtan ide-oda futkosó bárányt elejteni. Merész lövés volt ez, de én jól láttam a golyó hatását. A kis állat tova futott s egyszer csak eltűnt szem elől. Valószínűleg valamely sziklahasadékba menekült, életét bevégezni, hol még a kirgiznek éles szeme sem fedezhette fel a sebesültet. Igy aztán az egyetlenegy zsákmánynyal kellett megelégednünk. Egy kirgiz maga előtt helyezte azt el a nyeregben s diadalérzettel vitte a vadásztáborba, hol a nap eseményét kedélyes körben részleteztük. Brehm első golyója oldalában találta az állatot, a nélkül hogy nemesebb részt ért volna a golyó s innen magyarázható viszonylag lassú futása. A vad különben, — mint azt a gróf által meglőtt bárány is mutatta, — igen SZÍVÓS életű ; azonban az csak a mi szarvasainkhoz hasonlítva, kelti föl bámulatunkat. A ki azonban a délafrikai vadászok elbeszéléset hallá, mily nehéz az ottani antilopokat elejteni s a ki, mint én, saját tapasztalása után tudja, mily sebeket viselnek el a bizonok és őzbakok Északamerika prairie-ein, örökre elmenekülve a vadász elöl, az nem nagyon fog e szívósság felett csodálkozni. (Vége következik.)