Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-10-02 / 40. szám

O KTOBER 2. 187 9. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 337 hatás nélkül pendit vén talán meg azt, mit más eredmény nyel tehetett volna. Nem maradhattam tovább is hallgatag, s ha az erősek visszavonultak, ám lépjen elő a törpe és hangoztassa gyenge szavával : » Ne hagyjátok el az ügyet ti, hazánk főurai, kik azt megmenteni hi­vatottak és képesek vagytok ! Ne hagyjátok el, mert azt tenni lün, karoljátok fel, s ápoljátok azt, mert megmenteni hazafiúi kötelességtek ! Nemeseink legnemesbje már sírjában hamvad. — Soha a föld melegebben dobogó szivet mint az övé volt, hantjával nem takart. Ki és mely ügy az, mely benne tamaszát nem veszté ? ! — Benne vesztette el ügyünk is leghatalmasb oszlo­pát. — Nincs ember, ki egymaga a hézagot pótolhatja — erre egyesült erő és sokaknak tö­rekvése kívántatik. О mint az ügy legmelegebb s törhetetlen barátja, örömmel hitt annak jövőjé­ben, s igy számított az illetők buzgalmára és közreműködésére. — Van-e valaki köztünk, ki Wenckheim Béla e vágyát, ez óhaját teljesü­letlenül hagyni, s főkép azt az ügyet, melyért oly hőn rajongott, közönyösség által elejteni en­gedné ? ! Hadseregünk egy csapata, mely vitéz parancs­nokát veszté, egy harezi kürtőt bir, melyre e szavak »Kopal ruft« vésettek. — Ha e kürt a csatában megharsan, minden harczos, elesett pa­rancsnokának buzdító szavát képzeli hallani, s rohan az ellenre. Mi is elvesztők felejthetlen parancsnokunkat s mi is bitünk szivünkben egy kürtöt, melyre az ő neve örökre bevésve van. E kürt rivall, s háromszor zendül meg: Wenckheim inti Wenckheim szóll ! Wenckheim hí ! Kozma Ferencz. A sopron^i lóversenyek az idén — három napig tartó küzdelmekkel és szép dijakkal — a birodalom első rangú oszi­meetingjévé emelék az Ikva-parti rétséget, kivált ha a megjelent lovak számát, s az erős küzdelmeket tekintjük, melyek majd mindegyik dij­jért vívattak. Fokozódott a versenyek érdeke főkép a 2évesek nagyszámú találkozása által, minő alig fog az idén másutt összegyűlni. Nyolcz — tiz csikó indult egy-egy versenyre, de a handicapek is jól meg voltak rakva, s a Dunántuli nagy handicap a legbriilánsabb ütközetek egyike lett ; Chelsea győ­zelme általános örömmel fogadtatott, tekintettel tulajdonosára, kinek fáradhatlan tevékenysége az összes hazai versenyügy körül általánosan ismere­tes, s ki talán az egyedüli, kinek tettlegesen is j része van lovainak eredményében. Az időjárás és a versenyek látogatottsága voltak a meeting árny­oldalai . . . Hetekkel előbb nem esvén, a pálya egy része kemény volt a két első napon, a har­madikon meg a hirtelen beállt erős esőzés miatt sokhelyen bokáig vízben galoppiroztak a lovak, s az Ikva-parti oldal kissé süppedezö lett. A tribuneök, ki­véve az egy vasárnapot, midőn színleg félig megteltek, majdnem üresen álltak a két hétköznapon, s lenn a gyepen a sport-körökből is sokan hiányoztak, még olyanok is, kiknek lovai futottak . . . mit az ügy iránti érdekből igen sajnálni lehet. Hogy kívánha­tunk érdekeltséget, s a gyep nagyobb látogatott­ságát — laikusoktól, ha sportmanek — kiknek idejök van hozzá — nem sietnek ily nagyszerű ünnepélyére a lótenyésztésnek, minők a dunántuli versenyek. Pedig Soprony, mint ezt mindjárt e gyep alakulásakor, ezelőtt 6 évvel elmondtuk, minden tekintetben a legkedvesb meeting-helyek egyike ; a csinos város, melynek barátságos pol­gársága oly jelentékeny dijat ad e versenyekhez, s melynek diszcs Casinója, tiszta vendéglői és diszes kis színháza van, elég szórakozást nyújt a versenyekből fenmaradó időre. Jelen voltak : a dunántuli verseny-egylet fárad­hatlan elnöke, teremtője és folytonos gondozója gr. Széchenyi Kálmán, s eljött Brüsselből szép ne­jével Croy herczognővel együtt hg. Esterházy Pál, s mind a három nap, még a legroszabb időben is, kilátogattak ; gr. Pejacsevics Gyula is ott volt ne­jével cs bájos leányával ; úgyszintén a monarchia minden versenyén megforduló és mindenütt rende­ző gr. Festetics Pál; a birói tisztet — mint min­dig — br. Ambrózy Lajos ur végzé Szegedy György úrral. Pestről gr. Sztáray János, br. Majthényi Izidor és Blaskovics Ernő ur, Tatáról gr. Ester­házy Miklós, Bécsből Baltazzi Aristid és Hector urak, br. Spinger Gusztáv, hg. Czetwertynski Boris, Mayer A. ur, Kodolitsch ezredes jöttek le. Magából Sopronyból és vidékéről : Lenek Emil ur (a mázsánál), és Flandorfer lovag, Mr. Cavalieroval együtt az inditásnál működtek. Áttérve az egyes futamokra, melyeket alább részletesen közlünk : a 200 arany államdij meg­hiúsult, amennyiben csak egy ló járt körül s a dij nem adatott ki. A feltételek hiányos közlése miatt ugyanis (mi alább látható) minden korú ló neveztetett e dijra — egyenlő teher kiírás mel­lett, hololt az csak 3 éveseknek volt szánva. Ám­bár a tévedés később tudva lett, — mégis Blan­kenese tulajdonosának képviselője ragaszkodott a programm betűihez, s kijelenté, hogy lova indulni fog ; mire az intézők tudtára adták, hogy a dij | semmiesetre sem fog kiadatni, miután a ló ille­téktelenül lett nevezve, amint az a miniszteri jó­váhagyással ellátott eredeti feltételekből kitetszik, melyek a »Vad. és Vers, lap «-ban valamint a sopronyi gyepkönyvben is közölve lettek, s mely szerint csupán 3 éves belföldi mének és kanczák számára lett adományozva. Mindemellett Blanke­nese — a többi ló visszavonatván — egyedül indult és járt körül, de a dij nem adatott ki, s az egész eljárásról a kormány hivatalosan értrsitve lön. Az erre következő, ezer arany értéken felüli »Polgárdij«-érti küzdelem képezéanap föérdekessé­gét. Tiz kétéves csikó jelent meg e dijért, egyik szebb mint a másik. Fökedvenczül br. Springer pej ménje Isolani szerepelt a fogadásokban ; egy­részt mert édes testvére Ilonának, az idei »Xemzeti­dij« nyerőjének, másrészt mert e csikónak kinézé­se is sok bizalmat gerjesztett, s futási képességé­ről is jó hirek szárnyaltak, Isolani egyenes ellen­tétje nénjének ; ez magas nyúlánk termetű sárga kaneza, amaz erős, arányos alkatu sötét pej mén. A csikó jól is futott, de ugy látszik kevés szive van, mert az utolsó száz meteren, a mint Merény feljött hozzá s küzdeni kezdett vele, — hamar át­engedd az elsőséget. — Ez utóbbi ép oly nagy, erőteljes sárga kaneza, mint volt tavai ilyenkor nénje Myrtle, s mint Mildrednek minden ivadéka, s hogy szive és gyorsasága van, kitetszik abból, mert, nem levén jockey ki a könnyű teherrel lova­golhatta volna, — egy lovászgyereket volt kényte­len Hesp reá ültetni, kinek se ostort se sarkan­tyút nem adott; mégis az utolsó száz meteren minden concurrensét egymásután legyőzte, s végre elég könnyen nyert. Bertha termetre kisebb mint az előbbiek, de igen SZÍVÓS, gyors csikó; ellenben szintén amazokhoz hasonlit nagy ter­metre Valentine (talán a legnagyobb), továbbá Sólyom és Blaskovits Ernő sötét pej kanezája Bájos, egy Buccaneer csikó a Louisa - Bonne kanczából, és igy édes testvére a 6 — 8 év­vel ezelőtti Derby-nyertes (austriai) Lady Pa­tronessnek. A többi 2 évesek kisebb termetű, ösztövér kinézésű lovak, mint például gr. Henckel sötét deres kanezája Säkerhet és br. Springer Bellonája, mely igen finom csontozatu, nyúlánk kaneza. Prince Pinaud volna még a termetre fel­tűnőbbek közé számítható e csapatból. A futam, többször meghiusult indítási kísérlet után, sebes irammal kezdődött, в az utolsó százmeterig széles frontban kavarogva rohantak a csikók. Itt Me­rény, Isolani, Bertha és Bájos kiváltak a többi közül s heves harezot viva egymással — a fen­tebbi sorrendben repültek el a czélpont előtt. elővezetve Hager ur által ; kitűnő apportirozó ló, de legjelesebb mutatványa a »Polka-francaise«, melyet hátulsó lábaira állva, s körben forogva lejt. Annál csodálatosabb ez, mert a mén hosszú derékkal és nehéz elörészszel bír. Ezeken kivül van mintegy 10 darab telivér­angol hátas ló — melyeket — vadászati-, ugrató­verseny-előadásoknál használnak, u. m. Hotspur, Lapdog, Quicksilver, Schnellenberg, Dublin, Lina, Fida, Helene, Adolanche, Hibernia, Gazelle, Fati­nitza, Loyalty, Rothdorn, Sergeant Bouncer, Elisa­beth, s mint kitűnő ügetők : Wotha és Olga, jeles faj lovak, nemes vérüek és bizonyítják Renznek szakértelmét és hogy kitűnő cireusát ma már pá­ratlan hirbe hozhassa, a legnagyobb pénzáldozatok­tól sem rettent vissza. Mint minden nagyobbszerü istálóban, ugy Renznél is található jobb és gyen­gébb ló ; de általánosságban elmondhatjuk, hogy istálója nemcsak mint manege-istáló, hanem bár­mely használatra oly anyaggal hir, hogy azzal csak kiváló ménestulajdonosok (nagy pénz-áldoza­tok után. szakértelemmel párosulva) dicseked­hetnek. Ezzel befejezzük a Renz világhírű cirkusáról való ismertetésünket. Mindenki, a ki a magasabb equestrikus művészetnek barátja, szivböl kivánja, hogy e páratlan mülovar-intézet folytonosan arassa diadalait a műlovaglás mezején s még sok-sok ide­ig nyújtson nem mindennapi élvezetet a világvá­rosok közönségének. és midőn gyakorlatuk végeztével, mind a tizen­kettő hátsó lábaikra magasan fölemelkedve, per­czenként azt ismételve, mutatják tehetségök és idomitásuk netovábbját, — el kell ösmernünk, hogy e lovak csakugyan jelesek. »Negerf — fekete mén — trakeni ivadék — igen jelesen idomított, erőteljes ló. Renz Ferencz lovagolja. Mahomet telivér sárga arab csődör ; hatalmas, szép, arányos alkatú állat. Loisset kisasszony lova­golja rajta a magas iskolát. Gyönyörűen lancadeoz, de különösen kitűnő, midőn úrnőjével hátán kerin­gőz (walzeroz) igen sebes tempóban ; fordulatai ilyenkor oly gyorsak, oly repülők — miszerint csodálni lehet, hogy el nem szédül bele ; ám úrnője kecses, de biztos kézzel vezeti. Hasonlóan említést érdemel szintén a Loisset k. a. által lovagolni szokott Ben Azet, szürke arabs méü, mely különösen feltűnik az által, hogy a magas iskolát visszafelé is végzi, igy például hátrafelé ügetve (és pedig gyorsan) kis-köröket, kigyózásokat csinál, traversban körülügeti a köröndöt stb. Abdul Medjid, tigris-tarka arab mén, szabadon idomítva és Renz Adolf által elövezetve. Két lá­bon 5—6-szor körüljárja a manegéet, s mellette keringel ; — roppant hát- és csánkizom ereje van. Van egy másik Mahomet is, ez szürke arab csődör, szintén apportirozó ló. Ezt Renz Ferencz szokta bemutatni. El-Bedavy és Daniella a Sauken-Tarputchen­féle kelet-poroszországi jeles ménesből ; ezeket is Renz Ferencz lovagolja. Camillas és Meteor — trakeni ivadék »Neu­maeher«-ménesből, szép szürke mének szabadon betanítva és elövezetve Renz Ferencz által — bár kis lovak, jeles, erőteljes alkatúak. Kohinoor, — Abu-Bekr, Abdul-Medjid, — a hamburgi lókiállitásnál díjnyertesek, trakeni iva­dékok, Henckel ur méneséből ; nemes fajlovak szépen idomítva. Hat kitűnő szürke 4—5 éves mén, a Sangusko herczeg méneséből. Telivér arab fajlovak, nem magasak, de kitűnő arányos termettel és izommal birnak ; szabadon betanítva és elővezetve ; igen szép látványt nyújtanak. Albinos, világos febér sörényű, fakó (Isabel) mén, gr. Henckel méneséből, Hager ur által lova­golva ; kitűnő, erőteljes, hatalmas csontú és idom­zatú ló, mely mint a többi, a spanyol lépésben csodát müvei és itt fejti ki páratlan erejét. »Hérosz — fekete mén, trakeni ivadék jeles idomzatu ló, tökéletes iskola-ló, Hager ur által lovagolva. »Jussuf« erdélyi arab faj, sárga mén, erős, hatalmas ló, szépen idomítva és Hager ur által lovagolva. Don-Juan, szürke, arab, — Leporello, berber szürke mének, szép, jeles állatok. Hager-Renz Amanda asszony a kocsizó oskolát lovagolja velők. » Demetrius« — szürke, eredeti arab mén, igen jeles idomzatu ló és kitünó'eu [idomítva, szabadon

Next

/
Oldalképek
Tartalom