Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-01-23 / 4. szám

30 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 23. 1879. ménjeként, az egyes vadnemeket tekintve, lövetett : 2 szarvas, 1 derék vadkan 138 kii. sulylyal, 361 nyul, 48 fogoly, 78 róka, 5 nyest, 1 vadmacska, 125 erdei szalonka. — A vadászatokon résztvettek : Königmayer Károly, Bessenyei György, Horváth Alajos urak Zala-Egerszegröl és paizsszegi Paizs Andor ur Nováról. — Eddig terjed a tudósítás melyet Horácsek István püsp. uradalmi föerdész ur szívessége folytán közölhetünk ; megjegyezzük azonban, hogy igen jól ismerve a nevezett területet, ott a szarvas és vaddisznó csakis mint váltóvad fordulhatott elő. * • « Orvvadász mint gyilkos. Ismét egy munkás becsületes emberélet esett áldozatául az orvvadász garázdálkodásának. — Janotka, a gróf Keglevich-féle tapolcsányi uradalom föerdésze, még egy ur társaságában, a napokban az erdőbe kocsizott. Alig hagyta el azonban Kis-Tapolcsány községet, midőn megpillantá, hogy Géczi János, (csufnéven »Schmutschig,« ismeretes orvvadász) az urasági birtokon ismét üzi rabló szenvedélyét. Leszállva kocsijáról, megállitá a gazembert és fegyverének átadására felhívta. Az orvvadász engedelmeskedni látszott és közelgett, azonban csakhamar arczhoz emelte fegyverét, elsütötte azt, s a derék, becsületes föerdész, 40 évi hü szolgálata jutalmául, szivén találva összerogyott és ]/

4 óra múlva meghalt. Janotka, özvegyet és 2 gyermeket hagyott hátra ; — a gaz tettes pedig azóta eltűnt. Ily szomorú esetek ballatára, önkénytelenül is eszünkbe jut, az országos lamentálás, melyet a közigazgatási tisztviselők és rendőri közegek hanyagsága ellen oly sürün kell hallanunk ; — mert bizony több erélylyel és hivatalból kellene itt is, mint egyéb kihágásoknál, eljárni, a feljelentéseket a bűnös tény jellege szerint, ha kel), szigorúan büntetni: s akkor ily szomorú eseteknek eleje volna véve ! *) igen szétszórva és lazábban vágó göbecs aligha terítene le. Ezért van az, hogy mai napság Angliában a puska jobbik csöve közönségesen van fúrva, de a bal cső nagyobbrésze szűkített (ehokebored). Az ily csövek semmit sem nehezebbek mint az előbbiek. A »choke-bore« cső öble (Caliber) egész a szűkülésig nem egyez meg a töltény körmérőjéve), hanem egész hoszában (a szűkülésig) ugyanazon öböllel bir, mint a régi közönséges furatu csövek. Ha már a csövet hanyagságból elrozsdásodni engedi valaki, akkor a choke-bore csöve a kihúzás által ugyanannyit szenvedne, mint a régi közönségesen furt csövek, de többet semmi esetre sem. — Húszas öbü (Caliber) »Choke-bore« nem igen használható, mert a lövés igen sürü ; ez okból az angolok fel is hagytak az ily caliberü choke-boreokkal. — Kérem tiszt. Szerk. ur, legyen szives e soraimat felvenni. Seenger Ferencz. Próbák a Pieper-féle szükitett csövecskével. sokára meg fog történni. Anyit azonban egyelőre is mondhatok, hogy az igen nehéz fegyver lesz, s a vadász készüljön sok tisztogatásra, mert a csöveket összetartó felső és alsó iránylap közé — por és viz egyenlően betolulhat, mi által kevés idő alatt rozsda támad oly helyeken, hol nehéz hozzáférni. Kimer József. Megjegyzés a „Choke-bore" gyakorlati értékére. Igen tiszt. Szerk. ur ! — Becses lapjának legutóbbi számában a »Choke-bore gyakorlati értékéről a vadászaton« czimü kis közlemény késztet, hogy arra rövid pár megjegyzést tegyek. Az igen tiszt, értekező abban a »Choke-borenak« életrevalóságát — egy és más okból teljesen elitéli s végül azt mondja : »ha csak a Pieper-féle csövecske nem segit e hátrányon, akkor a chokebore élete rövid lessz.« — Én nem oszthatom a tiszt, értekező nézetét egyikre nézve sem. A Choke-bore nem oly minden előnynélküli, mint a tiszt, értekező véli ; a Pieper-féle csövecskék pedig — sajnálattal mondóm — nem helyettesithetik egészen amazt. — A »Choke-bore« (mely alatt mindig az egy darabban levő szükitett csövet értjük) azon előnye, hogy sűrűbben és keményebben hord mint a közönséges cső, — habár nem oly nagy távolságra mint eleinte híresztelve volt — mai napság már kétségtelen. Az angolok nem is álmodoznak soha tovább mint 40—50 yardra (50 — 60 lépés), sőt ennyire sein, még is megkivánják hogy dupla-csőnél legalább a balfelüli choke-bore legyen, mert meggyőződtek hogy ez sűrűbben hord és erősebben öl. — A régi csövek, melyek csak egy parányit voltak szükülőleg fúrva, épen oly jók voltak — igaz hogy csak rövid távolságra s apró vadra, mint a mai choke-bore-ok, sőt talán annyiból előnyösbbek voltak, mert nem tépték szét oly nagyon a kis vadat. A choke-bore előnye a 2-dik lövésben fekszik, midőn a vad többnyire már messze vau, s melyet a közönségesen furt csőből *) Ez alkalommal felkérjük t. olvasóinkat, hogy minden esetet, a hol a vadászati törvények meg nem tartása, ignorálása s egyáltalán о téren bárminémü visszaélés, a hivatott közegek hanyag eljárásával jön összefüggésbe : szíveskedjenek turomásunkra hozni, hogy a bajra kíméletlenül dámutatva, ha kell, orvoslás végett magasabb helyek figyelmét is felhívhassuk. Szerk. 'Гек. szerk. ur ! — A mult héten (január 9kén) végre én is megpróbáltam a Pieper-féle aczélcsöveket. A fegyver jobb csöve közönségesen van fúrva, a balcső végébe azonban szülntö-csövecske van becsavarva. A próbalövések után ugy találtam, hogy a sok lárma, mit ez nj találmány nyal a lövés állítólagos javítására tesznek, csak akkor igazolt, ha megelégszünk (mint Neumann ur) hogy angol tölténnyel és 7-es számú göbecscsel (mi az idevaló 12-es számúnak felel meg) 30 lépésnyire lövünk ; ekkor csakugyan annyi göbecset lövünk a czélba, mint a mennyit Neumann ur ivein látunk, melyekből ö egy példányt — ha valaki nála kész fegyvert vásárol — küldeni szokott. Mihelyt azonban 50 lépésnyire próbá lünk lőni a mi 10-es és 6-os göbecsünkkel : az eredmény igen jelentéktelen. Én igen örültem eleinte Pieper találmányának, (a szükitett-csöveeskének), mert ez által megkímélni reméltem a sok költséget és időveszteséget, mit a »choke-bore« belövésére kell pazarolni, miután ily csövekkel néha 12 — 15-ször ki kell menni a lövöldébe, lőpróbákat tenni, s ismét hazavinni és után-javitni, mig az óhajtott tökélyre viheti a készitő ; de sajnosan kell mondanom, hogy reménységem nem teljesült. — Után javitás a Pieper-féle csöveknél nem lehetséges, mert ezek tövében töltény-hely nincs tágítva, s a cső anélkül is a lehető legnagyobb öbölre van fúrva. Pieper másik eszméje — t. i. egy darab aczélba fúrni két csövet — nem volna rossz ; csak hogy az ily csövek — miután a köztük fekvő iránylap (obere Schiene) tömör, igen nehezek. A végébe csavart »szükitett csövecskére« nézve még meg kell jegyeznem, miszerint nem hiszem hogy tartós lehessen ; azt gondolom ugyanis, hogy időfolytán a csövek rezgése által a becsavarás megtágul. — Ha pedig a »szükitettcsövecskét« kicsavarjuk, hogy a fegyvert mint közönséges furatut használjuk — a cső-száj lesz tágabb mintegy 5 centimeter hosszaságban (mert ennyire terjed a cső végén levő finom csavarház, melybe a »szükitett-csövecske« tekertetik), s ekkor nagyobb öbbel bir e rész mint maga a cső, minek folytán a fojtás nem zárja a falakat, s a göbecstöltés okvetlen szétszóródik ; de meg az igy megmeztelenített csavarház finom bemetszve'nyei csakhamar beolmozódnáuak a kilőtt göbecsektől. Én közlém Neumannal — ki nekem a Pieperféle csövekről meglehetős hosszú és sokat bizonyítani akaró értekezletet irt — ez ellenvetésemet, — mire ő csak annyit válaszolt : »Hiszen a csövecskét be is lehetne forrasztani a cső végébe.« — Hereilka ! . . . Igy persze nem lazulna meg a becsavarás ; s éppen erre czéloztam ellenvetésemmel én is. A mi Pieper »egymástól független« golyócsöveit illeti, ezekről nem akarok elhamarkodva szólni, mig, t. i. ki nem próbáltam, mi nem A Bakonyból. [(Devecser 1878. deczember 26-án.) Tisztelt Szerkesztő ur ! Talán már értesült is arról, hogy mi a vadászati jogot a nemes vadakban bővelkedő Megyes, Sárosfö és Istvánd vadászterületeken bérbeadtuk. Hogy azonban gr. Esterházy Móricz ő mlga, a majorennisnek nyilvánított majoresco, a nevezett, körülbelül 10,000 holdnyi vadászterületet 1000 forintért bérbevette, talán még nem jutott eddig tudomására. E tekintélyes offerte-je által a nemes gróf egy kitűnő vadásztért biztosított magának. Ha netalán valamely vadászbarát előtt különösnek tűnnék föl, hogy átalában e szép vadászterek bérbeadása ajánlatba tétetett és foganatosíttatott, emlékeztetnem kell arra, hogy a modern erdésznek ép oly kevéssé kell magát kizárólag érzelmeitől vezéreltetni a szép iránt, mint bárki másnak, s hogy az erdész is — ott a hol a szépet a hasznossal öszhangba nem hozhatja — kizárólag a hasznosság szempontját kénytelen figyelembe venni. Idylli falusi lak közelében nem egyszer ütközik szaglási érzékünk oly anyagok illatába, a miket áldásthozó, földtermékenyitő voltukért örömest türünk ; ellenben a büszke szarvas meg a kecses őz, mai napság nem mindig örömest látott vendégek ott, hol a jövő nemzedékért gondoskodó erdész, csengő tőkét bizott az erdő talajára, melynek ennyi meg annyi kamatozásáért ö felelős lenni és számolni tartozik. Valljuk be tehát, hogy mi is, a vadászat bérbeadása által, az ellenállhatlan tisztajövedelmi elméletnek hoztuk a kellő áldozatot, s hogy másfelől a majoresco urnák áldozatkészsége a vadaknak még némi pihenést engedett. A bérlő ő mlga, ugy látszik nem gondol arra, hogy a bérleti összegnek jelentékeny kamata kerüljön vissza, mivel ő maga is, az idény kezdete óta csupán 5 szarvast ejtett el, mig az erdészeti személyzetnek összesen csak 6 darab vad elejtése engedtetett meg. Móricz gróf ur az idén — kizárólag »Express rifle«-lel lőtt, melylyel feltűnő eredményt ért el ugy a lőtávolság mint biztosan találás tekintetében. Saját erdejében a gróf — ha ugyan jól valék értesülve — 12 lövésre 10 szarvast ejtett el, ellenben nálunk^ Devecsereu, 7 lövésre ötöt, mely alkalommal Megyesen ama ritka eset fordult elő, hogy egyetlenegy lövésére két szarvas esett el, melyek egymástól 60 lépésnyi távolban álltak a lővonalban. E sikerekkel szemben, melyeket a gróf ur a cserkészet idényében aratott, nem szabad elhallgatnom ama csaknem komikus fiascót sem, melyet számunkra az istvándi hajtó vadászat hozott. Ez alkalommal nem sikerült nekünk egyetlen vadat sem a vadászur lőtávolába hozni, mig ellenben az erdészeti személyzet 5 sutát, 2 sörtevadat s egy özet hibázott el ; utóbbi az én bünrovásomra esik. Azonfelül a hajtók egy kimúlt tizágasra bukkantak, meljet néhány héttel ezelőtt egy alerdész sebzett meg, de föl nem találhatta. A már vázzá vált szarvas agancsán kivül egyetlen suta képezte e meghiusult hajtóvadászat tropheumát. Mind e boszantó kellemetlenség daczára is folyvást megőrizte Móricz gróf ur szokott deiült kedélyét, minélfogva az erdész-személyzet is csakhamar feledni kezdte kudarczát egy szerencsésen rögtönzött »Diner de chasse« élvezete mellett. A január hó folyamában sutákra tervezett bajtóvadászatok alkalmasint kárpótolni fogják az istvándi kudarezot. Vadászati eredményeinket az év végén következőkben matathatom ki :