Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-09-11 / 37. szám

312 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. SZEPTEMBER 11. 1879. lami fedeztctési állomásra csupa nagy Nonius mént vállaljanak. Ha a merev következetességet az ügy valódi érdeke fölé helyeznök, e nyilatkozatokkal miteem törődve : vagy mégis c=upa Nouius-méot kellett volna ily állomásra küldeni, vagy az állomást beszüntetni ; s ba mégis sem az egyik, sem a másik meg nem történt, azt hiszazük igy volt helyesen ; mert nézetünk szerint ha másképen nem megy, inkább legyen egy községben nem egészen helyes keresztezésből származó, s a lehetőnél kevesebb értékű, mint rosz falusi csődör után származó, kaptás csikó ; vagy mének hiánya miatt egyáltalán semmi ivadék. Hosszasabban foglalkoztunk e példával, mert rajta akartuk bebizonyítani azou Dehézségeket, melyek a tenyészkerületek megalakításának országszerte útját állják. — Többé kevésbbé ugyanaz áll más iránybau pl. Somogyban, Fehérben, Tolnábau, Bácaban, Szatmárban stb., a miről Torontálnál szólottunk. Mindezen akadályok daczára azonban, mégis következetesen arra kell törekednünk, hogy az ország egyes vidékeire ne csak a tenyésztők Ízléseinek, hanem az anyag minőségének megfelelő mének helyeztessenek el, s hogy e ménvásárlásoknál, lótenyésztési jutalomdijosztásoknál, s minden egyéb állami s egyleti intézményeknél a lehetőség határáig csupán azon tenyészanyag részesüljön gyámolitásbau, mely e vidék viszonyainak valóban megfelel, s a jövendő tájfajta magvát képezheti. Megnyugvással látjuk azonban, hogy azon higgadt szakértelem és lángoló ügybuzgóság által vezetett erős kéz, mely egy évtized óta igazgatja országuuk lótenyésztési ügyeit : az ügy e szálát sem ejtette el, söt egy pillanatig sem tartotta lazán, csakhogy nem feszitette azon határon tul, hol megszakadt volna. Egy évtized előtt ugy vétettek át az állami méntelepek, hogy a különböző fajtájú és minőségű anyag zagyván, minden elv nélkül, az egyes katonai parancsnokok egyéni felfogása szerint voltak vidékenként összekeverve. Azóta évről-évre a lóteny. bizottságok javaslatai alapján, fokozatosan s a lehetőség szerint fajta s megfelelő minőség tekintetbe vételével csoportosíttattak az állami mének az egyes vidékekre, s habár a fent ecsetelt gátló körülmények folytán távol vagyunk még önálló tenyészkerületeknek az egész országban való végleges megalapításától : mégis, nézetünk szerint nemcsak a feléje vezető uton haladunk, hanem ma máisokkal közelebb jutottunk a czélhoz, mint azon kirándulási ponthoz, melynél egy évtized előtt а fent emiitett erős kéz megragadta a gyeplőt. Haladnunk kell folytonosan a kitűzött czél, a tenyészkerületek megalakítása felé, de számolnunk kell a körülményekkel is, s addig mig a tenyésztők többségének szakértelme, s belátása az elv teljes keresztülvitelét megengedni fogja, addig mig az országos lótenyésztés ügyét szabályzó és óvó törvény meg nem alakittatik, addig, mig az elméletileg észszerű intézkedések erőszakos alkalmazásával az elérhető haszonnal sokkal többet ártanánk : addig azt hangoztatjuk, alkudjunk meg a körülményekkel ! Ha valahol, ugy e téren indokolva van az opportunitás által vezényelt eljárás. Az íróasztalnál tollakon és elvparipákon lovagló hyppologusok bizonyára kárhoztatják ezen nem eléggé eonsequens eljárást. De azt ajánljuk a kormánynak, vonja inkább magára ezen szakférfiúk (?) kárhoztatását, de semmi esetre se engedje magát azon irányba tereltetni, mely az országos tenyésztés egy részét következetesen ugyan és elvszerüleg, de — tönkre tenné. X.) Illeszszük be franczia módra, józan számitászai, s minden elfogultság nélkül, gazdasági üzemünkbe, a lótenyésztést. Ne tenyészszünlc csupán »passiót hanem a »plajbász« szerint, azaz csak ott és csak иду üzzük a lótenyésztést a hol és a hogy az magát kifizeti és jövedelmet hajt. Birtokviszonyaink váitoztával lejárt z nemes szenvedélyből és sport-kedvből tartott szabad nagyúri ménesek kora. Ily ménesek vajmi ritkán találhatók ma már; s ba ma országos lólenyésztésröl beszélünk, ezt az egyes birtokosok, bérlök és Főldmives tenyésztők istállóiban kell keresnünk. Ott azonban részben már ma is jó minőségben feltaláljuk, de remélljük és törekednünk kell arra, hogy jövőben általánosan oly anyagot taláiunk ott, mely elfeledteti velüuk és nem irigyelteli a régi kort, midőn egyes uri méuesekben kitünö anyagot, a kisebb gazdák és földmivesek zöménél azonban többnyire gebéket találtunk. A javitás és fejlesztés eszközeiről bőven szólottunk eddigi fejtegetéseink folyamában, s azért befejezésül a jeleu X. tételt külön csak azon szándékkal hangsúlyozzuk, hogy a józan számitást tenyésztőink figyelmébe ismételve ajánlhassuk. Talán szánakozólag fog mosolyogni némely sportsmann, vagy lókedvelö, azon állításunkra, miszerint a francziaországi lótenyésztést a »plajbász« a »kétszer-kettő« emelte a tökélynek jelenleg ott szemlélt és csodált magas fokára. Ezen mosoly daczára is fentartjuk állításunkat s buzdítjuk lótenyésztöiuket a józan, okos számításra ; mely jövedelmezővé s igy virágzóvá fogja tenni országos lótenyésztésünket. Nincs szükségünk ez irányban hivatkozni, franczia vagy más külföldi tekintélyre; mert hiszen már Széchenyi a »nagy« hangoztatta a »Lovakról« irt úttörő könyvében azon jelszót : »Hazafiságból és hazafisággal nem lehet lovat tenyészteni, hanem igenis pénzzel, számítással, s a nyereség kilátásával!« Befejeztük ezzel a párisi nemzetközi lókiállitás leírását, vagyis mint szives olvasóink látták, az ezen kiállítás alkalmából meritett tanulságok fejtegetését. — Hogy magáról a kiállításról oly röviden, az ott szerzett benyomásokról, s azok alapján támadt vagy felujult nézetekről és javaslatokról pedig oly hosszan szóllottunk, ezért mentsen ki azon meggyőződésünk, miszerint az esetben, ha szerény és igénytelen fejtegetésünknek egyáltalán némi haszna lehet : inkább használhatunk igy, uiiutha megfordított arányban irtunk volna. Fejtegetéseink folyamában kevés ujat mondtunk — nem is volt szándékuuk egetverő nagy eszméket pengetni. Egyszerüon felhasználtuk az alkalmat arra, hogy igénytelen szavunkkal ismét és újra hangoztassuk az országos lótenyésztés azon józan és észszerű irány-elveit, melyek terjesztése körül egy évtized óta ugy hivatásunk gyakorlati mezején, mint a sajtó terén is gyenge erőnkhöz mérve azon benső ösztönnel fáradozunk, melylyel csak kedvelt ügyért buzoghat az emberi véges akarat. Tanfi. Ügetö-verseng. Csanádmegye sportkedvelői — mint a »Magyar Lapok«-nak irják, — néhány nappal ezelőtt Mezö-kovácsházán érdekes kettős iigetöversenyt rendeztek. Versenybírák voltak : Louovics József, Biró Kálmán, br. Wasmer Adolf és Simay Ede urak. Első dij egy százforintos kehely volt, s a második dij harmiuezforintos kehely. Amazt Jakabffy Vilmos ur nyerte, ki a távot, (mily táv: nines tudatva. Szerk.) 13 p. 5(1 mp. alatt futtatta meg; a második dijat Dr. Bin Lajos nyerte, ki 14 p. 10 mp. alatt ért czélhoz. * * # A galauthai és nagy-kauizsai lókiállitások ér, dijjazásokról beküldött tudósítások közlését, több mással együtt — legközelebb megkezdjük. * * * Lovak védelme legyek ellen. — E czélra egy csehországi gazda fél liter vizbe 1 — 2 dekagramm karbolsavat ajánl keverni, és a légszurások helyét ezen folyadékkal bekeuni, — minek folytán nemcsak hogy az állatnak könuyebbülést szerzünk, de a legyek is távol maradnak. Lóárverések. Kisbér Bábolna Mezőhegyes Brassó September 24. » 25. octob. 2 és 3. » 7. Vidéki lóversenyek. N.-Becskerek . . . September 21. Székeiyudvarhely (ügető vers.) oct. 5. Lókiállitási és díjazási napok, 1 éves csikók vásárlásával összekötve. September 15. Nagyvárad (v. К Horváth tál).) » 21, Veszprém (v. b. Tanfi.) » 28. Temesvár (v. b. Tanfi.) October 3. Székely-Udvarhely (v. b. gr.Pálffi őrn.) » 25. Deés (v. b. gr. Pálffy.) Az országos lótenyésztés emelésére alakult részvénytársaság »Feiügyelőbizottság«-ából Kégl György ur kilépett. Hallomás utján megemlítjük itt, hogy gr. Desewffy Aurel, ki а társulat igazgatóságának volt tagja, e tisztéről szintén már hónapokkal ezelőtt mondott le. VADASZAT ÉS LÖVÉSZET. Tisztelt olvasóinkhoz A megindult vadászatok alkalmából, tisztelettel felkérjük olvasóinkat, szíveskedjenek a náluk vagy környékükön tartott társas-vadászatok eredményéről, — az azokban résztvettek névsorával — legalább rövid pár sorban és egyszerű levelezési lapon bennünket tudósítani. Hasonlóképen a megindulandó agarászatokról is kérünk tudósításokat. Medve-vadászat. Ugy látszik, felvidékünkön megszaporodott a medve-, legalább sok oldalról beszélnek »maczkó -históriák«-ról. Ochbinán e nyáron ismételve liajtóztak, ugy hallom egyszer több mint 200 hajtóval, puskáztak is medvére, de nem esett. Egy kerülő azonban lesben lőtt egyet. liozsuyón és Veszverésen is volt hajtóvadászat medvére, de siker nélkül. Nem rég azonban Pelsöczön Mihalik erdész lőtt egyet kopók előtt oly erdőben, hol medve nem szokott tartózkodni. Pár nap előtt Andrássy Manó gróf ur rendezett egy uagyobb hajtó vadászatot Redova rengetegeiben ; daczára azonban, hogy ott bizton van medve, a vadászat eredménytelen volt ; nem volt hajtásban a maczkó. E hó közepén, midőn egyszer a redovai hegyekben pisztrángásztam, egy áfonyát szedő auyóka ijedten szalad felém a sürü fenyvesből, hogy imént találkozott egy öreg, s egy kis medvével. Nagy ijedtsége mutatta, hogy igazat moud. Dobsinán s a Garamon is ismételve láttak medvét. Mult hó utolsó napjaiban Nyustyún, Fáy Gusztáv gömöri főispán ur erdeiben volt nagyobb vadászat medvére. Az erdőszemélyzet ismételve tett jelentést egy öreg medvéről s két bocsról. Ugy látszik, hogy a vén »Meister Petz« a nemes sportban gyakorolta reményteljes sarjait, a mely mulatság éjjelenként 8—10 ártatlan juliocskának került életébe. El lett határozva hajtóvadászattal vetni véget eme garázdálkodásnak. — Reszt vettek a vadászaton : a házi ur Fáy Gusztáv s fiai László és Gyula, Marton Kálmán, Fáy Manó, Fáj Victor, Hámos Aladár urak, valamint az én csekélységem, továbbá az erdész urak, tiz kerülő, s néhány paraszt puskás, összesen mintegy 30 vadász és 70-uél több hajtó. — Többnyire két fegyvert, golyóval s futóval töltve vittünk magunkkal, volt bárom »Express rifle« is. Daczára, hogy medve nem lövetett, a vadászat mégis igen érdekes és élvezetes volt. Anélkül, hogy az egyes hajtásokat részletezném, csak anynyit jegyzek meg, hogy azok, daczára a sok s nem jól gyakorlott bajtóknak, jól sikerültek, a mi mindenesetre csak Gyula barátom művészi rendezésének (taktikájának) köszönhető. Ha kissé több