Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-09-04 / 36. szám

30 4 VADÁSZ- ES VERSENY-LAP. Gáspár hozott le golyóval egy bakot, melyet nagy agancsai miatt a eiiriiben csapos szarvasnak nézve, majdnem passzirozott. A szomszédos második hajtásban sejtettük a maczkót. Nagy reményekkel néztünk mindnyájan elébe. Gyula barátunk oly helyet jelölt ki számomra, hol e czivilizálatlan fráterra valóban legnagyobb esélyem veit. De hát a peczér, ki a netalán sebzett vad megállítására kihozott kopókat tartotta, hajtásközben közelebb rukkol s a kopók ott vinnyogva — láttam, hogy ezúttal akár a hajtók közé állhattam volna. Mindazonáltal, mint katonásan dresszirozott vadász, és nehogy mások chanceait zavarjam, nagy érdekeltséggel vártam a történendöket ; s ime egy jó óra múlva harmadik szomszédom csövét hallom dördülni, в rövid idő alatt nyolcz puska szól ; valódi peloton-tüz. A bajtásnak vége ; megyek a puskázó urakhoz, hát uram fia — semmi! kérdésemre : mi volt, mondják disznó és malaczok. Az első disznóra Dapsy Victor ló'tt, de ezúttal ez elment ; a mint tölteni akar, óralánczát a puskazárja közé szorítja s mármost se ki se be ; — ezalatt nyolcz malacz döczög el mellette ! A távolálló 0. G. kilövi rájuk golyós töltését, és ime erre zajt hall : hirtelen tölt, de téveszt s puskájába öz-srétes patront tol. Erre kibukkan előtte egy nagy disznó, fejét mutatva a nagy fűben. Sógorom rá lő, de bizony a disznó csak elmegy meglőtt orral s kilőtt szemmel, hogy azután egy alant álló kerülőtől nyerje meg a kegyelemlövést. Eközben D. V. még mindig küzd lánczával, és ime ismét két malacz megy el mellette ; végre kibontakozik s ekkor egy rókát hibáz. Ez azután az óriás szerencse és speciális pech, — egy hajtásban háromszor disznóra, egyszer rókára puskázhatott volna, ha az a fatális óraláncz nincs. Midőn már együtt beszélünk, hozzák az 0. vaddisznóját, s egyszersmind szól Gyuia barátunk expresse. — Kíváncsiak vagyunk az eredményre, mit Gyula ugy ad elő : »Jöttem a hajtók után, — egyszerre rémitő kiáltás »medve, medve!« — En egész örömmel közeledem, de látom, hogy az egész elmaradt szárny rémültén szalad össze, s ugyanazon pillanatban a sűrűbe szökik — egy disznó ; látatlanba utána lövök, persze sikertelenül, de figyelve hallom, hogy vagy 100 lépésre roulirozik.« Megtalálva, miután constatálva lett, hogy az express nem találhatott, s több mint két öreg disznóra lövés nem történt, ez a D. disznaja ; de kocza lévén, s ő erősen állitva, hogy kanra lőtt, ő a dicsőséget deprecálta. Sajátságos eset, holott más azt is követeli, a mit nem talált. Végre meg lett győzve, s a vadász ur kezeiből vette a felavatást. A maczkó pedig nem mutatta magát. Rövid idő után következett az utolsó kétórai hajtás. Több mint másfélóráig néma csend. Ekkor szomszédom 0. G. lő, s esik ismét egy öreg kocza, másik a malaczokkal, — szerencsére a hajtásba kilovagol s alattam sobá röfög s azután csend. Kevés időre piff, paff, puff a jobbszárnyon — s mellettem D. V. dupláz, mire egy siidőcskét látok mintegy 60 lépésre elosonni. Ezt fültövön gyújtom, mire a hajtás közel lévén, a vadász urak előrukkolnak con amore találgatva: mi az eredmény, mely discursus miatt ujabban hat diszDÓ menti bőrét lövés nélkül. A jobb szárnyon esett egy vén disznó s igy о nap eredménye ; egy bak, négy öreg disznó és egy süldő lett. S én mondhatom, hogy habár öt nap alatt az utolsó hajtás végéig egyetlen lőhető vadat nem láttam, pompásan mulattam s az utolsó naphoz hasonló szép vadászaton, kivévén zergékre a magas Tátrán, még nem voltam. Vigan nyujtottunk erre egymásnak búcsúra kezet, s lekötelezve a nemes vadászurnak s derék fiainak, ment kiki otthona felé. — Szívélyes üdvözlettel. Hanván, 1879. aug. 28-dikán. Hanvay Erdélyi vadász-panaszok. Középfalva, Erdély, aug. 17. A vadászatok megkezdődtek és ha ön — t. szerk. ur — megengedi, koronkint értesítéseket küldök nagybecsű lapja részére, e vidék vadászati eseményeinek nevezetesebb momentumairól. A mult franczia képviselőválasztások alkalmával, egy conservativ képviselőjelölt, ki a jelenlegi republikánusok hatalmas pressiója folytán megbukott, eme bukásának elviselhető keserűségét, egy, barátjához intézett levél következő szavaival édesítette meg : »Mit akar ön — ha valakinek lába között egy jó lova, kezében egy jó fegyvere és háta mögött két jó kutyája van és ha este haza térve, egy jól készített kappan várja, melyet, két jó palaczk borral megöntözhet : — egy ily ember gondolhat-e még a politikával ; nemde inkább hálát adhat istennek, hogy élvezheti szabadságát? . . . Valóban legjobb jelenleg Magyarországon is nem politizálni de — vadászni. Csakhogy nálunk az örömbe, üröm is vegyül. Mig más országban, jó törvények folytán a vadászati élvezet teljes, addig nálunk Erdélyben vadászatról irni lamentaczió nélkül nem lehet ! Törvényekben nincs hiány, de nincs ki azokat végrehajtsa. Van vadászati és fegyveradóról törvény, de csupán az nem vadász egész éven át, és csupán az nem tart fegyvert ingyen — a ki nem akar. Jelenleg van egy hosszú erdő-törvény is, de minden jel arra mutat, hogy ez is irott malaszt marad. Pedig az erdélyi erdőségek devastacziójának kedvezőtlen következményeit már climaticns viszonyainkban is észlelhetjük. A vadállományra vonatkozó következmények pedig már elviselhetlenek ! Amaz évtől fogva, midőn a jelen vadászati törvények életbe léptek, észleletem tárgyát képezi a következő kérdés : mi az oka annak, hogy Erdélyben, kevesebb vad van jelenleg, mint volt akkor, midőn egész éven át mindenki ingyen vadászhatott ? A »professorok«, kiktől hemzseg közéletünk minden ága, azt mondják, hogy a cultur-viszonyok fejlődése szükségkép a vadállomány megszorítását vonta maga után. Azonban e theorétikus professorok emez okoskodásuk által ama professor nyomdokaiba lépnek, ki vadászni ment, és lőtt egy őzet, melyet nagy triumphussal haza vitt, de alaposabb vizsgálódás után fölismerte, hogy a vad, melyet lőtt, nem őz, de — szamár volt ! Azt állitom, hogy a vadállomány csökkenésének oka Erdélyben, a törvények ignorálása mellett, az erdők barbár pusztításában és tolvajlásában rejlik. A vadállomány evidencziáját illetőleg egy alternatívát állítok föl. Vagy ott van vad, hol vadtenyésztés és ebből folyólag rendszeresített vadászatok vannak, vagy ott, hol a természet által favorizált »vadsága« az erdőnek fentartatott. Ez alternatíva elseje Erdélyben hiányzik, másodika, hogy ne legyen, erről a törvény hiánya, vagy a rosz törvény kellőleg gondoskodott. Az erdők konservácziója és igy a létező vadnak kímélése, a törvény és autoritás támogatása nélkül, egyes erdélyi birtokos materialis tehetségét túlhaladja ; ebből következik, hogy az egész éven át meg nem szűnő erdőrablás, a vad nyugalmát folytosan perturbálja és igy a vad örökös költözködésben van, mig végre, egy ily létföltételére semmi garancziát nem nyújtó országot, végkép elhagy . . . Igy van ez a Svájczban, csakhogy a különbség az, hogy mig ott a civilizáczio terjedése és a eultura, addig nálunk Erdélyben a rablás az indok ! Nálunk a eultura terjedése a rablás raffineriájában nyilatkozik ! E tekintetben ama pár nap óta, hogy a vadászatok megkezdődtek, szomorú tapasztalatokat tettem.Oly helyeken, hová ember-emlékezet óta, mint »vadas kertbe« mentünk vadászni, jelenleg az erdő-devastaczió miatt, még rigó sem tartózkodik. Ennélfogva vadász - reporter tisztem , Önnek becses lapjával szemben, nagyon meg van nehezítve és igy ha valami incidens közbe nem jön, — minthogy itt nagyszabású, rendezett vadászatok ritkán fordulnak elő — arra kell szorítkoznom, hogy a vadász-idény végén, e vidék összes eredményét, mint statisztikai adatot fogom csupán összesítve Önnek megküldeni. *) Mint retrospectiv adatot fölemlitem, hogy ez idén vad-galamb föltűnő gyéren volt e vidék téréin, képviselve. Ezt mondhatom a tarlók fürj lakóiról is. Ellenben vad-rueza lett volna elég, csakhogy Erdélyben a »mezei rendőrsége hiánya, e tekintetben is a rendszeres vadászatot lehetlenné teszi, a mennyiben a kisebb tavakban a »bunkós bot« és a »kasza«, a tavaszi récze-fiak állományában borzasztó pusztítást tesz ! És ezzel az »erdélyi vadász-panaszok« első fejezetét bevégzem. Egy öreg vadász. * * * Ismét vizsla-próbák. Csak ilyenkor, midőu már körmünkre ég a dolog, érezhetni leginkább mily szükségesek volnának a vizsla-próbák. — X. ur Zemplénből, Y. ur Békésből, Z. ur Pestről s még egy tuczat vadász, ostromolják szerkesztőségünket jól idomított vadász-ebekért. Találkoznának is, de az egyik Somogyban, a másik Soprony-megyében volna. — Azonban látás és próba nélkül senki sem akar — mint a magyar mondja — »zsákban macskát venni«. S igen helyesen. A vevő tehát azt akarja — hogy az eladó küldje el a vizslát próbára hozzája; — de az félti a távoli úttól hogy összetörődík, beteg lesz stb. Az eladó megbivja aztán a venni akarót — hogy látogassa meg, s próbálja ki ott a vizslát ; — vagy bizza meg azzal valami ismerősét a vidéken , . . Azonban sem igy sem amúgy — nem igen szokott eredménye lenni ; a vevő rendesen kényelmesb, mint egy napot és néhány forintot szánna az ügyre ; — a jó ismerős pedig az eladóval is ismerős, de talán nem érti próbára tenni az ebet, . . . tehát nem lesz a dologból semmi. Ennek kiegyenlítésére legczélszerübb volna tehát az ország 4 — 5 részében (Dunán innen és tul, Tiszán innen és tul, és a Bánátban) vizslapróbákat tartani. E helyeknek vasúti állomásokon, oly kis város mellett kellene lenni, hol az utasok kényelmes vendéglőbe szállhatnának 1—2 napra, és melynek közelében jó vadászter is volna mind nyúlra mind fogolyra, mind pedig a vizböl való apportirozásra. Hogy az egyes országrészekben melyek volnának ily alkalmas helyek, — arra nézve ez ügy iránt érdeklődők javaslatát kérnénk. A dijak részint aláirás részint a résztvevő vizslák után fizetendő 5 —10 frtos tételekből kerülhetnének ki. Az ilyen nyilvános próbákat csak félig becsülettel kiállt vizslák aztán, bizonyára jó áron kelnének el. A próbáknak aug. 15, után'a vadászatok megnyíltával talán legjobb ideje lenne, mind a száraz mind a vizi vadászatok tekintetéből. Ha ez csak mindenütt két — három évben megtartatnék rendesen, hiszszük, hogy akadna elég erdész segéd és kerülő, ki az ily ebek idomitásából szerezhető derekas mellékjövedelem • kedveért — szívesen idomítaná és felkeresné ebeivel a nyilvános próbákat ; valamint a vadászembernek is sokkal kényelmesb volna, ha tudná, hogy az előre meghatározott napon — itt és ott válogathat a vadászebekben. Csak kezdeményezni kellene valamely — a vadászat iránt buzgó vidéki vadásznak, ki nem sajnálná vadászterének egy részét az ily próbákra . . . Várjuk az ügy iránt érdeklődök nézetét és ajánlatát, — s felkérjük tiszt. Collegánkat, az "Erdészeti lapokat« — e már többször pengetett javaslatnak becses lapjában ismertetésére. Lőjegyzékek a mult évből. Stiriában, a »Jagdzeitung« egy hitelesnek elismert kimutatása szerint, 1878-ban összesen 76,630 vad lövetett; és pedig 838 szarvas, 23 dámvad, 3714 őzvad, 1186 zerge, 34653 nyul, 58 tengeri nyul, 1 mormota, 790 siketfajd 695 nyirfajd, 1698 császármadár, 104 hófajd, 20 *) Előre is igen köszönjük.