Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-01-23 / 4. szám

28 VADÁSZ- ÉS YERSEKY-LAP. JAKCÁR 23. 1879. attavismus folytán előtűnt azon körülmény, melylyel Thompson ur a tenyésztés kezdetén küzködött, vagy pedig a második párosításkor szint olyan gondos volt a tulajdonos mint az elsőnél, e's meglehet, hogy valamely vadásztárs tarka setterje élvezett tiltott gyümölcsöket, és ez volt azon vélt infectio okozója, melyet a veres Fnnnct senkinek cl nem árult. De van ezen utóbbi esetnél még valami igen is különös dolog, melynek fólemlitése szinte'n nem érdektelen és biztosit bennünket arról, hogy jól következtettünk és az attavismus kétségbevonhatatlan. Ugyancsak Thompson ur beszéli, hogy később Fannet infectiója megszűnt, és az veres setterrel tiszta egyszin vörös kölyköket kapott. Ezen tény az előbbi visszaütéeeket teljesen igazolja ; mert igy már kétségtelen, hogy az egyénileg nagyobb átörökitő képességgel bíró him a visszafajtázási hajlamot ellensúlyozván, az utódra nagyobb befolyást érvényesített. Ezek lennének a közönségesen idéztetni szokott esetek, de vannak még meglehetősen számosak, melyek idéztettek, de melylyekkel elhallgattak azért, mert ezek buvárlat tárgyává tétetvén, vagy igen egyszerű magyarázatot találtak, vagy pedig rp az infectió ellenkezőjét, helyesebben azt bizonyították, hogy infectio nincs. Ilyen esetek például Frentzel J. ur hires agár szukája, melynél pályája kezdetén infectiót hangoztattak, mert első izben egy juhászkutyával forgott meg. De ime az infectio hatása nem következett 1 e, sőt ellenkezőleg : ezen agár után neveltettek az ötvenee és hatvanas években a leghíresebb apa ebek. Egy másik eset a herczeg Croy-féle kanczáé, mely első izben egy brabanti nehéz ménnel fedeztetett, másodízben pedig egy telivérrcl fedeztetvén, egy tökéletes tiszta brabanti kiilemmel biró csikót ellett. Itt is infectióról beszéltek eleintén és később csalhatatlanul igazoltatott, bogy mikor a kanczát a telivérhez vezették, útközben azt a korcsmában egy brabanti ménnel fedeztették, és a csikó, melyről az infectiora következtettek, ennek utódja. Később pedig a kancza utódjaival beigazolta, hogy semmikép sincs inficiálva. Alólirt is egyszer egy fehér mangalicza csoport infectióját illetőleg gondolkodóba estem, de véletlenségből rá jöttem, hogy a kanásznak egy a járandóságán felül rejtve t.rtott sü döje, melyet ö csak lopva eregetett a falkába, volt a vélt infectió okozója; és ezen gonosz tevő eltávolítása után az infectió sem kisértett többé. De azt hiszem a tisztelt olvasónak e casuistikából eleget beszéltünk, de mielőtt bucsut venEn fölhasználtam e pillanatot, hogy egy harmadik golyóval üdvözöljem öt. Ezúttal hátrahanyatlott lovára s mintegy 100 lépésnyire vitte még a ló ; aztán lezuhant a magas fűbe. Az indián lova csak ép azért futott még, mert üldözve érezte magát. De végre is kimerülve s remegve a fehér arcz látásától, meg hagyta magát fogni. Nyergem kápájához kötém s ugy vezettem a két állatot, győzőt és legyőzöttet és egy közeli bokorhoz kötöttem, hogy ott kissé kifújhassák magokat. Aztán revolveremet újra megtöltve, arra az esetre, ha netalán más tomanchok, a lövéseket hallva, jelentkeznének. Óvatossági szempontból mintegy félóráig elrejtőztem egy széldöntésben. Miután semmi gyauusat nem sejtettem, nyugodtan mentem ama hely felé, a hol az indián lebukott lováról. A mellén átfúródott golyó azonnal megölte őt. Elvettem nyilát, ijvesszöit, tegezét és a nála volt bizon-bört s visszalovagolva fölszedtem a rám kilőtt ijvesszőket. Oázomhoz visszatérve, észszerűnek véltem ott tartózkodni az éj beálltáig, részint hogy a lovak magokat kipihenhessék, részint pedig hogy az elesett indián társainak boszuja elől megvonjam magamat, kik bizonynyal közelben kalandoztak. Nem mintha nagyon féltem volna tőlök, hanem mert üldöztetés esetében a vörösderest vissza kellett volna hagynom, melytől pedig nem örömest váltam volna meg. nénk, nézetünk igazolására még a következőket kell mondanunk. Az infectió tekintetében nem csak alapos búvárlatok, de kísérletek is tétettek, mely utóbbiak közül kiemelhetjük a Bertrand által a fekete Essex- és nagyfülü fehér sertésekkel végrehajtottakat. Ezek az iofectiot illetőleg mind Degativ eredménynek voltak, azt igazolván, hogy infectio nincs. Tiszteletteljes nézetem szerint azonban a legmeggyőzőbb adatokat, akár pro akár contra infectio, a lótenyésztésből lehet meríteni; ezt meg is kísérelték és az illetők igen helyes nyomon is kutattak. Ez irányban búvárkodott a többek között Dr. Hensel, ki Amerika azon vidékeit utazta be, bol az öszvér- tenyésztés nagyban űzetik, ö ott elfogulatlanul vizsgálódott, de nem tudott az ezrekre menő, általa látott páldák közül egyetlen egyet sem találni, mely az infectiót bizonyítaná, de igen is találta ennek ellenkezőjét, azaz példákat, melyek az infeetiónak határozottan ellene mondtak. Közelebb fekvő példákat tekintve, felemiitjük miszerint sem Kladrubban sem Trakehnenbau de más ménesekben sem tapasztaltatott soha, hogy az öszvérlenye'sztésre használt kanczák inficialtattak volna, ellenkezőleg Trakehnenben a legjobb családok Gonerilla és Idától származnak, pedig ezen két kancza, mielőtt a lótenyésztésre használtattak : az első négy, a második három öszvércsikót ellettek. A magyar állami ménesek százados törzskönyvei is azt mondják, hogy van visszafajzás, de nincs infectió. Mezőhegyesen például hajdanában igen sok ellentétes keresztezéssel tettek kísérletet. Oly esetek is voltak, hol arab kanczákat norfolki ménnel hágattak meg először; de még az ilyen Pride-al inficiált (?) Shagya kancza sem hozott soha később arab mén után norfulkira emlékeztető csikót. — Hasonló adatokat maga is eleget gyűjthet a tisztelt olvasó, de olyanokat, melyek az infectiót kétségbe vonhatatlanul támogatnák, merjük mondani, nem fog találni. Végül eugedje meg a tisztelt olvasó, hogy ez alkalommal egy vétkemet mint olyat elismerjek. En is vétkeztem egykoron az infectió tekintetében, és pedig akkor, midőn vélt auctoritások által befolyásolva, egyik régibb állattenyésztési munkámban a tenyésztők kétes értékű állításai közé soroltam. Ez hiba volt, elismerem ; oda kellett volna azt osztályoznom a hova való : a balhiedelmek sorába. Mielőtt az indiánt elhagytam, hirtelenében lerajzoltam őt albumomba, melyet mindig magammal hordoztam. Csakhamar beállt az éj ; a csillagok ragyogni kezdtek. Én háboritlanul indultam útnak s éjfél tájban megérkeztem lakásomra. A vörösderes legjobb lovaim egyike lett. Az alig 4 éves ló, gondos ápolás mellett, jól tartva kukoriczával, rendkívül kifejlődött. Miután én másnap reggel néhány bölényt, erődömtől nem távol, elejtettem, visszatértünk este egy őszvérek által vont szekérrel a zsákmányokért, melyeket besózva, arra az esetre tettünk félre, ha netalán az indiánok által megtámadtatnánk és rendszeres megszállásnak lennénk alávetve. Mihelyt a tenyészetnek vége szakad s a hideg a hegyvidékeken beáll, tömérdek bizon-csorda hullámzik alá (5 — 800 db egyegy csordában) az örökzöld sikságra. Nem egyszer láttam 8000 darabnál többet délfelé vándorolni. Ilyenkor a lovas indiánok a legjobb legelőkre is nyomon követik a csordákat, nagy pusztításokat okozva köztök. A nyár, vadászat és földmivelés közt mult tőlem el. A két tó közt, e kedvencz helyemen, többször megfordultam, a nélkül hogy valami nevezetes esemény fordult volna elő, mignem egy este, idökimélés és fáradságkerülés tekintetéből elhatároztam, hogy az éjet ott fogom tölteni, s kora reggel megkezdem a vadászatot. Odáig még ellátva magamat vadpeesenyével, megKissé hosszas voltam, de szándékom volt ez egyszer és utoljára behatóibban tárgyalni a tenyésztés ezen tengeri kígyóját, mint Settegast nevezi, melyről beszéltek, irtak, de melyet behatóabban csak az ujabb időben kutattak. Az infectio kérdése, mint megmutattam, exact buvárlat tárgya volt; és ez megmutatta, hogy az infectio nem is elmélet, hanem tévhit ; és a balhiedelmek tárbazába való, hova a modern tudomány által el is helyeztetett. Tormay Béla.*) Az állami mének szétosztása Nyitra, Bars és Trencsén megyék területére, a mult számunkban közölt programm szerint, a bajnai ménteleposztálynál, f. hó 16-án megejtetett. Gondoskodtunk róla, hogy az egyes állomásokra osztott mének jegyzékét minden egyes ménteleposztálytól rögtön megkapjuk, s közöljük azt, múltkor tett igéretünkhöz képest, esetről esetre haladéktalanul ; hogy igy minden vidék tenyésztői már előlegesen némi tájékozást nyerhessenek a hozzájuk legközelebb eső fedeztetési állomásra kerülő ménekről. Az egyes fedező mének utáni számok a fedezési dijat jelentik : Nyitra megyében. Bajnán : Roland 9 (norfolki) 1 frt ; Revolver (anglonorman) 1 frt. Nyitrán: Szobb 19 (honi faj) 2 frt; Macbeth 2 (anglo-norman) 3 frt ; Ephesus 7 (angol) 4 frt ; Nordstern 15 (norfolki) 3 frt ; Pride of England 8 (norfolki) 2 frt. Komjáthon : Bürger 4 (angol) 2 frt ; Samhan (arab) 3 frt ; Virgilius (angol) 4 frt ; Buccaneer 7 (angol) 2 frt. Kis- Váradon : Favory Palerma 2 (lipiczai) 3 frt Lord Dudley 1 (angol) 2 frt. Érsekújváron : Czidrus 10 (honi faj) 2 frt ; El Delemi I—10 (arab) 2 frt; Siglavy (arab) 2 frt. Tót-Megyeren : Pluto 1 (lipiczai) 2 frt ; Revolver V—3 (anglo-norman) 3 frt; Nordstern 11 (norfolki) 6 f. Magyar-Soókon : Amaty 1 3 (anglo-arah) 2 frt ; Senegal II—20 (angol) 2 frt; Mizár (arab) 3 frt ; Carnival 7 (angol) 4 frt ; Benazet (arab) 3 frt. Mocsonokon : Abdul-Aziz (arab) 2 frt; Amaty (angloarab) 2 frt ; Confidence 10 (norfolki) 4 frt. Farkasdon : Pascha (angol) 3 frt ; Sutherland I—5 (angol) 2 frt. *) Köszönettel tartozunk a budapesti állatorvosi tanintézet jeles igazgatójának, hogy ezen tenyésztőink körében sokat vitatott kérdést, tüzetesen megvilágította. ítélete a praktikus tenyésztő és kutató tudós kettős súlyával bir, tebát illetékes. Szerk. lehetős későn érkeztem a tavakhoz. Mikor a tüzet megraktam, még két vadpulykát is lőttem le egy közeli fáról. Ez évszakban különösen kedves ize van a vadpulyka busának, mivel akkor leginkább dióval táplálkozik. Nyugodtan telepedtem le a tüz mellé, az egyik pulykát nyársra vonva. Időnkint egyegy falatot vágtam abból le, kutyámnak dobva, mely rendkívüli nyugtalanságot árult el. Tom egyre ide-oda futkosott, a talajt szimatolva s tompa mormogást hallatva. Sehogy sem akart leheveredni. Cézár ellenben ép oly nyugodtan viselte magát, mintha istállóban lett volna, s egész élvezettel harapdálta a buja füvet, oly kedélyesen horkantva koronkint, hogy a közelben háló vadpulykák minduntalan fölrezzenhettek éji álmukból. Lassankint azonban csönd állt be körülöttem. Cézár leheveredett, s c-upán a suholyok huhogása és a zsákmány után kutató farkasok üvöltése zavarta még koronkint az éj nyugalmát. Csak Tom, az én hü öröm, üldögélt még mindig hátulsó lábain, nyugtalanul szimatolva a légben, mig én, vánkos hiányában, a nyeregre hajtva fejemet, szenderegtem. Mikor fölébredtem, már viradui kezdett. A harmattól megdermedve, kinyújtogattam tagjaimat, hamarjában egy darab pecsenyét sütöttem s a tó tiszta vizében megfürödtem. Mikor mindezt elvégeztem s épen lovamat kantároztam, Tómnak a különös magaviselete újra magára vonta figyelmemet.