Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-08-21 / 34. szám

288 VADASZ-ÉS VERSENY-LA Л. AÜGUSZTÜS 21. 1879. U. о. aug. 17. Vadászverser.y : Cockrohin, Lurline, 6 futott. — Polgárok-dija ; Finum Rózsi, Lumpaci, Rosanne. Cumberland-dij : Kenne Dich, Chère Amie, 5 futott. Igazítás. Az »Őszinte és igaz nézetek Erdélybál

с czimii, lapunk 33-dik számában megjelent czikkbe egy értelem-zavaró sajtóhiba csúszott be ; a 2 dik oldal 4-ik kikezdés 5-ik sorában ugyanis »melyet kikeli keresnünk« helyett: »melyet kikeli hevernünk« olvasandó. — Egyúttal megemlítjük, hogy e czikk folyt, és vége jelen számunknak éppen sajtó alá adásakor érkezvén csak : kénytelenek voltunk azt a jövő számra halasztani. ^VADÁSZAT ÉS LÖ

VÉSZET." Tisztelt olvasóinkhoz. A megindult vadászatok alkalmából, tisztelettel felkérjük olvasóinkat, szíveskedjenek a náluk vagy környékükön tartott társas-vadászatok eredményéről, — az azokban résztvettek névsorával — legalább rövid pár sorban és egyszerű levelezési lapon bennünket tudósítani. Hasonlóképen a megindulandó agarászatokról is kérünk tudósításokat. A Gödöllő-babathi erdőkben f. hó 16 és 17-én Petrás koronái föerdész és mintegy 10 vadász 191 foglyot, 12 fürjet lőtt. A martonvásári határban három ismerősünk egy délután 48 darab fürjet lőtt. * * A király vadászaton. A mult hó utóján s e hó elején ő felsége az ischli vadászterületen szorgalmasan vadászgatott zergékre, Ofensee és Ebensee, majd Langbathsee környékén. E vadászati kirándulásai alkalmával ő felsége kíséretében csak az Ischlben vendégként időző nápolyi király, gróf Andrássy Gyula, Latour altábornagy szárnysegéd e's Paussinger képiró voltak. Utóbbi, a vadászati jelenetekből vett vázlatokat. E vadászatokra nagyon kedvező idő járt s a kirándulásokat szép eredmény jutalmazta. * * * Tátrafüreden — mint halljuk — Vancsó Gyula ur, a mult hét egyik napján zergét lőtt ; — a vadászat lefolyásáról várjuk a részletes tudósitást. * * * Zala-megyében Pálfy Elek ur kürtösi erdejében az őz-állomány pár évi kimélés alatt szépen felszaporodott ; — a mult hetekben egy próbahajtást tettek az egyik pagonyban s rövid idő alatt 4 drb őzvad feküdt a csatatéren, # * * Lenek Ödön urnák e hó 11, 12 és 13 napjain tartott szarvasvadászatai, ezúttal nem eredményezték a reményeit sikert. Mindössze is egyetlen bika jött csak lövésre, — egy igen erős nyársas, — melyet a háziúr egy kitűnő vállaplövéesel leterített. Az agancsárok tehát elég óvatosak voltak s mindössze is csak egy 8-as és egy 10-es mutatta magát a kerülők előtt; tehén és borjú azonban szépen volt, — de ezekre nem lőttünk. — Hogy e szép vadászatok ily silány eredménynyel végződtek — mert a szarvason kivül csak egyetlen özbak s 2 róka esett — annak egyik oka az erdőségek nagy kiterjedtségében keresendő, melyben a vad mintegy megoszlott ; másrészt az első két napon csak 3 hajtás tétetett s ezek is a helytelen felállás s a kutyák tömeges kibocsátása miatt meghiúsultak. Mindez azonban a vadász-compánia kitűnő hangulatát nem zavarta meg, s a háromnapi vadászat elég vigan folyt le. A Mura-erdőn az utolsó hajtásban az a nevetséges intermezzo fordult elő, hogy két muraközi hajtót (meglett, erőteljes embereket) valami f... vad a sürü vágásban ugy felbökött, hogy mind a kettő dagadt fejjel hagyta el az erdőt. — A jámbor horvátok máig sem tudják, hogy miféle vad-állattal karamboláztak ? ! * * * A székesfehérvári ъ Sóstó f-n a mult héten, csütörtökön, újra vadászatot tartottak, nem oly nagy közönség részvéte mellett ugyan, mint első izben, de kedvezőbb eredménynyel. A tóban vadászok majd mindenike lőtt szárcsát és búvárt, mig a parton állók kacsát, szalonkát és seregélyt ejtettek zsákmányul. Az ottani lap, a »Székesfehérvár és Vidéke« azt irja, hogy vadkacsa nagyon sok járt, különösen a déli oldalon ; de a nagy szél miatt kevés sikeres lövés történt. Késmárk august. 16 Tisztelt szerkesztő úr ! — Tegnap tartottuk meg a vadászidény megnyitási ünnepélyét egy rövid kopó-bajtással, melyből amaz örvendetes meggyőződést szereztük, hogy őz állományunk kitűnő ; a puska ropogott, de a két özbak szerencsésen elmenekült : hanem két róka bundájával beszámolt. Nyúl, fogoly és fürjállományunk is szép reménynyel biztat. Döller Antal őrnagy barátom, a m. or. Kárpátegylet ismert tevékenységű egyik alelnöke és pénztárnoka, ma Tátrafüredről haza rándulván, egy érdekes személyiséget mutatott be szóval nekem, a ki most Smekszen nagy feltűnést okoz : — ez egy angol neve: »Captain Algernon Percy.« Legközelébb Bialoviczából — Grodno mellett, Oroszország — jön, a hol a császári bölény-tenyészkert van, s a hová ő császári engedély mellett azért ment, hogy egy bölénybikát, mely igen dühös és felette veszélyes volt, sajátkezüleg lelőjjön ; azelőtt délkeleti Afrikában vadkecskére és Norvégiában iramszarvasokra vadászott. Amerikában egy nyarat töltött, s a magas Tátrába azért jött, hogy egy zergét lőhessen, melyet Angliába szándékozik a testvére muzeumába küldeni. Vele van neje, egy karcsú csinos angol nő a ki öt minden vadász- és halász kalandjaiban hiven követi, még pedig fegyver nélkül, mert kedves férje csak ugy szeret vadászni, ha egyedül van fegyverrel ellátva. Tiszteletére ma az ó-és uj smekszi fürdőigazgatók, és Blázy Ede bácsi nagyszerű zergevadászatot rendeztek, melyen több vendég is részt veend, s midőn ennek költségeiről volt szó, angol barátunk azt mondá, hogy szívesen fizet-két háromannyit is, csak hogy ő maga vadászhasson. A mily szenvedélyes vadász, ép oly szenvedélyes halász is. Egy ily pisztrángászatnál a legjobb és legkitartóbb hegyi vezető kisérte, mint podgyászczipelö, s midőn este haza jöttek, azt mondá, hogy inkább felmászik háromszor a legmagasabb csúcsra, mint egy egész nap ez úrral halászszék. Pár héttel ezelőtt egy erdőkerülő egy fiatal hiuzt fogott, mely szerencsés fogásnál még nagyobb szerencséje az volt, hogy kutya volt vele, a mely az öreg hiuzt feltartóztatta, — mely idő alatt az erdőkerülő a fiatal hiúzzál elménekült és azt szerencsásen Új-Smekszre vitte, és Dr. Szontágh fürdötulajdonosnak átadta, a ki azt fakalitkába záratta, — s másnap este két puskás kíséretében az elfogatás helyére kitétette amaz igen eszélyes czélból, hogy ezáltal az öregeket puska hegyére keríthesse, és az egyik öreg, bizonyosan az anya, a fiatal hívására meg is jelent és Vancsó ügyvéd reá is lőtt, azonban, bár a lövésre összerogyott, mégis elmenekült, és a fia utáni bánkódása annyira inerészszé tette, hogy a mult napok egyik éjjelén egészen az uj tátrafüredi fürdő közelében jelentkezett, s midőn ennek folytán fentebb tisztelt angol barátunkat is felszólították, hogy mint szenvedélyes vadász állana ki szinte az öreg hiuzra lesbe, erre angol flegmával ama jellemző feleletet adta: »miszerint egy oly vadra, a mely apai vagy anyai bánatában magzata megmenthetése czéljából, nem törődve a veszélylyel, önként szánja el magát a halálra és megy a puska csövére, — nem lő mert ez — úgymond — nem vadászat;« és abban in abstracto igaza van, mert a vadászat fogalma csakugyan az, hogy о vadat magunk keressük fel ; más oldalról pedig azt mondom rá, hogy minden túlzás hiba ; különösen itt, a hol a nemes vad legnagyobb és legveszélyesebb ellenségének mint a hiúz minden áron és minden uton és módon való megsemmisítése forog szóban. Hiúz a kárpátokban emberemlékezet óta nem észleltetett, s bizonyosan a Királyhegy bői vándoroltak át, a hol különösen a Coburg herczeg uradalmában nagyobb mennyiségben található fel ; hanem mi rajta leszünk hogy el ne szaporodhassék. A mai nagyszerű zergevadászat eredményéről bizonyosan Tátrafüredröl fogják t. szerkesztő urat tudósítani, s én még csak annyit akarok jelezni, hogy a zerge-állomány még sohasem volt oly nagy, mint jelenleg ; szakértői számitás szerint az egész magas Tátrában a zerge-állomány körülbelül kétezer dbrabra tehető. Végre még egy érdekes, s majdnem tragikus végű vadászkaiandi ól kell említést tennem. Ugyanis mult hetekben a Csáky uradalomhoz tartozó szlovinkai pagonyokban egy társaság vaddisznókra vadászván, egy ur-puskás а sűrűben egy fekete szőrű nagy vadra rápuskázott, s vadásztársa Menenedorfer G. meg akarván győződni a lövés eredményéről, s ama hiedelemben, hogy az elfutott vad vaddisznó volt, utána szaladt, s futásközben egy nagy árokhoz érve, amint azon át akart ugrani, az árokba belezuhant, s ugyanazon perczben a más oldalról egy nagy medve, melyre a fentebb jelzett lövés esett, az árkon szinte átugrani akarván M. G. úrral karambolázott, в vele együtt az árokba zuhant, s midőn M. G. veszedelmes ugrótársát felismerve, magát az ellen a puskatusával védelmezni akarta volna, puskája, — szerencsére csővel felfelé, — elsült ; a medve koma azonban nem vette tréfára a baráti találkozást, hanem hatalmas talpával elkezdte czirógatni a verembe vele együtt önkénytelenül került vadászt, s mire vadásztársei odasiettek és M. G. urat a veszélyes kelepczéből kiszabadították volna, a maczkó koma tomporájába jól belevágta karmait, s azt onnan nem valami orvos-mütészi kímélettel hanem bizony a körmeire ragadt hústömeggel együtt húzta ki — azonban M. G. ur már veszélyen tul van és sétálni is képes ; hogy mi történt a maczkóval, ezt a nekem referálótól elfelejtém megkérdezni. A kis hiuzt Uj-Tátrafüreden magam is megszemléltem, igen csinos kis állat, jó lenne a budapesti állatkertbe. *) Szívélyes üdvözlettel. Cserépy Nándor. Löjegyzékek a mult évből. A vadász-sport egyik legtekintélyesebb közlönye a »Jagdzeitung«, legutóbbi számaiban a következő érdekes kimutatásokat közli : О felsége a király, a mult év márczius, április, május, oktober, november és deczember, ugy ez évi január hónapokban összesen 33 napi vadászaton 84 drb vadat ejtett el, — és pedig egy 14 ágas szarvasbikát, egy nyársast, 39 szarvastehenet és 13 szarvasborjut ; továbbá 9 fajdkakast, 2 foglyot és 19 szalonkát; — mindezeket a hütteldorfi, lainzi, schwarzecki, sitzhüehti, glashütti, sommeraui, deberli szt.-királyi, kerepesi, gyui, martonbereki, neubergi (állatkert), fischerriegli és kolmasgrabeni vadászterületeken. * # * Ugyancsak ő felsége a király neubergi, reiehenaui és eisenerzi vadászterületein, a f. évi dürgési idényben (ápril és május hónapokban) ö felsége és vendégei által összesen 72 siketfajd- és 12 nyirfajd-kakas lövetett; — ő felsége a király lőtt 14 siket- és 3 nyirfajd-kakast, a toscanai cs. k. Dagyherczeg ő fensége 18 siket- és 1 nyirfajdkakast; — a cserkészeteken résztvettek még hg. Hohenlohe, hg. Taxis, gr. Wrbna, gr. Traun ; Latour, br. Mondl és br. Beck altábornagyok, lovag Kraus vezérőrnagy, továbbá br. Spinetti és lovag Arbter alezredesek, br. Mertens és Rohonczy őrnagyok, br. Steininger százados és dr. Widerhofer udv. tanácsos. * A porosz királyi udvari vadászatokon az 1878—79-diki vadászidény alatt összesen 11,326 drb vad ejtetett el ; — és pedig 111 szarvasbika, 194 szarvas-tehén, 330 dámbika, 903 dámtehén, *) Biz, az jó lenne. Szerk.