Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-08-14 / 33. szám

E I о Egész évre Félévre . z e t é s . 12 rt . . 6 » „Vadász- és Verseny-lap" kiadóhivatalához PESTEN, Barátok-tere Athenaeum épület intézendő bsk о Szerkesztőség iroda Pesten Nemz. Casino II. em. baivam-v. Ide küldendők kéziratok. Megjelenik a lap m in den csütörtökön. m m treszsrrff /ус/^/сл VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A PESTI ES VIDÉKI LOVAR-EGYLETEK S AZ ÖSSZES MEGYEI LOTENYESZ-BIZOTTMANYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. 33. SZ. Budapest, 1879. augusztus 14. XXIII. évfolyam. mivaiuK éfWmmm Őszinte és igaz nézetek Erdélyből. Nem irói viszketeg, nem polemizálási kedv véteti fel velem a tollat, melyet már letettem, azt soha többé fel nem veendő. Ifjú lelkesedés, szép remények, keserű csalódás — mind túl vagyok én már rajtatok ! Egy-egy szép emlék a múltból, ez az egész, mivel még birok. Ily emléket ébresztett fel bennem egy czikk, — mely lehet jóindulatból lett irva — de azért halálos döfést mért az erdélyi sportra. Vártam, hogy álljanak ki jobb erők a sikra, a jó ügy védelmére ; de hasztalan. Ki állok hát még egyszer utoljára. Sokszor törtem már lándzsát ez ügyért ; sokszor törték be fejemet érte ; mert igazat szóltam ! Nincs semmi okom kétkedni czikkiró jóindulatában ; de remélem meg fog nekem bocsátani, ha őszintén kimondom : hogy Erdély lótenyésztésének roszabb szolgálatot nem tehetett volna, mint épen e czikk irása által. A mi társadalmi állásunkról van mondva, arra semmi más megjegyzésem : mint, hogy kár volt azt szellőztetni. Otthon kell a szennyest kimosatni. Azt azonban, hogy egy kizárólag szaklapban politikát vegyit, szó nélkül nem hagyhatom. Ne vegye rosz néven tisztelt szerkesztő ur, ha egyenesen kimondom, hogy saját lapja érdeke ellen vét, midőn szerkesztői jogával élve, egyszerűen ki nem huzza a beküldött czikkek politikai czélzatait. *) Nem először történik, hogy a »V. és V.*) Mi nem politikai czélzatot, hanem az erdélyi társadalmi élet hanyatlásának magyarázatát lap «-okba politikai és magánjellegű sérelmekből eredő kifakadásokkal teljes czikkek jelennek meg.**) Nines azoknak szaklapban semmi helye; ott vannak a napi lapok ; lehet azokba czikkezni eleget. Annak pedig, a mi a »Magyar Polgár« és annak szerkesztőjéről van irva, annyival kevésbbé van ott helye, mert épen e lap és szerkesztője, ama dicséretes kivételek egyikét képezik magyar politikai lapjainknak — milyen fájdalom kevés van — ki a lótenyésztést és versenyeket nemcsak nagyúri időtöltésnek nézte. E lap az erdélyi sporttal szemben mindig a legnagyobb előzékenységgel viseltetett és azért annak férfiaitól csak is elismerés illetheti. E kitérés után, melyre a rosz példa vezetett, térjünk magára a dologra. A kérdéses czikk emlékezik a régi szép időkről, a kolozsvári versenyek első éveiről. Innen egy merész szökéssel a jelen időre térve, minden átmenet, minden indokolás nélkül, kereken és határozottan kimondja, hogy : »Lássuk által, hogy mind az ügynek, mind az államnak jobb és hasznosabb szolgálatot teszünk az által, ha a kolozsvári versenyekről egy időre lemondunk. Tegyük által agonizáló versenyeinket az ország szivébe Budapestre ; uj életre fog az derülni ott, stb. Es majd ha a Kolozsvárit uralkodó ezellem változik, csak akkor fogjunk hozzá újra ; addig gyűjtsünk, falusi magányainkba visszavonulva, uj erőt a küzdelemre stb«. Ez tehát az a hazamentő terv, melynek keresztülvilátjuk csak benne, s erre szüksége volt értekezőnek, hogy javaslatát — mely egy erdélyi ember részéről talán igen is önzetlen — indokolhassa. Szerk**) Nem emlékszünk, hogy ez egyszernél többször történt volna. Szerk. tele által felemelhető az erdélyi lótenyésztés — mint azt a czikkiró kifejezi — jelenlegi décadence-ából. Magam ls élénken emlékszem ama szép időkre : a kolozsvári versenyek első éveire. Valóban szép idők voltak azok ! Derék Antár, Haris, Judith Nyil és ti többi államdijak hősei ; Arabella, Sólyom, Bajnok, Cató, Polka, Kortes félvér rnatadorok ; te jó öreg Philosoph, a heats-ek legyőzhetlen bajnoka ; és ti kaczér Cotillion, Campanulla a legszebb babér, a Hölgyek dijaival koszorúzva, s végül Vércse, Drillindrindrinnal, ti oroszlánszívű ugrók, és ti többiek, régi pajtások, ifjú korom barátai, mint ködfátyolkép vonultok cl szemeim előtt. Együtt éltük mi e szép napokat ! Ti szerencsések vagytok ; lefutván dicső pályátokat, aluszszátok a derekak álmát ; nem vagytok szemtanúi, miként emelnek kezeket, szétrombolandó ama szép emléket, melyet ti emeltetek. A ti küzdelmeiteket látni tódultak ki ezrek a város tavához ; elégedettebben Epsom classicus gyepéről sem tért haza közönség. Ma is legszívesebben olvasom a »V. V.-lap« ama füzeteit, hol e versenyek vannak leirva. Régi reminiscentiáim, igen messze ragadtok ; de itt a czikk, mely ábránd-világomból leránt a rideg valóhoz. * •* * Megvallom, nem sikerült kivenni, czikkiró tulajdonképen mi közt akart párhuzamot vonni a régi és mostani idők versenyeinek néző közönségére ! A versenyző lovak számára ? Саду talán azok classisára czéloz-e f Ha a versenyző közönségre érti azt ; ugy teljesen igaza van. Mig most, félórával a verseny előtt kényelmesen bérkocsiba vetve magunkat, még mindig elég korán érünk ki, szabad levén az út: régebben már 12 órakor meg kellett indulnunk, hogy a fogatok, bérkocsik, szekerek, Melléklet: j\

4 tv, és a m. kir. állami ménesek őszi árverési jegyzéke.