Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-07-31 / 31. szám

262 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JüLIDS 10. 1879. erdész is, ki »fölfelé« kiáltásomat, az ebcsaholást és kettős lövésemet hallotta. Miután a kaland szerencsésen végződött, a jókedv csakhamar felülkerekedett nálunk, különösen mikor az erdész kérdezte : »Mond csak Arthur, mit akartak azok a madarak voltaképen tőled ?« — a gyermek könynyezve válaszolá : »A kis madarakat akarták tőlem elvenni !« Az egészen szürkébe öltözött kis fiút, a mint a bokrok közt egyedül bujkált, ki tudja miuek nézhették a keselyük. Elég az hozzá, hogy e ragadozó madarak, daczára, hogy a fiúcska feléjök csapdozott a puskával, mindaddig nem hagyták el, mig közeledésemet észre nem vették. (Folyt, köv.) Vadkan helyett medvék. A »Vágvölgyi Lap« irja, hogy f. hó 22-én br. Cnobloch, leányával, tiszttartója és erdésze kíséretében kiment cserkészni egy vadkanra, melyet az erdész a rosonymitiszi erdőcskében észlelt. A peczért egy jó vadászebbel az erdő északi részére küldték, oly utasítással, hogy adott jelre a kutyát bocsássa szabadon. A három férfi ezalatt elállott az erdőt átszelő szekéruton. A fiatal bárónő, atyja mellett foglalt állást. Alig, hogy a kürttel megadták a jelt a peczérnek, az eb már csaholni kezdett s az ugatás mindinkább közeledett a báró felé. Egyszerre — a vadkan helyett — egy roppant medve törtet elő. A báró a tizenkét lépésnyire levő vadat czélba veszi ; a medve megrázkódik a lövésre s a golyót tovább viszi. Üldözésére sietnek most, nyomában mindenütt a lehottai, turnai és szoblahói vadászterületeken, sürü erdőn, hegyen völgyön föl és le, mintegy három órán át, mígnem egyszerre, nem messze a »Makova« hegytől, nyomot vesztenek. Miután azonban még elég idő volt uj hajtást kezdtek. Alig, hogy a vadászok állást foglaltak, az eb újra vadat jelzett s egy nagy nőstény medve bukkant elő, gyorsan, czepelve a bundáját. Két lövés üdvözölte ; de egyik sem találta. Csakhamar ezután két fiatal bocs vágtat az anyamedve után, az eb által üldöztetve. A vadászok utánok futnak, de nem képesek lövéshez jutni. Egyszerre az eb »megállitó«-ra csaholt, egy fára fölfelé, tekintgetve. Megfigyelés után észreveszik, hogy az egyik bocs kedélyesen pislog alá a fáról ; biztosságában azonban csalódott, mert egy golyó azonnal lependeritette az ágak közül. De ez még nem volt elég. Az eb újra csaholt egy másik fára, hol a lelőtt bocs testvére kuporodott az ágak közé. Ennek is hasonló sorsa lett, — s igy vadkan helyett két medvefiók lett a vadászat eredménye. megjegyzések ebeink törzskönyvezéséhez. Tisztelt szerkesztő ur ! — Tehát végre valahára — habár jókora közöny keresztvízre való tartása mellett — megszületett a magyar vadászebtörzskönyv ! Őszinte köszönet érte t. szerkesztő ur buzgalmának ! Talán majd csak letesznek t. vadász és eb-birtokos társaink keleti közönyükről s nem fogják ama pár sor fáradságot sajnálni, melylyel ez ügy jár. Őszintén nem titkolhatom el bámulatomat ama kényelmes közöny felett, melylyel ez ügynél napirendre térnek azok, kik a nemes vért régóta kedvelik, s kik bizonyosan büszkék nemes anyagjukra. De hát miért a gyertyát véka alá rejteni ? Pár év előtt egy gr. Zichynek igen szép sárga pointerjei voltak — s midőn mult hóban Önhöz, Pesten szerencsém volt, emiitettem, hogy az utczán egy kifogástalan nehezebb fajú pointert láttam. Még engem megelőzőleg hozatott Szalacsy ur Pestmegyéből egy pár telivér tricoulored settert a Wolfsmühléből, melyektől tenyészteni akart. Mi lett ezek sorsa, nem tudom, de dr. Szontagh barátom nem győzött eleget ama lelkesedésről beszélni, melylyel tulajdonosuk irántuk viseltetett. Br. Podmaniczky Gézának is volt, vagy van tudtommal egy Angliából hasban jött pointerje, melytől egy sikerült kölyök volt Isaák Istvánnál, Rhédén, jelenleg ha jól tudom, dr. Koller birtokában van Gyöngyösön. Tehát csak ugy hirtelenében egynehány, — hát még ugy imitt-amott nagyurainknál mennyi lehet ? Elő tehát velők, uraim — ne maradjunk el mi sem, e részben se a külföldtől. Mily magasfokú az érdekeltség csak a szomszéd Németországban is, erre nézve elég arra hivatkoznom, hogy Berlinben van, a »

Hector« egylet, Hannoverban a másik, mindkettő külön törzskönyvvel, melyek valószínűleg egy universál német törzskönyvvé fognak egyesülni, — ott vannak az ebkiállitások Berlin, Frankfurt, Hannoverben, mely két factor már eddig is megtermette hasznos gyümölcseit, rámutatva s ez által felnyitva a publicum 'szemeit a hírhedt leonbergi Essig, záhnai Friedrich etc. Schwindlerek gyalázatos üzelmeire, megállapítva néhány német ebfaj pointjeit és megmentve a kitünö német »Schweisshund«-ot a a kiveszés vagy végképeni elkorcsosodástól. Ott vannak a »Norddeutsche Hetzclub« a »bernburgi, lipcsei, hannoverai Field-trialsok« oly corifäusokkal, mint Solms hg, Waldersee gróf, Alvensleben, b. Bodinus, Nathusius, Schmiedeberg etc. De az érdekeltség nem szorítkozik egyedül Németországra. Áttekint ez Angliába — tanul onnan s folyvást importálja a jobbnál jobb anyagot ; sőt a figyelem kelet felé is fordul, mint ezt tanúsítja a »Hund« áldozatkész kiadója. Jenne urnák ma hozzám érkezett levele, melyből a vonatkozó passus igy szól : »Während wir in Deutschland im Hunde-sport so manche Fortschritte machen, bleibt Ungarn und Österreich regungslos, mir unbegreiflich, da bekanntlich doch der Sport in höcheren Kreisen so beliebt ist.« Erre természetesen felvilágosítottam, hogy mozgunk mi is, és hogy a törzskönyvi első közlés épen megjelent, hogy Ausztriában sem alszanak egészen, habár ott még ennyire sincsenek, de mint tudom, ott némi nemzetközi színezetet akarnak a dolognak adni, miután a berlini Hectorral léptek érintkezésbe. En ezt nálunk egyelőre szükségesnek nem tartom, hadd legyen a dolognak specificus magyar színezete addig, mig elég concurrens-képes anyaggal nem birunk — akkor az magától megjön. Az anyag az alap ; a törzskönyv a tetőzet ; segédeszközök a kynologiai egylet, versenyek és kiállitások. Azonban akármint forgassuk a dolgot, a tetőn mindig marad egy rés, melyen az eső könynyen befut. A törzskönyv, a könyvek sajátsága szerint, mindig oly zárt valami, mely a nyilvánosságnak magától nem nyilik ki, s mig csak enynyink lesz — addig a külföld, nyelvünk nem ismerése miatt lapunkat sem olvashatván, alig veend tudomást a nemes ügy terén való sürgésről, annyival kevésbbé, mivel nem szaklapjaink is, habár néha egyetmást a »Vadász és Versenylap«ból átvesznek — con amore agyonhallgatják eme mozgalmat. Szüksége lenne azouban annak, nemannyira ki-, mint befelé, hogy azok, kik e nemes ügy valódi barátjai, sorakozzanak ; a magasabb röptű lovas-egylet mellett kellene egy kynoligiai egyletnek is alakulnia. Szük köröm, jóformán ismeretlen nevem, а fővárostól való távol lakásom, mind oly okok, melyek csupán arra utalnak, hogy a szükségre reá mutassak — de egyúttal elütnek attól, hogy ez érdemben concrét indítvány megtételére lássam magamat jogosultnak. Tegye ezt hivatottabb egyén ; ha azonban rám, mint ötödik kerékre szükség lenne — mit nem hiszek — szívesen rendelkezésre bocsátom csekélységemet. Ennyit egyelőre erről. És most még csak anynyit, hogy bocsánatot kérve, ha netalán a subtilisabb convenientiát megsértve, mert személyesen, ismeretlenül — ama nézetemnek adok igénytelen kifejezést, hogy ez ügy tovább fejlesztésének kissé nehéz, mert fáradságos tisztjére b. Podmanitzky Gézát látnám hivatva ;*) ha megtette buzgó indítványát a vizslapróbákra, ne sajnálja a fáradságot ettől sem — de azután bocsásson meg — az első siker hiánya ne hallgattassa el. E téren irja nekem Schmideberg ur »musz man rastlos *) A tiszt, báró igen sajnálja, de gazdasági és más közügyek igen elfoglalván, nem teheti, s fiatalabb erőknek hagyja azt. Szerk. bombadieren, so geht es dann, aber auch in Deutschland geht es einstweilen nur so.« Most még pár obligát alaki megjegyzést a törzskönyvre. Nem akarok criticát mondani — hisz. ez már magában hálátlan provinczia — de tudom azt is, hogy igy prima intrádában nagyon nem válogathatunk. E tekintetben, ha correct czélra törünk, vannak bizonyos rovatos szigorú czimek és korlátok, melyektől eltérni annyival kevésbbé szabad, mivel a bejegyzett ebek képezendik a jogosult törzsanyagot. Br. Schoeler 9 és 10 szám alatt bejegyzett agarairól a jegyzetben ez áll : »Magyarországi nyilvános versenyen futottak.« Ez szép ugyau — de bocsánat, sem a külföldön bevett usance, sem lényegileg, sem indítványom értelmében nem qualificatió. Ugyanis az a) pont szerint kell legalább négy generátióról pedigree ; a b) pont szerint dijnyerés kiállítás, vagy versenyen ; a c) pont szerint mindkettő hiányában két vadászul- bizonyítványa az eb kitűnő sajátságairól. Kont és Hadzsi Loja lehetnek ugyan, és én hiszem is, kitűnő agarak, megérdemlik bizonyosan a bejegyzést — de correct s jogosult forma alatt, tehát vagy Gencsy és Rátonyi urak részéről pedigrée — vagy bizonyítvány a dijnyerésról, mert a futás nem qualificál ; vagy végre két ur bizonyítványa az ebek kitűnőségéről. A formák szigorú betartása az anyag kifogásolhatlansága szempontjából elvégre is nemannyira a törzskönyv, mint a tulajdonos érdeke. 2-or az 5 — 8 számú agarak után ez áll : »A porosz törzskönyvben, mint telivér angol agár van bejegyezve« — ez jó volna, de ez sem correct ; melyiket érti a nemes báró a porosz ebtörzskönyv alatt ? a Hectort, vagy a hannoverait? mert porosz sans façon nincsen. És itt is be kellene az illető eb jkvi számát jegyezni, mint р. o. én utólag közlöm, hogy Ladym atyja Bray a. Hektor 251, anyja Sidney a hannoverai jkv. 65 száma alatt lett bejegyezve. Ez eljárás azután correct s a qualificatio mellett megvan vele mindjárt a verificatio is. Reménylem, ugy a t. báró, mint igen t. Szerkesztő ur is belátják megjegyzéseim jogosultságát, s megbocsátják azt az ügy érdekében, mert : non amicus, sed res. Végre nézetem a majdani eladásokra, hogy az eladók a vevőknek a vett eb minden adatát pedigrée alakjában privátim kell megküldeniök. Hanva, 1879. julius 22-én. Ilanvay Zoltán. Vegyesek. A pénteken éjfélkor záródó nevezésekre (a pesti és bécsi 1881-diki versenyekre ujjolag is figyelmeztetjük a versenylovak tulajdonosait ; különösen ajánlhatjuk a»Vándorló-ivadék versenyt« oly lovak számára, melyek importált kanczák vagy csődörök belföldi ivadékaitól valók, miután ezek 2 '/2 illetőleg egész 5 kil. teherkönyebbségben részesülnek. Hogy mi mindenre lehet augusztus l-ig nevezni és kisbánatot jelenteni, az »Nevezési zárnapok« rovatunkban egész terjedelmében olvasható. * * * Badenben, Bécs mellett, az idén is tartanak kis versenyeket ; de a programm olyannyira az utolsó órában jelent meg, hogy a nevezésre alig maradt pár napi idő. * A gmundeni versenyekre sok ló jegyeztetett. Igy például a Reiterclub dijra 14 ; О felsége a királyné dijára 12, de köztük a jobb akadályversenylovak. A gmundeni polgárok dijára is 10 ló neveztetett ; a Cumberlandi hg (a pesti rókavadászatokról is jól ismeretes hannoveri) dijára pedig 13. — -4 badeni Reiter-club akadályversenyre 10 ló jegyeztetett. * « * Kincsem és Purdé nevezve vannak a b.-badeni nagy dijra, s ellenök még 24 vetélytárs; tehát többen mint tavai, de mind olyan, melyek Kincsemmel már találkoztak, vagy jelentéktelenek,