Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-07-24 / 30. szám

254 VADÁSZ- ÉS YERSEKT-LAP. JULIUS 24. 1879. kivábniáDyolni törekszik. Hogy gyermeket is rabolt el, kétségtelenül igaz; de nem oly gyakran mint mesélik felöle. A szakálas keselyű tulajdonképen oly ritka, hogy még azokon a vidékeken is, ahol lakik csak kevés ember dicsekedhetik azzal, hogy már látta. Ama nagy érdekeltségnél fogva melyet én minden vadászható állat iránt — legyen az hasznos avagy kártékony — érzek, sohasem mulasztom el a kérdezősködést: miféle vadak azok, a melyek e vidéken tanyázni szoktak ? Igy Tirolban melyet én nem fölbaedekerezve és pápaszemezve röpültem át, hanem szerteszét barangolva bejártam, örökösen a szakálas keselyű után tudakozódtam s miután birok azzal a sajátsággal, hogy a valót a valótlantól meg tudom különböztetni, a vadászkalandok előadásánál, az egészből azt vontam ki, hogy ugyan kevés ember találkozott még dögkeselyűvel. Krajnában, Sava vasbánya tulajdonos ur vendégszerető házánál, kinek terjedelmes hegybirtoka van, láttam az első szakálas keselyűt. Csakhogy ez kitömött állapotban volt s nem élő példány. Mutattak nekem egy szirtet a melyen fészke volt és ahol hiába leselkedtek az emberek az öreg szakálas keselyük után. E madarak vadsága és ravaszsága minden tervet meghiúsított, mely megejtésükre irányult. A szakálas keselyűnek legközelebbi rokonát a barna keselyűt, — mely körülbelül oly nagy és erős mint amaz, — már gyakran láttam, sőt néhány példányt lőttem is. Erről akarok itt beszélni. A barna keselyűt Erdélyben láttam. Egészen kopasz, csupán csekély szürke gyapjúval borított feje és nyaka van. Jellemző róla a fodros tollakból álló nyakörv. Csőre erős, s a hegyén élesen görbült, s tövénél sárga viaszszeríí bőrrel bevonva. Lábai, melyek csaknem a körmökig tollal fedvék, sárgásak ; éles, fekete karmokkal fegyverezve. Átalában véve tollazata többnyire 6Ötétbama, begyén valamivel rilágosabb, sőt olykor láthatók azon egyes, egészen fehér tollak is. Találhatni oly keselyűt is, melynek háta és szárnyfedő tollai egészen hamuszín szürkék. Kiterjesztett szárnyai hatalmasak, 8 sőt több láb bosszú méretűek is észlelhetők ; átalában a testhez aránylag az erős csontos szárny hossza nagyon feltűnő. nincs bebizonyítva, ha vájjon a neki tulajdonított merényleteket nem a szirti sas követte-e el, mit én, — ismerve emez utóbbi szárnyas merészségét és vad természetét, — nagyon valószínűnek tartok. Az orvaly, régibb természetbúvárok állítása szerint, soha sem hagyja el a fennhavast. Ez tévedés. Én Erdélyben, és Brehm Spanyolországban 8 —10 mértföldre a havasoktól dombos vidéken találtuk, persze csak mint ideiglenes látogatót, mivel hazája ott van 6 — 9000 láb magas bérezek között ; ott érzi ő magát valódi elemében, ott a csillogó csöndes jégnék világában. Fészkét is ily magasan fekvő szírtfalakra rakja. Tojása, mely még a legtöbb gyűjteményben hiányzik 3

J/j hüvelyk hosszú, 2'/a hüv. átméretű ; alapszíne sárgás fehér, szürkés barna és rőtbarna foltokkal sűrűn behintve ; egy fészekaljában rendszerint 1 — 2, ritkán 3 tojás található márczius elején. Fiait nagyon szereti, gondosan ápolja, védi s táplálékkal gazdagon ellátja. A szülői szeretet vérengzővé, vakmerővé teszi. Ilyenkor a mit csak hatalmába keríthet, zsákmányul ejt. Szirtpárkányon álló zergét, kecskét, tulkot, hatalmas szárnycsapásaival elkábítva, a mélységbe lezuhantam igyekszik, hogy utána szállva, kényelmesen fellakmározhassa. Yan eset rá, hogy zergevadászokat is megtámad s egy ilyet ir le saját élménye után Lenez, ismeretes természetrajzában. — A fogsághoz könynyen hozzászokik, gazdáját ismerni tanulja, békésen viseli magát ; csöndesen ül ott néha félnapig s lia laktársat kap, azt nem bántja, de nagy baráti viszonyt sem köt vele. Brehm, kettőt hosszabb ideig tartott, s azok nagy bizalommal voltak iránta. — Az orvaly mindenütt ritka s vadászata nehéz, nemcsak tartózkodási helye miatt, hanem mivel nagyon óvatos. — Hazánkban a Retyezát és a fogarasi havasok között és Tátrafüred környékén található. (Tátrafüreden tartózkodásom alkalmával több izben volt alkalmam e nagy szárnyast megfigyelni. Fészkök »Mittel£raf« meredek bérezem lehetett, mert már reggel korán onnan lehetett őket kiszállni látni, honnan a szepesi sikság felé távoztak, s közönségesen 9 — 10 óra felé délelőtt ismét visszaszáltak. A Schlagandorfi hegyoromról többször lestem őket, sziklák által fedve, és jó látcsővel kémlelve, de fészküket nem fedezhettem Szerk. Ez is, ép mint a szakálas keselyű, ragadozásból él ; de mivel a zsákmány nem mindig kielégítő : ha dögöt talál, azt sem veti meg, mint emiitett előkelő rokona sem. A berlini állatkertben több szép példányt láttam a barna keselyük közül, közvetlen a délamerikai kondor kalitja mellett, melynek láttására meglepetést érzünk ha elgondoljuk, hogy ez volna hát az az óriási nagyságúnak állított madár! Láttára kiábrándulunk. A földkerekségén létező csaknem valamennyi ragadozó madárnak e mintaszerű gyűjteményében, nagyságra, az andesi kondor után mindjárt a barna keselyű következik. A barna keselyű Erdélyben nem ritkaság. Magasan a légben 3—4-et láthatunk olykor, kerengeni egy időben ; kiterjesztett szárnynyal úszni látszanak a légben, mert sokáig nézhetjük anélkül hogy legcsekélyebb szárnylebbenést is észrevehetnénk nálok. Ha a sikon dög hever, a keselyű csakhamar közeledik ahhoz; nem ugy hegyesvölgyes területen, ahol óvatosabb, lestől tartva. Ha sik földön több keselyűt látunk a dög körül guggolni, sajátságos látványt nyújt az. A sötét alakok, mihelyt a távolból valamely embert megpillantanak azonnal nyújtogatják fölfelé a nyakukat s kémlelődnek. Már nagy távolságtól fölszállnak, és pedig nehézkesen és kecstelenül. Hogy a keselyű a légbe emelkedhessék, 30—4 0 lépésnyire szökdécsel és szalad, hatalmas szárnyait mindinkább kifeszítve. Ha több keselyűt láttam a dögön lakmározni mcgkisérlém, lóháton közelíteni meg őket, mert igy sokkal jobban bevárják az embert — s aztán leggyorsabban vágtattam feléjök, hogy lőhessek. Hogy ez velem csak egyetlen egyszer sikerült, elegendő bizonysága annak, miszerint a keselyű nem könnyen lephető meg. A golyóval való lövés lóhátról épen nem biztos ; göbecscsel lőve ped'g meglehetős közel kell a keselyűhöz jutnunk, — és ez vajmi ritkán sikerül. Miután én a barna keselyűt soha sem az ornitho'ogok szempontjából néztem, mihez őszintén bevallva, hiányzanak ismereteim, életmódjáról keveset irhatok. *) Egy érdekes eset azonban arról győzött meg, hogy az a merészség, melyet a szakálas keselyűnél jellemzőleg emelnek ki, a barna keselyűnél sem hiányzik. Szemtanuja voltam ennek s az alábbiakat saját élményem után Írhatom. (Folyt, következik.) A magyarországi ujabb vadaskertek. Ujabb időben a vadaskertek alapítása iránt, különös érdeklődés tapasztalható; — legalább 10—15 nagyobbszerű kísérletről van tudomásunk, melyei a közelebbi években, hazáak különböző vidékein vadaskertek alakultak. Mig ezekben a benépesités főleg a szarvas, őz, s a fáczáuyvad tenyésztésére irányul : addig egyes kiváló vadászaink, fáradságot vesznek maguknak egészen idegen vadak meghonosítására is. * * * *) A barnakeselyüró'l gr. Lázár K. következő rajzot adja ; »E madár még csak ujabb időben kezdett ismertebbé lenni. A mint nyegle állatsereglet-tulajdonosok állitása folytán sokan összetévesztették a fakó keselyűt a saskeselyűvel, ép ugy mások a barna keselyűt tévesztik össze a fakóval. Pedig minő különbség van a kettő közt ! Még a laikus sem tévesztheti őket össze. Az elébb leirt gyáva, tUDya alattomos ; ez bátrabb, szóval közelebb áll a nemesebb orvmadarakhoz. Magatartása egyenes, tekintete nyilt, e mellett nem oly torkos, mint az elöhbi és nem táplálkozik kizárólag döggel, hanem néha messze távolra {kivonul vadászkirándulásokra s ilyenkor egy-egy nyájtól elmaradt juhot, gyönge őz-, szarvas borjút ejt zsákmányul. Legszívesebben közép hegységek közt tanyáz s fészkét mindig fára rakja. Á tojó - ágy marha-és más szőrrel van kibélelve, némelyike csak galylyal. Tojása — egy fészek a'jában(l — 2) — nagyobb a lúdénál, szép tojás-idomú, vastag héjú, kissé kérges sárgás fehér, sűrűn tarkázva harna s egyes violaszinű foltokkal. — Röpte nem oly könnyed mint a fakókeselyűé, de kitartó. Hazája Európa déli része, ÉszakAzsia és Afrika. Néhol állandó, másutt vándormadár ; nálunk néha kitelel. A fogsághoz könnyen szokik, gazdáját ismerni tanulja és sajátos vidor magaviselete által megkedvelteti magát. — Sajátságos, hogy a legnagyobb éhség által kínozva sem eszi meg a halat ; átalán leginkább kedveli az emlősöket. Gr. Károlyi Gyula, parádi uradalma erdőségeiben különittetett el egy nagy területet, abban főkép a szarvas-vad tenyésztését tűzve ki, egy vadászzárkódát is emelt a hegy tetejére ; ez egy torony-forma épület, mely csakis egy-két szobából áll. * * * Gr. Zichy Béla, lengyeltóti uradalmában, vagy 600 holdnyi erdőséget kerittetett be szarvasok számára. Ugyanide hozatott ez évben, egy pár vapiti szarvast is Párisból, a Jardin des Plantesból ; — e szarvasfaj — mint tudjuk —- sokkal nagyobb, erösebb mint a mienk, agancsai rendkivül nagyok s tömörek ; szándéka a grófnak ezekkel a hazai szarvas-fajban, keresztezés által egy válfajt előállitani. Itt egyúttal — mint nem hazait is — felemlítjük, hogy Pless herczeg, egyik sileziai uradalmában a vapiti szarvasok tenyésztésével aránylag rövid idő alatt óriási eredményt ért el, s ma szakértők 500 darabra beesülik állományát. * * * Gr. Forgáehék, nagy-szalánczi uradalmukban alakítottak vadaskertet, в azt Marmaros-megyei szarvasokkal népesítek be. * * * Mindezeknél azonban jelentékenyebbek ama kísérletek, melyeket gr. Breuner Ágoston a virginiai szarvasok s a vadpulykák meghonosítása körül tett. Ezekre vonatkozólag, álljon itt a zelizi főerdészeti hivatalnak, hozzánk intézett következő levele : »A virginiai szarvasok, gr. Breuner Ágoston, alsó Ausz.triában fekvő grafeneggi uradalmában vannak. Az adatok, melyeket ezekről nyújthatok, esik az 1875-dik év első feléig terjednek és az ottani föerdész Padubetzky szivességéből kerültek kezemhez. Ezek szerint a virginiai vad, egy körülbelül 362.5 hectar kiterjedésű állatkertben tartatik a inanhai tzbergi revierben. Ezen szarvasokat, grófunk direct Amerikából hozatta és pedig 1869-ben 11 di tot és 1870-ben ismét 11 drbot ; ezeket ideiglenesen a grafeneggi vadászterületen egy körülbelül 1'73 hectárnyi külön e czélra berendezett térségen helyezte el. Ezen 22 drb közül, mely itt még tizzel szaporodott, elveszett mindössze 17 drb., s e veszteség, tekintve a vadállomány csekély voltát, majdnem kétségessé teve az egész áthonositási kisérletet. Ezen körül, menyek között határozta el magát a gróf, a vadaskertet a manhartzbergi területre áttenni, a mi 1871 május havában meg is történt. Nemsokára bebizonyult aztán, ezen áthelyezésnek czélszeríí volta, a mennyiben a vad-állomány 14 drbból felszaporodott 62-re ; ezek között 19 agancsár, 43 tehén. A szarvas-tehenek rendesen május végén vagy junius elején borjaznak, 2—3 drbot; üzekedésük deczember havára esik. — Vadaskertünkben van egy 12-es, egy 10-es és több 8-as és 6-os agancsár, — melyek gyönyörű agancsokat hordanak. Ilusuk — mint mondják — kitüuő. A vad-pulykákról saját tapasztalásom után a következőket Írhatom. Ezek ő méltósága által 1870-ben, szintén Amerikából lettek a zelizi uradalomba átültetve ; nagyon hasonlítanak a szelídekhez, csakhogy mind egyforma szinüek (fekete és t arna) és testük jobban meg van nyújtva, azért nagyobbaknak is látszanak a szelídeknél. Fejük és nyakuk csupasz, s különösen a kakasok nyakán lévő ránezos bőr, nagyon szép vörös szinü. Sulyuk 6—9 kilo, a tojók valamivel könnyebbek. Párzás alkalmával ugy viselik magukat, mint a szelídek ; — a tojók egy egyszerű fészekbe rakják tojásaikat, sokszor egyenkint külön is elrakják és nem is költik ki. Az állomány mely 1870-ben 2 kakas és 2tojóból állott: egész 1877 őszig felszaporodott 21 drbra, a mikor azonban egy szerencsétlen véletlen következtében egy néhány nap alatt 8 drb elveszett. A mai állomány 5 öreg kakast, 6 fiatal tojót s igy mindössze 11 drbot számlál. A szaporodás ezek szerint nem volt kedvező ; ennek oka abban rejlik, hogy még tökéletesen nem ac-