Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879
1879-07-17 / 29. szám
244 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JÜLIDS 17. 1879. Ifj. Behren E. ur 4é. р. k. Miss Hary 71 kil. Rübke ur 2 Sydow hadnagy 4é. p. m. Lindwurm 7 2 l/ 2 k. Heydenliuden hadnagy 3 H" Fü-stenberg ha In. 5é. р. k. Grn Síin y °7 3 kil. . T"!- О Explosion harmadfél hoszszal nyert. Ertek : tiszteleldij és 750 márka a győztesnek; 120 márka a másodiknak. IV. Hamburgi nagy handicap. 6000 márka. Minden ország beli lónak Táv: 3800 méter. (.33 aláirás.) Br. Lmgen 6é. p. m. Rococo ap. Ostreger v. Compromise, a Frolie, 63 kil. Whiteley 1 Gr. Sztáray János, 4 éves sg. kancza Altona 57 kilo. Wainright 2 Hg. Hatzfeldt id. sp. m. Dalham 72 1/ 2 kil. Savers 3 Hg. Scbönaich-Carolath 4é. p. k. Fille de Roland 52>/ 2 kilo. Barlow 4 Hg. Hatzfeldt 4é. sg. m. Achilles 53 x/ a kik Madden 5 Br. Oppenheim E. 3é. sg. m. Paye 44 х/г к. Whitehead 0 Br. Reedtz-Thott 3é. sg. m. Alexander 44'/ 2 kil. Smith 0 Id. gr. Henckel H. 5é. p. m. Prince Giles I. 61 kil. Busby 0 Gr. Sztáray János 4é. р. к. Dagmar 57 х/ 2 kil. Batters 0 Gr. Metternich M. 5é. sg. m. Purple 52 к. (vitt 53 kil.) Gough 0 Br. Brockdorf J. 4é. sg. m. Thornham 51^2 kil. (bez. 2 x/ 2 kil. külön.) Sopp 0 Renz E. ur 4é. sg. m. Hotspur 41 kil. (vitt 44 kil.) Solloway 0 Baltazzi Aristid ur 4é. p. m. Nil-Desperandum 65 kil. Metcalf 0 Sikerült indulás után Alexander határozott vezetőül nyomult föl, utána Dagmar, Altonának mutatva az utat, mely Giles I. és Achilles után az ötödik helyet foglalta el ; Nil-Desperandum utolsó előtti, Thornham sereghajtó volt. Nil-Desperaudum már az első körüljárásnál esélyét veszté, mig a többinél a sorban semmi lényeges változás nem mutatkozott. A második körüljáráskor, 1000 méternyire a czéltól, Dagu ar megtette kötelességét, visszavonult s Altona, Rococo előnyomultak. Kevéssel az utolsó fordulat előtt tömörült a mezőny s az egyenes vonalon már Rococo vezetett. Altona szépen küzdött s Rococo csakis egy nyakkal vitathatta el tőle a győzelmet ; Dalham bat lóhoszszal ért be harmadiknak. Érték : 8800 márka az elsőnek, 900 márka a 2-iknak s 300 márka a harmadiknak. V. Hansa-verseny. 2000 márka 3 éveseknek 2000 méter (8. aláirás.) Gr. Henckel H. söt. p. k. Little Digby a. Digby Grand a. Fern Leaf 55 lj2 kil. Busby 1 Hg. Hohenlohe-Oehring-*n sg. m. Antonelli 58 x/ 2 kil. Madden 2 Gr. Bernstorff-Gyldensteen sg. m. Juwelier 55. kil. F. Amott 3 Gr. Metternich M. sg. m. Rovigo 57 kilo Gough 4 Vezetett Rovigo, mindaddig, mig az utolsó rövid falnál Antonio és Little Digby föl nem nyomultak. E két ló közt aztán heves vita keletkezett, melyből fél hosszal utóbbi vált ki győztes gyanánt. Érték 2000 márka az elsőnek, 300 a másodiknak. Második nap, jul 6-á n. Serleg és 2000 márka. Minden országbeli lónak. 950 meter (18 aláirás.) Scavenius O. ur 3é. sg. k. Mowerina a. Scottish Chief a. Stockings, 56 x/ 2 kil. Gough 1 Gr. Henckel H. 3é. pk Little Digby 56 x/ 2 kilo Busby 2 Br. Oppenheim E. 3é. sp. m. Moltlce 58 kil. Sopp 3 Gr. Henckel H. 2é. p. k. Die Muschel 42 x| 2 Peasnall 0 Hg. Esterházy Pál 3é. p. m .Galantha 58 kil. Madden 0 Scavenius O. ur 4é. p. k. Apple Blossom 67 x/ 2 kil. Smith 0 Cooter ur 2é. p. k. ap. Laneret a. Alberta 42 x/ 2 kil. (vitt 44 ]/ 2 kil.) Hibberd 0 Gr. Schmettow M. 4é. sg. m. Sabinus 65 x/ 2 kilo Whiteley 0 Gr. Bemstorff Gyldensteen 3é. sg. m. Juwelier 58 kil. F. Aruott 0 Br. Oppenheim E. 2é. sg. k. Edeldame 42 х/ 2 kil. (vitt 43 kil.) Whitehead 0 Többszöri sikertelen indulás után folyvást vezetve Mowerina, három hosszal könnyen nyert ; Moltke egy nyakhosszal maradt Little Digby mögött. Érték 33 00 márka az elsőnek, 500 a másodiknak. (Folyt, és vége követk.) VADASZAT ES LÖVÉSZÉT. Olvasóink figyelmébe! Felkérjük a vadaskertek és fáczányosok tulajdonosait, nemkülönben a hazai erdészeket és lapunk olvasóit, hogy a kis-vad, főképen pedig a fáczányok és mezei foglyok ez évi tenyészetéről s az idei kilátásokról, — ugy szintén a megindult őzbak-cserkészetekről, hacsak egy levelezési lapon is, legyenek szívesek bennünket tudósítani. Tisztelettel A szerkesztőség. Kisvad tenyészetünk állása. Újvidék, julius 7. 1879. Tisztelt Szerkesztő ur ! Határunk és а szomszédság vadállománya és vadászati viszonyai, a sok orvvadász miatt, kik kiméleti időt nem ismernek , a lehető legsiralmasabb; ámbár más körülmények között lehetne nálunk fürjekre, foglyokra, szalonkákra, nyulakra söt özekre is meglehetősen vadászni, de a városi hatóság s az alantas közegek e tekintetbeui roszakarata miatt, a legjobb szándék mellett sem tehetünk semmit. Ezen viszonyokon javítandó, városunk öszszes uri vadászai, kikhez később kétségtelenül a környékbeliek is csatlakozni fognak, összeállottak egy vadász-társaság megalkotásához, mely alakulandó társaság, a város határozott igéretét birja, a vadászjognak bérlet utján leendő átengedésére; biztos kilátás van továbbá, hogy a szomszéd községek határain is a vadászati jog kibérelhető lesz ; a leendő társaság reményű, hogy ha egyszer a vadászati jog birtokosa lesz, a számos visszaéléseket saját közegei által jobban fogja meggátolhatni. A vadász-társulat alakulásával szükséges az alapszabályok kidolgozása, mit lényegesen elösegitene és kennyebitene, ha a hazánkban már kétségtelenül fennálló egy vagy más ilyen társaság nyomtatott alapszabályai mintaképül szolgálhatnának ; ilyeneket mi azonban magán uton megszerezni nem vagyunk képesek. Tekintctességednek a vadászat iránt tanusitott érdekeltsége és ismert e részbeni jóakarata felbátorít, hogy a társulat nevében fenti alapszabály mintája iránt azon kéréssel keressem meg, miszerint emiitett alapszabály mintát, tekintve a vadász-idény közeledtét, lehetőleg mielőbb, nekem és költségemre megküldeni ne terheltessék.*) Azon meggyőződésben, hogy kérésem kegyes jóindulata folytán nem fog rosz néven vétetni s hogy azt (gyuttal t. vadásztársaim is becses figyelmükre méltatni fogják, maradok kiváló tisztelettel Radovanovics György. *) Nagyon szivesen teljesitjük kérelmét, — annál inkább, mert mindenkor örülünk annak, ha a vadászati érdekek megvédésére társulatok alakulnak. Remélljiik, hogy a hazai vadászegyletek figyelembe veendik e felszóllalást, s akkor nem késünk egy pillanatig sem igéretünkkel. Különben, köszönjük a tudósítást, s más alkalmakkor is kérjük szives megemlékezését. Szerk. Egész halmaz toll s néhány kis darab testrész volt mindaz, mi anyánkból hátramaradt. A csapás után, mely minket ért, mi, három testvér, hűségesen összetartottunk. A minek leginkább hiányát éreztük, anyánk meleg tollazata volt, mely alá hűvös éjeken huzódtunk. Az éji hideg hamar egészen megdermesztette tagjainkat. Öcsénk, ki kezdettől fogva csenevész volt, áldozata is lett e hűvös éjeknek. Szemlátomást sorvadt s egy reggel arra ébredtünk fel, hogy szegény kis öcsénk kiszenvedett. Mi ketten testvérek aztán csak átvergődtünk, ugy a hogy, az életen. Szerencsénkre az időjárás kedvező volt kifejlődésünkre. Sajnos azonban, nem sokára egyedül maradtam. Egy este, midőn a réten, nem messze az erdészlaktól, lecsaptunk s kényelmesen élveztük a férgeket, zörej ijesztett meg. Mikor körültekintettem, az erdész macskáját pillantám meg, a mint épen testvéremet nyakon csipte. Már néhányszor láttuk ezt a macskát, a mint hajnalszürkületkor zsákmányával — többnyire nyulacskákkal és egerekkel — az erdészlak felé tartott; de azt, hogy ránk is fájjon a foga, tapasztalatlanságunkban, nem is gyanitottuk. Most már egyedül álltam a világon. Mi sem kötött többé szülőföldemhez. Minden bokor szomorú emlékeket költött fel lelkemben s elhatároztam, hogy elköltözöm onnan. Szép, tiszta holdvilágos éj volt, midőn én az erdőnek, a melyben születtem, búcsút mondtam, s az észak felé eső hegységnek irányzám utamat. Itt nagyon elememben voltam. Magas fenyöállomáDyokat pillanték meg a reggeli szürkületben, s a balzsamos fenyőillat szinte mámorba ejtett. Egy fiatal vörös-fenyő szélén csaptam le, de majdnem tovarebbentem onnan is, ha jókor észre nem veszem, hogy az az állat, mely felém bámul fölemelt fejével, nem más, mint szarvas. Noha csak nyársas volt, oly tekintélyt keltett, hogy én félénk tisztelettel pillantottam föl rá. A szarvas lassan lépdelt odább az erdőségben. Én egy közelben levő fenyöbokor alatt húzódtam meg, hogy kinyugodjam magamat a fárasz.tó utazás után, s azt hiszem, aludtam is. Majdnem beesteledett, mikor fölébredtem, s a »Kecskefejő« épen egyhangú, unalmas dalát hallatá már, saját szárnyával tapsolva önmagának silány hangicsálásáért. Én önkéntelen elkaczagtam magamat ezen, s épen esti sétámra akartam indulni, midőn egy száraz ág megzörrent, épen közvetlen közelemben. Ijedten sikoltottam el magamat, s a mint csak lehetett, oly gyorsan rebbentem odább néhány lépésnyire. A kíváncsiság késztett, hogy visszatekintsek. Ama helyen, hol elébb álltam, oly lényt pillantottam meg, mely a kutyához nagyon hasonlított. Ama leirás szerint, melyet anyánk tett előttünk, rókának ismertem föl, de olyannak, mely nem ünnepi ruháját viselte. A ficzkó nagyon is kopott öltönyben volt és sóvár pillantásokat vetett rám ; majd kis idő múlva oly szándékot árult el, mintha közelembe akarna lopózkodni ; de én jobbnak láttam közeléből tova szállani. Több hét mult el minden legkisebb esemény nélkül. Éu az alatt az erdőnek több lakójával kötöttem ismeretséget, kiket addig nem ismertem. Igy az erdők királyával, a fajdkakassal, s kedélyes rokonával : a nyirfajddal, stb. Az emberektől itt több nyugalmat lehetett élvezni, mint a sikon, s csak elvétve, ha reggeli éi esti sétáimra mentem, láttam olykor a vadászt, szarvasra ólálkodni, (Folyt, következik.)
