Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-01-16 / 3. szám

JANÜÁR 16. 187 9. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 19 Mercury : Pharao (Lawina) HuDgaria (Progress) Nyerem, tdij 1500 — 1310 — Összesen Grimston : Lumpaci Vagabundus (Lawina) Kasper (Pani Piperkowska) 2810 — 2795 Ük Összesen Victorious: VHopeful (Theobalds) Virgilius. V Táborit (Flimsey) T Szeszélyes (Andora) Tharak (Tini) Összesen 280 2 ll 2— 2235 — 3 687 »/ a 1 296 — 125 — 2108 »/ 2 1 Штщом têt©n^és2tê§3 Fenyegeti-e lótenyésztésünket a takony-kór veszélye vagy sem? E kérdés utóbbi időkben számos tenyésztőt foglalkoztatott ; s miután egyes esetekből merített aggodalmak ugy a tenyésztők körében mint leg­közelebb a szak- és napi lapok utján is mindig tovább terjedtek : szükségesnek láttuk a dolog állásáról lehetőleg alapos értesülést szerezni, me­lyet a következőkben közlünk olvasóinkkal. Tény hogy Boszniában a lovak között nem jelentéktelen mérvben uralkodik a veszedelmes ragály. Tény az is, hogy ennek daczára a de­mobilizálás folytán feleslegessé vált lovak közül már több szállítmányt küldtek Magyarországba, hol egy része el is adatott, más része azonban megbetegedvén, leszuratott. így nehánv hét előtt Pécsett egy Boszniából haza küldött lószállit­mányból 48 darab részint mint taknyos, részint mint gyanús leszuratott. Legközelebb pedig egy bosz­niai szekerészeti osztály lóállományából érkezett 135 kisorolt ló Budapestre, hol részint egy a pacsirta-utczában levő magán istálóban, részint pedig néhány vendéglőben helyeztetett el mind­addig, mig árverésen eladandók lettek volna. Ezek között a takony kiütvén, első nap 49 ló, s ezek között 15 határozottan taknyos szúratott le ; f. hó 14-én pedig az összes többi állomány is megsemmisíttetett. Leplezetlenül közöltük ezen tényeket nem ijeszt­getés czéljából, hanem épen azért, mert ily ügy­ben a leplezgetés és kendőzés a lehető legártal­masabb eljárás. Azt akarjuk hogy tenyésztőink tisztán lássák a bajt, mert igy óvakodhatnak a nélkül, hogy félelmük a tények által igazolt ha­tárokon tul terjedne. A takony szórványosan mindig és minden országban előfordul, háborúk után pedig rendesen nagyobb mérvben szokott fellépni. Épen a na­pokban olvastunk egy poroszországi hivatalos állategészségügyi kimutatást, mely szerint a kitű­nően administrált és számos állami állatorvossal ellátott Poroszország területén, az 1877-ik év folyamában több száz ló szúratott le takony és takony-gyanu miatt ; s ennek daczára — vagy talán épen a gyors leszurás folytán, — még sem vált a baj járványossá. Nem mondották azt hogy Poroszországban takony epidemia uralkodik, ha­nem annak kijelentésére szorítkoztak, miszerint a takony azon évben számosabb esetben de szórvá­nyos jelleggel lépett fel. Ne csodáljuk tehát, bogy nálunk, hol az állat­egészség-rendőri szervezet, a megyék keretébe van beillesztve, hol igen kevés szakképzett jó állatorvos van alkalmazva, — hol a lótartási és legeltetési viszonyok igen mostohák : szintén ál­landó bajt képeznek a szórványos jellegű takony­esetek, melyek száma a kedvezőbb viszonyokkal apad, a kedvezőtlen tényezők szaporultával pedig növekedik. Baj hogy igy van ; jobb volna ha nem ösmer­nők e veszélyes kórt ; de utóvégre is csak óva­tosságra, nem pedig ijedelemre serkent e tény mindaddig, mig a kór szórványos jelleggel bir s epidemicus alakban nem fenyeget. Vigyázni kell azonban folytonosan a szórványos esetekre is; mert leszurás és fertöztelenités nélkül igen könnyen fejlődhetnék egyes vidéken, sőt további elhanyagolás esetén országszerte is járványnyá a takonykór, — mitől jó csillagunk eddig megmen­tett ; ezentúl pedig saját erőukből öntudatos eljá­rással kell magunkat megóvnunk. Ezeket álláspontunk jellemzéseként oly czélból előre boesájtva, nehogy az ijedtségre vagy alármi­rozásra hajlandóknak látszassunk : most már egész nyugodtan és higgadtan, de teljes határozottság­gal és erélylyel kijelentjük, miszerint jelen viszo­nyaink között igen komoly veszélyt látnánk ab­ban, ha a katonai kormányzat tovább is behozná Magyarországba a Boszniában megfertőztetett lova­kat s mi több azokat itthon eladni akarná. A pécsi és budapesti esetek elég támpontot nyújtanak nékünk arra, hogy országos lótenyész­tésünk érdekében lehető legélesebben elitéljük a katonai körök azon eljárását, mely mellett ez esetek lehetőkké váltak ; s azért követelnünk kell kormányunktól oly iutézkedéseket, melyek ily ese­tek ismétlését lehetőleg kizárják. Tudomásunk szerint a pécsi eset után azonnal megvizsgáltatott egész Baranyamegye lóállománya, s szerencsére egészségesnek találtatott; szintúgy halljuk, hogy Budapest főváros hatósága is rögtön utasíttatott a szigorú vizsgálat és fertőtlenítés megejtéeére; de szükségesnek tartanok azon felül még, hogy egész Pestmegye lóállománya szigorúan átvizsgáltassék ; miután a boszniai lószállitmányok első sorban a megye területét veszélyeztetik. Szükségesnek tartanok továbbá azt is, hogy az egész országban nagyobb tevékenységre szoríttas­sanak a hatóságok a lóállomány egészségi álla­potának állandó megvizsgálása tekintetében ; s hogy ott a hol netalán a járványos jelleg csak legkisebb mérvben is mutatkoznék, állami állator­vosok küldessenek ki a szükséges intézkedések rögtöni és kiméletleu foganatosítása végett. Figyelmeztetjük tenyésztőinket, hogy lóállomá­nyuk egészségi állapotát most fokozottabb figye­lemmel kisérjék, a legkisebb gyanuoknál állator­j voshoz forduljanak. -4 lóteny ész-bizottmány ok elnökei pedig most csak ugy teljesíthetik hiven kötelességeiket ha megyé­jük területén figyelemmel kisérik azt: valljon a megyei közigazgatási közegek lelkiismeretesen tel­jesitik-e állategészségügy-rendőri feladatukat ? s ha hibát vagy mulasztást tapasztalnak, jelentsék azt fel rögtön a földmivelés'ágyi minisztériumnak, mely szükség esetén bizonyára nem késend, ott hol veszedelem fenyeget saját közegeire bizni annak elfojtását. Ismételjük, hogy a rendelkezésünkre álló for­rások szerint Magyarország területén jelenleg ta­kony járvány nem létezik ; s ugy sem tenyész­tőinknek, sem pedig a külföldnek ijedelemre okuk nincs ; de igenis van okunk a fokozott óvatos­ságra, hogy az egyes szórványos esetekből jár­vány ne keletkezbessék. Az álladalmi mének szétosztásának határnapjai. Több oldalról kérdés intéztetett hozzánk az iránt : mily módon, hol és mikor érvényesítheti tenyésztő közönségünk az állami mének kiválasz­tására irányzott kívánságait ? Ezen kérdésekre válaszolva, mindenekelőtt megjegyezzük, hogy azon egyes tenyésztők vagy tenyész-társulatok, kik akár a fedeztetési idényre, akár pedig egész évre a megszabott feltételek, és az egyes mének minősége szerint 500 frtig terjedő bér mellett saját használatukra mént bérelni kívánnak, az állami méntelepek bármelyikében szabadon választ­hatnak az összes létszámból ; de ezt csak bizo­nyos határnapig tehetik, melynek lejárta után a mének a községek fedeztetési állomásai részére lyel az amerikai hírlapok az ügetöverseny hősei­nek leveretéseit rajzolják. Ok e tekintetben fö­lülmúlják az angolokat, kik nagy versenyek győzői iránti enthuziazmusakban, köztudomás sze­rint minden lehetőt elkövetnek, hogy pl. egyegy jelentékeny apamén halálát gyakran mint nem­zeti szerencsétlenséget tüntessék föl. Az amerikai ügető-verseny pályák átalában egyen­getett, horizontális fekvésű homokterek, minden kő nélkül, a lehetőleg kör-alakban. A long-islandi pálya 3220 meter, a philadelphiai pedig 1610 meter hosszú. Az indításkor, ép ugy nyereg alatt, mint hámban, a lovak a távoszlophoz állíttatnak s az adott jelre elkezdenek ügetni, úgyhogy az induló pont­nál már teljes ügetésben vannak s csak ha e pontnál fej fej mellett egymás mellett ügetnek, bocsátja őket tova a starter, »lehet« szavával; ellenkezőleg az indítás hibás s a pályázóknak újra vissza kell térniök a távoszlophoz s újra kezdeniök. A verseny tartama, természetesen, csak a starter »lehet« szavától számíttatik. Ettől eltérőleg, Oroszországban állásból történik az in­dulás, s ez a különbség az oroszok és amerikaiak közt az idő megállapítására nézve. Sokkal nehezebb az ügető lovaglása versenyen, mint a kocsi előtt ügetőé. E föladat nagy ügyes­séget, a mellett nyugalmat s kellő vérmérsékletet igényel a lovartól, ugy az ülésben mint a kéz­ben, — három oly követelmény, mely vajmi rit­kán található egyszerre egy emberben. Az ügetök rendesen nagyon rátámaszkodnak a zabiára, mi­nélfogva rendkívül erős karu ember képes bizto­san a legnagyobb gyorsaságot kifejteni, a nélkül hogy a ló galoppba fölvágjon. A kantározás ren­desen egyszerű »Pelham«-böl vngy álladzóból áll, olykor szilárd egyenes zablával. Ha a ló galoppba akar fölvágni, akkor a Pelham alkalmazása vagy a közönséges » Kandare «-é többnyire elkerülhetet­len, hogy az ügetőt, szükség esetében idejekorán, •— a nélkül hogy a részrehajlatlanok beleszólja­nak, — lovasa visszatarthassa. Valódi művészet a lovastól, nyugodt ülés mellett, annyira emelked­nie s a nyeregbe visszaereszkednie, a mennyire ez a ló lehető könnyebbségére szükséges ; mert ezt szabályos lépteiben soha sem szabad zavarni. E mellett a ló a lehető gyorsaságra késztendő, de óvatosan, hogy csak egy hajszálnyival se kö­veteljünk tőle többet, mint kell, mert minden ga­loppba való fólvágásnál sok tér vész kárba. A suly nagy befolyással van a gyorsaságra. A teherkiegyenlités nélkül való versenynél azonban az erősebb és jobb lovas, ki a lovat biztosabban tudja ügetésben tartani, legyen ez bár valamivel nagyobb testsulylyal megáldva, jelentékeny előny­nyel bir bármily könnyű ellenfelével szemben, ha ez a lovat több izben galoppban fölvágni engedi. A kitörés által okozott időveszteség épen nem áll aránybau a nehéz testsúly miatt való csekélyebb gyorsasággal. Minden versenykocsizásnál a fogatokhoz egy­egy részrehaj latlan egyén : ügyelő és biró szük­séges. A részrehajlatlan egyén órájának, ki az indí­tást vezényli, egyformán kell járni a biróéval. Az inditó megtekinti óráját az induláskor, mig a biró a beérkezéskor nézi meg az időt, mikor a győztes a czélpontnál elhalad. Az időmeghatáro­zásnál még mindig fenforog némi nehézség, habár e czélra már oly órákkal rendelkezhetni, melyek által az időt nemcsak másodperczekben de még a másodpercz tizedrészében is meg lehet állapí­tani. Ha a galoppba átvágó versenyző nem hall­gat rögtön az intéző szavára, akkor lova distance­olva van és semmi igénye nem lehet többé a versenydijra. Az ügetőversenyre, mint önként érthető, előké­szülés, idomitás szükséges, melynek tartama a kitűzött verseny távolságától föltételeztetik. Ha a táv rövid, akkor huzamosabb idomitás által mit sem nyerünk. Ez esetben két-háromheti idomítás *

Next

/
Oldalképek
Tartalom