Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-06-05 / 23. szám

194 VAUÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. J UNIUS 5. 1879. haza viszi, ha az uj nyereg — mely ily alkalommal nem czélszerü — nem gyakorol vala rá hátrányos befolyást. — A második dij-ugrásra nevezett kilencz ló közül, hat vett részt a versenyben. A második dijat, br. Wimpffen után Seifert főhadnagy nyerte 6é. »Nameslast« pej kanczájával ; a harmadikat gr. Auersperg századosnak »Flügelmann« sga he­réitje, gr. Metternich Frigyes által lovagolva. A »jeu de barre«­ban Jékey főhadnagyért Seifert lépett be; gr. Széchenyi Imrének e czélra szánt lova, sajnos, megsántult s igy oly lovat volt kénytelen lovagolni, mely nagybátyjától, gr. Hoyostól "gy práteri lovaglásra, rendelkezésére állott. Annyival nagyobb elismerést érdemel az azon elért siker, mely a második dij öt aranyá­val jutalmaztatott. — Ritka ügyességet mutatott a nyeregben gr. Széchenyi Géza. Sajnos, hogy ö felsége, a király, már elhagyván akkor a Krieaut, nem szemlélhette e mutatványt, mert bizonynyal legmagasabb elismerését vonta volna maga után ama szép ügyesség, melylyel a nye­regben mint az angolna hajlongott lovának hátán, ugy e mén engedelmessége, mely minden fölhi­vásnak készséggel felelt meg. Lényegee haladás gyanánt jegyezhető föl végre, hogy a lovaglók a bemutatott lovakat csupán a főtáblán vezényelték ; hogy a telivérlovak alkal­mazásánál is gyaropodás mutatkozott ; a két első dij Lepsény és Bouquetiére-nek jutott, oly lovak­nak, melyek már a versenypályáról ismeretesek ; a nevezett tizenegy ló közül négy volt telivér, s mindkét dijugrásban uyolez, illetőleg kilencz nevezett között hat, illetőleg öt volt a telivér. A díjkiosztás május 21-én átalános acclamatio mellett ment végbe. Külföldi gyepek. A chantylli-i gyepen máj. 18 án a »Prix de Diana« (franczia Oaks) 25,000 frankos dijáért (2100 meter. 3éves kanczák számára 56 kilo teherrel) 88 nevezett ló közül tizenkettő futott. Az eredmény a következő volt : Mr. Blanc p. к. Nubienne, a. Royal Blas, а. Nice Wheeler 1 Comte de Mäeus sg. к. Swift Carrat 2 Comte de Lagrange sg. k. Ultima Dodge 3 Futottak még: Bruyère, Santa Fé, La Cigale, La Frileuse, Californie, Miss Revigny, Mlle Clai­ron, Proserpine és Tourangelle. Fogadások : 6 : 4 Nubienne ellen; 5:1 Santa Fé ; 10:1 Bruyère, Ultima és Swift sat., ellen. Három hoszszal köny­nyen nyert ; két hossz a második és harmadik közt; Santa Fé néhány hoszszal hátrább negye­dik; a többi kiesett a versenyből. Érték 47,500 frank. Máj. 25. Franczia-Derby (Chantilly.) Prix de Jockey-Club. 50,000 frank. 3é. mének és kanczák. Tét 1000 frank; bánat 600, de csak 500 frank, bejelentve. 5 6 kilo. 2400 meter. Máso­dik lóé a tétekből 4000 fr. (93 aláírás.) Comte de Lagrange sg. m. Zut, ap. Flageo­let, a. Regalia Goater 1 Br. Rotschild p. m. Commandant a. Le petit Caporal, a. Marcella Rolfe 2 Comte de Lagrange sg. m. Flavio II. ap. Consul, a. Fille de l'Air Dodge 3 Ugyanennek sg. m. Prologue ap. Dollar a. Planète Wheeler 4 Möns. Ephrussi sg. m. Fils de VAir a. Tro­cadéro a. Miss Capucine Mills 0 Möns. Fould sg. m. Saltéador a. Vertugadin a. Slapdash Hunter 0 Ugyanennek p. m. Avermes a. Uhlan a. At­traction Childs 0 Möns, de Villamii p. m. Fido a. Dollar a. Fidelia Flint 0 Möns. André p. m. Basque a. Trocadéro a. Bohémienne Hudson 0 Fogadások 6:4 Zut ellen; 7:4 Saltéador; 10:1 Flavio II., 25: 1 Prologue, Avermes vagy Fido ellen; 30:1 Fils de l'Air; 40:1 Basque vagy Commandant ellen. — Minden késlekedés nélkül indult a 9-es mezőny, Avermestől vezetve, mely legott a legerősebb tempót vette ; utána Flavio II., szorosan nyomában ennek két istálló­társa ; Saltéador és Commandant voltak a sereg­hajtók. Ily rendben baladták meg háromnegyedét a pályának, a mikor Saltéador javitani kezdett helyzetén s Zut mellé nyomult föl, mely a negye­dik helyet foglalta el. A nyeröoldalra történt kanyarodásnál Commandant szintén javitani ipar­kodott helyzetén, mimiatt Fido és Basque hát­rálni voltak kénytelenek ; ezekhez csatlakozott most Avermes s Saltéadort ugyancsak biztatni kellett, hogy helyét megtarthassa. A távoszlophoz közel, a kedvencz egy szökkenéssel Commandan­tot — mely utolsó pillanatban nagyon előre nyomult — lerázta nyakáról s másfél hoszszal könnyedén nyert ; Flavio II., csupán egy fejjel üttetett el a második díjtól. Idő 2 p. 36 mp. Érték 96,575 frank. Máj. 28. Angol Derby (Epsom.) The Derby-Stakes. Tét 50 sov., fele bánat ; 3é. lovaknak; teher ménekre 8 stone 10 font; kan­czákra öt fonttal kevesebb ; második ló 300, harmadik ló 150 sovereignt kap a tétekből. Egy és fél mértföld. (27 9 aláirás.) Mr. Acton 5é. p. m. Sir llevys a. Favonius a. Lady Langden. (Kettledrum leánya.) Fordham 1 Mr. J. Trotter sg. m. Palmbearer a. The Palmer a. Schechallion. J. Osborne 2 Lord Rosebery p. m. Visconti a. Parmesan a. Lady Audley. Constable 3 Duke of Westminster sga m. Victor Chief a. Albert Victor, a. Chieftain's Daughter Th. Chaloner 4 Sir G. Chetwynd p. m. Abbot of St. Mary's a. Blinkhoolie a. Miss Hawthorn H. Jeffery 0 Lord Ellesmere p. m. Alpha a. The Arrow a. Rattlecap Huxtable 0 Capt. Matchell sga m. Blue Blood a. King Tom a. Marygold (vitt 8 st. 11 fontot) F. Webb 0 Lord D. Gordon p. m. Cadogan a. Cremorne a. Chance Custance 0 Lord Anglesey p. m. Caxtonian a. Sterling a. Countess Agnes Morbey 0 Lord Falmouth sga m. Charibert a. Thor­manby a. Gertrude F. Archer 0 Mr. C. Blanton sg. m. Exeter , a. Cathedral, a. Lady Sophie Rossiter 0 Mr. F. Gretton p. m. Falmouth , a. Glenlyon, a. Drewdrop T. Cannon 0 Mr. W. S. Cartwright sg. m. Georg Albert , a. Marysias, a. Princess of Wales, C. Wood 0 Lord Dupplin p. m. Marshall Scott a. Ethus, a. Baroness Luke 0 Lord Falmuth sg. m. Muley Edris , a. Wild Moor, a. Retfy Morgan 0 Mr. R. Shiers p. m. Mutbush , a Kildare a. Nutgirl W. Piatt 0 Count F. de Lagrange sg. m. Prologue, a. Dollar a. Planete Dodge 0 ? à ß: d 2 & Utazás a Zambesi vízeséseihez. (Afrikai utazási és vadászati képek.) IX. FEJEZET. (Folytatás.) A Victoria viz-zuhatagokhoz. Junius 10-én reggel, még egy kísérletet teendő, ha nem találnánk valamely járható hegyi ösvényt, Cluleyt két emberrel előre küldtem a vidék kiku­tatására. Délután — megunva a tanyán heverést, magam is elindultam a folyam mentén Indukével kémszemlére. Két órai kuszás-mászás után alig tettünk mfdnyi utat, s meglehetős resignatió­val visszafordultam. Visszajövet a part fövenyében egy roppant példány krokodilra bukkantunk, alig 20 lépés­nyire előttünk. Gyorsan átvéve Induke-töl a ne­héz kobleuzi vontesövüt, egy aczélhegyü golyóval köszöntém a fertelmes heverőt. A golyó az állat mindkét vállán átment, s mégis az elérte a vizet, a hol azonban nyomban felfordult, s a viz élet­telenül vitte egy közeli zátonyra, hol fenakadt. Sem időm, sem kedvem nem levén az állatot praeparálni, ott hagytuk. Pár lépéssel odább gyöngytyúkok csevegésének hangja ütötte meg füleinket. Rég nem hallott kedves hangok ! Óva­tosan közeledtünk a bozótban, s csakugyan sike­rült a felrebbent falkából négyet elejtenem. Minő lucullusi lakoma várt reám ! Másnapra kelve, kimondám, hogy irányunkat változtatnunk kell, s nyugat felé Daka — lesz a legközelebbi czélpont. — Ha a Guay vonalon nem, hát másfelé, de el kell érnem a Zambesit. Annyi gond, csalódás, türelem, idő és pénzáldozat nem veszhetnek hiába. Es lia ez éjen a kisértő gyé­mántokkal telt zsákkal kinált volna is : térj visz­sza szekereidhez ! akkor is siket fülekre talál nálam. Előre ! Cluley és kisérői is visszatértek az éj folyamában. Szemléjök eiedménye, nem volt biztató. Ám én nem csüggedtem. A mint őket visszajönni láttam, átkiálték Cluleyhez, hogy csak maradjon a túl­parton, én is azonnal jövök. Ugy lön, mig embe­reim aludtak, én magam a podgyász legnagyobb részét átliordtam a vizén. Mikor reggel a benszü­löttek felébredtek, minket a túlparton pillantottak meg lobogó tüz körül. Ha reggelizni kívántak, át kellett jönniök a mi meg is történt. Nem sokára az egész társaság felkerekedett, я útra keltünk Daka felé. Reggeli 8-tól déli l-ig, s alig egy órai pihenés után ismét esti 6 óráig szakadatlanul haladtunk. Itt ott — bár különben a talaj elég egyenletes volt — sürü, áthatlau tövisek kényszeritének kerülőt tenni. Valóban csakis az afrikai növényzet mutathat fel ilyen növénybajonetteket, melyek közt sem ember, sem állat nem haladhat. A nap mint piros korong sietett az alkony felé, a távolban tul a Zambesin, magas hegysor körvonalaira vetve sugarait. Én mindenütt előre haladtam gondosan megfigyelve a rhinoceros nyo­mokat, ha valahol eltikkadt embereim részére vizet találhatnék. Megvan ! — kiálték egyszerre. Egy meredélyen állva, alattam mintegy 60 láb­nyira ott zuhogott, szép tiszta vizével a Daka. Látni kellett volna a benszülöttek örömét ! Le­sietve a parton, sorban a viz szélén feküdt az egész karaván. Igy csak igazán szomjas emberek ihatnak. A Daka elérése biztossá tön, hogy holnap el­érem a Zambesit. Tehát csak még egy napi menet, s egy sokáig ápolt hő vágy teljesül ! A folyamon átgázolva, a túlparton tanyát ütöttünk. Hogy szerencsénk teljes legyen, köze­lünkben ismét egy falka gyöngytyúk árulta el magát, melyből Induke biztos keze nyomban 6-ot ejte zsákmányul. A vigan pattogó tábor-tüz körül örömteli, élénk hangulat uralkodott, s a vacsora jó későre betartott az éjbe. Korán reggel ismét útra keltem. Debqué kért, vegyem át ismét a vezetést. E ravasz bennszülött, ámulat és félelemmel teljes arczczal nézte min­dig az iránytűt, s boszorkányságnak tartá, hogy egy idegen, oly földön, hol soha nem járt, meg­birja jelölni a Zambesi irányát, s rátalál Wanki telepére. A növényzet óráról órára üdébb lön, s utunk is kevesebb akadályba ütközvén, meglehetősen haladtunk. Egyszerre Sililó — mintha a földhöz szegezték volna — megáll, szigonyával a földbe szúr és hangosan felkiállt: »M'Abantu!« »Em­berek!« A kaffirok ijedt arozczal állták körül az ember nyumokat, azt hívén hogy a vérengző Matebelek hálójába kerülnek. Szorgos kutatás után is azon­ban, nem találtunk senkit. Óvatosan tovább ha­ladva, egy kis tisztás szélétől egyszerre, a közel távolban, jól müveit durrali földek közt megpil­lantok : Wanki telepét. Hihetetlen izgalom érzete

Next

/
Oldalképek
Tartalom