Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-05-22 / 21. szám

MÁrcziUS 27. 1879. VADÁSZ- ÉS VErSENy-LAP. 179 seda ellen. A totalisateur osztalék 12:5. Country Girl és Heródes váltakozva vezették a mezőnyt a legjobb pace-ban, utánok Rosanne, Chère Amie, Reseda. Háromezer métert meghaladva, Reseda kiesett a versenyből s csakhamar azután Heródes is ; Chère Amie is csak nehezen tudott már peacet tartani, mig Rosanne 800 meternél a czél előtt Country Girlt elhagyva, tetszés szerint 10 hosszal győzött. Érték: 1405 frt az első, 150 frt. a második lónak. MÁSODIK NAP. Kedden, május 20-án d. u. 2% órakor. A bécsi versenyek második napja meglepetésekkel kezdődött. Először is teljesen szép idő volt, a legszebb tavaszi napok egyike, a mi az idén — különösen versenynapon — szokatlan esemény volt eddig. A máeodik meglepetés azon vereség, mely Tallóst érte; ez azonban nem annyira meglepetésből — mint azon hibából eredt, hogy Madden messze elhagyá menni Clarisset, s midőn a távoszlop táján be akará húzni — késő volt, sőt Purdé sebessége által a 2-dik helyet is elveszté. Madden valószínűleg igen szépen akará nyerni a versenyt, s csak a távoszlop táján kezdte lovagolni Tallóst ; ily bravourokat azonban csak egy Kincsemmel lehet megengedni. A dolog ily fordulata — egész tisztességgel legyen mondva Clarissenek különben jeles sebességére nézve — oly váratlan volt, hogy a reá fogadók 13-szoros pénzt kaptak a Totalisateurön. — A másik meglepetés Fanfare győzelme az Asszonysági dijban. Tehetségének azelőtt még semmi jelét sem adván, s előtte való nap csak második egy Eladóversenyben, s megverve War Eagle által, hogy másnap egy Asszonyságok diját nyerhesse a bécsi gyepen, oly valami, mit kevesen álmodtak meg, s a reá fogadók ismét tetemes osztalékot (5 frtért 37 frtot) húztak be a Totalisateurön. Az árverésnél gazdája nem is bocsátotta ki, s 1130 frton ismét vissza váltotta. — A főkedvencz Kenne Dich volt e futamra, s tulajdonosa maga lovagolván, igen keresett volt. Kenne Dich jó iramban is ment egész a távoszlopig, de midőn küzdelemre került — kitűnt régi megbizhatlansága. A nap nagy diját, az 5000 frtos államdijjat Kincsem szokott biztossággal nyerte. Bolygó vezetett közönséges iramban, utánna 3—4 hoszszal Kincsem, s kivül mellette Prince Giles. Igy futottak meg ötnegyed mért földel ; Bolygó még mindig 4 — 5 hoszszal elől; a távoszlop táján a Henckel ló nem birta a futást, ellenben Kincsem előrement s a szokott könnyűséggel oyert. Prince Giles ugy látszik kezdi megunni az örökös futást. Eredetileg Nil Despernek kellett volna e futamban menni a 2-dik pénzért ; de frissen akarván őt tartani a 3-dik napi 3000 frtos handicapre, az utolsó perczben visszahúzták, s igy a Henckel istálló а mindig kéznél levő Prince Gilest tolta be. De az idén nem virulnak babérok ez istálló számára. — A Blaskovics istállóra ellenben e nap ismét oly eredménydus volt mint az első, s Purdé jelentősége a Norddeutsche Derbyre nem kevéssé gyarapodott, hogy oly lovat mint Та11оз — a mértföldön megvert egyenlő poenalitás alatt. — Az eladóversenyt Galantha könnyen vitte haza gyenge ellenfelei ellen. — A nap utolsó száma a Hadseregi akadáiyverseny volt, s természetes hogy a kardot viselő nézők legfőbb érdekeltségét költé fel, habár annak kimenetele jó formán biztos voir, s Finum Rózsi igazolá is a benne helyezett bizalmat. Tizen indultak e versenyre ; az iram elejétől fogva sebes volt s az indulás hosszú szalaggá nyúlt ; — a harmadik akadály elé azonban Salvioni, Finum Rózsi, Sajnos, Boulotte, Salteador -—-együtt érkeztek, mig a többi jóval hátrább többé versenybe sem jutott,'mint ez oly sokkülöubözőtehetségü lónál másként nem is volt várható. — Finum Rózsi — Jéckey által kitűnően lovagolva s az utolsó mértföldön a 2-dik helyen, itt előrement, s határozottan vezetve, tetszés szerint nyert 10 hoszszal. Egy pár bukás is volt, köztük Villám, mely e nélkül jó helyre jutott volna. — A versenyeknek 5 órakor már vége volt, s a haza kocsizás a Práteren át igen fényes lett. О Felségeik a király és királyné együtt, egy nyitott kettős fogatban — még egyszer visszafordultak, az üde levegőt élvezendők, Andrássy gr. ö excja bájos leányával Ilona grófnővel oldalán — maga hajtott egy pár pompás lovat; feltűnt több négjes fogat is, de különösen egy villámsebességii kettős, melyet gróf Hunyady Kálmán ö ex., a bécsi Jockeyclub elnöke vezényelt. I. Kísérleti verseny. 2000 frt. 3é. és idősb belf. lovaknak. Tét 150 frt, bánat 80 frt, táv. 1600 meter. Kortiher; nyertesekre külön. Lovak melyek 1879-ben nem nyertek, 2% kil. leeng. A második ló a tétek felét kapja. (8 aláirás.) Gr. Festetics Pál nev. Inkey István ur 3é. p. k. Clarisse a. Cotswold a. Corinne, (2% kil. leeng.) 49 kil. Butters 1 Blaskovits Ernő ur 3é. fek. m. Purdé (5 kil. kül.) 57 % kil. Wainwright 2 Baltazzi Aristid ur 5é. sg m. Tallós (5 kil. kül.) 68 % kil. Madden 3 Bánat : Blankenese, Berzeucze, Szivárvány, Myrtle, Nil Desperandum. Fogadások : 3 : 2 Tallósra ; 5:4 Purdé ellen ; 5:1 Clarisse ellen. Totalisateur-osztalék 67:5. — Clarisse erős iramban vezetett; mintegy 5 hoszszal nyomában Tallós, hátrább Purdé. A távoszlopnál váltig iparkodtak a mének a vezető kanczát utóiérni, de hasztalan : először Tallós veretett le s Purdé csak két hossznyira juthatott föl, a mennyivel Clarisse könnyen győzött. Érték : II. Asszonyságok dija, körülbelöl 1000 frtos liszt eletdij. Belföldi és németországi lovaknak. Urlovarok. Tét 100 frt, bánat 50 frt. Táv. 1600 m. Két különböző tulajdonos lovainak kell futni máskülönl en a dij nem adatik ki. Második lóé a tétek és bánatok fele. A nyertes 3000 frton ár» verésen eladatik, ha 2000 frtért, 2% kil., ha 1000 frtért 5 kil. leeng. Az árverezési többlet fele részben a második lóé, fele részben a jockey-k alapjáé. (5 aláirás.) Gr. Lamberg H. 3é. p. k. Fanfare, (ÍOOO frt eladó) ap. Bois Roussel a. Fantail 60 к. Jékey föhadn. 1 Baltazzi Aristid ur 4é. р. k. Kenne Dich (1000 frt) 67V2 kil. Tulajd. 2 Hg. Trauttmansdorff id. sg. m. Bendigo (lOOO frt) 71 kil. Gr. Metternich F. 3 Hg. Hanau Móricz. 4é. p. m. Check 73% kil. hg. Esterházy L. 0 Bánat : Galantha. Fogadások : 3 : 2 Kenne Dich és Check ellen ; 3 : 1 Bendigo, 5 : 1 Fanfare ellen. Totalisateurmással röpitém elé, mintegy 2 lépésnyire bizton bemélve, hogy elkapja; ő azonban azokat föl sem rvevé, s rá sem nézett, midőn a hullámok épen felette elvivek; egy második, — harmadik dobás sikertelen maradt. Más legyet vettem elő, alakra s szinre az előbbitől eiütőt,— újra eléje dobtam, de с ismét közönyös maradt; — hogy pedig legyeimet észrevette, azt viseletéből láthatám. Igy változtattam meg, már négy izben főlegyemet s dobáltam pontosan, anélkül, hogy halam csak egyszer is felé kapott volna ; de engem észre nem vett, — jól fedve tartottam magamat, — legkevésbbé sem geniroztatta magát mülcgyeim által s szememláttára költött el eközben 10—15, a folyamba került természetes legyet. Már csüggedni kezdtem, hogy halam nem harap, s közel valék az elhatározáshoz, melyet egy barátomtól hallottam, mit ö tréfásan beszélt el : hogy ha

j az ö horgára egy hal soká harapni nem akar, közelebb \iszi hozzá s addig boszantja, hogy az végre dühében, haragból kap felé éles fogaival ! ? — No ! ha ennyire viheti valaki, akkor hiszem, hogy a tengert vagy a szeleket is meglehet gyilkolni késsel. Azonban mit tegyek ? Hogyan keritsem horogra a gaz, kitanult kópét? — Pedig mindenesetre meg kell fognom ha törik-szakad is ; mert noha nem tartok I. Napolconnal, midőn azt mondja, hogy : minden lehetséges, s a »lehetetlen« szó csak a bolondok szótárában található ; mégie nagyon érzem az ismert mondat igazságát : »Where there is' a will, there is a way.« — Van tehát mód ! De melyik az? Fölhagytam az experimentálással, s figyelni kezdtem, nem ismerhetném-e föl ama rovart, melyet most az én halam vadász; megfigyeltem, milyen légyfaj hull legkivált a vizbe e helyütt, és sikerült is többet a vízből kikapnom; — majd mind egy faj volt, »egy szürkés kis szunyogforma legyecske ;« — mülegyeim között hozzá egészen hasonló nem volt, — a természetes pedig kicsinysége miatt horogra nem tűzhető. — Elővettem légy tárczámat s találtam, hogy a March brown — mely épen igen kis alakban volt készítve — leginkább hasonlit e kérdéses légyhez. Tegyünk még ezzel egy utolsó kisérletet ! Felkötöm a sugárra s röpítem a hal felé. -— Nem jól találtam. A légy a haltól oldalt — és majdnem háta megett pottyant a vizbe; — mégis mintegy parancsszóra fordult meg az hirtelen s egyenesen s bátran felé úszott s száját kitátva pompásan kapta be; bizonyítékául annak, mily 1 endkivül válogatós a tápszerben néha, s csak bizon)os légyfajt eszik, (bizonyos, hogy legyemet a March brownt, amolyan szürke légynek tartotta) és milyen éleslátása s éber figyelme van. — A kellő pillanatban bevágtam a horgot s halam rajta akadt — nagy örömömre villámgyorsan szökött be és az árral szemben felfelé, sebesen csavarta le kerekemről a zsinórt ; — sa kerék hangos és sebes pergése épen oly kellemes feszültségbe hoz ilyenkor mint a kopó-falka gyönyörű konczertje. De most óvatosság s türelem, — ne engedjük magunkat a pillanat heve által elragadtatni, — fárasszuk ki a halat s ne siessünk a kidobással mert az erőlködés és az erőszakos húzás alatt a finom kis horog a sulycs hal szájából kiszakad, de a selymérszál meg a vékony bot is könyen két darabra megy s akkor aztán késő, sietségünk felett busulni. Hányszor jártam igy j ó magam is ! Nagy halam szabadulási ösztönében sebesen, mint a nyil, szökött jobbra, balra; majd a tág zsombnak túlpartjához, — majd egészen hozzám iramlott sebesen ; most a mélybe szállt le, hogy újra hirtelen pocsolással a fölszinre, — sőt ki a vizszine felé, — egész félölnyire dobja ki magát, egymásután le a viz alá, újra föl a légbe magasan, hánykódva, vergődve, tekerödzve, mint a kigyó, majd rángat, rázva a zsinórt újra vadul köröskörül a zsombban, mignem küzdelme lassan csillapul,— már enged, ha a zsineget fölcsavarni kezdjük s a húzást követi, íme most lankadtan oldalára fekszik s mintegy 5—6 perczig tartó heves küzdelem után, a fölszinre jő s mint egy darab fa engedi magát a parthoz húzni lassan, s kiemeltetni a partra. Ezzel a játék be van fejezve ! A zsombban újra csendes minden és nyugodt ; — de ily játék után órákig hasztalan volna minden uj kísérlet. Táskámban 17 gyönyörű pisztránggal, immár bucsut vettem a szép folyótól, mely annyi élvezetet adott, s eljött az idő is, hogy a vendéglőbe térjek vissza, hol pár barátom s N.. y ur is várt reám. A vendéglő oszlopos verandájáról máitávolról integetett a társaság felém, s látva nehéz és tömött haltáskámat, hangosan s élénken üdvözölt. Lássuk! lássuk egyenként és részletesen! Még mielőtt fölmentem volna, már valaki megsúgta nekem: »L . . . y ur is itt van, s rettentően boszantotta őt, midőn N . . . y ur elmondta neki, hogy együtt mentek ki horgászni s ön még ott maradt.« Fölérve a társasághoz őt is ott találtam. Szívélyesen akart üdvözölni, — de nehezére esett; s teli táskámat megpillantva, láthatólag roszul érezte magát . . . nem tudom mi okból ? ! Kíváncsian érdeklődve vett körül az egész társaság, s én diadallal raktam ki egy nagy tálra szép halaimat, általános öröm, esodálkozás s »éljenzés« között. Mindenki gyönyörködött bennük, — nézegette, emelgette. Csak L . . . y ur nem jött az asztalhoz közel, a mellékszobába ment. — Nem jösz megnézni ezeket a gyöngyörü halakat, — szólitja öt meg előzékenyen N... y ur a nyitott ajtón át ?