Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-05-01 / 18. szám

MÁRCZIUS 27. 1879. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 157 VADASZAT ÉS LÖVÉSZET. Liptó m. délkeleti határáról. Tisztelt Szerkesztőség ! — Már több izben vadászataink eredményének közlésére szólittatván fel a tisztelt Szerkesztőség által, azt hiszem, a vadászsport kedvelőinek, valamint a tisztelt Szerkesztőség kívánalmainak jobban felelendek meg, ha száraz löjegyzék közlése helyett vadászati viszonyaink habár csak amolyan futólagos ecsetelésébe bocsátkozom ; — a mostani holt saison idején talán hasznát veheti. A liptóujvári m. kir. uradalom mintegy x/

4-ed részét képező, kereken 15.000 holdra tehető teplicskai pagony, Liptó megye legszélsőbb délkeleti határán és a Királyhegy északi oldalán fekszik a vele határos Feketevág-i Szvarin-i és Maluzsina-i pagonyokkal pedig összefüggő erdötcstet képezvén, a Kis-Tátra hegység északkeleti kiágazása, többé kevésbé lejtős, a havasokig majdnem szakadatlanul elterjedő buja zöld erdődombok soraként tűnik fel a Kassa-Oderberbergi pályán Lucsivna és Liptóujvár közt elhaladó utas szeme előtt. Hegyeink magassága 6144 lábtól (»Kralova hola«) 2900 lábig a tenger szine felett váltakozván, erdeinket a magas hegyi erdők sorába lehet helyezni. — В nnök szarvasvad hiányában a dolog természeténél fogva leginkább az üzvad foglal nevezetesb számban helyt, melynek az itt divó tilalmazott tarvágatokon felnövő buja legelő bő táplálékot, és az ezeket fokozatos korban környező lucz-fiatalosok és szálerdők pedig az időjárás viszontagságai ellen menedéket nyújtván, szaporodásának nagyon kedvez. — Nem lehet ez alkalommal dicséröleg meg nem emlékezni F. L. volt liptóujvári (most nyugalmazott) erdőmesterröl, mint a most kivált a faizási és legeltetési szolgálmányoktól felszabadult Feketevág erdőgondnokság területén fennálló szép őzvadállományunk megalapitójáról ; ki az uradalomban fennállt vadászati viszonyok, a vadásztilalom szoros figyelemben tartása és általjában igazi jó vadászszellem és elvek ébresztése, terjesztése és érvényesítése által megörökité nevét ; habár nem lehet tagadni, liogy a vadóvás tekintetében utódja, valamint kivált a vadászat mostani bérlői, — Sch. R. jó-) szágigazgató és K. R. erdőmester — dicséretre méltó médon követik nyomdokait. Egyébb futóvad közül — néhány róka és nyúltól eltekintve — erdeiukben csak még a medve és liiuz bir jelentőséggel a vadászra nézve ; az elsőből a kezelésem alatt álló teplicskai pagonyban 11 év alatt azonban csak 4 darabot voltam szerenesés takaróra hozni, a feketevági és szvarini pagonyokban ellenben az utolsó időben évenkint összesen 4 — 5 medve és 3 — 4 hiúz szokott vasban fogatni. Az utóbbi, legújabb időben aggasztó módon kezd nálunk elszaporodni, és ha strychninnel nem sikerülend szaporodásának határokat szabnunk — mint ez a régi vadászok nézetével ellenkezőleg, hogy t. i. a hiúz dögre nem jár, ujabb időben lehetségesnek bizonyult — akkor e vérszomjas vendég hívatlan látogatását vadállományunk nagyon meg fogja sinleni. Szárnyas vad között közép számban előfordul a császármadár, az erdei szalonka és — nunc venio ad fortissimum — a siket- és mjirfajd. — Az utóbbi a »Kralova holától« északfelé elágazó, ide oda törpe fenyővel benőtt havasi gerinezek napkeleti oldalán, mind megannyi alkalmas dürgö helyet talál, melyet — mint ezt észlelni sokszor volt alkalmam — messze helyről, sőt a »Kralova hola« tul oldalain fekvő szomszédos bg Coburgféle pagonyokból is előszeretettel szokta felkeresni. — Füligéző dallamaikat csendes időben és kedvező iégvonat mellett, egész a falu határáig lehet hallani. — A siketfajd a tökéletesbülő fakiszállitási eszközök és módok előtt mindinkább eltűnő őserdőkkel kétségkívül kevesbedik, nézetem szerint azonban csak ott, hol eme kedvezőtlen viszonyoknak számbavétele és e félénk emberkerülő vad e szerint szükséges kettőztetett kimélése helyett, annak lövését more patrio folytatják. — Kerületemben 16 év előtt biztos két vadász — az egyik még él, és alattam szolgál — tudomásom szerint egy helyen és egy reggel а dürgési idényben 7 db siketfajdkakast lőtt а Budnárka oldalban. — Ezen a volt siketfajd-állomány nagyságának illustratiójára felhozott tény nézetem szerint azonban nemcsak és nem annyira jele annak, hogy mennyi volt a fajd, de egyszersmind és főleg magyarázata annak, hogy miért nincs mostan annyi. Az akkor 200 éves luezfenyö szálerdő helyén most persze 8—10 éves fiatalos diszlik s igy, ha mégannyi is volna e Dernes vadból, ott bizony most ne keressük. E vad gyér volta 11 év előtt történt ideköltözködésem idejében figyelmemet el nem kerülvén, annak elejtését az első 4 év alatt betiltottam, azóta pedig csak magam, vagy egyik másik jó barátommal gyakorlom e királyi vadászatot azon elv nyomán, hogy jusson is maradjon is. Megemlitendőnek tartom még az előbb leirt kincstári erdőtesttől elszigetelten álló, habár szintén a liptóujvári uradalomhoz tariozó Vichodnai erdő-gondnokság «érmeállományát, melyet P. E kartársam és barátom féltő szemei alatt évről évre növekedni látunk, és melyre nézve »a liptói Kárpátok zergeállományának általános ismertetése« közt Z. F. (szentiványi közbirtokossági erdöfelügyelő) barátom tollából szakavatott leirást olvasván már a »Vadász és Versenylap» néhány év előtti számában, az ott elmondottak ismétlését feleslegesnek tartom, egyelőre csak megemlítvén, hogy az akkor leirt zergeállomány e két szomszéd dicsérendő törekvései folytán azóta még inkább javult, ugy hogy mult években is tavaly is csekély számú vadásztársaságban többször sikerült 5 — 7 db. zergét egy hajtásban elejtenünk, mint ezt a »Vadász és Versenylap» utolsó évfolyamaiban időnként megjelent czikkekben szintoly érdekesen, mint élethivi-n leirva olvasni többször alkalmunk volt. A liptóujvári kincstári uradalom őzállományának — mellesleg mondva — a liptómegyei nagy terjedelmű, amazzal hasonló, sőt jobb fekvésű magánerdökben még megközelítőleg sincsen párja, mi mindenesetre csak az itt követett vadóvás- és kímélésről tesz tanúságot. Váljon ezen ténynyel szemben a vadászatot az erdőben naponkint foglalkozó, az erdei magányban egyesegyedül e nemes szórakozásra utalt erdőhivatalnoktól elvonni és azt egy csésze lencse kedvéért, melylyel a kincstár jövedelme látszólag gyarapulna, holmi vadásztársulatnak bérbeadni, mint ezt több helyről megpendíteni és a »Vad. és Verslap« mult évi 45. számának 342. oldalán — bárba más vidékre is — ajánlatba hozni láttuk, tanácsos vagy méltányos volna-e? Ez utóbbit sine ira et studio legyen mondva — csak az fogja kellőleg megítélhetni, ki élete virágkorát az erdőben töltvén, féltő szemekkel, hő buzgalommal igyekezett vadállományát a vajmi sokszor felpezsgő vadászvérrel való kemény küzdelemben és fékezésben, fentartani és emelni s most oda jutva lássa magát — mitől Szt. Hubert bácsi kegyelmesen óvjon meg — hogy, salva venia — vagy bottal járjon az erdőbe, vagy vadásznak, büchsenspannernek szegődjék, s talán annak legyen mindennap szemtanuja, mint pocsékoltatnak el sok évi gazdálkodásának gyümölcsei legrövidebb idő alatt.*) *) Teljesen osztjuk a nézetet s még a hosszú időre való bérleteknél is ez eljárást a legnagyobb méltatlanságnak tartjuk, s bizonyára lesújtó érzést szülhet egy derék erdészben ki ezáltal a saját körében idegenné tétetvén, a mészárlás szemlélésére lesz kárhoztatva. — A tapasztalás bizonyítja, hogy a legtöbb bérlő, bizony csak lelövi a mi puskavégre jön ; — s hogy mint érez ennek láttára egy derék vadász, — a milyent sokat ismerünk e hazában — azt ugy hiszszük, fölösleges bizonyítgatnunk. -- Ha erre azt mondaná valaki, hogy hiszen a lelövést a bérleti szerződésben számokkal is ki lehetne fejezni, — azt kérdezzük ki fogja ellenőrizni? в miként állapitható meg a vadI állomány kisebb s nagyobb volta? Szerk. Az elmúlt vadászidényben részint másféle sok elfoglaltatásom, részint egyébb családi viszonyok miatt aránylag nagyon keveset vadásztam. Annak egyedüli fénypontjait néhány reám nézve nagyon kedves vendéglátogatás képezé, melyek közül még а tavaszi dürgési idényből első sorban megemlítendő grf. Nádasdy Ferencz ő méltósága, Vancsó Gyula és Szontágh Miklós barátaim, valamint az ily expedícióknál nélkülözbetlen és megfizethetlen jó Blásy bácsi rokonom 3 napi kirándulása, mely alkalommal a gróf ur egy gyönyörű nagyságú siketfajdot, 1 nyirfajdot és egy őzbakot, Blásy bácsink pedig 1 szép nyirfajdot hozott aggatékra, illetve takaróra. Vancsó Gy. és Szontágh Miklós barátaim már azelőtt aratták babérjaikat Uj-Tátrafüreden s most üres kézzel távoztak ; habár Gyula barátom a »Lapinova« havason egy »zikher« nyirkakast hamarkodott el a reggeli sötétségben, no meg valószínűleg azért, mert a 3 napi kalibafüst nsgyon meghordta szemeit. Az idény különben már nagyon előrehaladt lévén — május vége felé járván az idő — további siker kilátásának hiányában jövő évi szerencsés viszontlátásig bucsut kellett vennünk. Az ez alkalommal megjárt siketfajd területen már másodízben akadtam közép-fajdra (Rakkelhahn), lövéshez azonban nem juthattam, miglen az idény folyama alatt nyomát végkép elveszitém. Első találkozóm vele 18 77. év május elején volt. — Kirándultam volt egymagam egy már constatált, kihallgatott Dagykakasra, e éji nyugvó helyem elfoglalása előtt vagy 1I

28-kor elhagytam a pattogó tábori tüzet, hogy szokásom szerint, ha lehet, még este lessem ki, hová száll be, illetve galyaz fel hatalmas madaram s a várandó események színhelyén egy dült jegenyefenyő óriás romjain, terebélyes luezfenyö mögött választám observatoriumomat. — Valódi tavaszi »telivér« estve volt. — A rigók csattogása közé csakhamar belevegyült az esti corsósétának indult erdei szalonkák hivó szava, miglen az egész lelket andalitó hangverseny decrescendo elhalkulván, csak még a büdösbanka mélabús szava hagzott át az éj homályba burkolt hatalmas völgy túloldaláról ; már nyugtalankodni kezdek, de ime fülemet éri — mint várva várt hang — a nagykakas szárnyainak jellemző suhogása, utánna hatalmas szárnyverdesés-csattogás — sa királyi állat ott pompázik az esti láthatár felé körvonalaiban tisztán kivehető alakjában egy esucsvesztett óriás lucz tetején. De alig van időm e látványban pillanatig is gyönyörködni, máris minden várakozáson felül egy másik nagy kakast hallok tőszomszédságomban felgalyazni. — Mindketten rögtön megkezdik ama bizonyos károgó hangot hallatni, melyet csak egész közelről lehet a nagy kakasnál kivenni, mielőtt dürgési kappogását megkezdené, s melyet az itteni vadászok ugy jelzenek, hogy — úgymond — torkát tisztitja a dürgéshez. — Azonnal reá ballom mindkettejük kappogását, azután az előttem ülő rendes köszörülését, miglen hátam mögött ülő társa nagy csodálkozásomra e helyett oly mindenféle károgó-nyáfogó hangok conglomerátumát hallatá, melyek jellemző, előttem már ismeretes volta minden kétséget kizárt lelkemben arra nézve, hogy a nálunk oly ritkán előforduló középfajdnak (Rakkelhahn, tetrao medius) egyik példányával van dolgom. — Alig a másik harmadik dürgési nóta (G'satzl) után neki indult azonban a középfajd a nagykakasnak, és tüzes megtámadása által legott leterelé amazt ülhelyéröl, s nyilvánfekvö kisebbsége daczára oly tűzzel, kitartással bántalmazta minden módon és oldalról, hogy az jóformán egy dürgési strófáját sem végezheté becsületesen. — Végre ez is megsokalta a dolgot, s lett olyan harcz tusa, hogy e két madár heves szárnycsattogás mellett a fenyőágak között néha a földig gurult, s ott is az ezalatt beállt koromsötétségben folytatá fülem hallatára a tusát, mig végre egyikök kereket oldott, s a másik utánna nyargalt. — Lön pedig az egésznek az a vége, hogy reggel egyiköket sem találtam. Azóta csak tavaly hallottam két reggel e középfajdot ugyanazon tájban, köszörülést helyettesítő hangjait azonban oly rendetlenül, szaka-