Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879
1879-01-09 / 2. szám
JANUÁR 9. 187 9. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. ló, mely összesen 1.2b5,592 márkán kelt, nem mutat föl több nyereményt, mint 362,144 márkát. Ezek között van 19 olyan ló, mely még soba sem jelent meg versenypályán, 14 olyan, mely versenj-ezve egyetlen egy nyereményre sem tett szert ; a többi nyolczra esik tehát a fentebb kimutatott nyeremény összeg. Igy tűnik ki aztán a gyepen, s érvényesül ama példabeszéd: »Nem mind arany a mi fénylik. The Palmer-hez Graditzon (Németország) a közelgő fedezési idényre huszonhat kanczát vett föl német tenyésztőktől a ménes-igazgatóság, melynél körülbelöl negyven jelentés érkezett ama Pilgrimage apjához, mely Angliának 187 5-diki legjobb termékéhez tartozik. Л fedezési idény alatt »Przedswit« és »Loriot« a hg Liechtenstein János hohenaui uradalmában fedezőménekül alkalmaztatnak. A berlini császári ezüstpajzs dijra 1880-ban futandó lovak nevezései decz. 31-kén zárattak el; neveztetett 46 ló. E dij azért nevezetes, mert jó formán az egyetlen, melyre lèves csikók mellett kipróbált öreg lovakat is lehet nevezni. Igy például oly ismeretes képességű lovak mellett mint Tallós, Nil-Desperandum, Vitus, s a jó jövőre mutató Picklock, Chelsea, Autonelli stb. látunk 26 db csikót, melyek mult deczember 31-kén még csak lévesek voltak, tehát csak a »jó reménynyel Írattak be.« Kincsem mely az idén (1879) engagirozva van e dijra, a jövő évre nem Íratott be. Chômant p. m. ell. 1874. ap. Mortemer a. Araucaria stb. mint a Spornból látjuk, a graditzi porosz kir. ménesben fog fedezni 300 markért. Győztes lovak anyáit ha németországi tenyésztőé 150 márkért. Mi az oka méneseink fogyatkozásának ? Sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy hazánkban, daczára nagymérvű elöhaladottságunknak a lótenyésztésben, mely a külföld előtt nemcsak hogy elismert ténynyé vált, de a legutóbb lefolyt párisi nemzetközi kiállításban fényes diadalt is aratott, magánméneseink egyik a másik után feloszlattatik, s miért?! ezen kérdésre megkísértem csekély tehetségem s tapasztalataim után Ítélve — a választ. A gazdászatnak egyik jelentékeny jövedelmi ága az állat-tenyésztés lehet, de csak akkor lehet jövedelmező, ha okszerűen kezeltetik, s a tenyésztés iránya olyan, hogy az a korszellem igényeinek minden tekintetben megfelelő. — De ha már ezen két elősorolt tényező meg van is, még nem biztos a kivánt siker, ha a teuyészanyag után nyert szapondat az értékesítés idejéig a mortalitás által egy csekély quantumra olvad le, mi leginkább is a lótenyésztésnél szokott leggyakrabban — de tán nem tulzom a dolgot ha azt állítom : hogy általánosságban — előfoidulni. Hisz ritka év, a melyben ménestulajdonos uraink — igen kevés kivétellel — azt mondhatják, hogy tőlök — a legfiatalabb szaporulatból — a mirigykór (Keh) vámot nem vett, sőt ezen kórt hazánkban joggal a csikópestisnek lehet el nevezni, mert tudok eseteket, hogy bizonyos ménesek a csikó szaporulatnak ^-öd de Ç 4-ed részét is, egy év betöltéseig e kór által elveszítették ; amelyeket pedig ezen kór az első évben bántatlanul hagyott, felállításukig mindig ki vannak téve ezen veszedelmes bajnak, s minél idősb korában éri a csikót a mirigykor, annál nehezebb annak gyógykezelése, mert ez, az úgynevezett lóhagymáz kórrá (Pferdetyphus) szokott elfajulni. Ezen emiitett kóron kiviil van még egy, a mely pusztitólag szokott működni ha járványos alakban lép fel, s ez, a tályognak külömbféle neme ; fellép ezen kór egyenkint és szórványosan is, s ha ily esetekben nem járunk el a fenálló rendszabályok szerint, t. i. nem semmisitjük meg a hullát s azzal együtt a ragályos kóranyagot, a melyet esak is a hulla minden részeinek tökéletes hamuvá lett megégetése, és az egészségeseknek desinficiáló praeservativum használata által érhetjük el, — a ragályos kóranyagnak a legparányibb mennyiségbeni felvétele által mint már fentebb mondám, rettenetes pusztításoknak vagyunk kitéve. Az úgynevezett Influenza-kór szintén elő szokott fordulni a ménesekben járványosán, de ezen kór okszerű kezelés és szorgalmatos utánlátás mellett nem veszedelmes, s nem is szokott vámot venni. Mivel tehát mindezen elősorolt, s több más kórok hazánk magán méneseiben oly annyira szoktak pusztítani, hogy a létező szaporulat eladhatóvá válásáig egy oly quantumra olvad le, hogy nemcsak a consummált abrak, takarmány, gyógyszer, s kezelés értékét nem adja meg, de mellette tetemes deficit is van: ménestulajdonosaiuk bele unván az ily állapot gyakori ismétlődésébe, — méneseiket feloszlatják ; mert nem képzelek magamnak ménestulajdonost — ha Dárius kincsével bir is, ki ménesét csupán mint luxus artikulust tekintené, s ne törődnék azzal, lia váljon például 60 darab anyakancza utáni 45 db évi szaporulatból 35 vagy 43 darabot állit-e fel eladásra. Meglehet hogy állitásom kissé vakmerőnek tetszik, ha azt mondom, hogy lehet egy ménest szakadatlanul ugy vezetni, miszerint annak rendes szaporulatából a felállitás idejéig — az erőszakos kül-befolyások által származott mortalitásokat kivéve — belső betegségekben semmi, — vagy oly csekély százalék esik el, hogy az emlitésre sem méltó ; sőt még azt is merem állítani, hogy kellő kezelés és szorgalmatos utánlátás mellett egy ménesben — még a járványos betegségeket sem véve ki — betegségeknek elő sem szabad fordulni, mert a jelen korban már birtokában vagyunk oly gyógyszereknek, melyeknek okszerű, s meghatározott bizonyos idöszakonkinti használatával veszedelmes és ragályos kórokat háríthatunk el. De hogy ezen kóroknak eleje vétassék, szükséges, miszerint a ménesek kezelésére állatorvosok tartassanak, vagy legalább hetenkinti megvizsgálásához ilyenek rendesen szerződtessenek. — Oly kórnál р. o. mint a mirigykór, mely a ló természeti sajátságánál fogva — mert egy állatnál sincs a mirigyrendszer ugy kifejlődve mint a lónál — majd csaknem elkerülhetlen, hogy abba leginkább a legfiatalabb szaporulat bele ne essék, oda kell irányulni az illető kezelő tevékenységének, hogy az ne rohamosan lépjen föl, de előgondoskodással azt már keletkeztében iparkodjék — megfelelő gyógyszer által — a mely gyógyszer egy laikus kezében kés — oly parányi mértékben előidézni, hogy annak lefolyását csak az észlelheti, a ki e tekintetben kellő szakavatottsággal bir. Egy ily csekély mértékbeni lassú tulesés által a csikó e kór pusztító jellegit fellépésétől meg van mentve, s ha netalán mégis előre nem látható okok miatt abba valaha visszaesnék is, belőle minden veszedelmes következmények nélkül könnyen kigyógyítható. Hosszadalmas volna itt mindazon előeszközöket és óvrendszabályokat felsorolni, melyeknek aplikálása egy ménes kellő szaporulatának biztosítására az értékesítés idejéig szükséges, miért is esak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy iparkodjanak ménestulajdonos uraink odahatni, hogy azt mit a mének megcsináltak — minél kevesebb meddőt az angol telivér Eclipse két fián kívül két Highflyer-ivadékkal, továbbá a Daedalus és Tartarral — az 1794 évi Derby-nyerövel s az 1792-dik évi St. Leger győztesével — gazdagította ménesét. Körülbelöl harmincz év leforgása alatt az Orloff-ügetök közt tökéletes konstans formák jelentkeztek s a mi legcsodálatosabb : azóta minden a törzs javítására — arab vagy angol vérrel való vér fölfrissités végett — tett kísérlet meghiusult. Gróf Orloff Elek oly nehezen vált meg legkedvesebb tenyészménjeitől, hogy 1808ban, halálakor, végrendeletileg meghagyta, mely szerint egyetlen oly mén is, mely kedvencze volt, el ne adassék. E végrendelet érvényben is maradt, mignem 1845-ben az orosz állam az Orloffménest, a gróf leányától s örökösétől megvásárolta. Jelenleg Oroszországban nem kevesebb mint 1600 magánménes van, melyek mintegy hatezer ménnel s 50,000 kanczával tenyésztik az O.loff-ügetőket. Azokra nézve, a kik kocsilónál inkább az akczióra néznek, semmint a tulsebességre, az Orloffok nem nagy becsben állhatnak s hogy vájjon gyorsaságra nézve mérkőzhetnek-e ezek az amerikai ügetőkkel avagy tulszárnyalják-e, sajnos, nem lehetett eldöDteni a párisi utóbbi nemzetközi ügetőverseny alkalmával, mivelhogy a legjelentékenyebb amerikai ügetők a küzdelem színhelyén nem jelentek meg. A »Zouberny« hatéves orosz mén a nevezett verseny alkalmával hámban a leggyorsabb ügető volt, hatezer mértföldnyi • távot legelébb futva meg, egyegy kilometert 1 perez, áO 1/^ másodpercz alatt hagyva hátra. A » France Chevalines: — az ügető versenyek ez organuma — a párisi nemzetközi ügetö-versenyröl a következő összeállítást adja a versenyzett lovak képessége felől : Hámban : A ló neve éve szülőfölde távolság idő kilométerben méterenk. Zouberny 6 Oroszország 6000 1'40 4i" Child Harold 7 Skóczia 6000 l40 3/ 8" Verny 7jOroszország 6000 141%" Gourko 4 Oroszország 3000 148 V Saladin 4 Francziaorsz. 3000 149 '/go" Ratnik 5 Oroszország 3000 1'50 V Nyereg alatt. Star Gazer 7 Anglia 6000 143" Silvia 4 Francziaorsz. 3000 144 V' Gourko 4 Oroszország 3000 145 V Toujours 3 Francziaorsz. 3000 146 V Grain d'Or 4 » » 3000 146 V Anicroche Rivoli Edith О ma Syréne Tentator Tam-Tam 5 5 4 6 3 3 » » » » » 6000 » 6000 » 3000 » 6000 » 3000 » 3000 -fi " /3 l46 2/ s" 146%" 147" l'47 4/ 5" l'48 Amerikában, eddigi puhatolások szerint, a spanyolok foglalása előtt semmiféle ló nem volt. Csak a spanyoloktól hajón oda szállított s tőlök megszökött lovaktól származtak ama roppant ménesek a mexicói síkságokon. Ez elvadult lovak befogdostatnak, újra megszelidíttetnek s a mai mustangok, az amerikai kozák-lovak. Az indusok pony-ja valószínűleg az északfelé vonult mustangoknak a franczia gyarmatosok által Normandiából és Bretagneból szállított lovakkal való keresztezéséből eredt. A lótenyésztés nemesítése Amerikában körülbelöl 1750-ben vette kezdetét, a midőn elösEör van emlite's téve Ogle akkori kormányzónak »Spark« nevü angol telivér ménjéről. Az »American Horse« czimü munkában, a szerző Frank Forester hosszú lisztáját közli ama lovaknak, melyek attól az időtől fogva Angliából Észak-Amerikába szállíttattak s kimerítő részletességgel beszél a különböző államok lovainak versenyei felöl. Ugy látszik, csak az ujabb időkben nyert ismét némi lendületet a sikversenyek iránt megcsökkent szenvedély. A secessio-háboru által Dél-Amerika, a telivérek szülőfölde, sokkal nagyobb anyagi veszteséget szenvedett, semhogy a költséges versenysportot mivelhesse ; mig ÉszakAmerikában a hámban való ügetőverseny iránt, amaz idő óta, hovátovább ezélesebb körben érdeklődnek. Vannak azonban kielégítő számmal
