Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-03-06 / 10. szám

(!6 VAJJÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁRCZIÜS 6. 1878. alatt peóig 4 órát töltenek a szabadban, a ménes szolgák felügyelete alatt. II. A ménes eredete. A jelenlegi tulajdonos nagybátyja gr. Eaterháy Mihály ur, a régebbi időkben 6 db angol telivér anyakanczán kivül, jó hirben álló félvér tenyésztést is űzött az úgynevezett 5000 holdnyi A. Jattai pusztáján ; de halála után a jelenlegi birtokos ő mlga gróf Esterházy Antal ur ezt feloszlatta, a telivérből pedig a jelenleg is a ménesben levő North-Counthryman mént és Voltella tcnyész kanczát megtartotta; 1868 év tavaszán Angolhonból leginkább, az elhunyt Marquis of Hastings istállójából vett 10 db tenyész kancza és 7 csikóval, — circa 45000 frt értékkel — alapitotta meg, a jelen fenálló ménest, melyből a lefolyt 10 év alatt több nevezetes ló került a versenytérre. A ménes szaporulata az utóbbi 10 év alatt a következő : 1868 — 1877. Telivér anya-kanczáktól : I. Spanishfly, pej k. ell. 1858-ban Angliában ; apja Gibraltar, anyja Grashopper, Harkawaytól stb. Egyike a legszaporább anyakanczáknak, minden évben (kivéve 1873.) volt csikója, s valamennyi kiállta a trianinget ; csikói a következők : 1868. Furybond p. m. ap. Asteroid. 1869-ben megvette gr. Festetics Andor 2350 frton ; később Dr. Markwald vette meg Németországba, hol több évig szerepelt a versenypályákon. 1869. Glückauf p. m. ap. The Duke; megvette gr. Metternich 905 frton, kitől br. Romberghez jutott Némgj^tszágba mint steeplechasser. 1870. pej k. ap. Northcountryman ; megvette Jurenák ur 250 frton; holléte nem tudatik. 1871. sg. k. ap. Nothcountryman ; megvette gr. Kinsky Octávian 405 frt. 1872. Spanishfly mén, sárga, ap. Carnival; megvette br. Grovestin, aztán Baltazzi (1005 frt.); több ideig szerepelt a versenypályákon. 1874. Beatrice vil. pej k. ap. Carnival ; megvette H. Osborne idomár (1210 frt.); később Reewes. Megfordult a versenyeken. 1875. vil. р. к. ap. Ostreger; megvette gr. Kinsky 1110 frt. most idomítás alatt van. 1876. sg. k. ap. Cambuscan ; megvette 1877. gr. Nádasdy 3310 frton; 1877-ben idomítás alatt volt Hespnél. 187 7. p. m. ap. Laneret (még a ménesben van.) * * * II. Tzaritza. pej k. ell. 1858. Angliában; ap. Touchstone, a. Olga, Charlestöl stb. Csikai : 1868. Lanschütz p. m. ap. Blair-Atbol ; egy éves korában megvette gr. Stockau Otto 5000 írtért. Lanschütz egyike volt a legkitartóbb lovaknak hosszú távolságokban ; mint 2éves nem futott ; mint 3éves 8-szor indult s kétszer győzött — Verbena, Triumph és Markgraf ellen ; 4éves korában volt legjobb: 11-szer futott s 4 izben győzött, még 5 és 6 éves korában is többször futott; azután gr. Festetics György vette meg keszthelyi ménesébe. 1869. Doge p. m. ap. The Duke; megvette gr. Wolkenstein 1555 frton; megfordult a versenyeken is. 1870. vil. р. к. Northcountrymantól ; kimúlt 1870-ben. 1872. Camélia, vil. р. к. Carnivaltól ; megvette ifj. gr. Károlyi István 3005 frt. később br. Springeré lett s futott. 1875-ben tulajdonosa Angliába küldte, s Kingcraft által fedeztette, melytől 1876-ban egy sárga mén csikót ellett. 1874. Chloe (ezel. Little Luder) vil. р. к. ар. Cambuscan ; gr. Esterházy Mihály tulajdona ; tavai megjelent a versenypályán, s két izben nyert ; jelenleg Reewesnél van idomitásban. 1875. vil. р. т. ap. Ostreger, megvette gróf Festetics 1500 frt. 187 6. р. k. ap. Cambuscan, megvette Scbawel J. 4600 frtért ; később Baltazzi Aristid. ? á © @ E â Gr- Sándor Mór egy pár kitűnőbb lovaglása és kocsizása. (Saját kezű jegyzetei után.) Red-cap kanczám egy hosszú ugrása. E lovam apja Wrestler*) volt, sötét pej, eredeti angol telivér, mely Angliában a hosszú távolságokon, ismételt izben is (heats) mint igen kitartó ló volt ismeretes. Anyja Jungfrau, a maga idejében, rövid távolságra a legsebesb lovak egyike volt, színére piros-deres. Redcap szüleinek mind szépségét mind jóságát átörökölte. Igen jó ugró volt, bár sém apja, sem anyja soha sem voltak ugrók ; Red-cap is csak nálam tanulta meg ezt ; s mint majd látni fogjuk, nagy virtuozitásig vitte. Egyik legnagyobb ugrása volt 1841-ben, a pardubitzi versenyek alkalmával. Egy akadályversenyben történt ez, melyre mind urlovarok ültek nyeregbe. A távolság csak 2 mfld levén, várható volt, hogy az iram sebes *) Gróf Sándor — egy más helyen — a Vad. és Vers. lap 1860-dik évi folyamában e kanczájának apjául Hackfullt emliti. Azonban ugy tetszik mindkettőben téved. Bérczy méneskönyve szerint (Pag. 161) ennek a Red-cap-nek apja Whisker, anyja Jungfrau lett volna Skinntól, Jungfraut meg is lehet találni az angol Stadbook IV. kötetében, mint Skim-Soothsayer kancza leányát, de nem lehet feltalálni mint anyakanczát többé, sem az angol, sem a Nádasdy, sem a Bérczy féle öreg könyvekben, s igy azt hogy Red-capet Jungfrau ellette volna, nem tudjuk honnan vette Bérczy. lesz. Terhül 145 bécsi font volt lovamra szabra, s miután magam nem nyomtam 125-nél többet, 20 fontot ólmokban kellett vinnem, melyet akkor még »bőr-macskában« az embernek dereka körül szoktak csatolni, a mi igen korlátozta. Lovam csak közép termetű s nem igen erös volt. A befutandó pálya kétharmada pedig szántott földön át vonult, mi miatt lovamat a verseny kezdetén kémélni kellet, remélvén hogy az utolsó harmadrészen sebessége mellett a mulasztást behozom. Az indulás után, tervenmek megfelelőleg, kényelmes vadászgaloppban mentem a többi után, előttem hg. Liechtenstein Ágoston. Éppen kissé gyorsabb tempóra nógattam lovamat, hogy az első, igen széles és mély árkot átugrassam, midőn az előttem lovagló herczeg paripája — megtagadva az ugrást, jobbra át kitört s éppen utamba vágott, ugy hogy csak nagy bajjal tudtam paripámat balra elcsavarintni, különben lenyargalom vagy ledöntöm a herczeget s mindketten a mély árokba zuhanunk le. E feltartás miatt egy nagy kanyarulatot kellett tennem hogy aztán visszafordulva, lovamat az átugratáshoz lendületbe hozzam, s igy jó 100 lépés hoszat vesztettem. E miatt kénytelen voltam tervemtől — hogy a kanczát a mély talajban kímélni fogom — eltérni, s iparkodnom kellett, hogy helyemet az elsők nyomában ismét elfoglalhassam, és pedig mielőtt egy széles patakhoz értünk volna ; mert azután már jó gyep talaj következett. E közben több apróbb akadályt, majd a patakot is átugratták, hol ellenfeleimet beértem s velük együtt lovagoltam egész egy magas kerítésig, melyen csak négyen ugrattunk át. Ezután egy fűzfa iskolán törtettünk keresztül s ismét egy patakhoz közeledtünk, mely, pár órával előbb zápor levén, igen megáradt s egész szinig volt vizzel, mely több helyen a mederből kilépett, s igy biztosan nem is engedte 1877. р. то. ap. Laneret (még a ménesben.) III. Voltella, fek. k. ell. 1858. ap. Voltigeur a. Catalpa kitűnő csikai voltak ennek is. 1867. p. m. Volta, ap. Sprigh of Shillelagh, előbb gr. Erdödy, később Vacano kapitány vette meg ; ismeretes jó steeplechasser lett belőle. 1868. Ritournelle sg. k. ap. Dangu; megvette Rohan Lajos hg 1500 frton. Megfordult a versenypályákon is. 1869. Falsacapa, sötét pej m. ap. Buccaneer, megvette Captain Blue 1555 frton. Falsacapa 3é. korában 16000 frton felül nyert, 12-szer futott ; legnagyobb győzelmei voltak a pesti Nemzeti és St.-Leger, később a fehérvári méntel obe került. 1870. sötp. m. ap. Daniel O'Rourke ; megvette Szüllő Gábor, (kiheréltetett.) 1872. Insolvent vil. pej m. (később kiher.) ap. Carnival. Egy éves korában megvette Mocsonyi ur 5505 frton, később gr. Esterházy Miklós kezére került, s az akadály-verseny pályákon meglehetős szerepet játszott. Igen SZÍVÓS ló volt. Tavai Németországba adatott el. 187 4. Tallós vil. sárga mén, hátsó bal lába bokáig kese ; apja Buccaneer. Egy éves korában Baltazzi Aristid vette meg 7000 frton. Angliában idomíttatott. Tavai Kincsem után legjobb ló volt a birodalmi és német gyepeken, 23000 frtot nyert. 1876. pej m. ap. Buccaneer. Egy éves korában eladatott 9510 frton, Baltazzi Aristidnak. Angliában van idomitáson. 187 7. p. m. a. Buccaneer, még a ménesben. * IV. Lady Beriha, ell. 18 61. a. Fandango a. Red-Hart kancza stb. 1868. Markgraf ap. The Marquis, megvette lèves korában gr. Széchenyi Béla a néhai lissai társulat számára 1900 frton. Futott mint 2éves kétszer, s megnyerte a bécsi 2évesek nagy diját ; mint 3éves 6-szor indult s 4-szer győzött ; legjobb futása 18 70-ben a pesti Ritter-dij, hol megverte Teseust és Triumphot. Jelenleg mint látni, hol kezdődik tulajdonképpen a patak partja mi miatt az ugratás igen koczkáztatott dolog volt Az első ki az ugrást megkísérté bg. Liechtenstein Rudolf volt, lova azonban kurtára ugrott s mindketten a patakba visszahanyatlottak ; más két ellenfelem, egészen kifáradt paripákon — már előre el látszott készülve — átgázolással próbálni szerencsét, s a füz bokrok közt keveredtek a vizbe. . . . Nekem nem volt veszteni való időm, mert ez az utolsó előtti akadály volt, s igy kanczámat neki biztatva — keresztül ugrattam füzfabokrok és patakon át —— melyet csak most láthattam egész szélességében. Repülés közben, sejdítvén hogy csak a legnagyobb erőfeszítéssel juthat kanczám a túlpartra — hoszura eresztém a kantárt s egy erös lábszoritást adtam neki, mire az hátuljával erősen kirúgott, s rögtön reá kinyujtá előlábait hogy partot érjen, mi sikerült is neki ; de e perczben a kissé lazán csüngő kantárszárba keveredvén bal előlábával, s megbotolván, térdre rogyott, nem is tudott felemelkedni. Én a bukás perczében szétvetettem lábaimat, s állva maradtam a ló mellett; még lovam hörögve feküdt midőn már idomárom és lovászom — a néző sorból előugrottak, s kiszabaditák a kantárból ; mire a ló felugrott, már én is nyeregben voltam. — E bukással sok időt vesztettem, s alig volt kilátás, hogy ellenfeleimet — kik átgázolván a patakot, már tovább vágtattak, beérjem. Mindamellett Red-cap-et sarkantyúba kapva utánuk lódítottam ; s itt megmutatá kanczám, hogy ha az éppen őt ért malheur nem történik, ő győz sebes-égével ; mert egyik ellenfelemet csakugyan elfogtam az utolsó akadálynál, a másik csak néhány lóhoszszal előzött meg, s annyira kifogyott belőle a szusz, hogy alig tudott lábán állni. Igy a 2-dik dijjal kelle beérnem. Haza menet mindenki a patakhoz hajtatott, hogy Redcap colossalis ugrását megnézzék. Egy