Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-02-20 / 8. szám

51 egyetlen német cb-törzs tisztaságát és sajátságait és kiilsö jellegét sem lehetett megállapítani. Igaz hogy — tudtomra — nálunk csak igen ritkán is tenyésztetnek az ebek oly felvigyázat és pon­tosság mellett mint Angliában vagy Frankhonban, de azért volnának bizonyos typusok (egyes ha­son példányok) nálunk is , melyeket állandó tilrsszsé kiképezni — csak idő és pénz kérdés volna. Baj az, hogy a hány tenyésztő van nálunk, — annyiféle a gusztus; nincs egy közösen megálla­pított tenyész-irány ; s igy ha ötven vizslát egy­más mellé állituuk, alig egy pár egészen hasonló egyént választhatnánk össze. — De ha Német­országban is megállapittatnának minden eb-törzs­nak sajátságai és kiilsö jellegei (points) ugy köny­nyebb volna constans törzseket nevelni. * * * Angliában világért sem használnának tenyész­tésre nem tiszta-törzsié, bizonytalan kevert vérű (á la Leonberger) ebeket, mert ivadékaik ki tudja milyenek lesznek ; már pedig ez idő és pénzvesz­teség volna. Ily bizonytalan tenyészanyag ivadé­kai sokszor annyira elütök, oly korcs elődök for­máját mutatják (atavismus), hogy a tenyésztő majd kétségbe esik, és sok év és több generatio folytán küszöbölhető ki csak az ily hiba. Ha Németországban még vannak törzsök, pél­dául a vadászebek közt (vérebek, tacskók), me­lyek franczia és angol ilynembeliekkel versenyez­hetnek, ugy azt oly helyeken találhatni csak, nagy uraknál, hol különös gond fordíttatott a tiszta tenyésztésre, s apáról fiúra hagyatott, de tenyészintézet — a szó valódi értelmében — az utóbbi évekig nem volt. Ekkor alakított egyet Albrecht, a solmsi hg, a wetzlari farkas-malom­ban*), néhány órányira majnai Frankfurttól, hová a legjobb tenyészanyagot szerzé meg a mit csak kaphatott Az ottani igazgatótól Miiller R tői, folyvást kaphatók fiatal ebek mérsékelt áron; s miután találkozhatnak, kik e biztos helyről anya­got kívánnak szerezni, egyúttal röviden lei rom azon törzsöket, melyek itt tenyésztetnek. I. Vadászebek : a) Német, rövid szőrű vizslák, többnyire bar­nák, ezenkivül fehérek barna foltokkal vagy *) Die Wolfsmühle bei Wetzlar. A forditó. pettyekkel. Ezek valamivel erösehbek mint a nagy angol pointer, lassúbbak és nem oly heves természetűek, miért némely vadászak által, s né­mely talajon igen kedveltetnek. Ivalékaikat a tenyésztésre még néhány izen át jól ki kell vá­lasztani, hogy teljesen constans-törzs legyen. b) Borz ebek, feketék veresbarna végtagokkal ; sárga, csikós színekkel, többféle törzsből, mi ál­tal jó példányokat lehet belölök összeválogatni tenyésztésre ; c) Vérebek, hannoveraiak, régóta kipróbált törzs. d) Angol, ir- és Gordon-Setterek, részben a lanveracki leghiresb ólakból ; e) angol pointerek ; ezek még csak kísérlet­képpen tenyésztetnek; de például a Sidney nevű szuka valóságos kincs ; f) Sz.-Hubertus-ebek (angol Bloodhunds) a leg­jobb törzsből ; g) Skótiai szarvasfogók (Deer hounds) a meg­lőtt vad lefogására ; h) Fox-terriers, rókavadászatnál a barlangba szaladt róka kihozására. II. Fényűzési ebek : a) Yorkshirei vagy halifaxi-terrierek ; a leg­szebb hosszú szőrű hölgyebek Angliából, ezüst­szürke szörüek, végtagjaik aranysárgák. b) Skótiai juhászebek (Colleys), feketék, sírga végtagokkal, hosszuszőrüek ; ujabb időben Angliá­ban kisérö-ebekül igen divatba jöttek. c) hosszú szőrű Sz.-Bernhardi ebek, a Schweitz­ból ; hatalmasan megtermett állatok; igen bátrik és még is szelídek ; nagy fejjel, széles szügygyel ; fehér szörüek, sárga-vercses jegyekkel; d) nagy német-doggok, karcsú termettel. E nevet az utolsó hamburgi kiállításon kapták, megkülönböztetésül az angol, dán, ulmi-doggoktól és a kopóktól. A fentebbiekből kitetszik, hogy a farkasmalmi tenyésziütézet feladatául tűzte ki, csak kitűnőt nevelni; de ezt csak részben teheti, azaz: csak egy pár törzsnél. Ezen esik ugy lehetne segitni, ha más intézetetek és egyletek (р. о. a berlini és bécsi), ezenkivül birtokosok, erdészek stb. ismét más törzsek tisztán tenyésztését vállalnák el. Mindenekelőtt azonban szükséges a tenyész­tendő törzs belső és külső jellegének (Points) meg­állapítása. Eire nézve leggyakorlatibb utmutató le une a gyn kari ebkiállitás c's vizslapróbák, me­lyen а nagy közönség is tanulsígot és ismeretet szerezhetne, a különféle törzsek kinézéséröl és képességéről. Lang. A. (Az itt felemiitett eb-nevelő intézeten (Wolfs­mühle) kivül vannak még Németországban : Wür­tembergben, (Stuttgart, Canstatt-Straese 19. G. Graf) ; azután Szászországban, Zahna nevü város­kában a »Cärsar és Minka« nevü intézet, melyet e lapokban H. ur nem ajánlatosan ismertetett, — és sok más kisebb nevelő. Szerk. Sáros-megye febr. hó 9-én. Cömör-mcgyéről nem régen a hírlapokban je­lezve volt, hogy Szent-Iványi birtokán pár hét alatt 56 darab vaddisznó esett el. Mi ugyan nem vagyunk szomszédok Gömör-megyével, de a szepesi hegylánczolattal összekötetésben, s tán annak tulajdonitható hogy minálunk több vidéken s erdőségekben vadkan található. Igy nem régen a hermányi hegyekben több darab ejtetett el, Radács és Piller-szeklin vidékén az odavaló lel­kes vadászok igen gyakran megbirkóznak vele. Legújabban Péchy család 10 ezer holduyi erdőségében mutatkozott. De nem is ment el szárazon onnan. Id. Péchy Antal, ki mint ügyes és passionatus vadász szomszéd megyékben is ösmeretes, febr. hó 6. és 8-án kirándult erdeibe, s nagy sikerrel. Az első nap 2 darab, a máso­dik nap pedig 7 darab vaddisznó esett el. Maga a földes ur 3 darabot lőtt. O. Tekintetes Szerkesztő ur ! A mult idényben elejtett fővad száma becses lapjában már közöltetvén, jelenleg a cserkészet egyes esélyeire szorítkozom, megjegyezve : miként az alig kielégítő eredmény részint a száraz és szeles időjárás, részint azon körülménynek tulaj­donitható : hogy a legjobb idényben az itteni nocerost ejtett el, melyeknek őrzésére kaffirjaim közül hármat kint is hagyott az erdőn. Másnap korán reggel Ziesmau úrral és Lee-vel kilovagoltunk megtekinteni a zsákmányt. Egy sze­kér 14 ökörrel utánunk jött, hogy a vadakat a táborba szállítsa. Alig haladtunk azonban félórát, egyszerre a Mangve partján egy falka Boa Kaf­fir-ra bukkantunk, s a vadászat nyomban kezde­tét vette. Néhány perez alatt két bivaly feküdt holtan a földön s egy harmadik nehéz sebbel a sürübe menekült. A gyorsan s könnyen nyert uj zsákmány azon­ban csaknem drága áldozatot kivánt. Z'esmann ugyanis — kissé vakmerően a rohanó falka közé lovagolván, egy borjus bivalytehén által oldalba megtámadtatott. A ló megérezve a veszélyt, vil­lámsebesen megfordult s két egymáshoz igen kö­zel álló mopani fa közt oldalra ugrott. Ezzel megmenté lovasa életét, mert a bösz állat czélt tévesztve rohant el előttük, de Ziesmann lábán oly súlyos horzsolást szenvedett, hogy 14 napig az ágyat kelle őriznie. Végre elértünk a rhinocerosokhoz. Kaffirjaim az éj nagy részét a közeli fákon töltötték, mert egy pár oroszlán a vérszag által csábítva nagyon is közel hallatá hatalmas crescendóit. A roppant állatok fejeit elválasztám a törzstől, a koponyá­kat praeparáltatni szándékozva. Egyike e fejek­nek a szarvakkal együtt 188 angol fontot nyo­mott. A mint az első eső beköszöntött, kisérletet tettem egy kis veteményes kerttel, elvetve a Cap­fokról magammal hozott magvak felét. A másik felét óvatosságból félretettem. A kísérlet sokat igért, s az én babjaim, répáim, gyökeres növények, uborkák stb. pompásan diszlettek, s előre is él­vezettel gondoltam a napokra, a midőn mindezek asztalomra kerülnek. Ámde ... kertész tervez, sáska végez s az én örömömnek is csakhamar vége lett. Oktober 24-én megjelentek az apró szárnyatlan rémek, s hiába védtem reggeltől estig valamennyi emberem segélyével a veteményes ágyakat, végre is ők győztek, s az én g lurmand salátáim áldo­zatul estek. Csak az uborkák nem ízlettek e gya­lázatos hadnak. A mi azonban nekem vesztesé­get, bosszúságot szerzett, ugyanaz valódi ünnep és ajándék volt struczaimnek. Reggeltől estig pusztították a sáskapecsenyét és pedig oly meg­gondolatlan telhetetlenséggel, hogy négy madaram áldozatul is esett. A többinek azonban semmi baja sem lett, sőt láthatólag meghíztak. Oktober 27-én megérkezett az öreg Hartley is hozzánk. E hírneves Nimród 70 és néhány éves, hosszú ezüst fehér szakállal s 26 éves kora óta az elefánt-vadászatnak él. Potchefstrom-tól Zam­beséig mindenütt jól ismerik őt, ki — mint maga mondá nekem — életében 1000-nél több ele­fántot ejtett el. Alakja zömök, hatalmasan kifej lett izmokkal. Lovát most is fiatal könnyűséggel üli meg, arcza, karjai és kezei a déli nap hatása alatt rég rézbarna szinüek. — Nevezetes az öreg urnái, hogy lábai görbék s igy a gyalogjárás igen nehezére esvén, összes vadászatait lóháton teszi. E vadászszenvedélyt fiai is öröklék, kik közül egy kettő mindig kiséri öt vadászatain, mig a családnak a Magalis hegységben fekvő pompás birtokai hónapokig, sőt évekig elhagyatva, elha­nyagolva maradnak. Mind e napig még semmi nagyobb baleset nem érte Hartleyt. Találkozásunk után mintegy 14 napra azonban Ramakoban-hoz érkezve, egy fehér orrszarvura akadt. E lomha, kevésbé félt, ostoba vadnak jutott szerencséül a félszázadon tul ter­jedő s már már babonás szerencsét megzavarni. Hartley az itt divatos roppant caliberü puskák egyikét használván, a vadra lőtt. A lövés talált, a vad lerogyott. Az öreg vadász, a nélkül hogy újra töltött volna, leszáll lováról s a tapasztalat szentesitette szabály ellenére az elesett vadhoz közelit. E pillanatban az öt kisérö szolga elki­áltja magát : Vigyázat ! az orszarvu még él. — Az intés azonban későn jött. A vad felugrott s meg­ragadva megsebzőjét, több láb magasra a légbe hajitja fel. Hartley estében épen az óriás háta közepére esett s szerencsétlenül két bordáját törte. Ugyané pillanatban a vad is összeomlott s meg­szűnt élni. Az öreg Hartley Tatiba szállíttatott, hol egy derék angol orvos, Mr. Coverly, hat hétig kezelte a beteget. Később személyesen megismerkedtem ez orvossal, s tőle tudom, hogy az aggastyán va­lódi heroismussal tűrte a baleset okozta fájdalmakat. Mindjárt megérkeztekor Hartley egy levéllel örvendeztetett meg, melyét Hübner barátomtól hozott. A levél tele volt panaszszal az ökrök so­ványsága fölött, s a várva várt engedély tekin­tetében sem hozott vigasztalást. A matebele idu­nák még nem határoztak. Mulatságos esetem volt az öreg Móuyama-val. A folytou tartó szárazságban minél többen kere­sék fel az öreget a bennlakók, hogy csináljon már esőt ! Az öreg napokig elült sátorában, va­rázsbotjait hajigálva a légbe, de a szellemek hajt­hatatlanok maradtak s az eső csak nem jött meg. Egy szép reggel átizen hozzám az öreg, hogy vo­nassam be a német lobogót — mely mindig ott lengett tanyánk fölött — mert az eső-szellemek nem tűrik ennek pattogását s azért nincs eső.

Next

/
Oldalképek
Tartalom