Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878
1878-02-13 / 7. szám
44 YAÜASZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 13. L«78. Cseklész, január 28. 1878. Tisztelt Szerkesztő ur ! Ide csatolva van szerencse'm Mtgos gr. Esterházy Antal uram uradalmaiban ejtetett vadak jegyze'ke't beküldeni 1877 ik e'vről. Az 187 7-ik e'v a legkedvezőbb évek egyike volt a vad szaporodásra — kivéve az erdei szalonkákat, melyek ma jöttek, és holnap tovább búztak, azért nálunk kevés élvezetet is nyújtottak ; — vadász nyelven szólva — nyul mindenütt kereshető volt, csak a csizmaszárban nem ; fogoly, fürj bőven volt ; az ifjú grófunk aug. 15-én egy óra alatt 24 db fürjet lőtt egy maga, és még novemberben is található volt a vándor fürj ; a fogoly vadászat igen nehéz volt, cserkészve alig lehetett rájuk vadászni, mert a kukoriczáknak majdnem semmi aljuk sem volt, e mellett rövid időközben annyira megerősödtek, hogy igen messze keltek fel, és mindig < soportba tartózkodva, szét verni nem hagyták magukat, a vadászat tehát csak hajtókkal volt eszközölhető, mikor is a kukoricza végén felállított puskás jól összeszedhette magát, hs néhányat elakart ejteni ; ily alkalmakkor láttam itt grófom ( által, hihetetlennek tartott távoli lövéseket angol- ! honi Lancaster puskájából és a fogoly mint a rongy ugy esett le. — (Kb ) M. Gr. uram a töltényekbe 13 gr. port és 10 gr. sörétet tetet; ugyan ily szép lövéseket tett dámvadakra — romboló golyóval — és semmi rendkívüli sem j volt, ha 350—400 meternyi*) távolságra a vad helyben maradt — maus todt. — Fáczány vadászatnál az ifjú gróf ur egy hermafroditát lőtt és egy még most is azon gondolkodik, hogy tulajdonképen melyik nemhez tartozik. **) Az első hó leesése igen megritkította szabadban a nyulakat és az erdők és cserjésekbe kergette ; ezen állításomat kétségen kivül helyezi az, hogy egy 50 magyar holdnyi kiirtott szöllö cserjés területén, *) Talán lépésnyi ? •— Tetemes különbség van ily távolságnál a méter és közönséges lépés közt. Szerk. **) Hogyan néznek ki ? Miről ismerik meg élve ? 6 puskás által 50 darab nyulat lőttünk, és mintegy 30 db épen vitte el a bundáját, ezen alkalommal legjobban mulatott Kiss Sándor uradalmi ügyvéd ur. ki is egy sziklába vágott 7 meternyi magaslatu pincze mélyébe állíttatott és 9 lövésre, — a szó szoros értelmében — 9 db nyul gurult a lábához ; az estebédnél — intra parenthesim egy jó barátom azt tartá, hogy a vadászatnál legtöbbet ér az evés ivás, ez ugyan a gustus dolga, de az tagadhatatlan, hogy vadaszat után, igen jó benyomást tesznek, a párolgó tálak és felállított úgynevezett lámpások. — Kiss urat eléggé boszantottuk, hogy nyulai a pinczéből bátorságot meritendök, a puskacsőbe szaladtak, de ő azzal vigasztalta magát, hogy 9 lövésre 9 db esett és legkevésbé sem zavartatta magát, a halotti tor hamoros elköltésében, közbe toasztirozva, melyekben ily alkalmakkor — derék alispánunk Bacsák Pál ur szokta a főszerepet vinni, talpra esett, sok humor és tréfával fűszerezett felköszöntéseivel. Teljes tisztelettel Csergeő Iván. Ö Ivdltgra, gróf :E-!sterb.á,:z;3r .A-ntal vLrad.a.lMQ.sixba,ia. elejtett iSTV-ils évben. ПК [ a s z а О S •v а, <5. Эи Зз: IKI á r t é к с H V a d. a, ej > и CS N Dámvad Őz cä JA [ Г* Uradalom m о Я а Ы) СЗ ся сю о +J -CS а. я аз О А ci О) ZJ сЗ .—' аз • ;—. ПЭ л S-. s N О £ ьо о «ы :3 Vн аз 'S •р з СЗ аз A3 CS JA Összesen cS ПС •о и аз А) S -о я CS 03 3 аз 1 -С» -аз а о S сЗ >> -с ! се JA ce ej es a ce > 7o en ce en ! ce i ne Se N en 1 £> en о > 3-. о ЬО ce 1 3 4 Összesen d а г а b Cseklész 1 39 35 8 20 48 2432 2672 834 200 40 180 6509 16 9 163 460 102 272 48 272 — 256 250 200 732 2780 Jallós 8 1580 300 200 14 3 26 2131 — 22 85 90 24 90 25 167 2 288 229 108 187 1317 Hodi 260 19 302 25 — 606 2 5 23 33 15 19 — 13 — 33 23 16 57 239 Összesen 1 39 35 8 20 56 4272 2991 1336 239 43 206 9246 18 36 271 583 141 381 73 452 2 577 502 324 976 4336 Cseklészen, január 28-án 18 78. Csergeő Iván. Én sok bajjal és fáradsággal September 31-én' eljutottam a kumala partjáig, közbe-közbe önkénytelen pihenőket tartva, ha egy-egy ökör a kimerültség miatt kidőlt. Ám e részben is biztató változás Ígérkezett, mert az utolsó napokban már egy két lassú eső permetezett. A Jenning-ék itt találtak oktober 3-án is. Ok épen 8 Strucz-fiókot fogtak, melyek c sak 6 nap előtt bújtak ki a tojásból. Nevetséges, furcsa kis állatkák voltak. A kis állatokat Jenning nekem ajándékozta. A kaffirok ágakból egy nagy kalitot csináltak, melyet a kocsi hátuljára felkötve, a kis struczolí tanyájává tettünk. Az uj útitársak pár nap alatt egészen szelidek lettek, s ha etettünk, ők is minden félelem nélkül legelésztek a kocsi körül, ügyesen tépve fel a kibúvó friss füvet, mely az első esők csókjain felfakadt. A Strucz, ha egészen kis korában fogatik el, rendkívül szelid lesz. Igy az enyémek is. Mint egykor Robinson magános szigetén -a kecskével, ugy én is szoros barátságot kötöttem madaraimmal. Csakhamar megkülönböztettek a kaffiroktól s ha sétálni mentem, mint a kutyák futottak utánnam. Négy hetes korukban már oly sebesen futottak, hogy embereim közül egy se volt képes valamelyiket elfogni. A Mangve-parti hosszas időzés alatt sokszor egész napon át oda kószáltak, este azonban a kecskékkel és ökrökkel együtt szépen hazajöttek. ' Később testökkel egy arányban nőtt emésztési képességük is, s egész hússzeleteket csontostól együtt nyeltek el. Egyik plane Ziesmann zsebkését kapta be, a nélkül, hogy baja lett volna tőle. Még csak annyit, hogy e madarak közül négy több mint 340 német mfldnyi uton volt hü kisérőm, s nem egyszer vidám mulattatom. October 6-án reggel kísérletet akartam tenni visszatérni a Mangve-hez. Már be volt fogva, midőn néhány lovas, lándzsa hordóktól követve közelit felénk. LumpeDgula, a jövendő Matebele király és kísérete volt. Már szinte féltem, hogy ismét ajándék-sarezolásra kerül a sor. Ámde kellemesen csalódtam, s e barbárt lovagias oldaláról lön alkalmam megismerni. A trónpraetendens sajnálatát fejezte ki, hogy ohajom teljesítése tekintetében e pillanatban mit sem tehet, de biztatott, hogy ajándékomat az Indunák a jövendő király nevében szivesen fogadván, ők vagy ő nemsokára teljesíteni fogják kivánataimat. Azután a rosz utakat cmlitve, két nyerges lovat ajánlott fel, hogy azokkal Mangve-ig utazzam, a hol azokat az egyúttal kiséröimül rendelt láudzsásai átveendik. »Önnek ugy sincs hátas lova« jegyzé meg udvariasan. Az ajánlat — megvallom — kellemesen lepett meg. Ez ember nem ismeri ugyan a lovagias mondást: »Noblesse obligez, de tényleg ennek értelmében cselekszik. Én azonban megköszöntem az ajánlatot s nem fogadám el, — 2 font ólmot, 1/ 2 font lőport és 1 doboz gyutacsot ajándékozva a derék ifjúnak, kit ebédre is meghívtam. — Ebéd alatt a nyakamban függő médaillon feltűnt neki, s kértére megmutatám neki rég elhunyt anyámnak abban őrzött emaille arczképét. Sokáig nézte a képet, azután vezetőmmel beszélt róla, a ki elmondá hogy ez arczképben Lumpengula valami hasonlatosságot talált. Megtudva később hogy az ábrázolt nő már elhunyt, igy szólt : »Hja ! ti fehérek boldogok vagytok, a ti művészetetek oly hatalmas, hogy azokat is láthatjátok a kik már nincsenek többé. A ti sziveteknek soha sem kell keserűséget érezni.« Oly nyilatkozat, melynél több tapintattal a fehér civilisatio bármely fia is alig fejezhetné ki magát. Délután 5 órakor bucsut vettünk egymástól »Hámba gushli« »Járj békességben« üdvözölt a fiatal királyfi, azután lovára kapva, tova vágtatott. (Folytatása következik.)
