Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-12-11 / 50. szám

382 VADAKI- ES VERSENY-LAP. DECZEMBER 12. 187 8) Nézetünk a lótenyésztésnél átaláben oly nagy­fontosságú kérdést illetőleg oda irányul, hogy a telivér lónak félvértenyésztésre való alkalmazásá­nál első sorban tekintetbe veendő, annak a ver­senypályán kipióbált képessége. Ha a szervezet eléggé jó, hogy a legnagyobb fáradalmakkal siker­rel dactoljon, akkor nemcsak czéljának felel meg, hanem egyszersmind följogosít ama reményre is, hogy e jó tnlajdonok átöröklés« túlnyomó lesz ama hibákkal szemben, melyeket a theorétikus a szögmérővel szeretne kipéczézni. Csak a képesség után vehetők a szabályos vonalak tekintetbe, me­lyek csak ott részesitendök figyelemben, a hol a választás két egyenlő képességű mén körül forog. Boldognak mondható, kétségkívül az oly ország, mely oly lovakat termelt, a melyekben mind a két tulajdonság a legteljesebb mérvben egyesül, — mint Blair-Atholban ! Ménes- és gyep»u]donságok. Fedező mének. Donnersmarki id. gr. Henckel Hugo ö méltó­sága elrendelé, hogy a közelgő fedezési idényben, a helybeli telivér ménesben álló apalovak, és pedig : Giles the First 400 frt o. ért. Allbrook 200 frt o. ért. Digby Grand 200 frt o. ért. idegen tulajdonosok telivér kanczáit fedezhetik. Félvér kanczák fele árért. — A kanczák szamára istállóról, takarmányról az eddigi föltételek mel­lett gondoskodva lesz; fedezésnél segélő lová­szoknak járó kedvezmény marad mint volt. Hugo-Telep dec. 9. 1878. (Oroszvár mellett.) A ménes igazgatóság Niebel, 8. k. Prince Paris fedez Zsibón (állomás Csúcsa) 20 idegen kanczát: 80 frt; 1200 frtnál nagyobb dij uyeitcsét, vagy nyertesének anyját fél óiban; 2 000 frtnál nagyobb dij nyertesét vagy nyerte­sének anyját ingyen. Kedvezményben csak telivé­rek részesülnek. Game Cock. Gr, Nádasdy Fer. nádasdladányi ménesében (Fejérvárhoz 1 órányira) a jövő 1879. idényben fedezni fog Gamc-Cock belföldön te­nyésztett telivér mén, ap. Buccaneer, a Gaine-Pullet, belföldi tulajdonos kanezáját 150 frtért külföldi tulajdonos kanezáját 250 frtért. Jó istállóról gondoskodva. Zab és takarmány piaczi áron. Istálló-személyzetnek 5 frt. Beje­lenthetni Mentler Gyula kasznárnál Nádasd-Ladány, Fehérmegye. VADÁSZATÓ.!. Cserkészetek erdőn mezőn. Vasárnap óta több kisebb megszakítással foly­ton havazik ; az idő is egészen téliesre fordul s ugylátszik, hogy a karácsonyi országos vadásza­tokra, mély, fehér ágyat vet nyulainknak. Csakhogy aligha lesz köszönet benne ! A föld vizes, sáros ; s a mi leesik rá, egy két nap alatt locs-pocscsá változik. De egyben bizonyosak lehetünk mégis, s ez az, hogy ez időváltozással a még imitt-amott meg­késett hosszucsörüek bucsut vesznek országunktól. — S már most megkoczkáztathatjuk azt a véle­ményt az idei őszi vándorlásról : hogy az jó középszerű volt ; mert szalonka bizony volt elég ott, a hol azelőtti években is találtak, s a hol a talaj viz alatt nem állt. * * Vasmegye egyik kitűnő nimródjának Sibrik Kál­mán, szarvaskendi földbirtokosnak vadászterüle­tein. az őszi szalonka-vándorlás alatt igen válto­zatos napokat éltek. Felette sok nem volt, s ezek is idöközönkint mutatkoztak ; — 3—4 nap sok volt, aztán egy hétig sem találtak, mig ismét rö­vid időre még több jelentkezett. A vadászatok nov. 17-kéig tartottak, e nap után csnk imitt­amott, szórványosan vert fel a kutya egyet-ket­tőt. — E középszerű idényben 221 drb hosszú­csörü került aggatékra, melyből maga a tulajdo­nos 129 drbot ejtett. * * * Az őz- és Dyulvadászatok legiukább csak ez­után kezdődnek ott, s miután a jól gondozott vadászterületeken ez évben mindkettőből szépen van : igen értekes tudósításokat várhatunk. * * * A czenki nagy vadászatokat a mult hó végén tartották meg. Az eredmény, tekintve, hogy mind a tavasz, mind a nyár nagyon kedvezőtlen volt a vadállományra, a tavalyitól jócskán elmarad ugyan, de egészben kielégítő. Elejtetett 2 róka, 1 őz, 300 nyul, 2 tengeri nyul, 435 fáczány, 13 fogoly, 6 erdei szalonka, tehát összesen 759 da­rab. Egy dámvad is mutatkozott, de a hajtásból kitört és szerencsésen megmenekült. Jelen voltak herczeg Windischgrätz József, gr. Erdödy István, gr. Széchenyi Gyula, gr. Erdödy Lajos, br. Au­gusztinetz Antal, gr. Széchenyi Jenő, gr. Zichy Imre, Paur Iván. A házi ur tisztében gr. Zichy Géza járt el, s egy lakoma alkalmával gr. Szé­chenyi Bélára a következő áldomást mondta : »Midőn az egybegyűlt, mélyen tisztelt- vendégek jóléte és tartós boldogságára poharat üritek, meg­emlékezem arról is, ki távol e hazától — elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve, zarándoki önmeg­tagadással és törhetleu vasakarattal sok veszély­lyel szembe száll — és ki mindnyájunkat lelké­ben üdvözöl. О most, mint késő unoka, azokon a téreken jár, hol egykor évezred előtt nemzetünk bölcsőjét ringatták. Adja isten, hogy ott bánatát feledve, lelje fel keble nyugalmát. Az isteni gond­viselés kisérje vissza hónába, és mi föczélja ut­jának — hozzon áldást nemzetének !« » * * Dobsina vidékéről kaptunk egy igen szívélyes tudósítást az általános vadászati viszonyokról. — A vadászat itt, császár madarakra, süket és nyir­fajdokra és őzre szorítkozik majdnem kizárólago­san ; — e vadnemekböl — mint nekünk irják, ugyancsak bővebben vannak s főképen őzekre a vidékbeli nagy erdőségekben gyönyörű kopaszatok tarthatók. — Nyul és fogoly azonban — kivéve Gömör alsó részét — alig említésre méltó szám­ban fordul elő. A miben azonban leggaz 'agabb Gömör megye s főleg Dobsina vidéke: az a pisztráng. P. J. Dobsiua városi főorvos a »Pisz­tráng-halászat Dobsinán« czimü igen érdekes ta­nulmány szerzője, melyet lapunk jul.-augustusi számaiban közöltüuk : ez évben 611 db pisztrán­gat fogott, legnagyobb részét a Göllnitz folyó­ban ; — e vizben nagyobb pisztrángok vannak mint a Dobsa-patakban, ugy hogy súlyra nézve többre becsüli ez eredményt a mult évinél, mely közel 1000 di) pisztrángot számlált. * * * Egyes helyeket még is egészen elkerültek a szalonkák ; igy például a Bácskában gr. D. főis­pán vaÍ9zkói — különben erdei szalonkában más­kor mindig jó vadászterületét ; — ugyanarra br. R. J.-nél sem tettek látogatást az idén. Zombor, 1878. november hó 20-én. Tekintetes Szerkesztő ur ! — Már oly rég nem adtam magamról életjelt, hogy tisztelt Szer­kesztő ur minden bizonnyal feltehette rólam, hogy honfoglalói keserű kötelességemet teljesítve, távol Bosznia sziklás és tengernyi sárral vegyest, hegyes völgyes rónáin, valahol ott hagytam fogam fehérét. Pedig ez nem áll, hallgatásom oka egye­dül azon szomorú körülményben rejlik, hogy ez évi vadászidényünk oly keserves sovány volt, akár egy három hétig eledelt nem látott tüdő­vészes agárkutya. A Duna ugy mint mellékvizei egész nyáron át igen magasak voltak, a rétek telve vizzel s ig/ nemcsak hogy a vizi vad igen elszéledt, hanem az utána járást nagyon megnehezítve a »közelbe jutás« majdnem lehetet­lenné vált. A fürjek igen roszul költöttek, kivált a Duna­melleken, jobban beljebb a Bácskában volt ugyan egy kevés, mintegy vigasztalásul a többi sanyarú állományra. A nyulakról, régebben midőn még mindenki, kinek ép keze-lába volt, vadászhatott, azt mond­ták ha kevés volt : »Hja, nem lehet sok, mindig zavarják és lődözik szegényeket« — no most ugyan nem igen zavarják és még sincs. A foglyokról pedig legjobb lenne a kányák, vércsék és varjak seregénél kérdezősködni, tán ezek fel tudnának világosítani arról, hogy hova vesznek. Végre a szalonkákra sem mondhatunk jobbat. Azonban az ilyen magas vizállásu őszben nálunk rendesen kevés van, miután a viz a dunamelléki erdőkben igen felszínre jő, mi által a földi gilisz­ta, a feljött viz által kivész és igv a szalonka táplálékát ott nem találván, nem marad, sőt arra nein is huz. Mert szerény véleményem és észlelt tapasztalataim szerint ugy hiszem, hogy a sza­lonka hosszú csőrét a földbe szúrja, kikeresvén erre alkalmas helyét és elébb lábaival a faleve­leket és gazt onnan jó széles körben eltávolitván, ekkor elkezdi csőrét mozgatni, midőn is a földi giliszták a föld mozgását annak vélvén, hogy leg­nagyobb ellenük a vakand járkál arra őket ke­resve, sietve kibújnak a földből, a szalonka pedig köröskörül forogva, őket megpillantja és felsze­degeti. En legalább már észleltem, hogy a szalonka felzavartatva elém egy tisztásra szállt és ott elébb egy szérűt csinált és elkezdett csőre körül tán­czolni. A földi gilisztákat pedig gyermekkorom­ban mi is ily formán kergettük ki a földből, hor­gászatnál lévén rájuk szükségünk. Ez őszszcl a sok esőzés és magas vízállás miatt a szalonkák mind a magasbb fekvésű ke­mény erdőkben találtait k, az alantabbi réti fü­zesekből alig találtun 1 . * * * Az úgynevezett fehér lőporról jelenleg már alig emlékeznek, pedig azelőtt ugyan taglalgatták. Mint hallom, a kormány betiltotta a gyártást, mert nagy concurrentiát csinált a fekete lőpor­nak, és jelenleg nem kapható. Pedig miként igen jó vadászok állítják, e lőpor sokkal elönyösebb a feketénél. En ugyan meg­próbáltam amink idején, de mint gyenge erejűt elvetettem. Szószólói azt mondták, hogy ennek oka az, mert igen keveset vettem belőle s mint állítják, ők egy 16-os caliberü fegyverre 2 grammot vesz­nek, és pedig mindig suly szerint, nem pedig űr­mérték szerint töltve a patront. No ez már kissé körülményes töltögetés ugyan minden egyes pat­ronnál patikárus módra, mintha mérget árulnánk, ugy vigyázni; de mégis ráfanyalodnám, ha meg­győződnöm sikerülne e lőpor előnyös voltáról. Az igaz, hogy az a körülmény, hogy a fegyvert nem piszkitja és kevés füsttel jár, már előny ; kivált ez utóbbi a szalonkászatnál. Ez már sok­szor eszembe jutott, mert hányszor veszt el a vadász szalonkát, részint hogy a második lövést nem alkalmazhatja, részint pedig mert a füsttől nem látta: lecse;t-c vagy elrepült, a kutyája pe­dig lévén nem a legjobb, és igy a találomra való keresést megunva, sokszor ott marad a vad. Végül még megemlítem, hogy becses lapjában a tavaszszal olvastam Zubek és Bátori budapesti kereskedők hirdetését (üzletük az Egyetemtéren) Belga lancaster töltényekről é3 próbául hozattam. Azóta mindig ezeket használom és mindenkinek bátran merem ajánlani. Mert nem fordult elő eset, hogy csak egy is szétpattant volna ; legtöbb esetben a barna színűeket 3-szor használom ; — már pedig eme tény, tekintetbe véve, hogy a szét nem pattanó tölténynél a lövés sokkal erősebb és hathatósb, de me'g azt is, hogy ez által a lövés sokkal olcsóbb (mi kivált az apró vadra való va­dászatnál nem megvetendő költség megtakarítás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom