Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-12-04 / 49. szám

374 VADASÉ- ÉS VERSENY-LAP. DECZEMBER 5. 1878. Volna ugyan vadászatunknak egy igen hálás ága, de ez részint a rcsz idö, s még roszabb ntak, de másrészt a Hortobágy nagy távolsága miatt is, a társulati tagok által teljesen s következetesen elhanyagoltatik, s csakis lesi-puskások által gyakoroltatik, értem a vadlnd-vadászatot. A mult héten gazdasági ügyekben kényszerítve voltam a N.-Hortobágyra kocsizni, jobban mondva hajózni, de a puskát, minthogy a dolog szorgos volt, elörelátólag honn hagytam, mit bizonynyal bölcsen ia cselekedtem, mert aligba görbe-utra nem ragad a vadászláz, mely elfogott ama képzelhetlen számú s nagyságú vadlud-falkák láttáira, melyek ez óriási területet ellepik. A juh-falkák körül, a láthatár minden pontján ezer s ezer lud legel a kóvályog éktelen gágogással. A juhászok panaszkodnak, hogy tönkre teszik a mezőt, a gazdák hogy kopárrá tarolnak minden vetést. Nádadvar, Iván, Szoboszló, Böszörmény paraszt puskásai — kik is e felügyelet nélküli vadászterület uraivá tették magukat — talyiga-számra hordják a lesből s csak is csomósán lőtt vadakat, úgyhogy a debreczeni piaezon, tehát most egynapi járó földön, 40 krért adják darabját. Ez volna most hálás-tér egy jó vadásztársulatnak, mely kellő idővel rendelkezik s a hortobágyi »vendéglátó

I« borsos számláitól vissza nem riad. —y—ó. Rudolf trónörökös mint természetbúvár és iró. (Vége.) Egészen másképen viseli magát a nádi örvöly oly helyeken, a hol az emberek háborgatásai ellenében nem érzi eléggé biztosnak magát ; pl. a Duna ligeteiben, hol költési helye és tanyája harmincz-negyven lépésnyire benne van a sürü nádasban s csak kényszerűségből választja tanyául a fiatal sürü cserjéseket, harasztot stb., a szigeteken, tehát oly helyeken, a hol emberek megfordulhatnak. Ily helyeken észrevehetőleg óvatosabbak, mint a mocsárokban ; de ép azért lehet őket itt gyakrabban látni mint amott. Az egyetlen időszak, mely alatt a nádi örvöly az ő lomhaságával, ugy szólván csúszómászó életével fölhagy s a magas légben szerte kóvályogva, a legbámulatra méltóbb művészettel röpkéd, mintha kérdezni akarná, mily ügyes a röpülésben — s ez, szerelmének időszaka. Egy pár e különben oly rejtve élő madarak közül, melyek csaknem egész éven át alig kerülnek szem elé, képesek april havában az egész vidéket megélénkíteni. Mielőtt a nőstény megtojt, tehát a párzási időben, az örvöly-pár gyakran a legmagasabb légrétegekig fölemelkedik s még nagyobb s változatosabb művészetet mutat a röpülésben, mint akár a barna kánya, melynek röptétől abban különbözik, hogy olykor-olykor jelentékeny magasságból leereszkedik a földre, ott néhány pillanatig tartózkodik s újra kezdi játékát, ép ugy, mint a többi örvölyféle szokta. A Duna partján april hóban nem ritkán látható négy-öt gyakran még több nádi örvöly is, melyek társaságban mutogatják röpülési művészetüket, majd alacsonyan a viz tiikre fölött egyik parttól a másikig suhannak, a homokzátonyok fölött lebegnek s olykor a sirályokkal keringenek össze-vissza. Ha hozzájok, mint ez rendesen megtörténik, barna kányák s ezüstszinü réti örvölyök csatlakoznak, meg talán még a villás farkú kánya is, e különböző madarak közösen gyakorolva repülési művészetüket : ilyenkor a szemlélő előtt valóban igéző tavaszi kép tárul föl. Május kezdetével abba hagyják e játékukat; a tojók már fészkeiken ülnek s csak a hímeknek van még olykor kedvtelésük röpülési művészetük gyakorlásában. Ha ezeket folyvást egy helyen látjuk keringeni, bizton számithatunk rá, hogy a fészeknek közelben kell lenni ; a honnan nem is bajos azt meglelni. Álló-vizeken, nádasokban és mocsárokban oly zsoinbékokon áll fészkök, melyek a víztükörből kimagaslanak, vagy közel a parthoz bozótban s némely körülmények közt még a gabonavetésben is, ha t. i. ezek a nádi örvöly-lakta partok közelébe esnek. Ha nincs más hely, vagy az egész mocsár viz alatt van, akkor a fészek egyszerűen, mint a vizityuké, a magas nád közé a vízre épül s ez esetben úszik. Ligetekben leggyakrabban található a régi meder s keskeny ágak nádasai szélén ; de nagyon gyakran a fiatal erdők vágásaiban is, ha ezek a parttól nem távol feküsznek. Kivételkép azt is észleltem, hegy egyes fészkek feltünöleg messze voltak a parttól s egészen sz iraz talajon. A fészek ilyenkor meglehetős nagv s gályákból és gazból összerakott építmény szokott lenni, mely laposan, mint valami tányér, fekszik a földön, mig ellenben mocsarakban és nádasban rendszerint nádból, kákából s egyéb vizi növényből áll, melyet a tojók gyakran igen nagy távolságból hordanak össze. A fészkelési hely megválasztásánál fökellék, hogy az, a madár ki- és beszállásánál arra semmi akadálylyal ne lehessen. Innen van az, hogy a fészek, vágásokban s fiatal erdőkben, melyekben a sürü ágak a hosszú szárnyú madárnak jókora területen nem engednek szabad röptét, mindig egy kis tisztáson szokott I lenui. A nőstény még mindig épiti fészkét akkor is, ha már néhányat tojt s csak akkor tekinti azt bevégzettnek, ha kotlani kezd. Legkorábban ápril utolsó napjaiban, — többnyire nem május első napjai előtt — található a fészekben négy-öt s ritkább esetben hat tojás. A tojások, melyeknek legnagyobb átmérője 40—46 s legkisebb átmérője 31—37 mi'liméter, külsője durvás, fénytelen, fehér héjú, belseje élénk zöld szinü. A nádi örvölyök a leggyöngédebb szülök, a minőket csak képzelni lehet. Mig a többi, ragadozó madarak — a réti örvöly t kivéve — a fészekről való egyszeri elzavartatás után, többé-kevésbbé soká töprenkednek, mielőtt abba újra visszatérnek : addig a nádi örvölyök, ha néhányszor elzavartatnak is, újra meg újra azonnal visszatérnek, igen gyakran ellenségük jelenlétében is, Ha a fészek szabadon áll, megkisérli a tojó — mely mint más örvöly féléknél, egyedül viseli a költés terheit, — a földre lehúzódik, lehasal s ezáltal igyekszik magát láthatatlanná tenni és csupán akkor emelkedik föl, — nagy lármával — ha két bárom lépésnyire megközelitjük a fészket ; de ilyenkor sem siet onnan, más ragadozó madárként, lehető nagy gyorsasággal tova, hanem nagy lomhán húzódik tova alacsonyan a föld feleit, s csak ha vagy száz lépésnyire táiozott, emelkedik föl függélyesen a magasba és nagy kört rajzolva kóvályog a fészek fölött s ellenkező oldalról tér vissza. Ha azt veszi észre, hogy zavarója még mindig közvetlen közelben vesztegel, akkor keserves vijjogással koringei ; de alig hogy ellensége száz lépésnyire eltávozik, azonnal függélyesen aláereszkedik a légből fészkére. Én egyszer a Duna-ligetek egyik régi medrében levő nádasban találtam fészkére. A tojó, a zajtól fölriadva, csaknem egy lépésnyire tőlem röppent föl fészkéről s azonnal lelőttem. A him közelben keringett, a lövésre oda jött s vijjogva egyre szűkebb körben repdesett fölöttem, noha én egészen szabad téren álltam. Végre egy roszul irányzott lövéssel tovariasztottam. Egy másik fészekből, melyet én sürü gazzal benőtt vágásban találtam, meglehetős távolságra a Dunától, a tojó csak akkor kelt ki, mikor már néhány lépésnyire megközelítettük. Három sikertelen lövést tettünk felé. Eléggé lomhán röpült a madár egy magas fi tal erdő felé, melyben eliüut a szemünk elől. Néhány pillanat múlva azonban újra megjelent a más oldalról, egy magas ligeterdő felől. Gyorsan visszavonultunk körülbelöl kétszáz lépésnyire, s alig hogy oda értünk, az örvöly már ismét közeledett a fészkéhez s hirtelen visszaszállott arra. Ekkor megint oda lopódzkodtam közelébe néhány lépésnyire, lőttem, és leteritém egy jól irányzott lövéssel a hü anyát, mikor ez újra fölíépült. A mily könnyű ez örvölyt fészkéről lelőni, ép oly nehéz megpillantani, ritkán mutatván magát. Suholylyal nem igen lehet vele boldogulni, mert semmi hajlamot nem mutat arra alácsapni. Jóllehet gyorsan megközelíti a gyűlölt suholyt, de legfolebb egyszer-kétszer rebben fölötte el s aztán legott tovaröpül. kálnói, nagyfalusi tartózkodó NN ur, piaczáu, egymaga adatott el; — de Gács-kékköi vadászatok 1878-ban. Gács nov. 20. Jóllehet a „Vadász- és Verseny "-lap folyó év

x becses hasábjain értekeztem arról, hogy vadászataink eredménye ez évben a fagypont színvonalán áll, mégis jónak látom mindenekelőtt а tavaszi szalonkaidényre vonatkozó panaszomat akként m ódositani, hogy bála Szent-Hnbert malasztjának, a tavaszi idény les-estéi igen szép eredményt szültek, vidékünk látogatott lön, és tisztán lesben 50 dbnál több hosszuesörü adta be a kulcsot, egyébiránt e vidék az öszszel sem szűkölködött, mert az esőzés volt egyetlen oka, hogy az igen bőven mutatkozott levonulás eredménye nálunk csekély, holott a losonczi, cseplyékben az azon vidéken Losonczon, mint a vidék fő 100 dbnál több hosszuesörüt mi a szép e dologban ? Eltekintve jó vizslája, rendkívüli löképessége és ügyességétől, főleg az, bogy NN ur egy talpalatnyi földdel sem bir, mitsem haszonbérel, és mégis ily eredményt képes felmutatni. Talán nem ismerik a vidéken az 1872. Vl-ik és 1875. évi XXI-ik törv. czikket ? kérdi nyájas olvasóm ? De nagyon is ismerik, csakhogy ez üdvös czikkeknek mint igen sok más üdvös magyar törvényezikknek, nincs garantiája; de talán igy van országszerte, — és valamint nem osztozom a »V. és V.«-lapok f. évi 46-ik számában felhozott »cserkészetben«, mert a politika terére bocsátkozik, holott ez a mi kedves lapunknak sem feladata sem tere; — minek törődni olyasmivel, a mi minket nem bánt : — ugy másfelöl lebetlen és pedig igen melegen nem osztoznom a »V. és V.«-lapok f. évi 42-ik számában megjelent »körültekintésben«-ben ; — eltekintve attól, hogy az 1875. évi XXI. t.-czikk kézzelfoghatóig kijátszatik, — mert megyeszerte évenkint kevesebb az engedély utáni összegek befizetése, de azért mindenki vadász a kinek ebben kedvtelése van, — a községekben 1 és 2 írtjával megadózott fegyver birtokosa csak ugy vadászgat, főleg lesben, mint én, kinek ez élvezet 12 frt 50 krba kerül, folyó 1878-ik évi aug. 10-töl jövő 1879. évi julius 31-ik napjáig és 4 fegyverem után 8 frt fegyveradóba ; ezek valóban ázsiai állapotok ! — Ha pórázra kerül is az orvvadász, hónapokig tart az ügy elintézése, a személyzet lassú igyekezete s erélyének hiánya miatt s gyakran inkább szemet huny, semhogy a községgel örökös harezban éljen. Emlékszem egy hajtóvadászatra, melyhez meghivatván, 17 uri vadászból csak hármunknak volt vadászengedélyes a többi? megnevezhetném azt az igen terjedelmes uradalmat, mely erdővédben egy légióval rendelkezik, de az évenkinti 4 frtos engedélyt senki onnan nem fizette ! Eme siralmas zengemény szinte rá illik czikkemre, mely igy hangzanék : Kékkőben a fürjidény oly jelentéktelen, mint 10 évtől fogva soha ; a fogoly is nagyon megfogyott, annyira, hogy csak szüret után láttunk néhány csekély népségű falkát, s nagy kímélettel lőttük, nehogy e kedves szárnyasunk a fehér holló sorsára jusson ; nyul igen kevés mutatkozott, bár szüret után némileg javult az állapot, hanem tekintve a jövőt, a f. évi lelövetés októberben betiltatott; a leszi, felsőalsó-esztergályi, turopolyai részekben mulasson a személyzet — főleg az igen szépen megszaporodott rókára — majd ha lábnyi hó fedi a vidéket. Erdei szalonka a vidéken is mutatkozott; de a mai napig tartó rendkivüli esőzés ez élvezetet lehetetlenité. Őzekben, a Zichy- és Forgáchféle pagonyokban szép a szaporodás, a gaesi vadaskertből menekülő fövadak hatalmas ivadékai már a hnnti erdőkben tanyáznak ; Kékkő vidékét, mert birka által nyugtalaDittattak elhagyták, csak olykor látni a tekintélyes nyomban, merre tarthatott a büszke agancsár.