Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878
1878-12-04 / 49. szám
NOV EMBER 14. 1878. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 371 megpróbálhatná —- miután semmi öröklött hibája nincs, sőt a versenyek abbahagyása után sem volt — hogy meghagyja továbbá is Georgen burgban apalónak ?... (Simpson ur azt mondja erre hogy ő bizony nem használná.) Ott fenn északon, nem a legszigorúbb próbát követelő versenyzés mellett ő is nevelhetne tán egy Prince Charliet, melynek liörgési gyengéje azonban soha se fedeztetnék fel, mert a Simpson ur által proponált lassú versenyzés mellett e legsebesb tehetségű ló sohasem fogna annyira kinyújtóztatni, hogy lélzése akadozó legyen, s hogy ha lélzű szereiben valami hiány van, ez napfényre jöjjön. Hány hörgő lovat vihetett a georgenburgi ménes piaezra, anélkül hogy sejtelme lett volna a hibáról, mely csikóiban rejlett ? (Simpson ur itt kitérőlcg felel, s azt mondja : hogy minden tenyésztő nek szemmel kell tartani eladott jószágát, s ha azokról később ilyen vagy más hibákat hallana — a hibás szüléket kizárni. Igy tett ő — mondja egy Ephesus-me'nnel s valamennyi Ephesus-csika jávai, midőn észrevette, hogy az Ephesuson észlelt liörgési hiba — ennek egyes unokáinál is tapasztaltatott, s mind kimustrálta a georgenburgi ménesből.) — Simpson ur e nyilatkozatára csak azt lehet felelni, hogy a vásárra küldött és talán távol országokba vitt lovakat aligha lehet a tenyésztőnek szemel tartani. — Csak a legnagyobb erőmegfeszités, a legkeményebb próba mutatja ki a telivérben rejtőzhető gyengeségeket ! s e próba nélkül nem csak hogy elgyengült, terhet nembiró s kitartás nélküli lovakat nevelnénk, de a küllem csalóka szine alatt az apákban rejlő hibákat a harmadik, negyedik ivadékba is átplántálnánk. Erre válaszolva Simpson ur ellenmond ama nézetnek, hogy a telivérben rejtőzhető hibák csak a legkeményebb próbatét mellett tűnnének ki, s azt mondja : »a hibátlanul ellett telivér ló, mely túlzott próbatét következtében valamely hibát kap : átörökölheti (de nem állítja hogy átörökli) ezt utódjaira. Ha azonban csakugyan átörökli — mint például Blair Athol a hörgést némely gyermekeire — ugy ez kemény próbatát nélkül is észrevehetőleg mint átörökölt hiba lép föl, s akkor nézete szerint az ily apaló a félvértenyésztésböl kizárandó.« * * Simpson Georgenburg ur azon állítására, hogy a félvér állandóbb és egyenlőbb formát ad mint a telivér — azt kérdé Pogge ur : hogy akkor minek áhítoztak a kelet-porosz tenyésztők egy Rustic, Marsworth, Fripoiinier s más, több ezerforintért vásárlóit telivérmének után ? Erre Simpion ur azt feleli : A keleti porosz tenyésztők nem egyedül azért sobajtoznak egy Rustic, Marsworth és Friponnier után, — mint a Sporn« véli, hogy igy kipróbált képességű mének után nevelhessenek csikókat, hanem mivel reménylik hogy oly mének, melyek kipról ált képesség mellett arányos alkattal is birnak, e tulajdonságaikat talán együttcsen is átörökölhetik utódaikra; e reménység azonban Rustic félvér csikóinak nagy részénél nem teljesült, és pedig Simpson ur véleménye szerint azért nem : mert Rustic maga sem oly családból származott, melyben generatióban ót termetegyenlőség lett volna. — A másik két mén azonban — a mennyire eddigi félvér csikóikról következtetni lehet — biztos reményt nyujtnak az óhajtott czél eléréséhez. Ha a Simpsou-féle recept szerint a félvér minden komoly munka s a képességnek kimerítő próbája nélkül, csupán a formája által elégséges volna tenyészanyagnak, s ha a formában és képességben való konstánsság nem kizárólag a vér és képesség után tenyésztett telivér után örök ittetett volna meg : akkor bizonyára igen egyszerű módon lehetne constans lóanyagot termelni. Azonban a természet nem adja ily könnyen. A félvér, melynek rendkívüli — a küllem állandósága által jelzett — használhatósággal kell birnia, о benne rejlő sajátságot egyedül a telivértől kapta. Mégis másfelöl ugyanezt a telivért referens ugy tünteti föl, mint nem alkalhmazhatót és nem kielégítőt a félvértenyésztésnél. Mi teljesen osztozunk itt a »Sporn« nézetében Simpson úréval szemben. Simpson urnák ama nyilvánítása, hogy minden tenyésztőnek kötelessége, tenyésztményének netaláni hibát és gyöngeségeit tökéletesen kiismerni s birtokváltozás után is figyelemmel kisérni — nézetünk szerint inkább elméleti, semmint a gyakorlatban érvényesíthető eszme, minthogy a ménesből eladott fiatal félvér lovak legtöbbnyire sok kézen fordulnak meg teljeskoruságukig, s a szélrózsa minden irányában anyira szétszóródnak, hogy a félvértenyésztőnek lehetetlenné válik a legbuzgóbb törekvés mellett is, később fölmerülő hiányaik és hibáikról adatokat szerezni : hogy ennek alapján az észrevételeket a méneskönybe beigtatni s az ekkép szükségessé váló kimustrálásokat foganatosítania lehessen. Egyes esetekben ez megtörténhetik ; nagyban és átalánosságban azonban e zsinórmértékét alkalmazhatlannak tartjuk, s ba a balsors beleavatkozik, akkor a ménestulajdonos csak ama hibák felől nyer tudomást, a melyek minden keresztezésnél kitűnnek, a nélkül hogy számos tenyésztményének előnyei felöl fölvilágosodhalszóval megemlíteni ama kudarezot, mely engem ért. Csak az az egy vigasztal, hogy mások is jártak hasonlóan. En a nádas szélén foglaltam állást. A nap égetően sütött, a legyek nagyon alkalmatlankodtak, én unatkoztam s egy hírlapot véve elé, olvasni kezdtem. Egyszerre Lali Sing fölkiáltott; »Dcko, Deko !« — s egy puskát nyomott a kezembe. Elefántom nyugtalankodott s én széttekintve, előttem mintegy tizenöt lépésnyire egy roppant tigrist pillanték meg, (a legnagyobb példányt melyet valaha láttam) mely sietve lomolt a nádas felé. Meghúztam a kakast. Fájdalom, a kapocs rajta volt. Mire visszavontam és lőttem, a tigris már a rejtbe ért. Kecsegtettem magamat, hogy golyóm találta; de hasztalan kerestük, a gyönyörű állat elvitte pompás bundáját. Febr. 24. Miután az egész vidéken tartózkodó tigris-kompaniát részint kiirtottuk, részint tovaüztük, a tábort vagy nyolez mértföldnyivel előre toltuk s a vadászat újra kezdődött. A herczeg megindult Sir Jung kíséretében. A trombita harsogni kezdett. A távolból, balfelöl »megállj«t vezényeltek. Az egész vonal elefántja megállott, mert e betanított állatok ugy értik a vezényszót, mint a csatákban megőszült katonák. Minden modulatot, bontakozást, kanyarodást stb. vezényszó szerint végeznek. E megállás közben valami megmozdult a fűben ; a herczeg oda lőtt, s egy szép, kinőtt párduez lett a zsákmány. Az elefántok ismét visszaléptek a vonalba, midőn egy ujabb kiáltás jelezte, hogy tigris lappang a bozótban. A herczeg újra lőtt —- egy dörmögés hangzott a fűből, de semmi mozgás. Ujabb lövés, ujabb dörmögés. A következő perezben kiugrott a tigris, nagy zavarukra az elefántokoak, melyek ormányukkal elkezdtek ugyancsak csapkodni. A tigris megint visszavonult a fűbe s két ujabb lövés sem volt képes onnan kizavarni. Erre aztán egy elefántot küldtek kizaklatására, illetőleg letaposására, de a fenevad e megtiszteltetésben teljességgel nem akart részesülni, s ügyesen kikerülte az üldöző elefántot. Most szódás üveggel, narancsosai, kővel kezdték hajigálni, mig végre Jung a sapkáját dobta rá, mire aztán a tigris fölugrott, átszökött az elefántok vonalán, de vesztére, mert a herczegnek egy jól irányzott lövése leterítette. Febr. 25. Ma oly nagyszerű hajtás volt. a minő egy ember életében alig fordul elő. Egy hatalmas agyaras elefánt vezénylete alatt levő egész csorda elefánttal volt elkeseredett harcz, melyben a Sir Jung legjobb négylábú harezosai kudarezot vallottak. Egy, tőlünk hétmértföldnyire fekvő erdőségben találták föl e vad csordát. Sir Jung mennyreföldre fogadta, hogy sikeres háborút fog e csorda ellen folytatni. nék, s e miatt bizonyára a tenyésztők egy nagy részének megcsökkenne ügyszeretete. Miután a fennebbiekben Simpson ur nézeteire vonatkozólag a »Sporn« észrevételét közöltük most még egy »mecklenburgi fél vértenyésztőnek« nyilatkozatait és Pogge urnák a lótenyésztés kérdését illető egy adalékát hozzuk. Elébb emiitett a többi közt ezt mondja : »A georgenburgi ménes tulajdonosánál s a keleti porosz provincziák tenyésztőinek nagyobb részénél föltétel lehet : hogy hibátlan, erőscsonlu küllem, elébe teendő a valódi képességnek, mert a ménesigazgatóságok és pótlovazási bizottságok, ugy állami fedezőménü), mint hadi szolgálatra kiszemelt lovaknál elsőben is a szabatos alkatra és tiszta csontokra vannak figyelemmel. Ilyeneknél a tenyészanyagul szánt telivér persze soha nem lehet eléggé correct küllemü, sem pedig szemre eléggé erős alkatban és csontban. A kérdés azonban egészen más, mihelyt nem a keleti-poroszországi félvértenyésztésre nélkülözhetlen telivérménekröl van a szó, hanem ha a telivértenyésztés átalánosan követendő iránya, s a vérnek magának megőrzése és javítása képezi a discussió tárgyát. Ha Simpson ur e kérdésnél nézeteinek érvényt akar szerezni, azt állítva, hogy egy -—- küllem szerinti félvértenyésztés állandóbb a formában s megbízhatóbb benső szervi tartamában, mint a képesség kimutatása mellett kezelt telivértenyésztés : akkor ö oly téves nézetben van, melyet eléggé megezáfol a gyakorlat, amennyiben a konstansság a félvérben csaknem kizárólag telivértöl nyeretett, ugy szintén az öröklött forma, alkat, fizikai és erkölcsi jelesség is a folyvást képesség után tenyésztett családoktól lőn örökölve. Különben Simson urnák e nézeteivel szemben vannak ellenkező nézetek is, melyek szintoly mérvben tapasztalatokra vannak fektetve, mint a georgenburgi ménes tulajdonossáé lehetnek. Angliának és Irlandnak féivértenyésztése aligha kevésbbé konstans formában és alkatban, s aligha kevésbbé van használatra teremtve, mint a hadi szükségletre kiválóan irányuló kelet-poroszországi tenyésztés. De azért hallotta-e valaha hogy az angol félvértenyésztő azt tanácsolta volna a telivértenyésztönek, hogy lassúbb productumokat tenyészszen, melyek aztán használatra képesebbek lennének, eröteljesbek szervezetben és alkatban, jobbak teherhordásra s több kitartással birnának ? Az angol félvérteuyésztö tudja, ép иду mint a telivértenyésztö, hogy a legnagyobb fokú yyorsaság után való törekvés a telivér ben a legnagyobb képességről biztosit ; hogy a telivér gyöngéi csak ekkor tűnnek elő igazán, s hogy tenyésztésre Én pár órával hamarabb indultam, mint a herczeg, mivelhogy mindent jól és kényelmesen akartam megfigyelni. Tizenegyóra tájban a herczeg kíséretében levő Sir Jung utóiért és mondá, hogy ne menjünk tovább ; várjuk be ott a híreket. Eközben az időt részint hírlapok olvasásával, részint kedélyes beszélgetéssel töltöttük. Egyszer csak látjuk a felénk vágtató shikarit, ki azt a hirt liozta, mely szerint egy legyözhetlen agyaras védi a nőstények visszavonulását s a szelídített elefántok nem képesek vele elbánni. Jung parancsot adott ki a további intézkedésre. Mindnyájan lóra ültünk s száguldtunk az erdőn keresztül, noha ott nem volt oly sima a talaj, mert hol kövek, hol kúszónövények, bokrok, patakok, hol fatörzsek akadályoztak a gyors haladásban. A lovakra kellett magunkat biznunk, s ezek eleget is tettek kötelességüknek ; csupán arra kellett vigyáznunk, hogy az ágak le ne sodorjanak bennünket a nyeregből. Végre egy folyó meredek partjánál meg kellett állanunk s leszállottunk, átadva lovunkat a kisérctünkbeli szolgáknak. Itt a vadászok csakhamar állványokat hevenyésztek. Lent, a mély völgyben kellett a vad agyarasaknak találkozni a támadó ellenséggel, mely sietve közeledett. *
