Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-09-11 / 37. szám

SZEPTEMBER 11. 1878. VADÁSZ- ÉS VERSENY- .A;­277 ny. 8. sor 39. sz., 6. ny. 7. sor 661. sz., 7. ny. 4. sor 247. sz., 8. ny. 10. sor 305. sz., 9. ny. 11. sor 118. sz., 10. ny. 7. sor 535. sz., 11. ny. 1. sor. 641. sz., 12. ny. 9. sor 327 sz., 13. ny. 12. sor. 272. sz., 14. ny. 8. sor 158. sz., 15. ny. 6. sor 454. sz., 16. ny. 5. sor 159. sz., 17. ny. 9. sor 637. sz., 18. ny. 10 sor 655. sz., 19. ny. 5. sor 9. sz., 20. ny. 3. sor 890. folyó szám nyerte. * * » Bővebb tudósitást a vásár lefolyásáról jövő számunkban. Vadak és vadászatok Romániában. Rég megígértem önnek, hogy a havasalföldi vadászatokról, az itteni vadakról, s ezek vadászati módjáról röviden tudósítom, azonban vártam, mig Vajda János ur amerikai fordításával készen lesz a »Vasárnapi ujság«-ban, mert féltem, hogy nem ír­hatván oly Jules Verne-féle absurditásokat : nem fogok olvasóra találni, de most jó lesz a kábulá­sig merész fergeteg után egy kis jóltévő lanyha eső, hogy a vadászokra ráfogott fillentési szo­kást leporolja és a renomménkat helyreállítsa. Havasalföldön azon vadakból, melyek Ma­gyarországon mindenütt honosak, mint őz, nyul, fogoly igen kevés van, mert vadászati tilalom majd sehol sincsen és az egész ország minden időközben vadászsza az olyan vadakat, a melyekhez könnyen hozzá fér ; — mondják, hogy ötven év előtt sok őz volt az erdőségekben, most hirmon­dója sincsen, mig a Dunán tul Törökország hegyei tömve vannak mindenféle nemes vadakkal ; a nyulat itt májusban is agarászszák a parasztok, — ha egy fogoly vagy fürj felrepül, eldobja a kaszás kaszáját és torka szakadtából ordit utána, gondolom örömében, hogy van olyan lény, a ki ő tőle is fél ; ily körülmények között nem csuda, ba az eféle vadak nem szaporodhatnak és a mi ide vetődik is, nem örömest marad nálunk. Huzó vadak, mint a szalonka, kacsa, liba, hattyú ősz­szel és tavaszszal van elég, de igen rövid ideig marad itt, mert csak pihenőt tart a Földközi-ten­ger és a szárazföld nagy tavai közt, hol nyugod­tabban költhet mint a danaparti mérhetlen nagy nádasokon ; a kalifár az, mely minden évbe ellá­togat és nyáron át a Kalaráson alól fekvő és a szulinai nádasokban honol, — egyébiránt február végén, midőn a jég olvadozni kezd, oly tarka és annyiféle vizi madár jelenik itt meg, — de mint mondom csak rövid időre, — hogy szorgalmas utánjárással egész muzeumot lehetne belölök éke­síteni. — Mellőzzük most ezeket és térjünk egyenesen azon vadakra, melyek itt ingerrel bir­nak arra, hogy egy jó vadász szenvedélyét ki­elégíthessék. * * * A túzok. Ki ne ösmerné e vigyázó madarat a magyar Alföldön, ha ugyan már el nem űzték a földkóstolók a pusztákról, mint a gőzhajó a Tisza halait ? ! Az itteni lövész-egyesület gyakran ki megy a Daragánba (Oltenicza-Buzen-Braila és a Duna közt elterülő fennsikot nevezik igy, hol igen ritkák a falvak és a 20—30ezer holdas pusztákon ezerével tanyázik a túzok), hogy go­lyós puskájukat próbálgassák e szép madárou, lőnek is egynehányat, de soha sem annyit, hogy öt puskásra és 20 aranyra juthasson egy 4úzok; — de mulatságnak mégis nagyon szép. — Én mindig nagy söréttel lövöm, — és pedig igen egyszerűen, mihelyt észre veszem őket, mindjárt leszállok még négy ötszáz meternyiröl a kocsi hágcsójára és baj tatok előre, mintha semmi sem történnék, ha aztán bevár lőtávolra : akkor le­lököm magam a földre, pár perczig várok, mig nyugodtságom visszatér és aztán felállók, sebe­sen futok feléjök, de alig tettem pár lépést, már ők készülnek repülni, e perezet használom fel és ha szerét tehetem, felborzolt tollazatja közé lövök minden más vadászata csupa véletlen, be nem vár semmi esetben sem, és mihelyt gyanút vesz, mar három-négy száz lépésről repül. De igy sokat lőttem már ; — szép nagy állat. Egyszer lőttem két lövésre hármat, melyek közül egy nagy bajuszas kakas 15 2/ 4 kilogramm volt. — A túzok, a kötés idejét kivéve, a midőn a tojók a zöld vetés közt kotlanak, mindég csupasz területen legelész ; a kakasok szeretnek verekedni a tojóért, azért is van köztük rendesen egy-egy kivert kakas (mint a gulyából a bika), mely egyedül jár, de gabona­takarás után az uj nemzedék vezére lesz. Az öreg kakasok megbajuszosodnak, két felől 10—12 cm. hosszú sörteforma hamuszín bajuszok nő, — farkukat éppen ugy teregetik mint a pulyka, de azért korántsem pulyka, hanem struczfaj, ezt mutatja feje, lábaujjainak állása és egész test­alkata ; gyalogolni három ujjával oly jól tud, hogy mikor egyet leszárnyaltam a Duna parti sik homokon, előttem ugy gyalogolt lépésben, hogy bele fáradtam, mig kézre kerítettem. * * * A reznek. A ki nem ösmeri, de először repülve látja, megösmeri rezgő szállásáról, hogy reznek, oly jól van választva magyar neve ; németül Zwerg-Drappe, mivel a lába háromujjas és a tójó reznek tollazatja épen olyan, mint a túzok tolla ; nagyságra vetekedik egy házi kappannal, a kakasa igen szép állat, feje búbja fekete, nyaka és begye fehér, de nyaka körül gyönyörű fényes fekete örve van, háta tuzok-forma ; a tojójától, mely egyszerű barna-sárga fekete petyes, annyira különbözik, mint a mi szerény házi tyukuuktól a ragyogó tollazatú büszke kakas, csupán lába hasonló, de egyebe semmi. — Jókor tavaszszal érkezik és késő őszszel átmegy a Balkánon, ren­desen Anatóliában és Syriában telel. — Tavasz­szal könnyen lehet a kakasát lőni, én sokszor hármat, négyet, sőt egyszer nyolezat lőttem egy reggel közönséges kaosa-söréttel. — Jókor reggel kell reá kimenni kutya nélkül; mig a harmat tart : tart az ő párosodása is ; ilyenkor fel­fújja magát és gyakran szól éles »prrr« hangjá­val, mely elárulja hollétét már mesziröl. — Ekkor két vadász keresztbe veszi — a hangja után ; rendesen 25—30 lépésről kél, de sokszor fel sem száll, hanem mint egy kihivólag reá prrrget az emberre, hogy ö reá is könnyű szerrel reá per­gessenek; — megesett rajtam, hogy igy álltában elhibáztam, és még sem repült fel, ilyenkor bizo­nyos, hogy a lyukja közelében van, és látva a veszélyt, azt mintegy oltalmazni akarja. Más lömódja a vizslávali cserkészet ; midőn már a tojók kotlanak, a kakasok elkülönítve élnek egyenkint ; soha ilyenkor társaságban nem lebet találni. Kedvencz helyei a bokros, tövises, varju­sásas mező, nagy melegben gazos helyeken, reg­gelenkint a vetések szélein, később a derékig érő zöld tengeriben nagyon szeret bogarászni. Itt felkeresve, elég könnyű reá szert tenni. Harmadik módja : takarás után, midőn már a fiatalok is elő kerültek, a kocsival vadászás ; — reggel és esténkint mindig nagy csapatban lege­lész az ugarokon, de különösen mint a túzok a repezevetéseken ; ilyenkor a hol túzok legelész, ott reznek is van. Mind neki, mind a túzoknak legkedvesebb eledele a zöld paszuly, azután a repczelevél; de mindkettőt sáska-, szökcső-, repeze- és más bogarakkal keverve. — Ezelőtt 15 évvel egy társaságban valaki azt állította, hogy a túzok és reznek magevő, én pedig azt : hogy magot csak szükségből eszik ; azóta számtalanat lőttem, és tudvágyból mind felbontottam, de esak egynek, melyet hideg téli havas időben lőttem, leltem a begyében 35 szem tengerit, de azt is repczelevélbe göngyölve, a többiben mind bogarak voltak ; öszszel mindnek tele leltem begyét számlál­hatlan repcze-bogárral és szökcsővel, ezért nem kell őket a saját repezevetéseinken riasztgatni, mert semmi sem pusztítja иду a bogarakat, mint a túzok és reznek. *) (Folyt, és vége követk.) A garasát, kopaszát* Felkérjük a magyarországi agnrász-egyleteket, hogy jövő őszi versenyeik föltételeit s a futtatás napját, közlés végett mielébb beküldeni szívesked­jenek. Különösen kérnök minélelébb a szabolcs-vajai nagy kölyök-agár verseny napjának — sa lóver­senynek határnapját. Szerk. »A galgavidéki agarász-egylet« kölyök-agár versenyét Ecséden (u. p. Hatvan) 18 78. octóber 20-án tartja. Tiszteletdíj 100 frt érték. Tét 5 frt, nem részvényes kettős tételt fizet. Elegyagár-versenyét pedig 1878. nov. 24-én Ecséden. Tiszteletdíj 150 frt értékben. Tét 5 frt, nem részvényes kettős tétet fizet. Nevezni lehet o.lulirtnál Ecséden (u. p. Hatvan) szóval vagy Írásban, a versenyt megelőző napon J. u. 4 óráig. Máriássy Manó, egyl. titkár. *) Ajánljuk e kitűnő monographiát ornitholc­gusaink, de kivált gazdatisztjeinek figyelmébe, hogy e hasznos madár tojásait ne hagyják el­szedni. Szerk. A Magyar Athletikai Club­ban a gyakorlatok folyó hó 15-én kezdődnek és pedig kedden, cső­törtökön és szombaton estve 6 lj 2—8 1j 2 óráig, az athletikai gyakorlatok Zsinger Mihály ; — hétfőn, szerdán és pénteken estve 6 1j 2 — 8 4/ 2 óráig vivő gyakorlatok Keresztessy József vezetése mellett. Rendes tagok évi tagdija 20 frt két félévi részletben, mig az egyetemi és műegyetemi pol­gárok csak 12 frtot fizetnek, egy részletben, még pedig a beiratás alkalmával azonnal. Beiratkozni lehet alólirott titkárnál (üllői ut 1. sz. III. em.) és a gyakorlatok ideje alatt a gyakorló helyiségben (Esterházy utcza »Nemzeti Lovarda«) Budapesten, szeptember 3-án 1878. Elnöki megbízásból Császár Ferencz a M. A. C. titkára. f © g y © ? © fe. A párisi nemzetközi lókiédlitásra killdött lovaink — mint erről lapunk ott levő szerkesztője tudó­sít — augusztus 29-én megérkeztek. — Szep­tember l-jén nyittatott meg a kiállítás, melyre mintegy 1040 db ló jelentetett be; és pedig Franczia-, Angol-, Olasz-, Belga-, Holland-, Dán-, Magyar- és Orosz-országból. Ausztria és Németország egyetlen lovat sem küldtek. — Az oroszlánrészt természetesen Francziaország állította ki, mintegy 600 darabot; s meg kell adni, hogy ugy telivér mint félvér lovaival (a pompás anglo-normamok­kal) méltán van képviselve. Telivérekből mintegy 80 db mént és kanczát küldtek be a legelső sportmanek és tenyésztők ; a mének közt több hires elsőrangú néhai verseny- és jelenleg apaló van kiállítva : (Mortemer, Ferragus, Bigarreau, Vertugadin, Trocadéro, Glaneur stb.). Mindezekről részletesbben jövő számukban. — Oroszországból — mely lófajtáival, kivéve az orloff ügetőket — legközelébb áll hozzánk hasonlatosságra, mintegy 25 darab küldetett; ezek közül 17 a Miklós nhg tsetsmenkoi méneséből ; a többi Mazurin föld­birtokostól, leginkább az Orloff-féle ügető­törzsböl. — A magyar állam-ménesekből azon 20 db, melyek lapunk mult számában már emiit­tettek ; az orsz. lóteny. em. al. társulattól 29 ló érkezett. — Ez utóbbiak már vevőre is találtak, egv nagy tenyésztő a Dordogneból, átlag 1000 frankot igért érttök. — Magyar részről jelen vannak : Kozma Fer. miniszt. tanácsos, Horváth János tábornok, Tanfiy Gusztáv min. titkár az állam részéről ; a lóteny. társulattól : Br. Pod­maniczky Géza alelnök (Pulay Kornél tudvalevő­leg a győri vásár miatt ottbnn van elfoglalva ; — továbbá gr. Szapáry Gyula és Harkányi Fri­gyes ur, mint ált. kiállítási biztosok, kik a lóte­nyésztési kiállítás körül is minden lehető segély-

Next

/
Oldalképek
Tartalom