Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-08-14 / 33. szám

'246 yadàse- és YERSEXY-lap. AUGUSZTUS 14. 1878. dékai kissé elfinomodtak, mely bajon azonban a most alkalmazásban lévő kitiinö jó és szép Furioso 12 és North-Star 3 nevü félvérmének segítenek. Furioso ez idén 40 kanczát fedezett, — North-Star pedig 26-ot. E ménesben bágott még Vihar ang. telivérmén (azelőtt Cacolet, ap. Buccaneer, a. Fern) 5 kanczát, Count-Zdenlco angol t. v. kettőt, Eredmény a. t. v. (apja Ostreger a. Crisis) hármat; Tdpio a. t. v. (ap. Ostreger a. Viola) 3 kanczát. Ezen ménesben igeD becses a jó Furioso és North-Star vér, a többi vegyes származása Abugress, Oranian — Sutherland s egyéb hasonló anyag, ma már a magán tenyésztőknél is mindig nagyobb számban lesz található, ugy hogy talán a Gidránok szaporításával párhuzamosan az angol félvérménest Mezőhegyesen lassan redukálni lehetne ; miután a tulajdonképeni angol félvér tcnyész-forrása úgyis Kisbér marad. Kisorsoltatott e ménesből 9 anyakancza, mely a számfeletti 16 negyedfü csikóval együtt árverésre kerül. 4—5. A nagy és kis Nonius-törzs összesen 200 anyakanczával. E két törzsöt azért emiitjük együtt, mert egy származású, csnpán az erösebb testalkat és magasság szerint osztatott két csoportra, és tenyésztetik ennek megfelelő ménekkel. A nagy Noniusok (16 markon felül) átlag 168—170 centimeter magasságúak; a kis Noniusok pedig átlag 158—160 centimeter (15 markon felül) magasak. Eredetileg ezen ma már egészen önálló s az egész világon »Nonius« név alatt ösmert törzs is vegyes kanczákból alakíttatott a mult század végén. Volt közte erdélyi, spanyol, holsteini és magyar fajta kancza. Ezen anyagra 1814-ben a Párisból zsákmányként Mezőhegyesre hozott Nonius nevü normann mén alkalmaztatott, mely azelőtt I-sö Napoleon kedvelt harczi lova volt. A mai Nonius-törzsnek nincsen egy kanczája sem, melyben az ősapa vére képviselve nem volna. Kitűnő törzsök ezek, a nagyobbik képviseli Magyarország lótenyésztésének jövőjét, midőn a fekvés, talaj és éghajlat által arra hivatott vidékeken az értékes nagy carossiert, az 1000 —1500 forint értékű nagy hintós lovat fogja tenyészteni a kisebb gazda is. A kisebb Noniusok is pompás csontozatu, SZÍVÓS, nem épen briliáns külsejü, de kitűnő képességű anyagot képviselnek. Sok példánya emlékeztet a hajdani magyar lóra, a betyár paripára ; ez a szó szoros értelmében egy évszázad óta alakult magyar lófaj. A tenyésztés a Noniusoknál hasonló elvekre van alapítva mint a Gidráu ménesben. Többnyire tiszta Noniusok használtatnak beltenyésztésre, de generatiónként az angol telivér is az alak nemesítésére, s nem kifogástalan fej, vál, far és csánk javítására használtatik. Revolver, Macbeth és Sutherland telivérmének használtattak hajdan e ménesben ; ezek ivadékaira, valamint minden telivér apától származó kanczára azonban kivétel nélkül megint tiszta Nonius mén alkalmaztatik, a tömeg, csontozat és jelleg megtartása végett. Ez idén a nagy Nonius ménesben Eredmény telivérmén 20 kanczát, Count Zdenko t. v. mén 6 kanczát, Nonius 15, 16 és 18 számú törzsmének pedig 74 kanczát fedeztek. Legértékesebb ezek között a 16-os számú Nonius, mely egyedül 35 kanczára használtatott. A kis Nonius ménesbeu Tápió ang. telivérmén*) 14 kanczát fedezett, csikai igen sikerültek, Vihar ang. t. v, mén (ap. Buccaneer anyja Fern) hármat, Eredmény és Count Zdenko pedig csak egyet-egyet fedeztek; s igy összesen csak mintegy 20 kis Nonius kancza fedeztetik telivérrel, a többi 80 pedig Nonius ménekkel, még pedig kisebbekkel. Legértékesebb itt a 12-es számú Nonius mén, mely egymaga 40 kanczát szokott kapni, de valóban páratlan apaló is. Vele együtt a 14-es és 24-es számú Nonius törzsmének fedeznek, főleg a kis Nonius ménesben. A két N onius-ménesből eladásra kerül ez évben 20 idősebb és kisorclt anyakancza és 13 negyedfü *) Ez is Blaskovics Ernő. Szerk. к ancza-csikó. Besoroztatott az ацуак közé 24 fiatal kancza. Befejezvén ezzel a Mezöhegyesi osztályozásról szóló közleményünket, még csak azt kívánjuk constatálni, hogy az évjáratok feltűnően javulnak ; látszik határozottan a baladás, különösen és első sorban a Gidrán-okuál és Noniusoknál, kevésbé az angol félvérnél, és legkevésbé a norfolki igás törzsnél. Eladásra kerül összesen, a valószínűleg oktober hó első napjaiban tartandó árverésen*) Palestro öreg telivér törzsménen kivül 34 kisorolt és idö6ebb anyakancza, 9 igás-kancza, 38 negyedfü kanczacsikó, s még néhány használható ló. TAD ÁB ЖАТ OK. Felvidéki vadászlevelek. VI. (Titkos és tilos vadászati módok.) Dobsina, junius 7. 1818. Tisztelt Szerkesztő ur ! Mai levelemben folytatom s bevégzem azon vadászatok ismertetését vagy felemlitését, melyek a titkos vagy kevésbé ismeretesek cathegoriájába sorozhatok, s nagy örömömre szolgálna, ha más, nálamnál illetékesebb vadásztárs felvenné e fonalat s közléseket tenne más oly vadászati módokról, melyek imitt amott gyakorlatban, a nagy vadász közönség előtt ismeretlenek vagy szakkönyveinkben nem tárgyaltatnak. Igen mulatságos vadászat esik a nyár utolján tömegesen délnek vonuló gerlékre, melyet vadásziróink röviden megemlitnek ugyan, de melynek nagyszerűségéről, mint a hogy az a tiszamenti erdőkben, kivált Szeged vidékén gyakorlatban van, ugy látszik helyes tudomással nem búnak. A »szegedi levelek« érdemes irója, e lapok hasábjaiban igen érdekesen irta le ezen ott régóta ismeretes, a vadász-ügyességét kipróbáló, valóban uri lösportot. Hasonló igen érdekes, de még kevesebb ember által ismert lövészeti mulatságot szolgáltat a hegységek, még pedig a magasabb fekvésű s zord éghajlatú fenyves hegységek egyik szárnyasa, melyet tisztelt vadásztársaimnak ime bemutatni akarok. Ezen fenyveslakó a közönséges csőntör vagy mogyoró szajkó — Nussknacker, — Nussheher — Caryocataltes Brisson — egy gerle nagyságú, de tömörebb testű nagyfejű madár. Szárnya s farka fekete, melle s háta sötét barna, fehér petyekkel tarkázva. Rokonságot tart a harkályokkal s némileg a varjukkal is. A mily szerény a ruházata mely a sötét fenyveshez alkalmazkodik, oly kevés igényű s nélkülözések idejében sem desperáló hanem vidor és beszédes havasi lakos ő. Élelme mindennemű rovar, féreg, fenyümag s mogyoró s ráfogják hogy ha hozzájut, nem veti meg az apró madarak tojásait sem, hanem élvezettel iszsza uieg, anélkül azonban, hogy cum studio utána járna az apró fészkeknek, mint a hogy azt rokona teszi, a lomberdőkben lakozó s igen csinos, kék szárnyú, fészekpusztitó közönséges szajkó — Tannenheher — Garrulus Glandarius Brisson. Csöntörünk husa ehető s jó, mogyorós időben ízletes, mert ekkor ezen erdei gyömölcscsel kizárólag él, bögyébe összeszed néha 15 darabot is, hazarepül, ott egyenként kiszedi, kemény héját kövön vagy tuskón felhasítja ékforma csőrével, s édes belét megeszi. Hazája a magasabb fekvésű fenyveserdő, honnan élelme után messze jár s mogyorós idényben bármily alantfekvő lombosokban található. A vadász ki a magas fenyvesekbe feifárad, nemesebb vad után szokott járni s a esöntört nem bántja s csak mogyorós időkben tehát 3—4 év alatt egyszer, ősz közepén vagy végén vadássza s akkor is alantabbi lombosokban ; mada*) Ezen árverésről szóló részletes hirdetményt, mint évenként, ez idén is legközelebb megküldjük lapunk t. olvasóinak. Szerk. runk tehát mint kevés üldözésnek kitett állat, nem is igen gyanakodó s azért könynyen megközelíthető s lőhető. Máskülönben éppen nem oktondi, — s ha észreveszi, hogy sokat járnak utána, oly szemes és magára vigyázó, mint akár a szarka, vagy a húros rigó. Mutatja azt a többi közt azon sajátsága is, hogy mindig erdőmentén szokott járni s ha nagyobb tisztást kell átmetszenie, azt csak nagy magasságban cselekszi. Vadászata, mely husa s bögyében vitt válogatott mogyorója kedveért több helyütt szokásban van, September végétől oktober végéig tart s csak mogyorósokban lehetséges. Itt reggeltől estig találhatni sürgő, forgó, kereső, s mogyoró hasogató csöntöröket s az erdei utakon, vagy más járható közökben, csendesen végig cserkésző puskás, félnap alatt szép számot lőhet össze. Azonban sokkal érdekesebb s nemesebb ennél, lövöldözése búzása közt, röptében. Itt a szenvedélyes lövész megtalálhatja azon élvezetet, melyet a tavaszi szalonkaleseken — mint azt IV-ik levelemben emiitettem — nélkülözni kénytelen, mert itt szép időben, világos nappal elpuskázhat egy óra alatt akár egy kilo göbecset is. Mogyorós vidéken egy kis utánjárással könnyen található oly hát, nyereg, vagy hajlás, hol a csöntörök, ha forrás vizhez mennek vagy onuan távoznak, vagy ha fenyvesekből érkeznek, avagy hazavonulnak — egy bizonyos utvonalat tartva, tömegesen elhúzni szoktak. Itt választ a vadász lehető fedett állást, s ha sok a mogyoró s az idő nem szeles és nem esős, akkor kész a mulatság ! Van többi közt egy helyiség az itteui határban, mely e tekintetben messze földön ritkítja párját; sőt tekintve a hegyek s rajt levő erdők fekvését, tán mása sincs a megyében. A nyugatról keletfelé vonuló hosszuliegység ugyanis — melyen Dobsináról az ut Straczenóra vezet — nemcsak vízválasztó gerincze a Sajó és Hniletz folyamoknak, hanem egy mértföldnyi terjedelemben a fenyves és lomberdők választó vonala is. Mig délfelé a sajói vízterületen terjedelmes lomb s nagy galyerdőket látni s a haragoszöld feuyü csak egyes kisebb állabokban jön elő: addig éjszakfelé a hniletzi vízterületen s onnan tovább a Hernád vizéig a tiszta fenyves régió, sok négyszög mértföldnyi terjedelemben fekszik, hol a csöntör háboritlanul él és szaporodik ezer számra, s honnan e választó hegyhátat naponta átmetszi, a lombosakban jól lakik s szemen szedett mogyorókkal megtelt bögygyel nehézkesen visszarepül. Ezen hosszuliegység hátán rétek terülnek, hol szélesebben, hol keskenyebben, s itt van egy pontja a hegységnek, hol a fenyves az éjszaki oldalról ékformában a hegyhátra felnyúlik s az ellenoldalból a több mint 300 holdas komlós lomberdő, nagyrészben mogyorós — szintén ékformában majdnem a fenyvesig feltolakodik. Itt fent e két fajta erdőt egy 50—100 lépés széles rét választja s itt láttam a mult öszszel oly érdekes csöntörhuzást, melyet sokáig nem fogok feledni, bár eredménye — nem lévén elkészülve a húzás ily nagyszerűségére — elég csekélységgé törpült. Oktober 12-én egy csendes, fényes s meleg őszi napon hárman valánk együtt egy reggeli kopászaton, s délfelé a hosszuhegység oldalán levő Czemberg bányára igyekeztünk, hol az igazgatóság tagjai ebéddel vártak reánk ; midőn a fentleirt helyre érkeztünk, megállapodtunk, s a csöntörök húzását szemléltük. A vonulás maga következő módon ment véghez. Éjszakról az éhes madarak magasan s sebesen csaptak át a hegyháton, minden 2—3 pereznyi időközökben egyegy fészekaly t. i. 2, 3, 4 vagy 5 darab. Ezekre a magasság miatt puskázni nem lehetett. Ellenben a délről érkezőkre, melyek telt begyekkel s azonkívül mindegyik egy-egy mogyorót még csőrében is hordva, szintén 2—3 pereznyi pausak alatt hármasával négyesével, alacsonyan és lassan húztak át, igen szép és könyü lövések történhettek. Félórai itt időzésünk alatt m. e. 200 darah húzott fejünk felett keresztül, de három annyit láttunk a többi hegynyergeken minden irányban