Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-08-14 / 33. szám

'246 yadàse- és YERSEXY-lap. AUGUSZTUS 14. 1878. dékai kissé elfinomodtak, mely bajon azonban a most alkalmazásban lévő kitiinö jó és szép Fu­rioso 12 és North-Star 3 nevü félvérmének segí­tenek. Furioso ez idén 40 kanczát fedezett, — North-Star pedig 26-ot. E ménesben bágott még Vihar ang. telivérmén (azelőtt Cacolet, ap. Buc­caneer, a. Fern) 5 kanczát, Count-Zdenlco angol t. v. kettőt, Eredmény a. t. v. (apja Ostreger a. Crisis) hármat; Tdpio a. t. v. (ap. Ostreger a. Viola) 3 kanczát. Ezen ménesben igeD becses a jó Furioso és North-Star vér, a többi vegyes származása Abu­gress, Oranian — Sutherland s egyéb hasonló anyag, ma már a magán tenyésztőknél is mindig nagyobb számban lesz található, ugy hogy talán a Gidránok szaporításával párhuzamosan az an­gol félvérménest Mezőhegyesen lassan redukál­ni lehetne ; miután a tulajdonképeni angol fél­vér tcnyész-forrása úgyis Kisbér marad. Kisorsoltatott e ménesből 9 anyakancza, mely a számfeletti 16 negyedfü csikóval együtt árve­résre kerül. 4—5. A nagy és kis Nonius-törzs összesen 200 anyakanczával. E két törzsöt azért emiitjük együtt, mert egy származású, csnpán az erö­sebb testalkat és magasság szerint osztatott két csoportra, és tenyésztetik ennek megfelelő mének­kel. A nagy Noniusok (16 markon felül) átlag 168—170 centimeter magasságúak; a kis Noniu­sok pedig átlag 158—160 centimeter (15 mar­kon felül) magasak. Eredetileg ezen ma már egé­szen önálló s az egész világon »Nonius« név alatt ösmert törzs is vegyes kanczákból alakítta­tott a mult század végén. Volt közte erdélyi, spanyol, holsteini és magyar fajta kancza. Ezen anyagra 1814-ben a Párisból zsákmányként Me­zőhegyesre hozott Nonius nevü normann mén al­kalmaztatott, mely azelőtt I-sö Napoleon kedvelt harczi lova volt. A mai Nonius-törzsnek nincsen egy kanczája sem, melyben az ősapa vére képviselve nem volna. Kitűnő törzsök ezek, a nagyobbik képviseli Ma­gyarország lótenyésztésének jövőjét, midőn a fekvés, ta­laj és éghajlat által arra hivatott vidékeken az érté­kes nagy carossiert, az 1000 —1500 forint ér­tékű nagy hintós lovat fogja tenyészteni a kisebb gazda is. A kisebb Noniusok is pompás csontozatu, SZÍ­VÓS, nem épen briliáns külsejü, de kitűnő képes­ségű anyagot képviselnek. Sok példánya emlékez­tet a hajdani magyar lóra, a betyár paripára ; ez a szó szoros értelmében egy évszázad óta alakult magyar lófaj. A tenyésztés a Noniusoknál hasonló elvekre van alapítva mint a Gidráu ménesben. Többnyire tiszta Noniusok használtatnak beltenyésztésre, de generatiónként az angol telivér is az alak nemesítésére, s nem kifogástalan fej, vál, far és csánk javítá­sára használtatik. Revolver, Macbeth és Sutherland telivérmének használtattak hajdan e ménesben ; ezek ivadékaira, valamint minden telivér apától származó kanczára azonban kivétel nélkül megint tiszta Nonius mén alkalmaztatik, a tömeg, cson­tozat és jelleg megtartása végett. Ez idén a nagy Nonius ménesben Eredmény telivérmén 20 kan­czát, Count Zdenko t. v. mén 6 kanczát, Nonius 15, 16 és 18 számú törzsmének pedig 74 kan­czát fedeztek. Legértékesebb ezek között a 16-os számú Nonius, mely egyedül 35 kanczára hasz­náltatott. A kis Nonius ménesbeu Tápió ang. te­livérmén*) 14 kanczát fedezett, csikai igen sikerül­tek, Vihar ang. t. v, mén (ap. Buccaneer anyja Fern) hármat, Eredmény és Count Zdenko pedig csak egyet-egyet fedeztek; s igy összesen csak mintegy 20 kis Nonius kancza fedeztetik telivér­rel, a többi 80 pedig Nonius ménekkel, még pe­dig kisebbekkel. Legértékesebb itt a 12-es számú Nonius mén, mely egymaga 40 kanczát szokott kapni, de valóban páratlan apaló is. Vele együtt a 14-es és 24-es számú Nonius törzsmének fe­deznek, főleg a kis Nonius ménesben. A két N onius-ménesből eladásra kerül ez évben 20 idősebb és kisorclt anyakancza és 13 negyedfü *) Ez is Blaskovics Ernő. Szerk. к ancza-csikó. Besoroztatott az ацуак közé 24 fia­tal kancza. Befejezvén ezzel a Mezöhegyesi osztályozásról szóló közleményünket, még csak azt kívánjuk con­statálni, hogy az évjáratok feltűnően javulnak ; látszik határozottan a baladás, különösen és első sorban a Gidrán-okuál és Noniusoknál, kevésbé az angol félvérnél, és legkevésbé a norfolki igás törzsnél. Eladásra kerül összesen, a valószínűleg oktober hó első napjaiban tartandó árverésen*) Palestro öreg telivér törzsménen kivül 34 kisorolt és idö­6ebb anyakancza, 9 igás-kancza, 38 negyedfü kanczacsikó, s még néhány használható ló. TAD ÁB ЖАТ OK. Felvidéki vadászlevelek. VI. (Titkos és tilos vadászati módok.) Dobsina, junius 7. 1818. Tisztelt Szerkesztő ur ! Mai levelemben folytatom s bevégzem azon vadászatok ismertetését vagy felemlitését, melyek a titkos vagy kevésbé ismeretesek cathegoriájába sorozhatok, s nagy örömömre szolgálna, ha más, nálamnál illetékesebb vadásztárs felvenné e fonalat s közléseket tenne más oly vadászati módokról, melyek imitt amott gyakorlatban, a nagy vadász közönség előtt ismeretlenek vagy szakkönyveink­ben nem tárgyaltatnak. Igen mulatságos vadászat esik a nyár utolján tömegesen délnek vonuló gerlékre, melyet vadász­iróink röviden megemlitnek ugyan, de melynek nagyszerűségéről, mint a hogy az a tiszamenti erdőkben, kivált Szeged vidékén gyakorlatban van, ugy látszik helyes tudomással nem búnak. A »szegedi levelek« érdemes irója, e lapok hasáb­jaiban igen érdekesen irta le ezen ott régóta ismeretes, a vadász-ügyességét kipróbáló, valóban uri lösportot. Hasonló igen érdekes, de még kevesebb ember által ismert lövészeti mulatságot szolgáltat a hegységek, még pedig a magasabb fekvésű s zord éghajlatú fenyves hegységek egyik szárnyasa, me­lyet tisztelt vadásztársaimnak ime bemutatni aka­rok. Ezen fenyveslakó a közönséges csőntör vagy mogyoró szajkó — Nussknacker, — Nussheher — Caryocataltes Brisson — egy gerle nagyságú, de tömörebb testű nagyfejű madár. Szárnya s farka fekete, melle s háta sötét barna, fehér petyekkel tarkázva. Rokonságot tart a harkályokkal s né­mileg a varjukkal is. A mily szerény a ruházata mely a sötét fenyveshez alkalmazkodik, oly ke­vés igényű s nélkülözések idejében sem desperáló hanem vidor és beszédes havasi lakos ő. Élelme mindennemű rovar, féreg, fenyümag s mogyoró s ráfogják hogy ha hozzájut, nem veti meg az apró madarak tojásait sem, hanem élvezettel iszsza uieg, anélkül azonban, hogy cum studio utána járna az apró fészkeknek, mint a hogy azt ro­kona teszi, a lomberdőkben lakozó s igen csinos, kék szárnyú, fészekpusztitó közönséges szajkó — Tannenheher — Garrulus Glandarius Brisson. Csön­törünk husa ehető s jó, mogyorós időben ízletes, mert ekkor ezen erdei gyömölcscsel kizárólag él, bögyébe összeszed néha 15 darabot is, hazarepül, ott egyenként kiszedi, kemény héját kövön vagy tuskón felhasítja ékforma csőrével, s édes belét megeszi. Hazája a magasabb fekvésű fenyves­erdő, honnan élelme után messze jár s mogyorós idényben bármily alantfekvő lombosokban ta­lálható. A vadász ki a magas fenyvesekbe feifárad, nemesebb vad után szokott járni s a esöntört nem bántja s csak mogyorós időkben tehát 3—4 év alatt egyszer, ősz közepén vagy végén va­dássza s akkor is alantabbi lombosokban ; mada­*) Ezen árverésről szóló részletes hirdetményt, mint évenként, ez idén is legközelebb megküld­jük lapunk t. olvasóinak. Szerk. runk tehát mint kevés üldözésnek kitett állat, nem is igen gyanakodó s azért könynyen megközelíthető s lőhető. Máskülönben éppen nem oktondi, — s ha észreveszi, hogy sokat járnak utána, oly szemes és magára vigyázó, mint akár a szarka, vagy a húros rigó. Mutatja azt a többi közt azon sajátsága is, hogy mindig erdőmentén szokott járni s ha nagyobb tisztást kell átmet­szenie, azt csak nagy magasságban cselekszi. Vadászata, mely husa s bögyében vitt válogatott mogyorója kedveért több helyütt szokásban van, September végétől oktober végéig tart s csak mogyorósokban lehetséges. Itt reggeltől estig ta­lálhatni sürgő, forgó, kereső, s mogyoró hasogató csöntöröket s az erdei utakon, vagy más járható közökben, csendesen végig cserkésző puskás, fél­nap alatt szép számot lőhet össze. Azonban sokkal érdekesebb s nemesebb ennél, lövöldözése búzása közt, röptében. Itt a szenve­délyes lövész megtalálhatja azon élvezetet, me­lyet a tavaszi szalonkaleseken — mint azt IV-ik levelemben emiitettem — nélkülözni kénytelen, mert itt szép időben, világos nappal elpuskázhat egy óra alatt akár egy kilo göbecset is. Mogyorós vidéken egy kis utánjárással könnyen található oly hát, nyereg, vagy hajlás, hol a csöntörök, ha forrás vizhez mennek vagy onuan távoznak, vagy ha fenyvesekből érkeznek, avagy hazavonulnak — egy bizonyos utvonalat tartva, tömegesen elhúzni szoktak. Itt választ a vadász lehető fedett állást, s ha sok a mogyoró s az idő nem szeles és nem esős, akkor kész a mu­latság ! Van többi közt egy helyiség az itteui határ­ban, mely e tekintetben messze földön ritkítja párját; sőt tekintve a hegyek s rajt levő erdők fekvését, tán mása sincs a megyében. A nyu­gatról keletfelé vonuló hosszuliegység ugyanis — melyen Dobsináról az ut Straczenóra vezet — nemcsak vízválasztó gerincze a Sajó és Hniletz folyamoknak, hanem egy mértföldnyi terjedelem­ben a fenyves és lomberdők választó vonala is. Mig délfelé a sajói vízterületen terjedelmes lomb s nagy galyerdőket látni s a haragoszöld feuyü csak egyes kisebb állabokban jön elő: addig éjszakfelé a hniletzi vízterületen s onnan tovább a Hernád vizéig a tiszta fenyves régió, sok négy­szög mértföldnyi terjedelemben fekszik, hol a csöntör háboritlanul él és szaporodik ezer számra, s honnan e választó hegyhátat naponta átmetszi, a lombosakban jól lakik s szemen szedett mo­gyorókkal megtelt bögygyel nehézkesen visszare­pül. Ezen hosszuliegység hátán rétek terülnek, hol szélesebben, hol keskenyebben, s itt van egy pontja a hegységnek, hol a fenyves az éjszaki oldalról ékformában a hegyhátra felnyúlik s az ellenoldalból a több mint 300 holdas komlós lomberdő, nagyrészben mogyorós — szintén ékfor­mában majdnem a fenyvesig feltolakodik. Itt fent e két fajta erdőt egy 50—100 lépés széles rét választja s itt láttam a mult öszszel oly ér­dekes csöntörhuzást, melyet sokáig nem fogok feledni, bár eredménye — nem lévén elkészülve a húzás ily nagyszerűségére — elég csekélységgé törpült. Oktober 12-én egy csendes, fényes s meleg őszi napon hárman valánk együtt egy reggeli kopászaton, s délfelé a hosszuhegység oldalán levő Czemberg bányára igyekeztünk, hol az igazgató­ság tagjai ebéddel vártak reánk ; midőn a fent­leirt helyre érkeztünk, megállapodtunk, s a csön­török húzását szemléltük. A vonulás maga kö­vetkező módon ment véghez. Éjszakról az éhes madarak magasan s sebesen csaptak át a hegy­háton, minden 2—3 pereznyi időközökben egy­egy fészekaly t. i. 2, 3, 4 vagy 5 darab. Ezekre a magasság miatt puskázni nem lehetett. Ellenben a délről érkezőkre, melyek telt begyekkel s azon­kívül mindegyik egy-egy mogyorót még csőrében is hordva, szintén 2—3 pereznyi pausak alatt hármasával négyesével, alacsonyan és lassan húz­tak át, igen szép és könyü lövések történhettek. Félórai itt időzésünk alatt m. e. 200 darah hú­zott fejünk felett keresztül, de három annyit lát­tunk a többi hegynyergeken minden irányban

Next

/
Oldalképek
Tartalom