Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-08-07 / 32. szám

238 VADÁSZ- ÉS YERSEXY-LAP. AUGUSZTUS 7. 1878. Lótenyésztési jutalom-dijosztások. A lótenyésztési államdijosztás Csornán junius hó 24-én tartatott meg. A bizottság rendes tagjain kivül jelen volt még Tanfi Gusztáv miniszteri titkár Budapestről. A kiállításra elövezettek: 13 drb egy éves méncsikót, 40 drb bárom éves kanczacsikót, 83 drb anyakanczát szopós csikókkal együtt, 1 drb két éves méncsikót, 12 db anyakanczát szopóscsikókkal az »Agricola társaság.« Összesen 149 drb. Hogy az érdekeltség jobban felcsigáztassék, szükséges volt ez alkalommal s kivételesen több lótenyésztőt megjutalmazni, a mire a jobban egyenlő tenyészanyag is alkalmat nyújtott. Jutalmat nyertek : Anyakanczáért szopóscsikóval : Abdái Ferenez csornai lakos 8 drb arany, Zsirai Zsigmond mihály-i, Szelle Adám f.-pásztori-i, Sipötz Ferenez szanyi, Varga József sobori, Kiss Samu n.-ládonyi, Lakner István a.-ládonyi, Szabó Sándor farádi, Mikó Zsigmond edvei, Simon János barbacsi, Luka János bogyoszlói lakos. Hároméves kanczacsikóért : Horváth Ferenez beledi lakos 8 drb arany, Cser József egyedi, Kovács Sándor r.-pordányi, Király István csornai, Varga Antal farádi, Cser József egyedi, Gerebenics Sándor r.-pordányi, Tóth György páli-i, Guary Pál vághi, Edvi Lajos edvei lakos 2éves ménért 5 darab aranyat. Az »Agricola« társulat lemondván a pénzbeli jutalmakról, részére elismerő oklevél állíttatott ki. Tanfi Gusztáv miniszteri kiküldött az állam részére megvett egy »Nonius«-tól származó egy éves méncsikót. A vizsgálat alkalmával csalási kísérletnek is jött nyomára a bizottság; igy pl. előfordult, hogy az egyik kiállító egy szép szopós Qsikót vett s azt egy kevésbé értékes anyakanczával állította ki. Egy másik egy két éves kanczacsikónak kivette az úgynevezett csecsfogát s hároméves gyanánt állította ki, a mi természetesen azonnal feltűnt. Azokra az elövezetett egy éves méncsikókra nézve, melyek sem az állam által való megvételre alkalmasaknak, sem jutalomra méltóknak nem találtattak, szükséges volna a kimetszést elrendelni s azonnal eszközölni. Mert különben nem sokat használ a kormánynak a tenyészmének beszerzésére irányult gondoskodása s figyelme, ha másrészt a nagy közönségben mindenki kénye-kedve szerint azt teszi, a mi neki tetszik. Hogy lótenyésztőink a jó ügy iránt kellő érzékkel, kedvvel és jártassággal birnak, arról tanúskodik az elővezetett szép lovak száma, szintúgy mint a jó anyag ; s bátran állithatjuk, hogy a lótenyésztés Sopronmegyében virágzik. A mint ez elég ismeretes dolog, hogy a lókiviteli tilalom folytán a lovak ára igen alászállott s mégis iparkodnak tenyésztőink ez irányban megtenni minden kitelhetőt. E szép vonás nyilvánult a díjkiosztás körül is. Egyik sem kérdezte azt, hogy 10 aranyat kap-e vagy 5-öt, hanem a két aranyat nyújtott kitüntetés is (mert a dijnyerést mindegyik igazán kitüntetésnek vevé) elég volt arra, hogy az ügy iránti buzgalmát emelje, örömét ápolja. Ha itt helyén volna kéréseket előterjeszteni, ugy a lótenyésztők nevében itt azzal a kérelemmel fordulnánk a magas kormányhoz, hogy a kitűzött díjazási összeget már a jövő évre 80 aranyról 100 darabra emelje. A kiállítási hely ez alkalommal egy a herczeg Esterházy-féle gazdasági épületek mellett elterülő sik réten volt, melynek közepén állott a bizottság részére felállított sátor. Ez ünnepélynek, melyen nagyszámú néző közönség vett részt, a legszebb tavaszi nap kedvezett. Zwickl József sopronmegyei állatorvos. Felelet. T. Szerkesztő ur ! Becses lapjának 28-dik számában a kérdések és feleletek rovata alatt előforduló inpók és kaptának átöröklése megvitatásához, én is bátor vagyok szerény véleményemmel járulni. — Ami az inpókot illeti, ahhoz csak akkor volnék képes tárgyilagosan hozzászólni, ha a tenyésztő ur által, a láb azon része a hol az inpók támadt, tüzetesen megneveztetnék. De a kaptát (Schahle) — nem pedig gyürütetem (Ringbein), illetőleg én is az »egy tenyésztő« és ö Méltósága gróf Esterházy Antal urak nézetén vagyok, — amennyiben ugy kapta a kaptát. Hisz már ezen abnormis esonttetem elnevezése »kapta«, világosan kimondja, hogy ugy kapta, (?! Szerk.) (ha mindjárt 1. vagy 2. stb. éves korában is, ha a csikó anyja és apja, s annak semmi ivadéka nem voltak kaptásak), de nem ugy öröklötté. Megjegyzem azonban, hogy a fenálló tenyésztési elvek szerint az ily — de bárminemű hibával biró anya vagy apalovat, ha ugy kapott vagy ugy öröklött is bárminemű s nevezendő hibát, kivéve a mechanikus befolyások által kapottakat — a tenyésztésből ki kell zárni, mert igen gyakran fordulnak elő esetek, bogy tökéletes, minden hibanélküli szülök után, melyeknek elődei is hibátlanok voltak, hibás csikók születnek, — holott ezen állításomnak ellenkezője igen ritkán fordul elő, s ha előfordul is, a csikó igen fiatal korában kapja meg a szüleitől öröklendő hibát. A miért is minden tenyésztőnek — nézetem szerint — fel kell tételezni azt, — hogy hibás szülőktől hibátlan ivadékot csak rizikóra lehet várni. Székelyhíd 14/7. 1878. Dekker Frigyes. ménesuiester. Phoenum graecumD (Keh-mag.) Többféle füvészkönyvben keresgéltem , hogy ezen általam termesztett növény botanicua leirását felleljem, azonban sikertelenül, — neve volt az egyetlen, mi tudomásomra esett. Pár iteze magot kaptam ezelőtt néhány évvel egy ismerősömtől, fentnevezett magból, — s midőn panaszkodtam, hogy lovaim tavaszszal oly mérvben szenvednek hurutos bántalmakban, hogy egészen leromlanak, s később a bekövetkező bogaras idő a legjobb tartás mellett sem képes őket helyrehozni, — azon megjegyzéssel, hogy ő máitöbb éve használja jó sikerrel, mindennemű támadó sőt idült hurutoknál és köhögésnél is, lónál, csikónál egyaránt; — kaptam az alkalmon és mindjárt próbát tettem egy köhögő lónál, hol nagy örömömre hasznát is tapasztaltam, nehogy azonban kénytelen legyek ismét az ismerősöm által csak orvosságnak termesztett magból kérni, a m;,radékot a következő tavaszon elvetettem, s alig pár iteze magból x/

2 mérőt nyertem, mig a rákövetkező évben x/

8 mérő vetés után x/

2 holdon 9 mérő termett. Most már használtam, miután láttam, hogy ki nem fogyok .belőle, próbákat tettem, s feltettem magamban, hogy a sikerről becses lapját is értesíteni fogom, esetleg bajoktól látogatott hozzám fordulóknak is hasznára válhatok csekély költségtérítés mellett. Leirom, hogy mikép láttam bebizonyítva hatását ezen magnak a betegült állatokon. A gróf Pálffy család koridősbségi birtokán az úgynevezett hani-legelők lehető kihasználása végett, saját tenyésztés mellett, szükséges még a fübéres marha és ló tartása is, az illetők május elején legelőre hajtják barmaikat, s késő őszig csak eső ellen fedett állásokban hagyatnak, pusztán legelőn élve. Az itt való ló és szarvasmarha az első évben tán megsinyli ezen kissé kemény bánásmódot, de a következő években már hozzászokva, erőteljes fejlődésnek indul. E legelőkön rendesen megjön a mirigybaj tavaszszal, köhögéssel jelezve magát, az állatok kigyógyulnak ugyan 1—2 hét alatt, de igen elromlanak. — Az első évben, midőn ama magból, még keveset birtam, csak az uradalmi pár csikónak adtam be, melyek — mig a többi meghurutosodott, — mentesek maradtak a bajtól. Ezidén ismét megtámadta a lófalkát a köhögés, 3—4 nap minden egyes állatnak adattam, s a baj megszűnt, a nélkül, hogy a nagymérvű leromlás észlelhető lett volna, mint az előző években. — Kocsi és igás lovaknál szintén többszörösen próbáltam, s mindig jó eredménynyel. Közeli ismerőseim majd mindegyike meg van győződve e növény magjainak rendkívüli hatásáról, s általán nem is nevezzük e magot máskép, mint kehmagnak. Leiroin e növény tenyészetét és egyébb észlelt sajátságait. Mint oly növényt, melyet "kicsibe termesztünk, első alkalmakkor jól elkészített földbe vetettem april elején; 5 napra már kikelt s heréhez hasonló hajtást láttatott. A szabad fejlődésnek engedtem át, minden öntözés v. kapálás nélkül jól tenyészett. Küleme a trifoliacaekhoz hasonlít, virága a levél tövein ülő, fehér; levelei hamvaszöldek. Virágzása julius elejére esik és julius 20-ika körül (ezidén harmad izben tapasztaltam) érik. Magva hosszú hüvelyekben reilik s itt ismét a leguminosákhoz közelit, a hüvely hossza 2—3 hüvelyk ; igen bő termést ad. — A mag kicsépeltetik ; nagysága a repcéjével egyezik, sötétes sárga, erős szaga van érése korában, melyet megtart érett korában is, ize a babéhoz hasonlít, formája romboaederes. A köhögő vagy dagadt mirigyeket mutató lónak a 3 abrakolás alkalmával adom be, a zab közé keverve, soha többet, mint egy cvö kanállal, a ló először kényesen eszi, de 2-ik etetésnél sokkal örömestebb eszi abrakját, 3—4 nap alatt a gyógyulás és könnyebbülés rendesen bekövetkezik. Merem bárkinek figyelmébe ajánlani, és mindennemű korneuburgi pornak bátran elébe helyezem. Beketfa u. p. Egyház-Gelle 1878. jul. 31-én. Nagy Elek urod. intéző. Fekete hályog nagy vérvesztés következtében. A Veterinnrius«-ban olvassuk : Friebel állatorvos közli (Mittheil, aus d. tbärztl. Prax.) hogy egy 5 éves kanczaló a nagy szár-ütér megsértetése folytán igen tetemes vérves/teséget szenvedett; ennek következtében a lónak azelőtt ép látása hirtelen csökkent s végre kitűnt, hogy az állat megvakult, s illetőleg fekete hályogban szenved. A Collodium Cantharidatum, mely a szemek környékén lett bedörzsölve, az első két héten semmi javulást sem eredményezett; a láta (pupilla) kivolt tágulva s fénybehatásra nem felelt. Négy hét lefolyta után azonban ismét visszatért a látás. A vakulásnak más esetét közli »hóvakság« elnevezéssel J>>hov jár. állatorvos, mit egy kutyán észlelt ; az ugyanis verőfényes napon messze kiterjedő hófedte területen két óra hosszat volt vadászaton ; de nemsokára lefeküdt, urát nem tudta követni, tántorgott s kocsin kellett haza vitetni. Megvizsgáltatván az állat, mindkét pupillája szükült állapotban mutatkozott s erősebb árnyékolásra sem tágultak ki. A kutya eléje helyezett tejet evett, de egyéb eledelt uem ; fekhelyéről ha felkelt tántorgott s az útjába eső tárgyakat ki nem kerülte; egyszóval a vakság jeleit mutatta. Helyreállítására hideg borogatás és sós hashajtók lettek alkalmazva ; a világosság behatásától pedig óvatott az állat. Ezen kezelés következtében a fenebbi tünetek enyésztek s a látás ismét visszatért s csak némi érzékenység a fény iránt maradt meg. *) Figyelmeztetjük lótartó gazdáinkat e gyógyerre. Szerk. Apró-vad tenyészetünk állása. Szarvas (Békésmegye) augustus 3. 1878. Tisztelt Szerkesztő ur ! Apró-vad tenyészetünk állása az idén igen kedvezőnek mondható. Puszta-Kákán, mely a szarvasi vadász-társulat területe, az idén rendkívül sok nyul mutatkozik, s e mellett számos túzok falka tenyészik itt, melyekre a rengeteg tengeri táblákból