Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-07-24 / 30. szám

J UNI US 19. 1878. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP, 221 4. Mirkov Gyoko Pivniczáról, 159 cm. magas pej csikójáért (áll. méntől) 6 aranyat. 5. Krautwust Mihály Uj-Verbászról, 151 cm. magas szegsárga csikójáért (magán méntől) 4 ar. 6. Városy Károly Kuláról, 156 cm. magas sárga csikójáért (áll. méntől) 3 aranyat. 7. Scbmir Miklós Brestováczról, 152 cm. ma­gas vörösderes csikójáéit (áll. méntől) 3 aranyat. A díjazásra elővezetett tenyészanyag nagyobb­részt jól volt táplálva, és szép helyes alkotású példányokból állott. II. Győrött junius hó 16-án. Jelen voltak: Matkovics János lót. biz. elnök, Matkovics László Major István és Szalasy Lajos lót. biz. tagok, Panz megyei állatorvos és a fe­hérvári méntelep-parancsnokság részéről Strauss kapitány. Elővezettetett : 49 anyakancza szopós csikóval, 10 hároméves kancza és 20 egyéves méncsikó. Jutalomdijakat nyertek : I. Sikerült szopóscsikóval bemutatott anyakan­czákért : 1. Bik György Szt-Ivánról, kanezájáért csikó­val Chief mén után 10 aranyat. 2. Ûgyanaz kanezájáért csikóval Revolver mén után 8 aranyat. 3. Varga Antal Öttevényi Szigetről, kanezájá­ért csikóval Furioso mén után 6 aranyat. 4. Mátus Mihály Szt-Ivánról, kanezájáért csi­kóval Chief mén után 5 aranyat. 5. Tóth Antal Szemeréről, kanezájáért csikóval Highflyer mén után 5 aranyat. 6. Grófy György Ottevényről, kanezájáért csi­kóval Cricket mén után 4 aranyat. 7. Stefanies János Szt-Ivánról, kanezájáért csi­kóval Chief Justice mén után 4 aranyat. 8. Szalai József Öttevényi Szigetről, kanezájá­ért csikóval Cricket mén után 4 aranyat. II. Hároméves kanczacsikókért*), 1. Kovács János Rába Patonáról, csikajáért Chief mén után 10 aranyat. 2. Futó József N.-Ecsről, csikajáért községi mén után 8 aranyat. 3. Vég József Tinőröl, csikajáért Oakball mén után 6 aranyat. 4. Wagner Lajos Szemeréről, csikajáért Furioso mén után 5 aranyat. 5. Bognár Ferenez Szécsenről, csikajáért Oak­ball mén után 5 aranyat. Az elővezetett lovak kinézése egyátalán igen jó­nak mondható, ha ápolásuk itt ott kifogásolható is, a jóakarat mindenhol mutatkozik. Nagyon is elhanyagolva csupán a lovak palái vannak és valóban bámulatos, hogy a patkolás­nak ilyen rosz kezelése mellett több roszul kép­ződött és beteg pata és megromlott csülök nem található. A megvételre elövezetett egyéves méncsikók kö­zül a ministerium vásárló biztosa, az állam ré­szére csak két darabot vásárolhatott, miután a többi a kitűzött rendeltetésnek épen nem felelt meg. Kérdések és feleletek. A pesti Lovaregylet tiszt, titkárságának. Tiszt, titkár ur 1 A mult télen vettem N. S. úrtól Ipolyságon a mellékelt származási levélben bő­vebben leirt**) állítólagos telivér kanczát; melynek pedigreejét azonban sem a legújabb 1878-iki „Offiz. Gestütsbuch für Oesterreich-Ungarn"-ban, sem az előbbi Mayr-féle két kötetben nem talá­*) A 3 évesek magassági méreteit a jövő kiállításoknál feljegyezni kérjük. Szerk. **) »Saját ménesemből, leírása a következő vilá­gos pej kanczának; öt éves jegytelen, neve Okbal ; — származása : apja Okbal angol televér, anyja Bukarel angol televér. Kelt Ipolyság decz. 5. 1877. N. S. m. k. (Pecsétje.) lom. Miután általánosan elfogadott elv : hogy telivérnek csak az tekintetik, melynek leszármazása a hiteles méneskönyvek egyikében feltalálható, kan­czámnál pedig ez hiányzik : azt hinném hogy azt — a közelgő gmundeni versenyekre mint félvért jelenthetném be, és az ilyennek járó teher könyeb­bitést is igényelhetném. Becses válaszát kérve maradok Enns jul. 17. 1878. K.... ezredes. Felelet Kr. ezredesnek. — A fentebbi szárma­zási levél szemlátomást igen hiányos ; az abban leirt kanczának apja állítólag Oakball lett volna. Egy ily nevü telivér mén 1875-ben mint 2 lèves fedező csődör a drohowyzei (gácsországi) ménte­lepben ugyan létezett, de hogy ez fedezte-e a kancza anyját (Bukarclt (?), vagy egy más Oak­ball — melyektől emlékünk szerint több hasonnevű félvér mén is volt : — ezt csak az eredeti fede­zési bizonyítvány mutathatná ki. Hiányos a szár­mazási levél különösen az anyára : Bukarel-re nézve ; ily nevü telivér kancza, tudtunkra, az utolsó évtizedekben nem volt ; s miután se apja se anyja nincs megnevezve, nyomára sem akad­hatni. — Ezredes ur kanczáját tehát telivérnek nem tekinthetni ; mindennek daczára nem hisz­szük hogy a Stewardok félvérnek elfogadják — kivált ha a verseny napján a ló származási levelét kérvén — ugy találják, miszerint azt tenyésztője telivérnek vallja. — Egy hasonló eset fordult elö tavai nálunk : Schawel J. hozott Angliából egy kanczát (Black Eyed Susan) ifj. gr. Almásy K. részére ; — az eladó telivérnek vallotta a kan­czát ; az angol Studbookban meg is lehetett ta­lálni állítólagos anyját, sőt apját is Egbert, de azon évben, midőn állítólag Black Eyed Susan elletett — nincs bejegyezve hogy anyjának csikaja lett volna, sem hogy előtte való évben Egbert fedezte. Gr. A. K. ennek folytán lovát félvérnek kivánta tekintetni. A »Stewardok« a Certificatot kívánták látni, s annak alapján kimondták, hogy »bár Black-Eyed Susan nem található a ménes­könyvben, de a Certificat szerint tenyésztője te­livérnek vallván : nem lehet a teher kivetésnel mint félvért tekinteni, — megtörténhetvén (sub intelligitur) hogy a csikó bevallása egy vagy más okból elmulasztatott.« Miután kisebb tenyésztőink ritkán vezetnek méneskönyvet, s ha vezetnek is, elléseiket nyilvánosan nem közlik '• igen sok oly telivér ló van Magyarországon is, mely a ménes­könyvben nincs megnevezve. Az okszerű te­nyésztő vonakodik az ily lovat megvenni ; mig a Sportmann, ki csak külsejét és tehetségét nézi a lónak — akadályversenyre szívesen veszi, mert nem lévén ismeretes mint telivér, a félvéreknek járó teherkönyebbséget követeli. — Ily viszássá­gok okozták, hogy az utóbbi időben, daczára an­nak, hogy általános tapasztalat szerint a telivér fölényben van a félvér felett az akadályverseny­ben is — a félvérek ritkán kapnak teher leen­gedést. Szerk. Kálló 78. 19. 7. Tisztelt Szerkesztő ur ! — A »Vad.- és Vers.­lapok« 29-dik számában a »NorddeutscheDerby-t« illetőleg (mit köztudomásúlag gr. Henckel »Orosz­várja« nyert) — olvassuk azt, hogy Henckel idomárja kijelenté, miszerint Phoebével akar nyerni, de minthogy ez a várakozásnak meg nem felelt »Oroszvárnak« kellett azt kivívni. — Minthogy ez egy compromissal határos, nem értem azt, miért nem lett akkor Oroszvár distancirozva és Nil-Des­perandumnak az elsőség oda itélve ? vagy ha Waugh nem volt abban biztos, ugy miért jelenté ki azt hogy »Phoebé«-vel akar nyerni ?. .. Vagy a »Norddeutshe Derby« propositiói közé tartozik-e az, ha az ember két lovat indit — hogy a bí­ráknál a nyerőt megnevezze ? Cs—cz. Felelet. Úgynevezett Compromisek (kiegyezések) mindenütt és minden versenynél bejelentendök a bíráknál is nyilvánosan kifüggesztendők, akár két különböző tulajdonos közt történjék az (Verseny­szabályok 13-ik §.), akár ha azon versenyben egy vagy több tulajdonosnak több lova fut; ez azért történik, nehogy a fogadó közönség ne csalód­jék, oly lóra fogadván, melyről már előre meg­határoztatott, hogy csak második lesz. Különben roppant visszaélések történhetnének. Kivetelt ké­pez, ha egy vagy több tulajdonosnak több lova fut ; mert ekkor a tulajdonosoknak kiegyezni nem lehet; ellenben szabadságában áll mindenik­nek, hogy ha a kijelölt lóval szemlátomást elvesz­tené a versenyt, a másikkal kisértse meg annak megnyerését. Tudván ezt a közönség, ily esetben nem egyes lovakra, hanem az istállókra fogad. — Hogy Waug, ha nem volt biztos Phoebevel nyerni: miért nem Oroszvárt jelentette ? . . . Azért, mert érdekükben állt volna (a már emiitett 100.000 márk fogadás miatt) hogy ha lehet Phoebe le­gyen a győztes ; s ha sikerült volna a Henckel lovaknak a distanceon belül ellenfeleiket ugy le­rázni, hogy végül csak Oroszvár és Phoebe közt lett volna a döntés — Oroszvár visszatartathas­sék, s Phoebe mehessen el előbb a czélpont előtt. Szerk. VADÁSZATOK. Felkérjük a vadaskertek és fáczányosok tulaj­donosait, nem különben a hazai erdészeket és lapunk olvasóit, hogy az apró vad, főképpen pedig a fáczánynk és mezei foglyok ez évi tenyé­szetéről s az idei kilátásokról — miként napila­pokat a vetések állásáról szokták — bennünket, ha csak egy levelezési lapon is, legyenek szívesek tudósítani. A Szerkesztőség. V. Field-Trials. Következő figyelemre méltó czikk a Hundból, mintegy bővitö kiegészítéséül szól br. Podmaniczky Géza ur felszólalásának, és ha a benne elmondot­taknál egyszerűen magyart teszünk a német he­lyett hol a vadászról van szó — teljesen rá illik mind hazai viszonyainkra — azon csekély különb­séggel ; hogy két év óta Eszaknémetországban a field-trials életbe van léptetve. Nálunk quando coeli ? »A német vadász, ki még hagyományaihoz hí­ven, a jó régi mód szerint üzi a nemes vadász­mesterséget, ha előtte az ebkiállitásokról, mint a tiszta fajok tenyésztésének hatályos előmozdítójá­ról szólunk, kicsinylő mosolylyal azt feleli : »mit bánom én, akár milyen külleme van vizslámnak, csak jó lehessen vele vadásznom 1« Nála a külső közömbös, csak a használhatóság jön tekintetbe. Sőt hallunk ilyeneket is : láttam én már elég szép vizslát, és ezek a vadászaton mit sem értek, ho­lott az én Cáróm, mely bizonyosan sehol sem nyerne dijat, keresi párját. Ezen tévedésnek alapja főkép abban rejlik, — bogy a kiállításokon csak a szépség dijjaztatik, — holott ez mellékes volna, és fő a fajtisztaság. — Competens birák ép oly élvezettel tekintenek egy német vizslára, mint a legszebb angolra, ha amaz is magán viseli fajának jellemző jellegeit. — Ha azonban annyira mennek, hogy ott, hol képességet kívánunk, a tiszta fajjelleg, mely csak gondos tenyésztés kifolyása lehet, tekintetbe nem jön: ugy igen nagy tévedésben ringatóznak az illetők, melyet később a Constans fajokról szóló czikkem­ben bőven megvilágitandók. Igaz, hogy csupán a kiállítások nem nagyon fogják vadászebeink fajai­nak feltartását és nemesítését eredményezni, sőt azon veszélylyel is össze vannak ezek kötve, hogy egy többszörös dijat nyert ebnek bizonyos nevezetességet szereznek, s ez által a tenyésztő­ket ezen faj szaporítására unszolják, holott a vadász eb coelebritása, főleg a vadászaton kimuta­tott képességétől függ, és a kiállításokon nyert borostyán nem sokat nyom a latban (valamit még is !) azokkal szemben, melyeket a vadászeb a Field-Trials-on nyer. Az angol vadász mindenek felett azt becsüli, mit »Field-Trialblood«-nak nevez,

Next

/
Oldalképek
Tartalom