Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-07-17 / 29. szám

J0LIU8 17. 1878. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 213 Gr. Zichy János n.-lányi méneséből : Laura, febr. 8-kán sga m. csikót Przedswittől. Camélia, april 14-én sga m. csikót Indian Startol. Gr. Esterházy Imre rédei méneséből : Bajadere, febr. 6. sga k. csikót Buccaneertöl. Clematis, márez. 8. sga m. csikót Dangutól. Daniella, márcz. 31-kén sga m. csikót Dangutól. Kimúltak: Gr. Lamberg Ferencz, Ameise kanczájának febr. 21-kén Buccaneertöl ellett sga k. esikaja. Gr. Forgách Sándor, Andromaque kanczájának febr. 24-kén Kettledrumtól ellett р. k. esikaja. Blaskovies Ernő ur, Harmat kanczájának mart. 12-kén Cambuscantől ellett sga m. esikaja. Felkérjük a vadaskertek és fáczányosok tulajdonosait, nem különben a hazai erdészeket és lapunk olvasóit, hogy az apró vad, főképpen pedig a fáczányok és mezei foglyok ez évi tenyészetéről s az idei kilátásokról — miként napilapokat a vetések állásáról szokták — bennünket ha csak egy levelezési lapon is, legyenek szivesek tudósitani. A Szerkesztőség. Apróvad tenyésztésünk állása Igen tisztelt Szerkesztő ur ! Jól lehet csak 48 órája, hogy a szliácsi vas és szénsav telte gyógyforrást elhagytam — közelegvén mindenek előtt a kerületi képviselő választás, utánna pedig aug. 15-ke — ott a megfagyott szervezet, eltompult érzék és inak, az elvénült és vajmi könnyen izgatott idegeket üdítendő, már is sietek becses lapja 27., 28. számaiban közzé tett felhivásnak eleget tenni, de csak közelítőleg, mert csak a héten kezdetvén meg az ősziek aratása a tudósítások nem tökéletesen hitelesek. Lekaszáltatván tengernyi rétjeink még azt soha sem tapasztaltuk, hogy csak egyetlen egy fogoly-fészekre akadtak volna a kaszások az uradalom és 5 nagy község terjedelmes rétségein ; — 13 tojáson ült a jéreze, s felrebbentetvén a tojások semmivé tétettek ; — a mi az uradalom rónáin és rét-földjein a mult évben bőven maradt fogoly-állomány ezen évi szaporodását illeti, állítólag tűrhető, kevés hanem igen népes foltokról értesültem, ám ugy legyen ! mert én a tavaszi szalonkázás alkalmával csak meddő foglyokat láttam. — A mi a kétrendbeli fáczánkertbeni viszonyokat illeti, a nagyobbik csenderesben 160 tojás gyűjtetett, ezek szelid tenyésztés utján kiköltettek, és 124 csibe örvend itt létének, — tegnap láttam, igen élénkek, fürgék s nagy bizalommal követik a három vezér pulykát, — hanem sokkal kisebbek mint a szabadban költött csibék, — ezek 13 fészekaljból származnak, számuk megközelíti a 90-et; — 40 tyúkot tettünk szabadba ezen csenderesben, és lám ! mi az eredmény ! az erdővéd illetőleg fáczán kezelő sokkal többnek véli, — meglehet ; — elég annyi hogy beleértve a kisebbik csenderest, melyben 16 tyúkkal szaporittatott a bőven maradt állomány, fáczán-tenyészetünk hála szent Hubertnek ezen évben igen megnyugtató ; nyul igen gyéren mutatkozik, (ezeket is Szliácsra kellene küldeni) — fővadjaink, őzeink erősek, búsban jók és szaporodásuk igen kielégítő. Viszontlátásig is sok jó mulatságot szórakozást a Szerkesztőnek Párisban,*) vadász üdvöt tisztelt vadász-társainak kiván az egy öreg vadász. * * * *) Nem tudjuk ki állította rólunk, hogy Párisban volnánk, de igy köszönjük még itthon vagyunk, s majd csak a lókiállitás alkalmával szándékszuDk a Rajna várost ismét meglátogatni. Szerk. Kigyós, 1878. julius 10. A kigyósi kerületben, ez évben mindennemű vad-tenyésztés igen jól sikerült Hoffmann Antal, urad. erdész. * * * Tisztelt Szerkesztő ur ! A Vadász és Versenylap f. é. 27-ik számában közzétett felszólítása következtében van szerencsém, Fülöp Szász-Coburg Gothai herezeg ö fensége kegyes megbízása folytán, az idevaló s az ő legfelsőbb tulajdonát képező vadonbani fáczánytenyésztésről s más vadak ez idei állományáról a következőket közölni : Ámbár a fáczántelep csak ezelőtt három évvel, kisérletképen, 20 tyúkkal s a megfelelő számú kakassal telepíttetett, s eddig részint a költés ideje alatt uralkodó kedvezőtlen időjárás, részint pedig a számos ragodozó állat miatt, (melyek kipusztítása ezen begyes vidéken sok nehézséggel jár,) nem valami fényes eredmény volt felmutatható, ugy látszik, hogy ez idén sokkal előnyösebb fordulat áll be. Egyes csapatokról következtetve, melyek a telep bejárásánál felverettek, jelenleg örvendetes szaporodás tapasztalható, a mennyiben többnyire 8—12 fáczányt tartalmazó fészkekre, ritkábban 4—6 darabból álló családokra, ellenkezőleg ismét tyúkokra bukkantak, melyek 18 fiatalt is vezettek. Eltekintve attól, hogy a fiatal fáczányok némelyike már fogoly nagyságú, ugy látszik, hogy azok nagyobb száma, még csak a fiirj nagyságát érte el s csak kivételesen találtatnak tyúkok, melyek a költéssel elkéstek. A berezegi szittnyai uradalom erdőségeiben meglehetős mennyiségben fordul a császármadár is elő, melyek mint rendesen, ugy ez évben is sikerrel szaporodnak. Ellenben a fogoly állomány, az igen szigorú tél s nagy hetömeg mellett táplálék hiány s ragadozó állatok következtében leapadt, s csakis a fáezánytelep közelében, hol az etető-bódékban télen át is szórnak táplálékot, teleltek ki jobban, ugy hogy Szt.-Antalban, az uralkodó viszonyokhoz képest, ez évben jó fogoly vadászatra lehet számítani. A fúrj itt általában csak csekély számmal fordul elő, mihez még azon kedvezőtlen körülmény is járul, hogy a széna kaszálás alkalmával sok fészket kaszálnak ki, mi ezen szárnyasvad elszaporodását jelentékenyen hátráltatja. A kártékony állatok között a róka, ezen ravasz s a szárnyasvadak legveszedelmesebb ellensége, ad legtöbb gondot a vadásznak, mivel az itteni trahit hegységben, hol gyakran egész szikla barlangok vannak, ezek alatt számtalan búvóhelyre talál, mely körülmény teljes kiirtásukat egészen lehetetlenné teszi. — Mert ha az ember azt véli, hogy télen át a mérgezés, továbbá a hajtóvadászatok és lesbeni elejtés (Luderhütte), vagy tavaszszal : a róka lyukak szorgos kikutatása, azokból a fiatal rókák kiásatása által, — melyek itt rendesen számos családtagból állanak, ugy hogy gyakran egy lyukból 9 fiatal rókát ásnak ki, — azokat teljesen kiirtotta, feltűnik egyszerre mintegy »deus ex machina« ismét egy uj róka-család. — Ily eset fordult elő f. é. junius 6-dikán, a fáezánteleppel határos erdőrészekben vaddisznókra s őzbakra tartott udvari vadászat alkalmával, a mikor ugyanis 4 róka ejtetett el, ámbár már azt hittük, hogy ezen erdőrészek e ravasz állatoktól teljesen mentek. Vadmacskák és borzok szintén otthonosak az itteni erdőségekben, s utóbbiak csak azon egy okból pusztíttatnak, mivel azok kimélése a fáezány tenyésztéssel össze nem fér. Épen tegnap ejtett el Fülöp herezeg ő királyi fensége egy borzot, miután az előbb sziklavárából, borzkutyák által igen mulatságos módon kihajtatott. Ezen alkalommal bátorkodom még egyúttal megemlíteni, hogy ezen vidéken, a mező- és erdő gazdaság nagy hátrányára, a vaddisznók, — melyek néhány év előtt, csak egyenkint, későbben nagyobb számban, de mindig csak mint átvonuló (Wechselwild) vad, léptek fel, — most már, némely erdőrészekben rendes vadállományt képeznek. — Ugy ez idén is a szt. antali erdőségekben több vademse (Bache) malaczozott, melyekre, miután azok különösen a burgonya földeken nagy károkat okoztak, már több liajtóvadászat tartatott, hanem sikerrel csak épen f. hó 2-án, hol ő királyi fensége Fülöp herezeg, egy erős koczát szivén találva ejtett el. — Ezen kocza 12 malaezot vezetett; 210 fontot nyomott, s öszszel 350 font súlyt is elérhetett volna. " Kelt, Szt.-Antalban 187 8. julius hó 10-én. Schmoer Gyula, erdőmestei. IV. „Az angol vizsla dressurájához Senki sem tagadhatja, hogy a tiszta faj állatoknál a szellemi tulajdonságok könnyebben átörököltetnek, mint a korcsoknál. Azon oknál fogva a bebizonyithatólag tiszta angol vizsla könnyebben kitanítható, mint a német faj legtöbbje, melyekben mocsoktalan leszármazás ritkán akad. Ez az oka annak is, hogy a nevezett két faj — habár kifogástalan keverékéből származott egyenes ivadék ritkán felel meg a várakozásnak, és majd mindig vérmérsékleti hiányokban szenved és ugyanazért nehezen dressirozható. Ez a Setter és Pointernél ritkán fordul elő. Mind két faj már születésével világra hozza későbbi tanulékonyságának rudimentumait, és az idomárnak csak elő kell azt segíteni, vagy pedig növendéke vadászszenvedélyét fékezni. És én csakis akkor nyúltam rendszeres par force tanításhoz, ha öreg vagy elrontott példány jutott kezeimhez. Különösen ez utóbbit soha sem kell foldozva corrigalni, de egészen elölről kezdve átdolgoztatni. Fiatal vizsláknál a tanítást már 3—4 hónapos korukban megkezdem ; még ha nagyon játsziak lennének is, mert épen ezen játsziság igen jól felhasználható az »Appel« megtanulásához. Ezen korukig a fiatal ebeket kényük kedvük szerint hagyom tombolni ; de hogy későbbi képességeiket már ekkor megítélhessem, alkalmilag szelid foglyokat, vagy lapins-eket hozok az udvarba, hogy a kis kópék megmutassák (a nagyobb rész megteszi) hogy természettől állnak és egymásnak secundálnak-e, mely utóbbi már fajjelleggé vállott. Azonfelül a mig szopnak, gyengén töltött pisztolyt sütök el, vagy ajtót csapok be, hogy később a lövéstől ne borzadjanak, mivel ennek oka a hanggal való ismeretlenség többnyire és csak ritkán ideg-gyöngeség. Később minden étetés előtt lövök egyet, és addig ismétlem ezt, mig valamennyi ment a félelemtől, és mig a dördülést mintegy az ételhez hivó jelnek tekintik, tehát örömmel hallják, mihez egy hét elég. Ezen idő után csak olykor lövök, de azt a fütytyel helyettesítem. Oly korán, mint csak lehet névre tanitom őket, mit következőképen alkalmazok. A kölykek egy szögletbe záratnak, honnan ki nem buhatnak. Innen egyiket a másik után kiveszem, nevénél szólitom ismételve, s hozzá tejbe mártott kenyeret adok nekik. Ha mindenik ismeri nevét — egy lépéssel tovább megyek. Ha t. i. a fütyre készségesen előugranak, hogy ételüket kapják (mindeniknek külön edénye van) a szögletbe zárom és egy ostorkával visszatartom a korai kiugrástól. Csak annak engedem meg, melynek nevét mondom, s ez kapja ételét — s igy tovább. Ha a kutyák nőinek s már bizonyos mérvű engedelmességre szoktak, egy órával az étetés előtt lánczra kötöm, természetesen igen könnyűre — ba az étetés ideje jön, egyenként leóidatom és nevénél szólitva füty mellett edényéhez hivom. — Ezen gyakorlat addig folytatandó, mig a tanítás folytán a »földre« (tout beau) »feküdj le« »ülj le« vezényszavakat megértik. Azután elégséges őket helyükre' küldeni s egyenként elöbivni. Négy öt hónapos korukban — természetesen egyenként — a szabadba viszem őket. A kimenetel előtt két órával lánczra köttetem (addig kivinni