Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878
1878-07-03 / 27. szám
196 VADASZ- ÊS VERSENY-LAP. 2. Nevezések és bánatjelentések a pesti lovar- ' egylet titkárságánál is elfogadtatnak. 3. Bármely versenyre csak verseny egyleti tag nevezhet, és az is csak ki bona fide nevez. 4. Minden a pályán megjelenő lótól a paripa versenyt a földészek versenyét s a lovagló-egyleti akadályversenyt kivéve 5 frt gyeppénz és annyiszor a mennyiszer indul 5 frt indulási pénz vétetik, végre minden lóért mely terhét valamely handicapbcn elfogadta 5 frt handicap pénz fizetendő. 5. Minden nyereményből 5°/ 0 a pénztár javára levonatik. 6. A nevezéseknek a dij megnevezésével, a ló leírásával, a terhek kiszámításával és a lovar színei megjelölésével kell történni. Csak oly nevezések vagy bárminemű nyilatkozatok tekintetnek érvényeseknek, melyek Írásban vagy táviratilag és nem később mint a meghatározott ideig jutnak a titkárság kezeihez. 7. Hogy a teberhalmozás egy és ugyanazon kulcs szerint számittathassék ki, a m. k. 10 frk. arany 4 frttal, a cs. k. arany 5 frttal, a birodalmi mark % frttal a franc 40 krral és az angol sovereign 10 frttal számíttatik. 8. Sulyegység a kilogram, távolságnál a meter. 9. Teherhatározó Mr. Francis Cavaliero; a lovagló egyleti akadályversenyben gróf Auersperg Károly cs. k. kapitány. 10. Minden nevezés, tudakozódás stb. bérmenteseu ily czim alatt: »Versenyt illető« Jermy Károly verseny egyleti titkár úrhoz Kassára, Főutcza intézendő. Kelt Kassán 1878. jun. 20-án. Elnöki megbízásból Jermy Károly egyl. titkár. Országos lótenyésztés» Bécs 1880. Match. 10,000 frt, fele bánat. Táv. 2400 m Teher 56 kil. Futandó a májusi versenyek utolsó napján. (Elzárva junius 3-ikán 1878.) 1. Hg. Czetwertynski Borics lé. sga . a. Cambuscan a. Grand Duchess, Stockwell-től. 2. Gyürky Béla ur lé. p. m. a. Bois Roussel a. Hope, Adventurertől. Jutalom Junius 27. » 28. » 29. » 30. » 30. Julius 21. Augustus 4. » 5. September 8. 8. 15. 16. 20. » 21. » 21. » 27. October 3. November 4. dijosztások határnapjai Krassó megye Szakul. Somogy m. (csikóvásárlás) Kaposvár. Szabolcs megye Nyíregyház. Hajdú megye Debreczen. Csanád m. Baltonya. Hont Baranya Veszprém Vas Nógrád Komárom Bihar Nyitra Csongrád Zala Nógrád Hunyad Kolos megye Ipolyság. » » » » » » » » > » » » Baranyavár. Devecser. Kis-Czell. Szirák. Komárom. Nagyvárad. Nyílra. Szentes. Csáktornya. Bal.-Gyarmat. Szászváros. Teke. A török szent-miklósi állatkiállitás és lótenyésztési államdijosztás Ló 102 db volt kiállitva a lótenyésztési jutalomdijosztás alkalmából; u. fias kancza 31, 3 éves kancza 13, méncsikó 16 stb. A biráló bizottságban résztvettek : A földmivelési minisztérium részéről : Tanfy Gusztáv min. titkár, Haraszty őrnagy, Orlé főhadnagy, Neuman ménes-intézeti föállatorvos, a megye részéről Hegedűs Ferencz aljegyző és Weisz József állatorvos, a lótenyésztési bizottság részéről Illésy Sándor elnök, Horthy István, Harkányi Károly, Magyary István, báró Flödnig Adolf, Kormoss Ödön, Mocsy László s Kuncze Imre gazd. egyleti titkár mint bizottsági jegyző. A bizottságnak 85 arany államdij, és az egylettől ide szánt 3 ezüst- és 7 bronz-érem, s díszoklevelek állottak rendelkezésére. A bírálat alapján a következő jutalmak lőnek oda Ítélve : Anyakanczáknál az 1-sö dijat Balpataki Ferencz török-szt.-miklósi lakos, a 2. dijat Jurenák Sándor p.-ujkúti, a 3. dijat Magyar Istvánué t.-püspöki, a 4. dijat Jurenák Sándor p.-ujkúti, az 5. dijat Görög Antal török-szent-miklósi, a 6. dijat Tóth Antal török-szent-miklósi lakos nyerte. Ezen kivül Katona Sándor túrkevi lakos és Jurenák Sándor, egyleti kitüntetést nyertek. .4 3 éves kancza és méncsikókr.ál az 1-sö dijat Jurenák Sándor, a 2. dijat Katona Sándor túrkevi, a 3. dijat Kludik Vincze t.-püspöki, a 4. dijat Szakáll Gyula n.-körösi, az 5. dijat Csávás István kánbegyesi lakos nyerte. Ezenkivül Oláh János r.-burai lakos ezüstéremmel, Fülöp Ferencz m.-turi lakos egyleti aranydiszoklevéllel jutalmaztatott. A 2 éves kancza és méncsikóknál az 1-sö dijat Jurenák Sándor, a 2. dijat Fehér Sebestyén törökszt-miklósi, a 3. dijat kovács Sándor török-sztmiklósi, a 4. dijat Pesztránszky Imre d.-ványai, az 5. dijat Oberlender Mór szolnoki lakos nyerte. Ezenkívül gróf Almásy Kálmán p.-tenyöi birtokos és Herzfeld Manó p.-póoi birtokos, egyleti aranydíszoklevéllel dijaztattak. Az 1 éves kancza és méncsikóknál az 1-sö dijat Magyar Istvánné t.-püspöki, a 2. dijat Balpataki Ferencz t.-szt-miklósi, a 3. dijat ng. Kovács Sándor t.-szt-miklósi, a 4. dijat Fehér Pál t.-sztmiklósi, az 5. dijat H. Nagy Gergely török-sztmiklósi lakos nyerte. Ezenkivül Léderer Ede p.-kengyeli birtokos egyleti bronz-éremmel jutalmaztatott. Végre Szakáll Gyula n.-körösi lakos, versenytárs nélkül elövezetett 4 éves arauypej ménjeért, egyleti eziist-éremre érdemesittetett. A bírálat befejeztével az eladásra bejelentett, máncsikók — számra nézve összesen 16 — vétettek osztályozás alá, de mivel a bizottság nézete szerint azok közül egy sem birt azon kellékekkel, melyek a kitűzött czélt tekintve megkívántatnak : a megvételre nem ajánltattak, s a esikóvásáriás e szerint elmaradt. A bizottság azonban, Fehér Sebestyén törökszent-miklósi lakos által elővezetett 2 éves feketederes méncsikót, mely kora miatt ugyan nem pályázhatott, mégis kitűnő tulajdonai alapján megvételre ajánlja. Ezek után az oda itélt jutalmak, az igen nagy számmal összesereglett helybeli és vidéki minden osztályú közönség jelenlétében ünnepélyesen kiosztattak ; s valamint a dijat nyert, ugy az abban ezúttal nem részesült tenyésztők : a tenyésztés körüli fáradbatlan tevékenységre, és jövő évi pályázatban minél nagyobb számmal leendő részvételre buzdittattak. Ha a jelen évi pályázat eredményét, a mult években tartott jutalomdijosztások eredményével összehasonlítjuk, azon kellemes helyzetbe jutunk, miszerint bátran kimondhatjuk, hogy a jelen évben pályázott állatok, általában véve mind szám, mind minőség tekintetében jóval fölülmúlják az elmúlt években a versenytéren megjelent állatokat, я a ngy soba sem szabad a horgot egy helyen, mozdulatlanul tartanunk ; de minduntalan a viz mozgásait, folyását kell azzal utánoznunk ; majd szabadon hagyjuk vinni lefelé, majd az örvényben vissza-kanyarodó árral usztatjuk felénk, most a sebes forgóban engedjük dobatni köriil-körül, majd felebb emeljük, majd a mélybe sülyesztjük újra. Solia sem szabad tehát a csalétket az árral szemben, visszafelé húzni ; kivételt csak a halacska képez, melyet az árral szemben fölfelé húzván, azt forgó mozgásba hozzuk, midőn leggyakrabban kapja el a pisztráng ; a férget azonban soba sem veszi el akkor midőn azt árral szemben huzzuk fölfelé, mindig akkor midőn azt a hullámok viszik, ide-oda vetik. IIa a pisztráng a csalétekre kapott s szájába vette azt, a zsineg megrántása által vágjuk a horgot szájába, midőn azonban a bottal végbevitt mozdulatnak nem szabad hevesnek lenni. — A megrántásnál csakis a kézizületnek, a halkidobásánál pedig csak az alkarnak szabad mozognia; általán miként a vívásnál csak csuklóból kis mozdulatot kell végeznünk s nem cséplő módjára egész karunkkal dolgoznunk. — Láttam horgászokat, kik a zsineg legkisebb megmozditásakor már oly tűzbe jöttek, hogy egészen kipirult arczczal, kidüledt szemekkel, rugaszkodtak neki, hogy a botot egész karjuknak vehemens mozdulatával rántsák hátra, miközben egész testük is oly esetlen mozdulatot vitt végbe, hogy majdnem egyensúlyt vesztettek ; az eredmény pedig ilyenkor rendesen az, hogy az erőszakos rántásra a kisebb sulyu balba akadt gut-fonal elszakad, vagy a horog be sem vágódik ; ha pedig véletlenül nem hal, de gyökér vagy kőbe akad a horog, a törés vagy szakadás bizonyos. — Általában egy pisztrángot horogra fogni s kidobni, épen oly tetszetős finomsággal — elegántiával lebet, mint e müvelet közben egy cséplőhöz vagy kapáshoz hasonlítani. Lassan közeledünk a széles zsonibhoz, vizének sima tükörén egy hullám sem rezdül meg ; az oldalt beeső napsugár keresztül világítja a kristály-tiszta mélységet, s átlátszó zöldes vizében jó távol látjuk а szép pisztrángot, mely a túlpart alámosott sziklafalánál hasal s mereven mozdulatlanul lesi a prédát ; — horgunkra kicsinyke fényes légy van tűzve, jó hosszú zsineg s finom majdnem láthatlan sugárt veszünk ; egy ügyes dobással messze a bal elé dobjuk a legyet, az mintegy könnyű pehely úszik a fölszinre s úszik lefelé, — az előbb mozdulatlan pisztráng, mintegy villanyos ütésre életet kap, sebesen csap felé, nagyot csap farkával ; de már azon pillanatban, rántottuk meg gyengéden a zsinórt, midőn a legyet szájába vette s a jövő perezben a levegőben lóg horgunkon, s fürge eviczkélésével hánykódva, tánczolva, mintegy ezüst tollú csillogó madárka röpkéd a légben, testéről apró csillogó gyöngyszemekként perczeg szét a cseppekké vert viz. — Igen szép, igen festői kép ! A csalétkek megválasztásánál legjobb, ha magunkat egy bizonyos csalétekre nem caprieirozzuk mint az angolok, kik közül sokan csakis mesterséges halacskával, vagy csak mesterséges légygyei akarnak fogni. A németek között a Wurmfiseberei meg Fliegenfischerei bajnokai, mint két ellenséges tábor állanak egymással szemben. — En a jeles John Horroks-t is elfogultnak tartom, midőn a földi gilisztával való horgászatot megveti, s azt »utálatos mesterségnek« nevezi; ő csak mesterséges légygyei akar fogni. Igaz, hogy e neme a horgászatnak legszebb s kétségkívül legnehezebb is ; de bizonyos, hogy bármenyire értse is valaki, bármily gyakorlott legyen : gyakran egyetlen pisztrángot sem foghat légygyei ; a féreggel való fogás pedig ha kevesebb jártasságot feltételez is, még mindig igen elegáns sport marad, mely sok gyakorlatot s alapos tanulmányt kiván, hogy sikeres legyen. Én rendesen ugy szoktam eljárni, hogy akkor, midőn előre biztosan nem tudom, melyik csalétek lesz alkalmas, ellátom magamat féreggel, halacskával s legyekkel is, s azokat a szükség szerint veszem elő, változtatom. Általában a csalétekre nézve minálunk Magyarország felvidékén, mást tapasztaltam, mint a németek s angolok irják ; s röviden a következőket mondhatom:
