Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-06-26 / 26. szám

188 VADÁSZ- TE VERSENY-LAP. JUNIUS 19. 18L8. Országos lótenyésztés» Jutalom dijosztáeok határnapjai Junius 27. Krassó megye Szakul. » 28. Somogy m. fcsikóváeárlás) Kaposvár. > 29. Szabolcs megye : Nyíregyház. • » 30. Hajdú megye Debreczen. > 30. Csanád m. fíattonya. Julius 21. Hont meg ye Ipolyság. Augustus 4. Baranya » Baranyavár. » 5. Veszprém » Devecser. September 8. Vas » Kis-Czell. » 8. Nógrád » Szirák. » 15. Komárom » Komárom. 3 16. Bihar » Nagyvárad. » 20. Nyitra » Nyitva. » 21. Csongrád » Szentes. » 21. Zala » Csáktornya. » 27. Nógrád 3 Bal.-Gyarmat. October 3. Hunyad 3 Szászváros. November 4. Kolos 3 Teke. A lovak gyakori megvakulásának okairól. i. T. Feltűnő jelenség, hogy összes házi állataink közül egynél sera fordul elő a megvakulás oly gyakran, mint a lónál. Ezen kétségbevonhatlan tény okait kutatva, négy különböző irányban ta­lálhatjuk fel azokat : átörökösités, járvány, meghü­tés és kiilsö mechanikai behatás. E négy forrás­ból származik minden szembaj, s végkövetkez­ményeként a vakság is. Az első bárom okról ezúttal csak röviden ezóllván, főleg néhány külső káros befolyást kí­vánunk felsorolni, mely a lótartó gazdák és a ko­csisok előítéletéből gondatlanságából vagy hanyag­ságból származik. Az átörökösités általános tapasztalat szerint semmiféle bajnál vagy betegségnél sem oly való­színű, hogy ne mondjuk : biztos, mint a lovak szembajainál. Természetes, hogy itt nem véletlen mechanikai sértésből származó szembajokról beszé­lünk, mert az például világos, hogy kicsapott és kifolyt szeinü szülőknél nem kell szembajos, vagy vak csikóktól tartanunk. Szabálytalan alakú vagy kicsiny szemet már igen gyakran szüleik után kapnak a csikók, s minden tapasztalt tenyésztő ' tudja, hogy vannak egész lótörzsek és családok melyeknél a szemek szabálytalansága nemzedéke­ken át megrögzött bajt képeznek. A havi vakság számtalan esetben átmegy az ivadékra, szintúgy a szürke és fekete hályog. — Sőt számtalan eset van arra is, hogy a szülök egyike nem is vak, csupán gyakran catarrhalis szem-gyuladásban szenvedett, s ennek következ­tében kissé homályos vagy foltos szemmel bir ; s azért az utána származó csikó mégis a vakságot örökli, akár mindjárt születésénél, akár pedig leg­több esetben csak a hajlamot hozva magával, mely később idézi elő a megvakulást. Tenyésztőink nem helyeznek elegendő súlyt a szembajok megfigyelésére és kikerülésére, s igen gyakran használnak vak kanczát sőt bibás szemű csődört is a tenyésztésre. Ennek következménye­ként, látjuk azután némely vidéken a szembajok­nak és vakságnak átörökítés általi ijesztő mérv­ben való terjedését. Felhívjuk e sajnos körülményre a megyei lóte­nyészbizottmányok és állatorvosok figyelmét. Vi­lágosítsák fel minél gyakrabban és minél széle­sebb körben különösen a földmives tenyésztőket a szembajok átörökítéséről, óvják a hibás szemű apalovak használatától; mert bizony nagy szük­ség van a felvilágosításra ott, hol még a hibás szemű, vagy épen vak községi mén sem tartozik a ritkaságok közé. A járványos szembajoknak szintén nem egy esetét tapasztaltuk hazánkban. Szakavatott orvosi tollra kell annak megítélését biznunk, valljon ra­gályos vagy miasmatikus befolyásoktól származnak­e járványok, s ehhez képest mily óvszerek alkal­mazandók ellenök. Annyi azonban bizonyos, hogy különösen az alföldön egész vidékeken uralkodik, némely évben járványosán is a lovak szembaja, a nélkül, hogy okát kideriteni lehetne, s azután ép oly gyorsan megszűnik a hogy keletkezett. Volt alkalmunk egy ily járványos szembajt egyik al­földi megyében megfigyelni, hol négy éven át ki­sebb nagyobb mérvben uralkodott, még pedig a méntartó gazda gondozott és jól tartott tenyész­anyagjánál ép ugy mint a földmives nép elha­nyagolt istállóiban. A járvány következménye­ként még ma is igen nagy számú vak lovat látni e megyében ; sőt megtörtént az is, hogy a megye egyik legnagyobb birtokosánál, a kitűnő angol telivérménes e járványos baj áldozata lett, mert a 14—15 angol telivér-kancza közül alig maradt olyan, melynek szemén a baj nyoma rész'eges, vagy teljes vakság alakjában meg ne maradt volna. Ily járványos szembajok az állategészségügyi rendőri közegek különös figyelmét igénylik, s igen kívánatos volna, ha a baj megfigyelésére s terje­désének meggátlására több gond fordíttatnék mint eddig. A lovak megvakulásának harmadik és leggya­koribb okát, a meghütés következtében előálló hu­rutos és csúzos szemgyulladások képezik. A meg­hütés számtalan okai közül csupán a léghuzamot és a hőmérséklet gyors változtatását emiitjük meg. Ha a gyors hajtás folytán megizzadt lovat kellő jártatás nélkül rögtön hámosan istállóba ál­lítjuk, vagy a kihevült szemet hideg vizzel meg­mossuk : magunk idéztük elő a szem megbütését, melyből igen gyakran lobos állapot sőt megvaku­lás is származbatik. Oly istállóban, melynek ajtai vagy ablakai egy­mással szemben és alacsonyan vannak elhelyezve : léghuzam támad, mely egyéb súlyos bajokon kivül a hurutos vagy csúzos szembajokat is előidézheti, Nagy figyelmet és gondot kell tehát arra fordíta­nunk, hogy lovaink az istállóban légbuzamnak ki­téve ne legyenek. Elérve végre a lótartó gazdák és kocsisok gon­datlansága vagy előítélete folytán külső mechani­kai káros behatásokból származó szembajokhoz, mindenek előtt az ostor és az ellenző czébzerüt­len használatát kell felemlítenünk. A szem-ellenző alkalmazása mindig és okvetle­nül árt a ló szemének. A ló szeme ugyanis nem oly alkotású mint az emberi szem, mely természetes állapotában egyenesen előre néz, hanem ferde szögben az orrcsonthoz oldalvást lévén el­helyezve, külső kényszer nélkül nagyobb termé­szetes látkörét használva fekvése szerint jobbra s balra irányul. Az ellenző alkalmazása által a ló szeme foly­ton természetellenes nézésre kényszeríttetik, mely alkotásának meg nem felel. Ha már most — mit igen gyakran látunk — még laposan cs szűken a szemre van húzva az ellenző, akkor nemcsak a természetszerű szabad használat fokozott meggátlás által válik felette károssá a szemre, hanem az által is, hogy a szegény megkínzott ló szeme folytonosan fülledt gőzös levegő által van közvetlenül körülvéve. Igy azután a szem előbb utóbb megzavarodik, hurutos, homályos, folytos lesz, sőt igen gyakran egyedül az ellenző esztelen alkalmazásának köszöni teljes megvakulását. menyeknél viseletével legalább fövonásokban meg­ismerkedtünk, ezen ismereteinket a fogásnál érté­kesíthetjük ; de hogy a fogásnál mindemellett még jobb eredményhez jussunk, czélszerü lesz azon eszközökről egyet-mást elmondani, melyek a horgászainál használtatni szoktak. Mikéut a lővadászatnál sokféle a lökészülék és a fegyver : ugy sokféle a horgász-eszköz is ; mint am­annál sok a jó, sok a rosz, — ugy itt is. Ha tekin­tetbe vesszük, hogy a fogás eredménye igen nagy részben az eszközök minőségétől fllgg ; hogy csak egészen jó, s a pedanteriáig tökéletes eszközökkel foghatni sok halat ; hogy tökéletlen, vagy csak egyes hibákkal bíró eszközök használata mellett néha egyáltalán semmire sem megyünk ; kell, hogy e pontot némikép méltányoljuk. Említsük először a horgászbotol — vagy veez­szöt. (Die Ruthe— Angelruthe). A jó botnak, kellő hosszúság mellett, erősnek és könnyűnek kell lenni ; emellett minden irányban egyenlően hajlé­konynak, — de mégis bizonyos határig feszesnek — nagy mérvben ruganyosnak kell lenni. Piszt­ránghorgászathoz 3.5—4.5 meter hosszú bot elég ; 't— 1 X4 kilogrammnál súlyosabb nem lehet. — — Legtöbb botnak az a hibája, hogy az alsó része a csúcshoz képest nem arányosan súlyos ; tebát a súlypont nincs kellő helyen. A német, ilyen botot : »Kopfschwer«-nek nevez. Ily bot, daczára hogy ha absolut súlya kicsiny is, mégis hamar ki­fárasztja a kart, s vele a horgot helyesen dobni nem lehet ; a mi sarkalatos hiba. A súlypontnak körülbelül 1 — 1 x/ 2 lábnyi tá­volban kell lenni azon ponttól a csúcs felé, hol az ember a botot rendesen tartani szokta. Leg­czélszerübb pedig a botot akként tartani, hogy azt ugy markoljuk meg, miszerint ujjaink a viz szine felé forditva, vagy kissé befelé nézzenek, s a botot egész alkarunkon végig fektetjük, abban támpontot nyerve, — a bot vége a könyökig ér­jen, vagy azontúl néhány ujjnyival kiálljon ; ily tartás mellett legkevésbé fárad el a kar. A bo­tot mindig csak egy kézzel volna szabad tar­tani ; a bal kéz oly jártas legyen, mint a jobb. A ruganyosság, hajlékonyság s feszesség kellő mérvben legyen egyesülve, mert e tulajdonainak helyes aránya okozza, hogy azon erő, mely a műszert éri a hal kidobása alkalmával, egyenlete­sen oszolhasson el a horgon, zsinóron és boton. Nagyon feszes botnál minden erő csak a zsineget érné, túlságosan hajlékonynál csak a botot. Jó bottal, igen vékony zsineggel is nagy súlyt dob­hatunk ki, aunélkül, hogy az eltörnék vagy a zsineg elszakadna; rosz botnál erős zsineg is köny­nyen elszakad. Nagyon ruganyos és túlhajlékony botnál, a hal rántását igen gyengén, meg igen későn érezzük, s az általunk eszközölt rántás is későn jut a botról a horogig. A botok alakja közül legczélszerübbek a több leginkább 4 részből álló összerakható botok. A botok tömörek s végükön réz szorítókkal erősít­hetők egymásba. — Az üres, egymásba tolható, vagy csavarokkal összesíthető botok legczélsze­rütleuebbek ; gyengék, esetlenek, s nem tartósak. A pisztrángászathoz legjobb a mogyorófa-bot, melynek csúcsa (legvékonyabb részlete) úgyneve­zett lándzsafábál (Lanzenholz) — Lance Wood — készült. Itt mindjárt megemlitem, hogy legjobb mogyo­rófa botokat készít Mollner Károly Bécsben. Oly jó mogyoróbotok talán máshol sehol sem készí­tetnek, s e részben már Max von der Borne is jeles müvében »Handbuch der » ADgel-fiacherei« igen oicsérőleg nyilatkozik Mollnerről. Kiknek bármi a halászat körébe vágó eszközre van szük­ségök, melegen ajánlhatom nevezett czéget. Moll­ner par excellence szakember, kizárólag halász­eszközök készítésével foglalkozik, személyes ta­nulmány utján Angliában, jeles mesterré lett ; de külföldi idevágó czikkekbol is gazdag raktára van. Egész ezime ez : Kari Mollner, Fabrikant von Fischstöcken und Geräthen, in Wien. Prater­strasse nr. 40. Egyike a legsolidabb üzleteknek, melyekkel valaha dolgom volt.*) A Hikory-fa, mely Ejszakamerikában — Ca­nadában — tenyész, kitűnő erőssége, szívóssága miatt ajánlatos; csak az a hátránya, hogy igen nehéz, talán csak a Lance-Wood nehezebb ennél, mely utóbbi azért is botcsucsoknak használtatik. *) Kimerítő teljes árjegyzéket képekkel ma­gyarázva, bérmentve és ingyen szivesen küld bár­kinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom