Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878
1878-06-12 / 24. szám
JUNIUS 12. 1878. 173 Az agár-versenyek propositiói már közzététettek; augusztus 1-söig 10 frt egy nevezés. Fölkérem a kölyök-agár tulajdonosokat, hogy az agsrász-sport érdekében méltóztassanak minél számosabban nevezni. 1. Szemere József v. k. Kajfás. 2. Ugyanaz tark. k. Pagát. -3. Genesy Béla f. k. Bicskás. 4. Gencsy Zoltán v. sz. Kis-IIamis. 5. Genesy Samu f. k. Rajkó I. 6. Gencsy Albert v. sz. Döghe. 7. Zoltán János tark. k. Zsivány. 8. Ugyanaz f. sz. Bogár. 9. Jármy Ödön f. k. Bársony. 10. Jármy Elek fehér sz. Margit. 11. Báró Schoeler F. feb. sz. Igen. 12. Ugyanaz v. k. Mais-oui. 13. Miklós Béla ham. sz. Pendely. 14. Dokus Gyula czir. k. Szarvas I. 15. Ugyanaz f. sz. Kincsem. 16. Orosz Sándor ham. sz. Szellő. 17. Ugyanaz v. sz. Csipke I. 18. Sárközy Aurel f. sz. Sárcsa. 19. Vladár Emil f. sz. (kimúlt) 20. Ugyanaz f. k. Czigány. 21. Szemere Emil ham. sz. Lepke I. 22. Ifj. Recsky András zsem. k. Czitrom. 23. Genesy Ferenez nev. idősb Recsky Andrásnak zscm. k. Jancsár. 24. Miklós Béla czir. k. Nadrág. 25. Gróf Yay Tibor I. aláírás. 26. id. Vay István fak. k. Koma. 27. Jármy Imre I. aláirás. 28. Ibrányi László czir. sz. Anko. 29. Ugyanaz czir. k. Iván. 30. Dézsy Ferenez I aláirás. 31. Fercnczy Emil tark. sz. Furcsa. 32. Ugyanaz tark. k. Tréfa. 33. Jármi Imre nev. Jármy Miklósnak f. sz. 34. Meczncr Béla f. k. Badár. 35. Ugyanaz fak. sz. Szarvas II. 3 6. Ugyanaz ham. k. Fikusz. 3 7. Jármy Ferenez fehér k. Szemök. 38. Nozdroviczky Kázmér f. k. Vitéz. 39. Nozdroviczky György v. sz. Villám. 40. Patay Samu v. sz. Leányzó. 41. Ifj. Szegedy István I aláirás. 42. Fazekas Gedeon v. k. Finom. 43. LTgyanaz v. sz. Rózsi. 44. GraefI Jenő ver. k. Sólyom. 45. Ugyanaz ham. sz. Kigyó. 40. Csorna István f. k. Holló. 47. Ugyanaz ham. sz. Lepke II. 48. Téglássy András f. k. Rajkó II. 49. Ugyanaz f. sz. Csóré. Január 1-én negyvenkilencz aláírással elzáratott az 5 frtos nevezés. Agusztus 1-éig 10 frt tételekkel neveztek: 50. Cseley Gyula hamv. k. Piktor. 51. Görgey Pál nev. ez. Csipke II. 52. Gencsy Albert nevezi id. Recsky Andrásnak ver. sz. Vánda. 53. Gencsy György nevezi id. Recsky Andrásnak ver. sz. Kakas. Gencsy Béla egyleti jegyző. Felvidéki vadászlevelek, ni. Dobsina április 2-án 1878. Kedves barátom ! Néhány hét előtti utolsó együttlétünk alkalmával — midőn vadászeseményeinket a fehér asztalnál megbeszéltük — szóba jöttek a nagy duvadak is, s én mellesleg megjegyeztem, liogy lia időm és kedvem megengedi, összekeresem jegyzeteimből s ki irom : hogy az utolsó 10 év alatt hány hiúz (fells lynx L), hol, mikor, s Ici által ejtetett ? közvetlen szomszédságomban, azon területen tudniillik, melyet felvidéki vadászrajzaimban, — mint liptó, szepes-gömöri felföldet vázoltam, az utolsó 10 év alatt s. a. t. Ez nemcsak azért mutatkozik érdekesnek, mivel a hiúz a nagy vadászathoz s nagy vadhoz tartozik, lianem ázért is nagy figyelmet érdemel, mivel 10—-12 év előtt a hiúz minálunk teljesen ismeretlen, s Erdélyben, Marmarosban vagy Beregben is igen ritka vad volt. Es most ! hogy hány hiúz fizetett irhájával csak az itteai felföldön, mutatja a következő összeállítás. 1867. cvi május havában a murányi uradalom sumjáczi pagonyában lövetett esti lesen egy nőstény hiúz. 1869. évi május havában a rosnyói posálló alatti erdőkben a kerülő lőtt fáról egy hiuzt. 1869. junius 24. Fekete Lehotán a Kakas hegység alatt a favágók elevenen elfogtak s aztán agyonvertek egy 3—4 hetes hiúz kölyket. 1870. évben, az iglói erdőségekben vadászaton lövetett 1 hiúz. 1871. évi tavaszon gróf Andrássy Manó ur kerülője lőtt egyet a nagyveszverési erdőkben. 1871. évi öszszel, szepesmegyei illésfalvi területen lőtt gróf Csáky erdömestere Krause egy hiuzt. 187 2/ 3 télen a Királyhegység éjszaki részén a liptóujvári kincstári erdőségekben vastörben s csapdában ejtetett hat db. Ugyanezen télen a murányi uradalom polomkai kerületében lövetett 2 db, és fejszével agyonveretett egy db. 1872. évben gr. Andrássy Manó oláhpataki uradalmában vastörben fogatott egy db hiúz, s ugyanakkor egy másik a vascsapdából összezúzott lábbal menekülvén és sebében elveszvén, hullája megtaláltatott. 187 5/ 6 télen a murányi hegyekben Müller föerdész által vasban fogatott egy darab, s méreggel elpusztíttatott s feltaláltatott 2 darab. 187 6/ 7 évben gr. Andrássy Manó oláhpataki uradalmában a veszverési és szulovai erdőségekben méreg és vas által elpusztíttatott és fogatott 5 db Összesen tehát 10 esztendő alatt, a mennyire én saját jegyzeteimből összeszámítani képes voltam, 25, szóval 25 darab hiúz, melyből a hegységi csoportokat s erdőségeket tekintve : A Kakas hegységre 1 db, a murányi hegycsoportra 3 db, a Királyhegységre 10 db, a gömör szepesi érezhegységre 11 esik. Hiúz és farkas közép Europa legvérengzőbb két nagy ragadozója s a vadászterületek legnagyobb átka. Hol ezek befészkelik magokat, ott az özállomány könnyen megsemmisül, s ott is hol mint váltóvadak tesznek látogatást : szétkergetés és megtizedelés fenyegeti a rötvadat. Természetes tehát hogy gróf Andrássy Manó, ki vadászterületeit féltékenyen őrzi, évek óta mindent elkövet, hogy e hívatlan vendégektől megszabaduljon, s hiszem is hogy a tavaly elejtett 5 db hiúzzál, ennek ottani utolsó ivadéka is kipusztult ; de máskéut van a dolog a farkasokkal ! Az oláhpataki löjegyzék e lapok 10-ik számában 5 db elejtett ordast tüntet ugyan fel ; de mi az, azon sokasághoz képest mely még ott a rengetegekben kulloghat ! Hiszen mult nyáron magának Ó méltóságának állitása szerint — mint az nekem bemondatott — csak kölykes farkas — 6 erdőrészben lett konstatálva. A farkas — tudomás szerint 4—9-et kölykezik ; középszámul hatot vévén, csak maga a reményteljes succrescentia 36 dbot tenne ki, melyből idáig egy sem lövetett, mert az elejtett 5 db mind vén és hatalmas ordas volt. Jó fegyverekkel ellátott s elégséges erdei személyzet, melynek feje egy főerdész, kinek szakismerete, lövészeti ügyessége és vadászszenvedélye kete — meg élénk piros petyek foglalnak helyet, melyek mindig halványabb udvarbari vannak elhelyezve. A háton a fekete, az oldalokon a vörös pontok száma túlnyomó. A hason petyek nincsenek. Vannak pisztrángok, melyek egészen feketék, szürkék, majd meg egészen fehérek ; de a jellcgzö márványzat, a rajz, többé kevésbbé mindig ki van fejezve. — Egyesek izgattatván, üldöztetvén, Chameleonként szinüket változtatják, halványabb, sötétebb, különböző zománezos áruyalalatokban. Miként a külbőruek — ugy az izomzatnak, — a liusnak sziue is változó. Általában fehér, de rózsaszínbe, sárgás-vörösbe, egész határozott vörösbe hajlik át; néha meg a legtisztább hófehér. Legszebb szinüek a pisztrángok ivás idején. Nász-ruhájok, a legpompásabb szinvegyületnek élesen határolt márványzatát mutatja. — A szin a patak vizének, a talajnak, a környező tárgyaknak minőségétől függ, valamint attól, menyjiyire van a hely a napsugarak közvetlen behatásának kitéve. — Egyes bár közeli patakok pisztrángjai néha határozottan különböznek egymástól. Igy például Dobsinán, egy Dobsa patakba szakadó kis mellék-ág halad, melynek pisztrángjai oly élesen különböznek, a Dobsa patakéitól, hogy, ha 100 között egy lesz a másik patakbelikböl, egészen biztosan és határozottan föl fogom azt ismerni. A Dobsa patak — főleg alsóbb részében — a szin világos, a fehér túlnyomó ; a mellék-ág patakjából valóké majduem fekete, s az oldal aranysárga, majd semmi fehér ; testük sokkal több nyálkával fedett. A száj hegyes fogakkal van megrakva ; igy a nyelv 6—8, a torok, s a garat is hátrafelé görbült éles fogakkal ellátott. A tápszer megragadására, — de nem megrágására valók. A pisztráng, minden táplálékát egészben, hirtelen elnyeli. A pisztráng különböző nagyságot ér el. A közép-nagyság kinőtt pisztrángnál 8 —12 hüvelyket, súlya 8 —16 latot tesz ki. Vannak azonban 2—3 láb bosszú 2 — 4, sőt 6 —10 font sulyu pisztrángok is; ezek azonban a kivételekhez tartoznak. E nagyságon felül nem nő a pisztráng soha. A mi ezenfelül van, a mese világába tartozik. A nőstény (ikrás) rövidebb s vastagabb, a liim karcsúbb és hosszabb. A növés gyorsasága, a suly és nagyság, meg a húsnak izletessége, azon viz tápszer-tartalmától, annak nagyságától s minőségétől függ, melyben a pisztráng lakik — Oly helyeken, hol sok rovar, főleg légy jut a vizbe legjobbak s legnagyobbak e halak. Angliában ez iránt kísérlet történt. Három tóba mondja Stoddart — pisztrángokat helyeztek el ; az első tóbau kizárólag földi gilisztával, a másodikban apró halacskákkal, a harmadikban legyekkel tápláltattak. Az első tóbeli pisztrángok igen lassan, •— a második tóbeliek gyorsabban, a harmadik tóbeliek szerfelett gyorsan növekedtek ; a harmadik tóban levők ugyauazoa idő lefolyta alatt két annyit nyomtak, mint a más két tóbeli pisztrángok együttvéve. Innen van, hogy lassú, széles, főleg mezőségeken végig futó folyókban, nagyobb pisztrángok vannak, — mint hova több légy hullt be, — mint erdőben folyó, sebes, keskeny patakokban ; lassú folyású tehát iszaposabb folyam több rovart s rovarálezát termel, mint rohanó, köves talajú patak. A pisztráng a legelterjedtebb lakója a hegyi folyamoknak, kiválólag forrás vizet szeret. Iszapos, zavaros vizben nem marad meg. Leginkább tehát hegyi patakokban lakik; de 6500 lábnyi magasságon felül nem tenyész. St. Bernhard hegyén, 7500 lábnyira a tengerszine felett levő tóban, többször kisértették meghonosítani, de soha sem sikerült. Álló vizekben, tavakban, lassú folyású vizekben is tenyész és lakik ugyan; de legnagyobb előszeretettel viseltetik a sebes, vizeséses hegyi folyamokhoz, meg források lefolyásai által képzett kis, tiszta vizű, kavicsos patakokhoz. Itt van ő elemében. Minél tisztább a viz, minél inkább forrás viz az, annál jobban kedveli ; kemény tufftartalmu, meg rothadó növényi anyagokat tartalmazó mocsaras vizben nem szívesen marad, esetleg ilyenben elpusztul. (Folytatása következik.)
