Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878
1878-05-22 / 21. szám
MÁJUS 22. 1878. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. 147 Szop együtt indulás után Gondolat kivált, s roppant sebes iramban kezdett száguldói egy mértföldig. Csakhamar 30—40 lóhoszszul hagyván el Kincsemet, mely a 2-dik helyen feküdt, utánua 2 lóhoszszal a Henckel ló ; feleúton Madden kibocsátá Kincsemet, mely csakhamar behuzá Gondolatot, valamint a Henckel ló is — és csakhamar ugyanannyi lóhoszszal el is hagyák öt ; a távoszlop körül Prince Giles sem birt tovább menni a sebes kancza után, s ez tetszés szerint canterben 5 — 6 hoszszal előtte haladá meg a czélpontot. Érték 27371'г frt az elsőnek, 337»/э frt a másodiknak. 4. Handicap, ÍOOO frt. e. d. Futhat minden ló. Távolság 2000 m. Tét 100 frt, bánat 50 frt. kis bánat 20 frt. A 2-ik ló a tét és bánatok »/ 3-át nyeri. Terhek május 1-én tétetnek közzé. Kisbánat május 6-ig jelenthető. (Bez. 18 nevez.) Ifj. gr. Festetics Tasziló 3é. p. m. Berlick a. Laneret a. Lady Bess 51'/ t Metcalf 1 Br. Majthényi Izidor 3é. sg. m. Outrigger 48 3/ 4 kil. ( 3/ 4 kil. kül.) Smart 2 Gr. Forgách István 4é. sp. m. Wild Youth 55 kil. Corser 3 Gr. Festeties Pál nev. gr. Széchenyi Kálmán 3é. р. k. Niczkyleány 48 kil. Hattou 0 Gr. Sztáray János 5é. sg. m. Bibor G2 1/ 2 kil. (!/, kil. le.) Madden 0 Gr. Sztáray János nev. hg Czetwertynski Borics 5é. p. m. Hirnök 64 kil. Murray 0 Kis bánat jelentve á 20 frt: Hesperus, Basswelt, Monthalon, Royal Blue és Palatinért. nngybánat 7 lóért. Többszöri sikeretlin kísérlet után végre megindult a mezőny, elöl Outrieger, utánna Bibur, majd egymás mellett Wild Youth és Niczkyleány, tovább Berlick és végül Hirnök. Egy harmad mértföld után Wild Youth Hirnök elé ment ; a befordulónál Berlick is elhagyta s pár ugrással egész a vezető Outriggerig haladt, sőt el is hagyja, a távoszlop meghaladása után azonban Outrigger ismét felment hozzá, s heves küzdelmet vivtak egymással egész az utolsó pillanatig, midőn Berlick egy nyakkal veré meg ellenfelét ; Youth másfél hoszszal hátrább, azután Hirnök. Érték 1560 frt az elsőnek, 230 frt a 2-diknak 5. Sándordij. 100 cs. arany értékű tiszteletdij. Távolság 3200 m. gátverseny 6 akadályon át. Futbat minden ló. Teher: 4é. 67 * 2 kil., 5é. 72'/ 2 kil., 6é. és id. 74 kil. Urlovarok. Üzleti lovar 3 1 / 2 kilogrammal több. Tét 20 arany. Fuss, vagy fizess. A tétöss/.eg 60 aranyig az 1-sö és 2-ik ló közt egyenlően osztatik fel ; 60 arany fölülete az 1-ső lóé. Bejelentés 48 órával a futás ideje előtt. Ha legalább 3 ló nem lép a pályára, a dij nem adatik ki, hanem a következő évre marad. Nevezési zárlat 48 órával a verseny előtt. Gr. Kinsky Zdenko 4é. p. m. Prince Gregoire a. Buccaneer a. Peeress 67 kil. ( x/ 2 kil. le.) gr. Metternich Fr. 1 Ifj. gr. Esterházy Miklós 4é. sga k. Ocarina 71 kii. (3Va kil. kül.) Hanreich 2 Gr. Szapáry Iván 5é. f. m. Zsibó 7 2 >/ 2 kil. Gr. Szapáry Iván 0 Ocarina ugrotta az első sövényt vezetve, pár hoszszal utánna Zsibó, majd Prince Gregoire ; a másodikon már Prince Gregoire kelt át előbb; majd Zsibó ment előre s gyorsitá az iramot ; másfél mértföld után ismét Priuce Gregoire ment előre, követve Ocarina és Zsibó által ; az utolsó sövény körül Ocarina heves rohamot tett az első ségért, de Prince Gregoire biztosan veré meg egy nyakhoszszal ; Zsibó egy hoszszal Ocarina után. Érték: Tiszteletdij 500 frt értékben és 50 frt az elsőnek, 50 frt a másodiknak. 6. Magánfogadás. (Match). Akadályverseny, kis pálya. Távolság 4000 méter (2 1/ 2 mfld). Br. Üchtricz Zsigmond 5é. sg. k. Fanny Lear félvér 65 kil. Hanreich 1 Ifj. Kiss Miklós id. р. к. May Flower 75 kil. Hansi 2 Mayflower vonakodott az indulástól, végre vagy 50 lóhoszszal veszítve követé Fanny Leart mintegy 2 mfldig ; minden akadályt sebes száguldásban ugorva ; a másodszori kerületnél Fanny Lear ályogfal ugrásánál elbukott, s May Flower elhagyta ; de Hanreich sietve nyeregbe ugorván, ismét hamar beérte, elhagyta s könnyen nyert 5 lóhoszszal. III. Nap. Csütörtök, máj. 16. d. u. 3 órakor. 1. Sweepstakes, és 500 frt lovaregyleti dij. Futhat minden belföldi és német 2éves ló. Táv. 800 m. Teher 51 kg. kanczára 1 x/ 2 kg.-al kovesebb. Aláirás márcz. 31-ig; nevezési zárnap máj. 1.; 12 aláirás, vagy nem lesz verseny. Tét 100 frt, fele bánat. A 2-ik ló 300 frtig kap a tételekből. (14 aláirás.) Br. Majthényi Izidor 2é. stp. m. Amaranthus a. Ketledrum a. Amara 51 kil. Smart 1 Gr. Henckel Hugo id. 2é. р. к. Little Digby 49 x/ 2 kil. Bushby 2 Blaskovies Ernő ur 2é. f. m. Purdé 51 kil. Madden 3 Br. Springer Gusztáv 2é. р. к. a. Buccaneer a. Lancelin 49 3/ 2 Metcalf О Gr. Festetics Pál 2é. vp. k. Flóra 50 x/ 2 kil. (1 kil. kül.) Murray 0 Gr. Festetics Pál nev. Inkey István 2é. p. k. Miss Bővel 49 1 / 2 kil. Hatton 0 Br. Bethmann Sándor 2é. p. m. Hilarius 51 kil. Butters 0 Bánat jelentetett 7 lóért. Egy meghiusult szalasztás után, melyben Purdé és Amaranthus mintegy 400 métert hiába futottak, végre elrohant sebes iramban a csikósereg melyből Amaranthus mindjárt vezetőnek vált ki, utánna Little Digby és Purdé, Buccaneer-Lancelin és Hilarius, majd Flora és Miss Rowel, melyek megkéstek. Száz méterrel a nyerpont előtt Purdé egy rohammal elhagyá Little Digbyt és Amaranthust, de mindjárt vissza is esett; mire Amaranthus egy fél hoszszal Digby előtt, ez pedig 3 hoszszal Purdé előtt haladá meg a nyerpontot. Érték: 1150 frt az elsőnek, 200 frt a másodiknak. 2. Kisbéri dij. 3000 frt. Futhat minden belföldi 3é. és id. mén, vagy kancza. Táv. 2000 m. Teher: 3é. 52 '/ 2 kg, 4é. 65 kg, 5é. és id. 68 kg. kanczára 1 >/ 2 kg kevesebb. Egy 3000 frt ért. verseny nyerője 2 kg.-al, két vagy több ily verseny, vagy egy 5000 frt ért dij nyerője 4 kg.-al ; két vagy több öt ezer frt éri. dij nyerőjére 6 kg.-al több. Nyeretlen ló 2 x/ 2 kg. könnyítést nyer. Tét 150 frt, fele bánat. A 2-ik Belátva, hogy most már a hajtás alig járhatna sikerrel pipára gyujték, mig lovam kufujja magát. Kevés idő múlva jó távolból lövés hangzott. Jókora szünet után ismét és ismét. Ez Ziesmann, ki a balra fordult falkát követé. Nyeregbe ugrottam s a lövések irányában ellovagoltam, félórai menet után rábukkantam társamra, a ki egy ledőlt fatörzsön ülve egy frissen sült Eland máj-darabot fogyasztott pompás étvágygyal. Közelében állott pompás lova a »Wakkerstrom« s köröskörül ujongva, örvendezve a bennszülöttek, mert ime bő lakoma várt reájuk, s volt elég hus, Miama a hogy ők nevezik. Pál barátom reggeli jóslata beteljesült s két bivaly és egy Eland feküdtek az avaron. Azután a zsákmány feltöretett; a bennszülöttek az elesett állatok bőréből szijjakat vágva a húsdarabokat összekötözök, s fejökre véve vitték haza. Ilyenkor az erdőlakó 100 —120 fontnyi terhet is könyedén emel, csakhogy természetes vetélytársának és elleneinek a hyenáknak minél kevesebbet kelljen ott hagynia. Délután négy óra felé vissza indultunk a tanyához. Körülbelül a fél uton egyszerre egy vaddisznót pillantottam meg. Tüzeltem, s a golyó az állat vállcsontját törte össze, mire az felsivitva egyszerre megállott. A mint közelebb lovagoltam, vettem észre — őszinte sajnálatomra — hogy a sebzett állat egy vén emse, melyet tiz kis malacza követett. Már későn volt sajnálkozni, s a kinlódó állatnak egy lövéssel, mely koponyáját zúzta szét, megszüntetém szenvedéseit. A kaffirok a szerte futó malaezok után futottak, s ötöt közülök el is fogtak. A durva kezek közt azonban három csakhamar kimúlt, kettőt én fogadtam örökbe s neveltem minden lehető gonddal. A tanya közelébe érve, sikereink hire az erdőlakó-dámákat is széles jó kedvre gyujtá, s ujjongva indultak az erdő felé, hogy férfiaiknak elébe menjenek s őket a zsákmány hazahozásánál segitsék. Csupán az apró — még futni nem tudó — gyermekek maradtak a tüzek mellett, rr.itsem törődve azzal hogy anyáik magukra hagyták őket. A két erdölakó kik a Ziesmann szerint meglőtt Antilope után elmentek, még mindig nem tért vissza. Félóra múlva azonban megérkeztek, s le nem Írhatom örömömet, midőn a bozótból kilépők egyikének vállán az Antilop tetemeit pillantám meg. Hányszor és hányszor fáradtam már, hogy gyűjteményemhez e gyönyörű vad, kard-szarvait is csatolhassam. Mindig sikertelenül. S ime ma, e vágyam is teljesült. Valóban a mai nappal ugy a fehérek mint a feketék, teljesen meg voltak elégedve ! A tábortűz körül még harsányabb vigalom fejlődött ki, mint előző este. Ámde én csakhamar érezém az álom közeledtét és sátramba vonultam. — Csak az volt a gond : hova teszem a két kis vaddisznót. Végre találtam nekik pompás helyet ; mindegyiket vadászcsizmáim egy egyikébe kötöttem be, ugy hogy csak orrocskáikat dughaták ki, s azután csakhamar mélyen elaludtam. Éjfél után két óra lehetett, mikor kis éhes védenczeim, kik jobb és balfelöl mellettem nyertek helyet, felébresztének. Egy kaffirt azonnal elküldtem a kecskék valamelyikét megfejni. A friss, meleg tej, jól izlett a kis árváknak, melyek gyorsan fejlődve, mulatságos és hü kisérőim lettek hosszú időn át, mig nem egy éjjel meggondolatlanul kiszökve ketreczükből, a tábor körül ólálkodó hyenáknak áldozatul estek. A kaffiroknak nem kevéssé feltűnt, hogy én a kis állatokat oly gyöngéden gondozám, s nem is mulaszták el megjegyezni, hogy »Ti fehérek furcsa lények vagytok, a legveszedelmesebb nagy vadakat összelődözitek, s a picziny, magukkal tehetetlen állatokkal ugy bántok mint anya gyermekével.« November 2 0-án végre megérkezett Hübner, hozva — riadó örömünkre — az engedélyt, a tovább utazáshoz. Lumpengula nem volt ugyan még megválasztva, de azért az ő kértére az Indunák kiadák az engedélyt. Az előbbi, rendkívül beleszeretett nagy, szürke agaramba, s ennek odaajándékozása döntötte le a gátot. Hübner kitartó, és türelemfogyasztó diplomatiai működését, nem tudom méltóan magasztalni, s megérkezése igazán örömünnep lett táborunkban. Mindjárt másnap, Edwarddal — e tapasztalt afrikai utazóval — megkezdém a tanácskozást, hogy lehető lesz-e most, ez előrehaladt évszakban eljutni »Zambesi vízeséseihez? Igent nem mondott, de egy kísérlet koczkáztatásának nem volt ellensége. Byles és Ziesmann ellenben határozottan leakartak beszélni az indulásról ; de miután Hübner is az elöremenés mellett szavazott, elhatároztam : mielébb útra kelni. November 22-én a karaván útra kelt, a Mangwetől északnyugati irányban N'Umkaniula Matebele főnök székhelye felé tartva, melyet vidáman és jó kedvben november 24-én estve elértünk. Mindnyájunk keblét biztató remények dagaszták, mindnyájan örvendve indultunk útra : elérni hosszú vándorlásunk czélpontját. Sikerül-e oly könnyen mint hivők ? ! Ám látni fogjuk. Szerencse fel! (Folyt, köv.) *
