Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-01-09 / 2. szám

14 gas s rekedt átható lárma hallatszott mindenütt. A mint feltün a nap a láthatáron, csend és hallgatás áll be köröskörül. Kis rajunkat József vezette. A hattyúk felé tartott, melyeknek nyomát azonnal meglelé. »Itt vannak «, mondá kilencz óra tájban s csakugyan mintegy 800 méternyi távolságban öt hattyút láttam magam előtt. Mozdulatlanul ültek a tavon. Hébenkorban ugy tetszett, mintha közelednének s ismét eltávoznának; a fény okozta e csalód.st. Távcsövemmel vizsgáltam a hattyúkat; kettő igen nagy volt, a többi kisebb. Kinyújtották fejeiket, jeléül hogy megpillantottak bennünket s figyelnek reánk. Megálltunk mi is. — Baj van, — mondá József, — hirtelen közel jutottunk a hattyúkhoz. Az őrálló legkisebb hattyú sipolni kezdett, mihelyt észrevett bennünket. Ha tovább haladunk, elrepülnek mind. — Daniaud és te, — felelém, — kerüljétek meg őket és tereljétek lassan a sás felé, hova én elrejtőzöm. — Megpróbáljuk, — viszonzá József, — de a madarak látták, hogy három csónakunk van s az átkozottak ugy tudnak számolni mint egy falusi jegyző. Gyanakodni fognak, ha csak két csónak marad itt. Az őrálló felrepül s kutatni fogja a harmadikat. A kis kópé most folyton szemmel fog bennünket tartani. Ismételtem parancsomat. Visszahajtám csónakomat, de egyenlő vonalban maradva a többivel elrejtőztem a sásban. József és Daniaud hozzáfogtak a munkához. Nagy kerülőt lettek s rézsút közeledtek a nemes madarak felé. Mindketten hason feküdtek a csónakokban s a viz színén uszó két krokodiluslàpz hasonlitottak. Az örtálló hattyú nyugtalanok látszott. Nézetem szerint már elég közel értünk zsákmányunkhoz. Kilövöm golyómat a legközelebbi hattyúra s amint megmozgatja szárnyát, utána küldöm őz-seréteinet. József szintén elsüti puskáját. A sörét fülem mellett fütyöl el. Ebem fájdalmasan vouit; konnyü sebet kapott fején. A hattyúk közül egy sem sérült meg. Kiterjesztett szárnyakkal sietnek tova a vizén ; lassankint fölemelkednek a levegőbe, de oh csoda ! mintegy hatszáz méternsire felettünk ismét visszatérnek. Alighanem látni akarták, honnan eredt az erős dördülés. Mihelyt megláttak bennünket, magasra felszálltak és eltűntek. Hattyút lőni ritka dolog. Vannak vadászok, kik az életben csak egyszer lőtték e madarat s mindig emiékezetökben marad ez eset. Ha a hattyú oldalt áll a vadász felé, még a golyó is lesikamlik sürü tollazatáról. Elmondhatjuk, hogy a hattyú egyebütt nem, csak fején sérthető. Szóval, nem értük el czélunkat. József nagy távolságból lőtt. Hétszáz méternyi távolból talán agyon lehet egy ebet vagy egy embert lőni, de hattyút nem. A hattyúk azonban nem hagyhaták el a tó verőfényes oldalát. E madarak nem keresik a meleget mint más állatok, mert magukban hordják azt ; az éjszaki tenger partjait csak akkor hagyják el, midőn a jég nem engedi többé a szabad úszást. A hattyúk a világosságot szeretik ; a nap és TÍZ által előidézett szinjáiékban szeretnek fürdeni. Madaraink csakugyan visszatértek. Hallottuk szárnyaik csattogását. Leszálltak. Azt hittem, csalódom, de bizony ott voltak két kilométernyire előttünk kis domb mögött. Csak a fiatal hattyú repült felénk kémszemlét tartani, azután visszaszállt az is. Lefeküdtem a csónak aljára. A viz hullámozni kezdett. Vihar volt keletkezőben. Mély csend honolt köröskörül. Hallottam a szomszéd falvak harangszavát, majd egy csibéit bivó tyúk kotlását. Azután újra csend állt be. Egyszerre mintha sötétedni kezdett volna. Nagy a mozgalom és lárma mindenütt, majd ismét elhallgat a zaj. Tompa moraj üti meg füleimet: a tenger háborgása. Azt hitte volna az ember, hogy elhallgatott minden más hang, mint a pusztában az oroszlán ordítása elhallgattatja a többi vadállatot. A tó egy felrázott nagy fazékhoz hasonlított. Mi a sásba menekültünk. Jó kedvünk kerekedett. Kedvező egy idő az ilyen vadászathoz. Szélnek eveztünk s megközelíthettük a hatytyukat. Kétórai óriási fáradság után rábukkantunk a hattyúkra a domb mögött, kétszáz méternyire csónakainktól. A kis örtálló küzdött a hullámokkal. — Hallja csak, — mondá József, — a liatytyuk énekelnek. Csakugyan ugy tetszett, mintha hallanám a csodálatos hattyúdalt, melyet annyira magasztalnak a költők, anélkül hogy valaha hallották volna. Mint óriási hárfa húrjain, ugy járta keresztül a szél a nádast. Átható, nehéz, megszakított hangok voltak azok, miket hallottunk. Időről időre fuvolyázó, erős hangok iiték meg füleinket. Az eeyik hattyú csakugyan haláldalát énekelte. Lassan közeledünk. Alig 60 lépésnyire vagyuuk már a hattyúktól. Csak egy vadember, miuö a vadász, nem szánhatott meg ennyi kellemet és ennyi büszkeséget. József kibújik a nádasból. Ugy nézett ki mint egy viziisten. C/.éloz és lő. A hattyúk megrémülnek, do csakhamar eliramlik közülök négy, de az ötödik megsebesült. Kábultnak látszik ; kibontja szárnyait, de én utána küldöm göbecs töltésemet. A büszke madár függélyesen száll föl a magasba, egyszerre szárnyaszegetten, előrenyújtott nyakkal visszaesik a vizbe. Feléje sietek csónakommal ; de a viz mindegyre nő s én aggódni kezdek hogy a hattyú megmenekülhet, ha eléri a bozóttal és füzekkel fedett part alját. De a hattyú nem tart arra felé; nem akarja beszennyezni tiszta fehér tollát. Inkább a tiszta vizben akar meghalni. Ebem a vizbe ugrik s utoléri a nehezen uszó maradat. A kutya láttára fölemelkedik a sebesült hattyú s borzasztóan lármáz. A kutya félig elfojtott ugatást hallat. Azalatt én kö/.elérek s nyakánál megragadom a hattyút. Kétségbeesetten védi magat. Fején van megsebesítve s igy nem használhatja nyakát védelmül mint máskor. De azért lábaival, melyek egy gyermek karjainak vastagságával bírnak, le akar engem húzni a vizbe, ugy hogy csónakom merülni kezd. Kísérőm ekkor nyakkendőmmel megfojtja a nemes madarat. A vadászok megbocsátják bűnömet, melyet a hattyú megölése által elkövettem. Zsákmányunkat felhoztuk a csónakba. Még meleg volt ugyan, de már nem élt többé. Megöltem ama teremtmények egyikét, melyek hármat egyesítenek magokban a szeretet legigézőbb s fenségesebb nemei közül : a végtelenség, a szabadság és a világosság szeretetét. F. A. Cserkészetek erdőn mezőn. Nagy-lángi gróf Zichyék lángi uradalmában, decz. 20-án nyulvadászat tartatott, melyen daczára annak hogy a vadászat csak két streifból állt 500 drb lövetett. — A vadászaton résztvettek gróf Nádasdy Ferencz, gróf Eterházy Béla r's László, gróf Kinsky Jenő és gróf Zichy Antal. * * * Martonvásáron gróf Brunnzwik birtokán január 3-ikán tartott körvadászaton 168 db nyul esett. — Mint szives tudósítónk irja, a vadászatnak igen kedvezett az időjárás s a körök is jól rendeztettek és kitűnően lett lőve ; — de a nyulak is rendkivül erősek voltak s ugyancsak a lapoczka körül kellett találni, hogy eszeveszett iramukat a lövész megállíthatta. Jelen voltak a háziúr, gazdatisztjeivel s az ifjú Majláthtal, Hencz Richárd ügyvéd, Perczel Gyula, Magyari Kálmán és Légrády urak Budapestről, s a Meszlényi testvérek Velenczéről. — A vadászat másnap folytattatott. * * * Gróf Festetics György ollári uradalmában tartott vadászatot a deczemberi kedvezőtlen időjárás meghiúsította ; s igy az eredmény igen silány maradt. — De a kisebb vad, igen elszaporodott s ha jól kitelelhet jövőre szép sportot igér. * * * Geisték esákói birtokán is vadásztak deczember utolsó napjában, 360 drb nyul lövetett. * * * Nagy-Szebenben élénk mozgalom indult meg, egy vadászegylet létesítésén, melynek alapszab ilyai az úgynevezett »vadász tanyában« aláirás és megtekintés végett közszemlére vannak téve. — Ezen egyesületnek czélja lenne, az 187 2-ik évi vadászati törvény keresztülvitelét N.-Szeben város területén eszközölni, lehetőleg a N.-Szebennel határos községek pagonyait kibérelni, a már igen csökkent vadállomány tenyésztését és szaporítását előmozdítani, a kártékony vadat pedig pu«ztitani ; — s igy ez egyesületi tagoknik a vadászatot kellemessé tenni. — Ezen alapszabályok, az egyesület szervezése után, megerősítés végett a nmlgu belügyminisztériumhoz lennének felterjesztendök. Ilv módon akarja egy józan párt az ottani vadászati viszonyokat rendezni, — mely törekvést nem lehet eléggé méltányolni — de, mint minden jó ügynek, ugy ennek is ellenségei akadtak s egy két lármázó városi polgár, inkább szeretne ezután is a zavarosban halászni, mint az egyesület létesítésével, — mely maga után vonná a városi pagonyok bérbeadását — lemondani az azokban ezideig gyakorolt rendetlenségekről. — Pedig a létesítendő vadászegylet éppen azon intentióból indul ki, hogy a tönkreju, tott vadállományt a végkiveszéstől megmentsemi a városi pagonyok bérbeadása nélkül a vadászat j denlegi gyakorlási mellett nem képzelhető. Ha jól emlékezünk mintegy 5 évvel ezelőtt már megkisérlette az ottani tanács a vadíszati jogot bérbe adni, de ezen ügy — noha az egész környéken a vadászati regál а községi jövedelmeket növeli — а városi képviselő testületben néhány lármázó miatt megbukott. Es igy ezen czélszerü törekvés azt hiszszük —és igazán sajnáljuk — alig lesz kivihető ; pedig már az uj törvény értelmében is szükséges volna, minden allodial-illetéket — s ha az csak a vadászati jogra vonatkoznak is — bérbe adni és a községi jövedelemre gyümölcsöztetni, mert ily módon az államnak jövedelmi adója el nem veszne, s a vadászati kihágások is megszüntettetnének. * * Mig egyesek ugy mint uradalmak, dicséretet érdemlő buzgósággal tisztelik meg lapunkat az ottani vadászatok közlése és egyáltalán a vadászati viszonyok ismertetésével, addig a kincstári erdőségek kezelőitől, minden igyekezetünk daczára sem vehetünk értesülést. — S ha tekintetbe vcszszük, hogy a kincstári erdőségek, beleértve a h .tárőrvidéket is, egy millió holdnál nagyobb területen fekszenek, s igy a hazai vadászatokról évenkint vezetett statistikai áttekintésünket, ezen nagyszerű terület mellőzésével — mely a kezelők közönyösség folytán egy terra incognita — kell megtennünk: sajnálattal kell elismernünk hogy dolgozatunk hiányos s hogy a hazai statistika érdekében keveset tehettünk. — Ennyit elörebocsát\a meg kell említenünk, hogy a vajdahunyadi m. kir. erJöhivatal az egyetlen kincst. birtok, a honnan tudósítást vettünk. A tudósítás egész naivságában igy hangzik : *a vajda-hunyadi m. kir. uradalomban a vadászat tiltva van.« * * # Br. Wenckheim Béla ő excja a mult héten Fási birtokán vadászott néhány ismerős társaságában ; a nagy hózivatar azonban hátráltaiá az eredményes vadászatot. Lövetett mintegy 140 nyul. * # #