Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-05-22 / 21. szám

116 Л ADÁ8Z- És VERSENY-LAT. MÁJOS 22. 1878. A h't éretek első ily korai futtatásában a Rá­koaon — volt a meeting legnagyobb mezőnye 7 csikóval. A győztes Ama. anthus, gróf Forgácbék nagy-sz • lánczi méneséből, Kettledrum fia, s ehhez ke'pest igen erős, jól megtermett me'n : ez azt mutatja, hogy apjától sok mozgató erőt nyert, melylyel csontos tagjait sebesen viheti. Gróf Hen­ekel Digbyje egy csinos kis pej kaneza, mely szivósan néz ki ; Blaskovics ur Purdéja, nevének megfelelöleg fekete ragyogó szörü, de a szokásos czigány constitutif ellenére igen erőteljes alak, mindamellett igen ecbee ; ugy látszik azonban hogy Madden a végső rohamot kissé korán tette vele ; hi 20 öllel később teszi a kísérletet — talán ö le=z a győztes. Br. Springer pej kanczája Buccaneer és Lancelintől talán a legnagyobbra emelkedett alak e csikók közt, de ugy látszik — hiányzik benne a tiiz, mely hosszú tagjait elég sebesen mozgatná ; igen szép aczélos kinézésű csikó Inkey István ur Miss Rovelje, azonban ugy ez, mint gr. Festetics Pál Flórája megkéstek az indulásból. A mi végül az Urlovar és Akadályversenyeid a nagy közönség e legkedveltebb sportját illeti : azok az idén a közönség legnagyobb megelége­désére s minden baj nélkül folytak le. Kevés de jó ló és lovas működött bennök. Gr. Szápáry Iván, gr. Metternich Frigyes, Baltazzi Hektor és Aristid, gr. Forgách István, Söllinger főhadnagy és Hanreich jockey mesteri lovaglása több izben zajos éljenzésre ragadta az állványt. Az első napi kis akadályversenyben Baltazzi Hektor ugyan elbukott Queen Beesel a barriereben, de Prince Grégoire annyira belenőtte magát uj pályájába, oly sebesen, készségesen ugrik, s oly nagy spee­det tud kifejteni ve'gül, bogy e nélkül is ö győz; valamint megnyeré a Sándor-dij pompás arany serlegét is, mind kétszer Metternich gróf körül­tekintő, biztos mérlegelése mellett. — Zsibó, mely még nem igen barátkozott meg az ugrással — csak vontatva és igy időt vesztve ugort. — A kis-akadály pályán megejtett Match-ben és Reitcr-club dijban br. Üchtritz könnyű de aczélos kanczája Fanny í.ear brillírozott Hanreich merész lovaglása alatt ; ki időkímélés tekintetéből minden akadályon teljes száguldásban kelt át s a mit sö­vény és kerítésben törni, dönteni lehetett, fel­döntött. — A nagy akadályversenyben három szép és jó ló: The Monk, Loriot és Drummer Boy küzdött. The Monk bámulatos kitartással és szépen vezetett majd mindig; Loriot, mely 14 nappal előbb Pozsonyban — ugyancsak Baltazzi Hektor alatt — épen nem akart ugrani, itt egy két refusirozáson kivül — meglehetősen ugrott : mindamellett lovasának sok baja volt vele. s ke- 1 ménven kellett tartani. Bámulatos gyorsaság van azonban ez érezszobor kinézésű lóban. — Gróf Zichy Béla sárga ménje (Drummer boy) igen szép alkatú ló, mély sziigygycl, hatalmas vállapokkal és hátulsó részszel ; a gróf még tavai nyáron J hozta e mént Angliából, de betegségbe (Influenza) esvén, csak az idén hozhatta ki. Drummer boy szépen ugrik, s elég gyors ; első szereplése kielé­gítő volt, s ugy hisszük, hogy némi gyakorlat után gazdájának még több örömet fog hozni. Pesti tavaszi lóversenyek 1878. II. Nap, kedd, május 14. d. u. 3 órakor. 1. Esterházy dij. 525 frt o. é. ; ebből 425 frt az első lóé, 100 frt a másodiké. Futhat min­den belföldi ló. Távolság 100 lépéssel a nyer­pont előtt kezdve egyszer körül. Teher 3é. 51 '/a kii. 4é. 64 kii. 5é. 67 kii. 6 c'ves és idősebbre 68'/ 2 kii; ménre 1 kii. több. Tét 90 o. é. frt. 30 frt bánat. Nemzeti dij nyertesére 1 x/ 2 kii. több. A tét és bánatösszeg 2/ 3­da az első, egy har­mada a 2-ik lóé. (Bezárva 10 nevezéssel.) Gr. Festetics Pál 4é. р. k. Erzsi 64 kii. körülj. Grimshaw 1 Erzsi körüljárt. Érték 815 frt. 2. Hazafi-dij. 50o arany; és pedig 300 db 10 frkos állam — és 200 ar. alapítványi és egyl. dij, minden magyarországi 3 éves kancza számára. Távolság 1600 meter. Teher 52 kii. Tét 20 arany, bánat 10 arany. A 2-ik ló a tét és bá­natok felét nyeri. (1878-ra elzárva 2 G nevezéssel 1876. aug. 1-jéről.) Gr. Sztár,iy János sg. k. Altona a. Cambus­can a. Sophia Lawreuce 52 kii. Madden 1 Gr. Hcnckel Hugo id. p. к. Sorenza 52 kii. Bushby 2 Br. Springer Gusztáv p. k. Mile Buccancer 52 kii. Hunter 3 Gr. Kinsky Zdenko p. k. Hamming Все 5 2 Ml * Clark 0 Baltazzi Aristid nev. ifj. g r. Esterházy Miki. р. k. a. Cambuscan a. Crisis 53 kii. (1 kiL к Ш') Long W. 0 Gr. Sztáray János р. k. Dagmar 52 kii. Murray 0 Bánat jelentetett 10 aranynyal 20 lóért. Altona vezet elejétől végig, utánna Sorenza s a Crisis kancza, egy lioszszal hátrább Mile Buc­caneer, végül Dagmar. Ily sorrendben baladtak a távoszlopig, bol a Crisis-k. hanyatlani kezdett, ellenben Mile Buccaneer inegkisérté Sorenzát be érni, mi azonban nem sikerült, valamint Sorenza. sem tudá elérni Altonát, mely biztosan haladt előtte egy lóhoszszal mind végig. Ertek 2900 frt az elsőnek, 700 frt a másodiknak. 3. II. oszt. államdij. 600 db 10 frk. arany. Futhat minden mén és kancza. Távolság 3200 m. Teher 3é. 50 kii. 4é. 65 kii. 5é. és id. 68 kii., kanczára 1 x/ 2 kii. kevesebb. Belföldi mén vagy kancza ivadéka 2 1 2 kii., mindkettő ivadéka 4 kilogrammal kevesebbet visz. 3000 frtos ver­seny nyerője 3'/ 2 kii., két ily, vagy egy 5000 frtos nyerőjére 5 kilogrammal, két vagy több ily értékű veiseny nyerőjére 6 kilogrammal több. Angol vagy franczia lóra külön 6 kilogrammal több. Tét 150 frt, fele bánat. A 2-ik ló a tét és bánatok felét nyeri. (Bezárva 10 nevezéssel.) Blaskovics Ernő 4é. sg. k. Kincsem a. Cam­buscan a. Watcrnymph 6 7 kii. (6 kii. k.) Madden 1 Gr. Hcnckel Hugo id. 4é. sg. in. 1 rince Gi­les 1. (ap. beif.) 62 x/ 2 kil. (2 x/ 2 kil. le.) Bushby 2 General Hope 3é. р. к. Gondolat 46 kil. (2 '[ 2 kii. le.) Butters 3 Bánat jelentetett 7 lóért. ? á a ô a a*. Utazás a Zambesi viz-eséseihez. (Utazási és vadászati képek.) (Folytatás.*) A félvad erdölakók, e kiéhezett vézna alakok duskálódása a gazdag zsákmány pompás falaljai­ban, Hogarth ecsetére méltó kép vala. A kilencz kísérőhöz csakhamar rokonaik, szom­szédaik csatlakoztak, s az éji tűz körül már leg­alább 30 Massara vigadott. Az éji tüzek magasan lobogtak, az erdőlakók a hust hosszú szeletekre vagdalák fel, melyek mint piros szalagok lebegtek kezeikben. Igy szok­ták ők a hust kiszárítani is, fákra vagy bokrokra aggatva fel. A nyers hust gyapjas fejükön hozva a táborba, haj és fejbőr a lecsepegő vértől mintegy vörös­barna szurokkal bevonva tünt fel. Csodálatos üvöltő éneket dalolva, közbe fogództak s ütem­szerüleg le le bukva tánczolták körül a tüzet. Dalaikban a fehér ember dicsőségét és a vadá­szat örömeit ünnepelik. Néhány, kiknek még reggel hatalmas ránezban gyűrődött össze bőre a hason, a szó teljes értel­mében kihizlalta magát, s lomhán, mozdulatlanul mint a jól lakott krokodil, hevertek az avaron. Távolról nézve e fekete, meztelen, tánezoló alakokat, a mint a lobogó tüz fénye az egészet még kisértetiesbbé tette, valóban egy ördög-sere­get juttattak a néző eszébe, mely a pokol vala­mely ünnepét üli. *) Lásd »Vadászlap« 8-ik számában. Ha a férfiak kifáradtak, a nők folytaták a tánezot. A gyermekek sajátszerű függő bőr ágyukba helyezve, a közeli fákon himbálództak, s néha harsány discant kiáltásaikkal turkiták a po­koli zajt. Vegyük ehhez, a közel erdő bozótjai alól hangzó hyena üvöltést, a sakálok csattogta­tását s a tábor ebeinek concertjét ... s kész e sokszorosan dämoni éj képe. Másnap reggel levelet kaptam Baines Tbomas­tól, a ki a Mangwehez érve értesít, hogy köze­lemben szándékozik felütni tanyáját, mit én ter­mészetesen örömmel fogadtam. Mig én a levelet olvasám, Ziesmann e szögle­tes, zord, napbarnitotta, de hü ficzkó az ujon érkezett fegyvereket szemlélgeté. Egyikét vállához emelve, néhány irány-kisérletet tett, s azután a meggyőződés komoly hangján csak annyit mon­dott: »Azt hiszem, ma lövök valamit.« Elköltve egyszerű de tápláló reggelinket, csak­hamar lovainkra kaptunk, s már mintegy 3/< órát lovagoltunk, a midőn egyszerre Ziesmann a szá­razföld legnemesb vadjára, egy Sable Antilope-ra bukkant. E gyönyörű állat testét fekete fényes szőr fedi, s csupán basa hófehér. Okos fejét két kardalaku hátrahajló roppant szarv díszíti, a miért ez állat »Kard Antilope« név alatt is ismeretes. Ez antilopnak egy válfaja, szürkébe átjátszó sárgás szőrmét visel, s bár nagyobb az előbbinél, de távolról sem oly szép, a miért a vadászok által » Koi cs-Antilop«-na\L hivatik. Mindkét faj könnyen veszélyessé válhat a va­dászra, ha csak sebezve van, mert roppant szar­vaikat még pár pillanattal a halál előtt is rend­kívül ügyesen tudják használni. Kivált a kutyákat nem szabad a sebzett vadra bocsátani, mert -, yenkor igen könnyen elbánik velők. En magam — később Buinessel vadászva — egy ily Anti­lope által két jó kutyámat veszítettem el, ugyan­annyi perez alatt. Ziesmann — mintegy 180 lépésnyi távolból lőve — nem talált, s a golyó az állat fölött süvöltött el A vad feléin jött, s mintegy 300 lépésnyi távolban ügetett a halmok között. Gyor­san válhoz kaptam puskámat, mely kitűnő pontossággal lő ugyan, de golyói kicsinyek, csak 40 nyom azokból egy fontot. A golyó süvöltéséböl itélve ugy tetszett, hogy az, az állat testén ke­resztül repült. Am e reményt csakhamar felad­tam, látva, hogy Antilope-om villámsebesen rohan tova egy halmon. Két erdölakó sebes futással utánna indult, én azonban újra töltve, Ziesmann után lo­vagoltam, a ki a hibás lövés fölött nem kissé boszankodott. Jó ideig lovagoltunk egymás mellett szótlanul, mig Ziesmann megszól la.lt : »ön — mon­da — át meg át lőtte az antilope-ot, de az még soká fog futni. Bámulatos ez állatok életereje. Nemsokára az erdőbe értünk, egyszerre számta­lan vadra bukkanva. Zebrák és Eland-ok tarka csoportja nyüzsgött mindenütt s a hajtás kezde­tét vette. E pillanatban balra tőlünk egy bivaly falka riadt fel, s bőgve rohant a menekülő csa­patok között. Lovaink — az ily látványtól min­dig kissé idegessé téve — bámulatos gyorsaság­gal követék a futó vad tömeget. Egy tisztásra bukkanva az űzött vadak tömege kétfelé vált ; egyik jobbra, másik balra. Megsarkantyúzva lova­mat, csakhamar beértem a jobbra fordult tömeget oly közelbe, hogy a vadak lábai által felvágott por és föld mind ellepett. Ekkor a lovat gyor­san megállitva, leugrottam, s gyutüs karabinom­ból 3 lövést tettem a sürü falkára, ámde siker­telenül. A mint a porfelhő eloszlott, meg kelle győződnöm, hogy még súlyos sebet sem ejtettem, s a földön sehol egy vérfolt sem látszott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom