Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-05-15 / 20. szám

MÁJUS 15. 1878. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAF. 141 egy egy ugrással is beközelithessem ; eltökéltem tehát, hogy a havon való ugrándozásai közben lövésre bevárom. Már öt óra mult; a hajnal élénk pirja megtörte az éj hatalmát, — a dürgés megkezdésének ideje rég elmúlt és a fajd nincs ; — mi legyen ebből ? Sejtesz talán ravasz vén kópé ? próbálkozzunk hát a türelemben ! — Egy negyed hatkor, vagy 100 lépésre hallom első koppantását. Valahára ! Pár perez múlva hangos zúgás tudatja, hogy leszállott a fáról. Normálisán hallom dürgését és közben ugrásait szárnyai segedelmével ; a mi ugy hangzik, mintha a nagybőgő legvastagabb húrján végig húznák a vonót. Ez nékem a zene non plus ultrája. Legközelebbi ugrásával egy kis tisztás közepére állott. Itt vagy 60 lépésnyire tőlem mintegy 10 perczig csodálhattam e rendkívül erős fővad, szerelmi vágy sugalta ömlengéseit, evolutióit. Kimondhatatlan egy benyomás ez, a midőn e kietlen magányban, a merengő hajnali félhomálynál, óriási fák között, a hajnal csöndjét csupán a fajd hangjai szakítják m

eg • — magasztos alakjá, farkának emelései, szárnyainak leeresztése s nagyszerű vad ugrásai által még inkább kiemelkedvén, elragadja a szemlélőt. Két nagy ugrással vagy 40 lépésnyire közeledett felém, de sürübb fenyő gallyak által fedve lévén, csak azt láttam, hogy lecsendesedett, nyakát magasra kihúzva, neszelt, — és elrepült. Kétszer jött még viasza a leghevesebb dürgés közben. Egyszerre, egyenesen felém látom tartani. Egy nagy fenyő lábánál három ízben elénekelte szerelmi dalát, mire egy 4—5 ölnyi ugrással az előttem lévő tisztás közepén termett. Újra kezdi elölről s a midőn oda jutott a hol a kéj, mámor, a szárnyak leeresztése s a nyak vonaglásaiban nyilvánul : egy villámlás, dördülés s a büszke vőlegény menyasszonyi ágya — ravatalává lön. 22 lépésről szivén lőttem. Füttyentésemre Janóm előjött, s a fajddal haza, illetve az éjjeli tanyára mentünk. Egy órai pihenés és jó, bő reggeli után, tegnapi nyomunkon haza indultunk. Hétfő. A völgybe leérve az első szántókat serény munkájuknál találjuk. Mily vigan folyik a munka ! Az egész család kimenekül 7 hónapos téli odújából s ujjongnak örömükben a gyermekek, hogy már — meg nem fagynak, a napon. A hegyi lakosok szokásos kurjongatásaitól viszhangzanak a hegyek. Csupa öröm minden. Kalapomon három tollal beköszöntöttem délután bajtársaim körébe, az olvasó egyletbe. — Jóslatuk, az akarat szilárdságán hajótörést szenvedett. Ezóta, már két uj kakas került aggatékra. Van egy távolabb • dürgő helyen még egy vén. Most majd ennek szól a nóta. A nyirfajd vadászatot május elején kezdjük meg. Ez kevésbé fárasztó és mulatságosabb. Egy kedves szomszédom, a ki igen szép nyirfajd állománynyal dicsekedhetik, a vadászatot már javában folytatja, s habár egy papirba göngyölt négykrajezárost feldobva, azt lancasteréből három esetben kétszer bizton, — egykézből pisztoly módra — ellövi, megfoghatatlan módon a legszebb lőtávolból négyet — dicsőségesen — elhibázott és eddig egyet sem ejtett. Vadászüdvvel maradtam D. fí. П. A pointer. (a i>Hund«-ból.) Régi angol hagyomány szerint a pointer ép ugy, mint a spaniel Spanyolországból került Angliába. Még most is találkozik itt ott egy faj, melyet spanyolpointernek hivnak, és mely alak, fő, orr, test és lábszárakra nézve, az ó-német vizslához hasonlít, de már jobb alakú fark és fülekkel bir, bár utóbbiak, habár alól hegyezettek félhoszszuak is. A Spanyolországból behozottak színe sötétbarna és fehér volt ; a fehér volt az alapszín. Lényegileg abban különböztek a német vizslától, hogy utóbbi egyszínű volt rendszerint. Azon korban Angliában is vágott fark volt a divat, és csak ezen században, midőn a vizslánál, mint minden mai fajnál a fark fejjellegül ismertetett fel : tünt el ezen barbár szokás. Az első angol, ki vizsláit nem courtoniroztatá egy bizonyos Lambert Dániel volt, ki egy fekete faj vizslával magának jó nevet szerzett. A történelem arra nem nyújt támpontot, honnan eredt ezen fekete szín, de valószinü, hogy az a rókászebbel való keresztezésből származott, mivel a régi nehéz pointer a »Foxhound«-al való keresztezésből nyerte jelen könyü alakját. Különös szerencsével járt el e téren Thornton ezredes, ki már 17 95-ben egy ily módon tenyésztett vizslát — barna fehér Dasht, 120 font Sterling és egy hordó Madeiráért adott el. Nemsokára hallunk pointerekről, melyek egymásnak secundálnak (azaz állnak, ha a másik is áll); és ezen sajátság lass in lassan azt czélzó vezetéssel, fajjelleggé vállott. Meg van ez a tiszta vérű Settereknél is, de nem tudható, melyik előzte meg e téren a másikat. Egy mult századbeli képen találjuk a pointereket legelőször egymásnak secundálva lefestve, és csak jóval később a Setteí-eket. Ezen tulajdonságuk miatt nyertek nagy hírt egy Kingston herezeg pointerei, ugy hogy ezen ur halála után Kenneljének lakói óriás árokon keltek el. Ezen családfára vezethetők még ma is a legbecsesebb pointerek vi=sza. Híres tenyésztők, mint р. o. egy Mr. Meynell, Mr. Edge, Mr. Lang, Squire Odbaldiscon, Lichfield, Derby, Sefton lordok s különösen Mr. Whitehouse Jpsley Courtból Warnicksbirben, még ma is a Kingston fajt utol nem éretve tenyésztik. Más vadászatkedvelők kevésbbé voltak szerencsések — kissé sok agár vért kevertek ; tenyésztésük eredménye nagyon futós lett ugyan, orruk is kitűnő volt, de erő és magasságban sokat veszítettek, és ezzel a kitartás és egészség is csökkent, s általuk az angol faj, külföldön hiteléből sokat veszitett. Hazájukban sem tetszettek ezen állatok, különösen nem ott, hol a Mr. Whitehouse által tenyésztettek ösmeretesek. A pointereket három osztályba sorozzák sulyok szerint ; keresés és repülő vadra való sajátságai mind háromnak megvannak. A legerősebb osztályba a 30 — 35 kgram és azonfelül, a középosztályba a 25 — 30 a harmadikba az ezen alóli súlyúak esnek. — Németországi — (talán miután nálunk a retreiverek nem divatoznak és a vizsla egyszersmind apporteur is) czéloknak ezen utóbbi diminutiv alakok alig felelnének meg. Ellenben az Alvensleben ur oly korypheusoktól, mint Saneho és Hamlettől származó pointerei (különösen felhívja közlő a figyelmet a Bray nevü pointerre, melytől és a hg. Solmsféle hírneves Sidneyből egy kankölyökkel rendelkezik) mindenek felett bevállanak. Ámbár a mai pointer ily különféle keresztezés eredménye, mindazonáltal az egyes tagok arányai a különféle törzsöknél, természetesen az összegész arányához mérve ugyanazok, mivel mindannyi tenyésztő ugyanazon czélra tört, hogy t. i. a test ugy alakuljon, hogy gyors és kitartó munkát könyen eltűrjön. A szin ugyanazon tenyésztési elvek miatt, mint a Setternél sokféle, csak tisztavörös nincs tudtunkkal. Praedomináló volt azonban ezelőtt mintegy 10 évig a fehérvörös szin — melyek között a matadorok a fehérek, barna fővel voltak, — azóta a fehér és czitromsárga vagy narancsszinüek jöttek divatba. Ezen utóbbiakat először a már fönt emiitett Mr. Lang tenyésztette. Jelenleg máiigen elterjedtek, s a legtöbb pointer ilyen. Valószínűleg a sárga szin a foxhoundtól ered, a vörös pedig az agártól. Aj Setter ehhez semmi szin alatt nem járult, mert nincs rá eset, hogy Angliában hosszú és rövidszőrü vizslát készakarva kereszteztek volna. A pointernek általán oly alakúnak kell lennie, mint a rókászkopónak (Foxhound), csak feje finomabb. Orra széles, négyszögű és kissé az alsó állkapocs felett kiálló, melynek a felső áll ajkai által és a szájszögletnél fedve kell lennie. A homlok magas ugyan, de egyáltalán nem annyira, mint a King Charlesnél, és a középen a szemek között mély bevágással bírjon. A fülek mélyen fekszenek s a pofához simuljanak, még ha a vizsla izgatott, sem szabad felhuzódniok. Az orrcsont középen, a szem és orrhegy közt kis mélyedéssel bir és különösen hosszú, miáltal az a nélkül is hosszú fő, még hosszabbnak látszik. A mellkas ne legyen tulszélea, de inkább mély, mint az agárnál. A fark, a tiszta vér legvilágosabb jele, s a legkisebb tisztátlan vért elárulja. Tövétől vége felé egyenletesen vékonyodik, tökéletes hegyesen végződik, és alsó lapján egész rövid szörü. Igy kivánja Idstone. Stonehengénél ugyanazon pointsek találhatók, csupán azt teszi hozzá, hogy a szemek bár nagyok, nem szsbad kiülniök, s a farknak a legcsekélyebb görbüléssel sem szabad birnia. A pointer és Setter, a vadászati használhatóság szempontjából többnyire egyenlő, fajelönyök köztük tulajdonkép nem léteznek; mindkettő jó kézben mindennemű vadászatra alkalmas — de a pointernek télünk melleit kissé vékony ruhája vau, a Setter pedig, miután lábujai között sok a szőr, felváltva fagyó és olvadó idő mellett a képződő jég által könnyen sérülést kap. A kitanitási képességre nézve szintén csak egyéni és nem faji különbség van közöttük, de a pointer annyival előnyösebb, mivel az egyszer megtanult leczkét sohasem felejti el, mig a Setter minden idényben kevés uj begyakorlást igényel. Egészen téves azon nézet, hogy a pointer önfejű és nehezen tanítható. Talán annyi igaz, hogy igen ideges, s ennek folytán könnyen elrontható oly egyén által, ki hozzá nem ért. H. Z. Pesti Galamblövészet. Hétfőn, május 13-án d. u. 2 órakor. Ezúttal ugyan nem a galamb-lövész-elub tartotta versenyeit, miután az csak három évre alakulván a mult évvel feloszlott; mindemellett a lefolyt lő-versenyekben, a régi club tagjai vettek részt leginkább, s mint alább látni fogjuk szép számmal. A női aristocratiából Erdődy grófné és Odescalchy-Erdődy Valeria, továbbá Teleky grófnő és Vay Lilla bárónő voltak ott ; később jöttek br. Inkey Ferdinandné szül. Deym grófnő és szép leányai ; — mintegy jó félóráig időzhettek itt s aztán visszautaztak a fővárosba. Ezalatt a versenyek folytak, s a kedvező idő és a jól repülő kecskeméti galambok, a sporthét ezen napját eléggé szórakoztatva töltötték ki. De im a lefolyt versenyek sorrendje : Biró : a két első versenyben br. Trauttenberg ; a három utolsóban br. Vay Aladár. — Jegyző : Sárkány Ján. Ferencz. I. Ösmerkedő verseny. 25 meter. Tét 5 frt; 1 galamb. Három galambbal első lett gr. Andrássy Géza, s nyerte az összes tételeket. Lőttek : gr. Esterházy László. Kegl István, Rohonczy Gidu, br. Mecklenburg, Mocsonyi Zeno, gr. Esterházy Andor, Nagy Elek, gr. Zichy Béla, gr. Zichy Antal, gr. Kinsky Jenő. II. Aláírási dij. 165 frt. 6 galamb, 3 hiba kimaraszt. Tét 10 forint. Táv. 26 meter; nyilvános versenyben 200 frt érték nyerője 1 meterrel, 2 ily vagy egy nagyobb dij nyerője 2 meterrel tovább. A második a tételek felét nyeri; a 3-ik kettős tételt; a maradék az elsőé. Br. Mecklenburg К. 1110 1111 az I. és. II. Gr. Esterházy Béla 1110111) dij. megosztva. Gr. Andrássy Géza 0 0 11111 III. Lőttek számszerint 14-en és pedig a nyertesek, továbbá gr. Esterházy Andor, gr. Esterházy László, Nagy Elek, Rohonczy Gida, gr. Zichy Antal, gr. Zichy Béla (27 méterről), Mocsonyi