Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878
1878-01-09 / 2. szám
VADÁSZ- í:s VERSENYLAP. 11 mellett mehet, — egyik sem nyervén térelönyt a másik fölött. A három mértföldnyi távolság az idomítás e etadiumában épen elegendő, s többet fiatal lótól okszeriileg nem is követeibetünk. Mert az egyenlőtlen és göröngyös talajon való galopirozás és ugratás által előidézett erős zökkenés sokkal jobban megviseli a hozzá nem szokott lovat, semmint gondolnók. Ezt négy napi pihenés követi, mely alatt csak lépésben jártatjuk lovainkat ezntán pedig a fentebbi gyakorlat ismétlődik. Ha m ir most teljes megelégedésünkre végzi a ló a gyakorlatot, — akkor azonnal elkezdjük a ló idomitását, ép ugy mint a sikversenyeknél előadtuk, azaz hetenkint két erős galoppal, minden másod napon pedig a gyakorlatot ugy módosítva, hogy a ló kényszeríttessék nyolcz vagy kilencz sövény gátot galoppban átugratni Ez idomitást folytassuk négy héten át, mely idő után bátran nevezhetjük akármely akadályversenyre lovunkat. Az elmondottakból tehát kiviláglik, bogv a kellő gond és figyelem mellett, összeköttetésben a kedvező viszonyokkal, három hó elegendő idő arra, hogy egy gyakorlatlan lovat akadályversenyben való részvételre elkészítsünk. Egy már kész akad.ilyversenyló idomítása igen természetesen elüt a fentebb vázolt módszertől. Ugyanis merőben hasztalan volna az ilyen lovat vadászaton lovagolni, — miután a lótól ugy sem követelünk egyebet, mint hogy feladatát ismerje. S ha ezzel tisztában van, mi czélja volua ha oly akadályok átugrására kényszeritenők, melyeken könnyen megsérülhetne, milyenek a laza furakások, csatornák, kertkeritések stb. Untig elég ha két hetenkint galopiroztatjuk, sövényen, gátakon átugratva, — gyakorlatnak ez elég. Különben pedig szorosan ragaszkodjunk a sikversenyre nézve előadott idomitási eljáráshoz. A mi a távolságot illeti, melyre az akadályversenylovat begyakorolni keilend, — erre nézve igen eltérők a nézetek. En részemről arról vagyok meggyőződve, hogy ugy az izmok mint a lélegzés megedzésére, hosszabb galoppok elkerülhetlenek. Mert lehetetlen olyat föltenni is, hogy egy ló. melynek izmai és lélegző szervei a kellő előkészületeken át nem mentek, — bármely akadály-versenyben sikerrel induljon. Az ugrás következtében való megrázkódás stb. oly erős, hogy csakhamar harczképtelenné lenne a ló, ha ! inai, izmai és lélegző szervei erre kellőleg preparálva nem volnának. Nincs oly ló, mely képes volna félig meddig jó paceben is, fulladozva menni. A meddig lélekzete ki nem fogy, csak ritka ügyesebb ló fog elbukni, de ha ez kifogyott, akkor rendszerint nagy robajjal (burster) szoktak bukfenczet vetni ; igen természetesen, mert nincs elég erejök, hogy az ugrásra elkészüljenek, — innét van az is, hogy olykor vonakodnak az ugrástól. Az elmondottakból mindenki, a ki csak egyszer is foglalkozott akadályversenyló idomitásával, azon tanulságot vonhatja le, hogy tökéletesen esély nélküli akadályversenyben azon ló, mely csak félig-meddig van elkészítve, miután az akadályversenyben minden körülmény befoly a ló lélegzésének megnehezítésére. Elannyira, hogy én még sohasem láttam egy kövér lovat valamely csak félig-meddig is szépen futott akadályversenyt végig küzdeni. A lovaglásról. Az akadályverseny-lovak rendszerint többféle, igen kellemetlen rosz szokást vesznek fel, milyenek pl. hogy az akadályok e'.ől meghátrálnak, kitörnek, kantárra támaszkodnak s az ugrás előtt nem emelkednek eléggé fel, stb. Az ilyen rosz szokások idézik azután elő, a lovast és lovat érő balesetek legnagyobb részét, melyek Dagyobbára azáltal okoztatnak, hogy a lovasnak nincs elég physrkai ereje arra, hogy a ló elejét összeszedje, s nevezetesen, hogy azt ennek hátuljába concentrálja, továbbá, hogy mielőtt az akadályhoz ér a stridet megrövidíttesse, stb. Néha — és pedig, sajnos, elég gyakran — ilyen balesetek azon гозг szokás által is idéztetnek elő, hogy némely lovas a kantárt bal kezébe fogván, jobb kezét pedig, mintegy az egyensúlyt fentartandó, fölveti, épen abban a pillanatban, midőn a ló az akadály átugrásához ké1 szül. Ezen rosz szokás következménye, hogy a ló balfelé kitör s beleszalad a sövénybe, s igy a sok baleset okát épen ezen szokásnak tulajdonithatni. Csakis akkor fognak a refusirozás, a kitörés s más ilyes, mai napon még igen gyakori esetei a kudarezoknak kevesbedni, midőn az emberek megtanulandják, hogy a ló szájának két oldala van, s hogy az egyenes irányt csak ugy lehet kierőszakolni, ha egyenes nyomást gyakorolnak mindkét félre, a fordulást pedig az egyik oldalra gyakorolt nagyobb nyomás idézi elő. (Folyt, és vége köv.) Az 1877-l/e.n győztes lovak apái, ivadékaik nyereménycinek nagysága szerint sorozva, s a csillaggal (*) jegyzettek külföldi nyereményeit is beleértve. Cambuscan. Futott 14 ivadéka, nyeretlen тага dt öt. 3é. *Kincsem (Waternymph) 79,^.22 2é. *Altona (Sophia Lawrence) 12,496 3é. Lörincz (Sophia Lawrence) 7,977 3é. *Camillo (Patty) 6,997 »/ 2 3é. Erbprinz (Grand Duchess) 6,330 3é. ^Critérium (Crisis) 5.697 3é. Der Landgraf (Lady Bertha) 1,490 3é. Chloe ezel. Little Luder (Tzaritza) 1.315 3é. Ocarina (Palma) 1,140 122,7 6 41/2 Buccaneer. Futott 19 ivadéka, nyeretlen maradt öt. 3é. *Tallós (Voltella) 5é. Boomerang (Fair Star) 4é. Bibor (Fancy) 3é. *Pnnce Gregoire (Peeress) id. *Brigand (Crafton Lass) 5é. Bendigo (Amazonian) 2é. Violante (Valetta) 3é. Gang a (Giralda) 3é. Rackelhahn (Silly) 23,028 5,262 4,943 4,388 4,205 3,670 2,450 2,300 670 Julius 19 én éjfélkor, megrakva ropogó őrtüzeit, pihenni dőlt. Mellette kétcsövű fegyvere, feje alatt a töltény-táska. Egész hajnalig zavartalanul aludt; s a mint felébredt a nap már magasan járt az égen. Az őrtüzek leégve. Ekkor egyszerre lent a Gogwe medrében egy sakál ordítása riasztá fel, s ö gyorsan a fára kúszott, hogy szemlét tartson. — Alig foglalta el helyét, a folyam balpartján egy nő oroszlánt lát átkelni, egyenesen oda, hol csak az imént még ő aludt. A fenevad, szimatot kapva, maeskaszerüleg lelapul, de mit8em látva, pár lépést hátrál, s fölötte a fán ül Hübner fegyver nélkül, s nézi a mint a vad hiába kutat a reggeli után, melyhez épen az ö személye adhatta volna vajmi könnyen a pecsenyét. Pár pillanat, és köröskörül iszonyú üvöltés hangzik fel, s a süriiböl 3 him e's egy nő, s újra két him oroszlán bukkan elő, ugy hogy egyszerre hét fenevad áll együtt az éji tanyán. Ha most kezében leendett fegyvere, minő zsákmányt ejthet vala bátor társam, e fejedelmi vadak közül! A fejedelmi társaság mintegy fél óráig maradt együtt, közben mint a macskák játszva egymással, s az éji harmattól nedves szőrt szárazra nyalogatva. — Csak a legelőbb érkezett, s mint lecsüngő einlöi elárulák szoptatónő-oroszlán jött ismételve a fához, s járta körül azt. Szemeiben halvány sárgás tűz égett ; s ez maradt legtovább is. Azután az egész társaság visszament a folyón s eltűnt a tövises bozótban; — s b irátom is visszatérhetett oroszlán-taposta fegyveréhez. Alig készültünk el éji tanyánk biztosításával, a rémes concert ismét kezdetét vette, de a hívatlan vendégeket őrtüzeink s lövéseink csakhamar tova riaszták. A julius 23—24-ik közti éjet itató helyünk mellett egy fán töltém : oroszlánokra lesve ; s hogy több esélyt biztosítsak, a kocsikat vagy (4 angol mfldnyire előre küldtem. — Csodásan szép holdfény ragyogta be a vidéket, s mély nyugalom uralgott szerte. A hosszas várakozásban az éj végtelennek tetszett, s hajnal felé a csípős hideg, álmot vont szemeimre. Fáradt is levén, derekamat egy erős szijjal a törzshöz kötvén, csakhamar elaludtam, arra ébredve fel hogy a fejem fázott. Keresem fövegemet, s akkor veszem észre hogy lenn hever a fa alatt. A nap már felkelt s én is li száltam leshelyemről. Nem volt szerencsém, c-ak sakálok és hyenák jöttek a vizhez, oroszlán egy sem. Aligha meg tiem sejték szándékomat. A kocsik felé indulva, még nem tettem 50 lépést s egyszerre a bozótból előttem halra egy oroszlán lép ki, s egy pillanatig mozdulatlanul mereszté rám szemeit, közvetlen mellette társa üvöltött. Én is mint megkövült állottam helyemcD. — A fenevad a másik perezben megfordult s eltűnt, s én is folytatám utamat, mert meglepetésemben épen semmi kedvet sem éreztem e helyzetben, hogy én játszani a »támadó« szerepét. Nappal — főleg ily vidéken, hol annyi a nagy vad s oly könnyű a zsákmány — a délafrikai fekete sörényű oroszlán nem egy könnyen támadja meg az embert, mert hisz különben hasonlithatlanul több szerencsétlenség történne. Nem érdektelen megemliteni, hogy a zsákmány után vadászó oroszlánt, rendesen egész falka sakál kiséri, melyek mint a kopók a vadász előtt, kutatják, felverik előtte a vadat, jól tudván, hogy ha az oroszlán valamely nagyobb állatot levág, abból nekik is bőven marad lakomára. A lakatlan vidékeken az állatkirály rendesen világos nappal megy az ivóhelyekhez — mint ezt utazásom alatt ismételten volt alkalmam tapasztalni. — Tátihoz közel a Sacha és Ramakuban partjain, az orrszarvúak rendesen mély, koporsó alakú gödröket túrnak hatalmas orrmányaikkal, mely félig tele szivárogván tiszta vizzel, legkedvenczebb ivóhelye az oroszlánoknak. Az 1869. jévi augustus havában — a mikor Hübnerrel együtt a Sacha mentén tanyáztunk — a nagy vadak rendkívül el voltak sziporodva, a minek oka főleg az apróbb, s zsákmányolásra alkalmas fajok, mint antilopok, bölények, giraflok stb. töméntelen sokaságában rejlik. Sajátságos izgató érzést kelt az emberben, a midőn először hallja meg az oroszlán mély dörgő üvöltését, melyet lehetetlen azonnal fel nem ismerni. Később, uédön éjről éjre e rémes concert kiséri álmainkat, s csaknem naponta találkozunk e királyi ragadozókkal, a hang és a vad maga szinte megszokottá lesz, a mihez az is járul, mert ez ritkán támad, s ismert tény, hogy a vadászatokon sokkal több szerencsétlenség történik a bölények vagy fekete orrszarvúak, mint oroszlánok által, 25-én Gogwet is elhagytuk, s utunk kiaszott patakok és folyamok medrén, sivár, lombtalan tövis-fedte pusztaságon át vezetett. Sajátságos jellegül itt ott meredek gránit tömbök törnek elő a földből. Azután végtelennek látszó Mopaui erdők övedznck, melynek felfelé meredő levelei alig nyújtanak csak némi árnyékot is az izzó napsugarak ellen. Tul e napperzsclte, árnyéktalan vidéken, julius 26-án reggel elértük hosszú utunk egyik fő czélját, az u. n. Tati-telepitvényt.
