Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-04-17 / 16. szám

413 Szegény öreg Janó ! Négy év óta puska helyett szekerczével őrzi védenczeit, de nem azért mert mar nem birná, hanem mert »das Alter schützt vor Thorheit nicht« a fajdok kihallgatásánál. Kétségtelenül rögtön inkább lemondana jövendőbeli boldogságának gyönyöreiről, semhogy egy részt a dürgő »madár«, másrészt pedig a puska pokoli csábitásainak, a szigorú tilalom daczára, ellentállhatna, mindkettőt halálos érintkezésbe ne hozná. — Különben értelmes, hü és szófogadó. Itteni vadásztársaim, s rendes vendégeim, mesésseket beszélnek vadász tudományáról, habár az már sokszor rettenetes csütörtököt mondott is. Tehát az öreg Jinó április 1-én, szép csendes idő mutatkozván, nem állhatta többé a meddő várakozást ; régi és helyes szokása szerint annyi kapczát csavart lábaira, hogy nyomai egy két öles óriás nyomaihoz hasonlítanak, s igy, könnyű testénél fogva, a tömörülő félben lévő hó tetején, könnyen mint a pille, felment a Magurába, a kalibár. kötelessp'gszerüh'g berendezni, és körülnézni, hogy mit csinálnak a »madarak.« (Janónál a fajd »madár«, a többi csak czinge.) April 2-án bejött a raporttal, s ölömtől sugárzó arczczal jelenté, hogy »az a bizonyos vén madár, a melyet a nagyságos ur a mult májusban vagy 40 lépésnyire mutatott nékem, egy nagy fenyő alatt a földön, s melyet nem akart lelőni, mert nem dörgött, azon bizonyos helyen diirög ma is. Láttam, hallottam ; — itt van a kendőmben a mai »Losung.« A csősz állítása kétséget nem szenved. A vadászatot april második felében, ha az idő kedvező lesz, — talán megkezdhetjük. Az eredményről annak idején — szives engedelmével — értesíteni fogom.*) D. Gy. Fülöp szász Coburg-Gotkai és sógora Emanuel Miksa bajor kir. herczegek legutóbbi medvevadászatáról, lapunk 14-ik számában tévesen irtuk hogy 3 dbot lőttek, mert csak egy öreg medve lövetett ; de ennek barlangjában lévő két bocs elevenen lett elfogva. — A herczegek ugyanis körülfogták a barlangot, melyben az erdészeti személyzet medvét jelezett ; belegyujtottak s a medve — egy öreg nőstény — meg is mutatta magát, közben erősen mormogva. Az első lövésre, Miksa bajor kir. herczeg fegyveréből, nem lévén a seb életveszélyes : két lábra állt, s éppen kirohanni akart a két urvadászra, midőn Coburg-Fülöp hg. egy gyönyörű lövése által fültövön találva összerogyott. — Ezután a barlangot átkutatták, két bocs volt benne, ezek elevenen kerültek kézre. Az ezutáni vadászat a Stosoki hegységekben Pohorella mellett, a nagy hó miatt igen meg volt nehezítve, medve volt ugyan, de az szerencsésen és lövés nélkül menekült el az oldalokon. Iharos-Berényből írják, april 13-ról, hogy a szalonka idény befejezettnek tekinthető. A hossza, de kedvezőtlen időjárás eredménye silány; az iharos-berényi pagonyokban szorgalmas után járás folytán 130 db lövetett csak. (Más vidéken nagyon megköszönnék ezt. Szerk.) A mi az idén nagyon feltűnt, s a minek csupán a zord idő lehetett oka: a les semmit sem ért; ugy szólván egy sem húzott ; de hajtók előtt ugyanott mégis 10 —12 repült fel. — Így ig n sok elhúzhatott e'szrevétlenül. » * « April 7—8-ka körül a nézsai pagonyokban (Vácz mellett) Blaskovics Miklós ur erdeiben is jeleztek hosszú csőrüeket ; a házi ur és testvére Blacskovics Ernő ur próbáltak is szerencsét; láttak is 10—12 darabot hajtók előtt, de az allée nélküli sürü erdőben igen kedvezőtlen volt a lövés és csak kevés esett. *) Igen kérjük. Szerk. Utóhangok Bereghől. Kaland egy farkassal. — Élethalálharcz medvével. — Két liiuz egy hajtásban. — Gr. Schönborn Erwin vadászata Munkácson. — Vaddisznó, szarvas és ismét medve. A Munkács-Bereg-szt.Miklósi uradalmakban, az 18 7 7-dik év vadászeseményekben meglehetősen gazdag volt. Sok volna itt mindent a mit átéltük leirni ; s azért én, csakis oly jelenetekre szorítkozom a melyek a vadászt izgatottságba hozhatják, s az ol vasót ritkább voltuknál fogva talán inkább is érdeklik. 1877. oetober 2-án Hornoch fövadász, urunk mit. gróf Schönborn Erwin engedélye folytán szarvas-cserkészetre indult, egy vadászsegéd kíséretében. Heves eső, és a rosz ut által tökéletesen kifárasztva, a Latorcza völgyből végre a hegygerinezre érkezett, hol is a felhők mögől épen kibúvó nap meleg sugarainál, átázott ruháit megszárítani akarta. Ezen czélból egy vén bükkfa tövénél, egy sürü pagony közvetlen szomszédságában letelepedett. Segédje néhány lépéssel távolabb s nemsokára el is aludt. A fövadász, ki a hosszú ut fáradalmai által ellankasztva szinten elszenderült, egyszerre őz eikitás által ijesztetik fel álmából, a miből ö azt a következtetést vonta, hogy az öz bizonyosan más vad által nyugtalanittatott. Nemsokára alkalma is volt meggjőzödni következtetésének helyességéről, ugyanis néhány perez múlva ropogást hall a közeli sűrűségben, s közvetlen rá kitör egy nagy farkas, hatalmas ugrással a tisztás közepén teremve, s a vadászsegédet kissé kíméletlenül felrázva álmából. Képzelhető a vadászok meglepetése, de még inkább a farkasé a ki ezen kellemetlen fölfedezésre hogy magát egyszerre vadászok közt találja, csakhamar kereket oldott. De vakmerőségeért csakhamar meglakolt ; ugyanis a fövadász alig tért magához meglepetéséből, rögtön utána duplázott s a farkas összerogyott ugyan, de védve a sűrűség által ismét tovább állott, csak egy pár nappal később talált rá egy mogyorót szedő ember, nem messze a lövés színhelyétől. Ezen eset csak akkép magyarázható meg, hogy a farkas, a vadászsegéd ottani szokás szerint biika-börböl készült felöltőjét (Hunya) birkának nézte, s ez bátoritotta őt azon merész, s rá nézve végzetes ugrásra a. vadászsegéden keresztül, mert máskép alig képr. e 1 ctő, hogy a különben annyira óvatos és ravasz állat, ilyen vigyázatlan tettet elkövethetett volna. * * 187 7. november 15-én vadászszemélyzetünkkel a volocz-i erdősegekben medvékre és vaddisznókra vadásztam. A 3-ik hajtás alkalmával egy erős medve épen Hornoch fővadásznak tartott, ki is 40 lépés távolságról 2 izben rálőtt. A medve halálosan megsebesítve összerogyott, s vad dühében kar vastagságú fadarabokat mint gyenge gyufákat tördelt szét, közben borzasztóan orditva. Végre ismét lábra állott s egyenesen a fővadásznak rohant a ki csak egy G hüvelyk vastagságú fűzfa által volt védve. Ekközb n a fövadász puskáját újra megtölté, igy várta be a medvét mig az csak 3 lépésnyire volt tőle, ily közelből fejének irányzott egy lövést, de könnyen elképzelhető izgatottságában golyója csak a vadállat nyakába fúródott, a nélkül, hogy öt halálosan megsebesítette volna, — második csöve pedig nem is sült el ; a medve a kapott uj seb által még jobban felbőszítve, megrohanta a vadászt, és egy borzasztó ütéssel leakarta vágni. Szerencséjére a fövadász, ezen borzasztó helyzetében sem vesztette el lélekjelenlétét ; ügyes ugrásokkal kikerülte a medve támadásait, mig ez annyira sarokba szorította, hogy a vadásznak nem maradt egyéb hátra mint puskacsövét a medve torkába taszitani. A medve, a kinek ugy látszik az ilynemű fogpiszkálókról még fogalma Sem volt, hogy kényelmetlen helyzetéből szabaduljon az egész csövet össze-vissza harapta, s azután morogva tova czammogott, magára hagyva a legnagyobb élétveszélyböl megszabadult ellenséget. A fövadász azonban csakhamar megtöltvén a még ép állapotban lévő egyik csövét, a visszahúzódó medvét üldözőbe vette, és egy jól irányzott lövéssel végleg leterité azt. A medve ritka nagy példány volt, súlya kizsigerelve 190 kgram. hosszúsága 188 cent. met. magassága 96 e. m. Hogy ezen vadásznap még emlékezetesebb s a maga nemében ritkább maradhasson, Dianna ugy akarta, hogy a legközelebbi hajtásban még két hiuzt is lőttünk, melyek közül az öregebbik 18 kgram a fiatal pedig 11 kgram sulyu volt kizsigerelve. Egyáltalában a medvék a mult évben nagyon veszedelmesek voltak ; igy mintegy 14 nappal ezen esemény történte előtt, egy vadászsegéd rálőtt egy 3 éves medvére, a medve erre visszahúzódott a hajtásba és lefeküdt. Egy hajtó a ki közelébe érkezett a medvét vaddisznónak nézte és föl akarta hajtani, a medve erre hirtelen fölugrott, s megragadván a hajtót hibánál azt egy meredekről ledobta. Szerencsére a hajtó sebe ámbár nagy, de még sem volt életveszélyes. De a medve nemsokára rá, a voloczi fövadász Langer által lelövetett. * * Vadászurunk, továbbá gróf Hoyos József, Festetics Béla és Trautmanslorff Ferdinánd grófok deczemler 8-án jöttek össze Munkácson vadászat végett. 9-én délután tartatott az első kisebbszerü vadászat vaddisznókra, felső erdőben Munkács mellett, a hol sikerült urunknak egy егоз agyarast a varlászszemélyzetnek pedig 2 rókát lelőni, ezután 10-én elindultak a grófi vadászlakba a vicsó völgyébe. Az itt 4 napon át tartott vadászatok nem feleltek meg a hozzájok kötött reményeknek, mert először hó hiányában nehéz volt a medve esapáját feltalálni, másrészt pedig a medvék most már legtöbbnyire téli búvóhelyeiket keresték fel. Elejtetett mindössze gróf Schönborn által egy szarvastehén 118 kg. és egy erős medve 148 kg. sulylyal. Ezen medve ép oly bősz volt mint a többi ; ugyanis midőn a hajtók által gróf Schönborn felé hajtatott, ö egy jól irányzott lövéssel leterítette, de csakhamar lábra állván kezdett а hajtók felé visszahúzódni, ezek irtózatos ordítással fogadták, mi azonban őt legkevésbbé sem nyugtalanitá ; a medvének ezen egykedvüsége által felbátorítva, egy hajtó a többiektől eltávozván a medve felé húzódott, és rálőtt, de roszul találván ez hirtelen utána ugrott s megfogván a hajtót, öt egy fához csapta. A hajtónak ezen kellemetlen légutazás alkalmával egy puskacsöve eltörött, de szerencséjére nagyobb baja nem esett. Erre utasítottam a fővadászt, hogy nyomozza a medvét, a mi ezen időben hó nélkül, és szilárd talajon vajmi nehéz volt s igy a kutyák is csak másnapra akadtak rá. a mikor is a fövadász által lelövetett. Az ezután következő vadászatokon semmit sem lőttek m ír, ámbár Szinyak fürdő közelében egy hajtás alkalmával három medve is jött, de ezek közöl az egyik egy vadászsegéd által csak könynyen sebesittetett meg, a másik kettő pedig éppen nem találtatott. Éppen igy hibázott el az erdó'számtartó néhány lépésről egy medvét. Vadászatuk sikertelenségét belátva, az uraságok 18-án ismét visszautaztak Bécsbe. * * * Ezek voltak az elmúlt saisonban a legérdekesebb vadászataink; — az összes eredményt pedig itt következő lőjegyzékünk tünteti ki.