Vadász- és Versenylap 22. évfolyam, 1878

1878-01-09 / 2. szám

10 VADÁSZ- is VERSEKY-I.AP. JANÜÁR 9. 1878. XaijysiHj. Ha figyelmesen átvizsgáljuk az akadályversenyekben győztes lovak sorát, ugy találjuk, hogy szerfelett bajos dolog a steepleehaserek részére átlagos magassági mértéket megállapítani, mert azt, reméllem, senki sem fogja kétségbe vonni, bogy ma ugy mint bármikor a nagyság hiánya nem képez akadályt в nem fogyasztja az esélyt, akármilyen jeles társaságban s bármilyen nagy díjért futtassák is a verseny. A Sir Herculestől való legyőzhetlen és kitartó Brunette kicsiny .olt, ép ugy a másik Brunette is Roehestertől. Lottery sem volt a közönséges mértéknél nagyobb, sem Hundtman. Szintúgy Abdel-Kader, Odikam, Little Cbarley, Anatis, The Donc, s más k'S lovaknak r pen annyi babér jut, mint a nagyok közül Pet' r Simple, Bourton, Sir Peter Laurie, British German és Jealousy-ra. És a mult évtizedben (1863-ban) ismét egy kis ló az, melynek a győzelem pálmáját oda kell Ítélnünk. Ez ugyanis a hosszú, alacsony, symmetrikus alkotású Emblem, Teddingtontól, mely ez évben seb- s iramával számos vetélytársait ugyancsak megnyujtóztatta. Ugyanazon évben még számos más és pedig különböző nagyságú ló tünt fel, elkezdve Victress-en (14 marok 3 hiiv.) és Wee Nell-en (15 marok) egész Penarthig (16 marok 1 hüv.) és Bridegroom-ig (16 marok). Legtöbb győztest találunk természetesen a közép-nagyságuak között, és pedig : Lincoln, Medora, Emblem, Sir King-Fund, Yaller Gal és Oliver Twist-et. Ebből tehát kitűnik, hogy egy akadályverseny ló, melynek méretei 16 markon alul maradnak, vagy 16 markon tul mennek, nem ugyan lehetetlenség, de mégis kivételt képez az általános szabály alól. Mindamellett is bátor vagyok állitani, hogy a nagyság szintén egyike azon tulajdonoknak, melyekre tekintettel kell lenni ; bár nem szabad ezt (mint gyakran megesik a többiek rovására) szem előtt tartani. Idomítás. Tegyük fel azon esetet, hogy van egy az imént az idomitó istállóból visszavont lovunk, t á a © s Utazás a Zambesi viz-eséseihez. (Utazási és vadászati képek.) (Folytatás.) Julius 15-én délután négy erős menet után barmaink még mit sem kaptak inni. A kafferek я kiszáradt lotsani-patak medrébe terelték az állatokat, de este felé azon leverő hirrel tértek vissza, hogy minden ásási kisérlet daczára »Aykona amansele »Itt sincs viz!« A kimerült elsoványult párákat újra be kelle fognunk, s ismét 3 órai menetet tettünk. Ekkor azonban állataink nem birtak tovább menni s éji tanyát vertünk. A helyzet komoly és bizonytalan volt s én egész éjjel nem hunytam le szemeimet. Hettentotliajcsáraim kíváncsiak voltak, mit fogok tenni ? — ámde én gyorsan határoztam. A két kocsit három kaffirral a sivatagban hagytam, s a mint a hajnal hasadt a többi emberrel és az ökrökkel előre indultam. Mintegy 1 és Va német mfldet haladtunk, s egyszerre az ökrök vizet érezve, északkeleti irányban futni kezdettek ; oly egyenesen mintha iránytű nyomán haladnának. Mily kellemes meglepetés ! Agyagrétegekben tavakra leltünk. Allataink azonban oly mohón és annyit ittak, hogy egyik ökör csakhamar kimúlt. Hogy az egész vidék, mennyire ki volt száradva, legjobban igazolja azou körülmény, hogy a tavakat ellepő Frankolin és Namaquar-fogoly tömegeket még lövéseink sem voltak képesek elriasztani a viztől. 16-án délután a kocsik is megérkeztek, s hogy a jövőt illetőleg tájékozást nyerjünk, Hübner ajánlkozott, bogy a legközelebbi vizállomás kikémlése végett előre megy. Négy kaffirt és 3 mely egyes-egyedül sikversenyekre gyakoroltatván 1 be, nem ismer más terrénumot, mint oly tökéletes sik és sima gyepet, melyen sohasem volt alkalma barázdákkal, földhányásokkal, lyukakkal s más e fajta akadályokkal ismeretséget kötni. Az ilym lóra egy erős nyugodt és tapasztalt, a mellett biztos kezű lovászt ültetünk, azon meghagyással, hogy egy mélyre felszántott szántóföldön egy órahosszáig lépést s azután ügetve lovagoljon, inig a ló izzadásba jő. A lábak és a vállak izmai ez első let-zke alkalmival — melynek azonban másfél órán tul nyúlni semmiesetre nem szabad — kellőleg megnyujtatnak ; a gyakorlat végeztével aztán mielőbb vissza kell vinni az istálóba. Miután ez eljárást egy héten át folytattuk, némi változtatást teszünk benne. Az idomítandó lónak most gyakorló terül egy oly sik mezőt szemelünk ki, melyen elrejtve kis árkok és vizcsermelyek vannak ; ezen azután ugyanazon időbeosztással, mint fenntebb egy héten át megeresztett kantárral lépésben körüllovagoljuk. Az idomítandó ló szeme és lába már most eléggé gyakorlott lesz arra, hogy az útjába eső minden néven nevezendő akadályokon átmenjen. Ezért már csak arra kell szortani, hogy sebesebb tempóban se vonakodjék az ugrástól, a mit elérünk, ha a lovat addig léptetjük körül a felszántott ugaron, mig elégségesnek nem Ítéljük (de sohasem egy órán tul), mire visszatérünk a vizesrétre és ott tiz-tizenöt perczig megeresztett kantárszárakkal körüllovagolunk. A szem és láb gyorsasága ezáltal legerősebb próbára tétetik ; s a ló lassankint elsajátítja azon ügyességet és előrelátást, melyre oly nagy szüksége lesz, mikor nem lesz ideje a felmerülő akadályok termésssSít latolgatni. Rá következő napon ismételjük a gyakorlatot azon különbséggel hogy egy nagy fatörzset teszünk a vizes rét bejárata elé, melyet a lónak, miután ügetési leczkéjét elvégezte, hazamenet átugrania vagy átmásznia kell. Másnap s a még következő három napon kényszeritenünk kell a lovat, hogy a fatörzset ugy bejövet mint hazamenet átugrassa. napi élelmet véve magához elhagyott s északfelé Gogwe irányába indult. A következő nap reggelén egyedül ültem a tábor árnyékában s naplómba jegyezgettem, a mint egyszerre egy lovas vágtatott hozzám, nyergén egy füstölt sódart lóggatva, ugyanazt melyet pár nap előtt mi vesziténk el. Az ujon érkezett Mynheer Osthuis-nak nevezé inagát, ő is vizet keresett, s ujságolá, hogy társai, mindnyájan vadászok, 3 kocsival és lovakkal nem sokára szintén ide érkeznek, s hogy e társaság ma reggel szerencsésen két vad giraffot fogott el, s igy a legjobb minőségű hus bővében lesz egész kiséretünk számára is. Mig én kávé főzéshez kezdtem, hogy egy jó reggelivel várjam az érkezendöket, vendégem fegyvereimet nézegeté s vadászélményeivel mulattatott. — Ok a Maklabas vidékén vadásztak, mintegy 10 tengeri mflddel alább a mi Limpr.pó-állomásunknál, s 8 bölényt és egy fekete sörényű him oroszlánt zsákmányoltak. Nemsokára ostor csattogás jelenté a karaván megérkeztét, s a sivár pusztán csakhamar élénk, vidám élet csengett bongott, mely az afrikai karaván és vadász-tanyáknak oly sajátos bájt kölcsönöz. E társaságtól hallám, hogv utánunk egy angol : Hart nevü utazik. E gentleman Durbânban nősült, s most nász és egyúttal vadász útra indult s fi ital nejét is magával viszi egész Tati-ig. Valóban oly eredeti gondolat, mely csak is egy britt agyában fogamozhat meg. Társaim intének, hogy az angolt ne várjam be, hanem lássam el magamat vizzel, mielőtt ő ide ér karavánjával. Ugy lőn, s mert 18-án Hübnertöl is kedvező hirt kaptam Gogwe-röl, estefelé elindultunk. Hübner a vele adott embereket mind vissza küldte, s miután a vadásztársaságtól értesültem hogy ez idötájt a Grogwe-tó Valószínű, bogy a ló első izben — hacsak nem igen ügyes és nyugodt — lábait tetemesen meg fogja ütni ; de ez egyszersmind arra fogja őt ösztönözni, hogy pár nap múlva tisztán ugorja át. E miatt azonbm a munkát korántsem kell megszüntetni, hidegvizes borogatások az ütés nyomait csakhamar elmulasztandják. Es ha nemi csekély merevség és érzékenység még maradna is, ez csak tanulság lesz a lóra nézve, hogy lövöl.en ilyes ügyetlenséget és figyelmetlenséget elkerüljön. Ha a ló a hét folyamában jól viselte magát, akkor a következő öt napon a fatörzsre sövényt vagy tüskés bozótot kell alkalmaznunk és pedig kívülről, melyet azután a lónak a rétről hazajövet át kell ugratni; a fatörzs tudniillik arra fogja ösztönözni a lovat, hogy jól felemelkedjék s át ne gázoljon a sövényen vagy bozóton, a mire némelyik talán nagyon hajlandó volna. E gyakorlatot tizennégy napon át kell folytatni ; ezután pedig legtanácsosabb lesz, mihelyt csak alkalom kínálkozik, a lovat ebek után lovagolni. Ezentúl mindenféle tekintetet félre kell tenni s a lovat folyvást a legelső sorban szorosan az ebek nyomában kell tartanunk legalább két órán át ; ennek utána lépésben hazalovagolunk, mi szintén két órát fog igénybe venni, mely idő éppen elég lesz arra, hogy a ló lecsillapodjék s nyugodtan s frissen istállóba térjen. E kirándulást két szünnap követi; ezt ismét egy lovaglás ebek után, mely alkalommal azonban gondosan kerülnünk kell a mély és mocsáros árkokat és bokros helyeket, melyek a lovat csak kifárasztják s lassúvá teszik. Ezen munka egy hónapon át folyjon, mely időbe tehát nyolez vadászati kirándulás esik, — ezek eléggé megedzik a lovat, hogy a próbát (triál) megállhassa. Körülbelül egy mértföldnyi pálya fair sövényekkel és magas ugrásokkal kitüzetik, — a lóra pedig, jó erős és biztos lovast ültetünk. Az első körüljárásban egy öreg ló vezessen, a második tour-ban azonban kiállhat; — a harmadik és negyedik tourában ismét engedjük ama másik lovat csatlakozni s most a két ló barátságos galoppban egymás környékét seregestül keresik fel az oroszlánok, nem kissé aggódtam miatta. 19-én menetközben számtalan girafF nyomra találtunk, s dél felé egy elhagyott karaván tüz hamujában legalább 30 darabból álló struez falkára bukkantunk, a mint a hamuban fü'ödtek ; fegyverhordó kaflirom megkésvén, mire puskámat ho/.zám hozta, a pompás madarak tova iramlottak, s nem lőhettem közülök. — Egész éjen át oroszlán és hyena üvöltés hangzott körülöttünk, s hajnal felé oly közel jöttek a tanyához, hogy többször kilőttük a fegyvereket elriasztásuk végett. Kora hajnalban útra keltünk, de alig hogy megindultunk, eszy fárasztó éji menetet téve Mr. Hart beért bennünket s csatlakozott hozzánk. Alig pár órát késve egész esti 10-ig mentünk, mert a fenevadak mult éji concertje után komolyan aggódtam Hübner után, ki már két éjet tölte egyedül a vadonban, s elhatározám, hogy a harmadik éjre semmi esetre sem hagyom magára. — Alig alkonyult be, az oro-zlán-üvöltés ismét kezdetét vette, ugv hogy kaff.rjeink póznákra kötött égő tövis-kötegekkel haladtak a kocsik mellett. Végre az erdő mélyén át, tüz csillámlott felénk. Két lövést tettünk jeladásul, s nem sokára Hübnerhez értem. Az előző éjen ö egy oly kalandot élt át, mely bizonynyal soha sem fog emlékezetében elhalványulni. Valódi afrikai rém-kaland. Megkísértem leirni : A mint a vele volt embereket, a jó hirrel hogy ott elegendő vi/, vár reánk, hozzám vissza küldé, a Gogwe jobb partján felüté primitiv tanyájat, két Mimosa fát választva ki e czélra. Legelébb baltájával az egyik fa töviseit letisztita mintegy 20—25 láb magasságig, hogy veszély esetén menhelyet biztosítson magának. Csakhamar volt oka ez előrelátás bölcs voltát tapasztalni.