Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-12-26 / 52. szám

379 \ APASZ- ÉS VERSENY-LAP. NOVEMBER 14. 1877. Ja a versenyt- — Részt vettek a vadászatban : Gr. Feetetic» Pál, ifj. Fáy Béla. Beretvás Endre, ifj. gr. Almásy K, gr. Batthyány Elemér, br. Orczy Elek, Harkányi Károly, Harkányi József, br. Podmaolczky Géza. Jankovics Aladár, br. Üchtritr Zs. Tihinyi Ferencz, Kerekes J. és a házi ur. j — a ki különben igen ügyes és passionatus hajlékát csak egy izben is meglátogathatá, folyvadász — pár héttel ezelőtt egyik mura-erdei tonos sóvárgással fog ragyogó termeire, müizléavadászatán, 80 lépésnyire távolságból golyóval • lőtt le, egy a lösoron átfutni száudékozó nyestet. Gr. Bissingen Ernőnél Temes-Butyin decz. 10-kén egy nap 6 puskás által 95 db nyul és 3 róka lövetett. Megjegyzendő, hogy e területen ezelőtt (tilalmazva nem lévén) szót sem ért a vadászat. Gr. Erdödy Ferencz galgóczi és pöstyéni uradalmaiban az idén decz. 18-ig már 2345 db nyulat, 69 1 fáczányt és 706 db foglyot lőttek. Megjegyzendő, hogy a fáczánok közül még circa 300 db van fenntartva tollazásra. Résztvettek a vadászatokon gr. Draskovics Iván, két gr. Zedvitz, gr. Dezas3c Emil, Roth tábornok, és a házi ur két fiával. A nagy-kanizsai vadász-társulat legutóbbi vadászatán ugy halljuk miutegy 60—70 db nyulat lőttek. » * * A L ndva-Lenti hg. Esterházy-féle uradalmakban, Lenk Ödön bérlő ur, uagyszerü vadászatokat fog tartani, melyek dec. 17-töl 22-ig a következő programm szerint folynak le. Hétfőn—szerdáig nyulvadászat mezőn, csötörtök, pénteken hajtú-vadászat a Mura erdőn nagy vadra, szombaton a kebelei erdőben őz, róka és nyulvadászat. E változatos programmot nagyban emeli a háziúr szives előzékeny modora, melyről valamint a vadászterület bőséges vadállományáról többszöri ott létünk alatt alkalmunk volt meggyőződni. — A vadászatok eredményét alkalmilag közölni fogjuk. Egy későbbi vadászaton pedig, ugyancsak L. Ö. ur a fáról lőtt le egy nyulat. Ugyanis a hajtók észrevették hogy egy nyul, a rét közepén magánosan álló fűzfa felé erősen iparkod'k, s a mint odaér, a fa odvas részén felkúszva, circa 1

1 - ölnyi magasságban meghúzza magát. A hajtók (horvátok) éktelen hahotája és zsivaja odacsalja L. Ö. urat is, hol egy nem mindennapi látványon akadt meg szeme : látván a félénk fülest a szokatlan magas positióban meglapulni. — De végre is egy durranással leemelte a nyulat s ezzel a comicus jelenet, de főkép a jámbor horvát atyafiak jókedve is véget ért. A Felső-szilvágyi (Zala-megyében) vadász-társaság is rendez f. hó 23 és 24. napjain özvadárzatokat ; melyekről — alkalmunk lévén azokon résztvenni — egy későbbi számunkban egész részletesen szólhatunk. A folyó évi deczember hó 12 és 13 án ö méltósága a szepesi püspök ur Scsavnyiki uradalmában teplici határon tartott vadászatokon résztvettek : Feleky Filberger Rezső jószág igazgató, Késmarszky Bruno jogigazgató és az uradalmi tisztviselők. Elejtettek 8 db őzbak, 2 db özsuta összesen 10 db őz. Kelt Grcnicz 187 7. decz. 14-én. Teschler János sz. p. föerd. Vedrödi vadászatok.*) A vedrödi kastély ormairól hosszú idők után először leng ismét, a gr. Zichy család színeit hirdető lobogó. A ki e nemesi lak vendégszerető Ugyaninnen irják nekünk, hogy a bérlő ur,

1 *) » A 10 év egy vasárnapi puskás életéből« — Írójától. sel berendezett szobáira, gazdag műkincseire, mindenekfölött pedig nagyúri birtokosainak szeretetreméltó vendégszeretetére gondolni. A családfő, gróf Zichy Ferencz ö nagyméltósága, most is a távol keleten képviseli monarchiánkat a szerencsétlen török udvarnál, mig egyik fia, gróf Fédor, szentpétervári követségünknél van távol. Gróf József kétizben minister, évek hosszú során at csak lopva látogatbatá meg néhány órára kedves ősi fészkét, s csak az imént tért vissza előbb ázsiai, utóbb amerikai nagy útjáról, melyeken Ágoston gróf hü kísérője vala, kit az első útról közlött nagyérdekü néhány felolvasása után előnyösen ismer hazai, leginkább pedig fővárosi közönségünk. A legfiatalalabb ikertestvér, gróf Ferencz, szintén távol van Nagyváradon, hol az egyház szolgálatának szenteli nemes tehetségeit. De nem véletlenül leng a zászló a kastélyon. Ezúttal József és Ágoston grófok a gazdák, és Dianua istenasszonynak szentelt néhány napra megnépesül az oly sokáig elhagyottan állott uri lak. Vedröd és Puszta Födémek vaddús területein több évi pihenés után újra ropog a fegyver és hordják halomra az alig 10 —12 puskás által clejtettt tömérdek vadat. Három napi hajtás (deczember 11 —13) 1000 darabnál több vadat eredményezett. Ezúttal azonban, a könnyen rideggé válható férfi társaságot felvillanyozta még azon szerencsés körülmény, hogy egy bájos úrhölgy teljesítette utánozhatatlan szeretetreméltósággal a háziasszony tisztjét. Gróf Zichy Jánosné, báró Földváry Julia, első nap a nagy kör bezárása előtt is szerencséltető a helyszínén a vadásztársaságot, ép annyira remek lövésekre buzditva jelenlétével a bátrabbakat, mint a hogy kijutott finom gunyjából a hibázóknak. A napirend dús reggelivel kezdődvén mindannyiszor, kivül a vadásztéren semmiféle libatio nem frissité föl némely lankadó tagtárs »erövesztését« ; de ki annál bővebben lett kárpótolva mindnyájával egyiitt a pout 6 órakor fel-felszolgált lucullusi estebéddel, melyeken ismét párját rit. ff á ß ß 2 л Kénytelen megnyerni a Derbyt. Irta : Hawleg Smart. (Folyt, és vége.) XXXVI. Az összehasonlítási nap. A délutáni posta meghozta Haroldnak Darlington levelét, az azelőtt való nap reggelének eredményéről mely rövideden igy hangzott. »Sir ! Láttam ma reggel a lovakat munkájuk közben s a legkisebb részletig ügyeltem futásukra. Meg vagyok róla győződve, hogy Coriolanus ugyanaz a ló, miut a mi volt a Two Thousand- ben s hogy Shooting Star is szintén felséges hangulatban vau. Nem kételkedem fölötte, hogy a fekete meglepetést fog okozni, mert naponkint javult az idomítás alatt. Láttam tegnap pompás iramát s a Beggerman iramától is szép sikert jósolok a szerdai napra. Egyébiránt maradok teljes tisztelettel alázatos szolgája John Darlington.« — Ez az ember ugyan nem nagyon pazarolja a szót, — mondá Harold nevetve, midőn a rövidtartalmu levelet Lacebynek átnyújtotta, kivel a Reunionban együtt ebédelt. — Hát kell-e több ennél ? — kérdezte Jim, a mint a sorokat átolvasta. Ö annyit mondott Beggerman-röl, a mennyit csak lehet ; Coriolanusról meg azt állítja, hogy ba olyan a minőnek Coriolauusnak lennie kell, akkor a legjobb esélye van a nyerésre. Teringettét, mily szerencse, hogy egy Two Thousand-nyerö van az istállójában ! — Én magam sem tudom, mitévő legyek. A Beggerman is kitűnő conditióban van, és én a Coriolanust ajánlottam barátainknak a fogadásra. Mit gondol ön ? — Én nem segithetek a dolgon. Ha ön egyszer azt hiszi, az fogja megnyerni a Derbyt ! — Hiszen tudom én azt; de a feketében mindig nagyon biztam, noha máig sem vagyok vele tisztában. — Legczélszerübb, ha e tekintetben a Darlington véleménye után indul, — viszonzá Laceby. — Hát a feketével hogy áll fogadás dolgában ? — Meglehetős összegeket koezkáztattam erre is ; de mégis többet a Two Thousand nyerőjére. Csak azt nem tudom, mit mondjak Herricknek és szövetségének. Jim némi gondolkozás után igy válaszolt : — Tudassa velők, hogy Baggerman-t is vegyék figyelembe, mint oly lovat, melynek nem megvetendő esélye van; a többi aztán az ő dolguk. * * * A két jó barát aznap délután látogatást tett a Layton-családnál a Grosvenor-Gardenben. Jim mentegetőzött, hogy a nyári saisonban nagy elfoglaltatásai miatt csak ritkán jelenhetett meg e szeretetreméltó körben. — Pedig »télen is oly ritkán látjuk önt, — szólt Gráezia ; — olyankor a nagy hideget hozza őn fel ürügyül ; — a nyári verőfényben azonban nem adunk helyet mentségének elhanyagoltatásunk miatt. Mi ennek az oka ? Ki bántotta önt meg? Anna-e vagy én? Jim azzal kezdte aztán magát mentegetni, hogy a városban számtalan látogatást kellett tennie ; de ugy látszott, Miss Anna ezzel sem volt egészen megelégedve. A társalgás egyébbiránt kedélyesen folyt. Az öreg Layton a városban volt, Dick sem volt honn, Mrs. Layton pedig a háziteendökkcl volt elfoglalva. Mig Harold Grácziával volt egészen elfoglalva, Jim igyekezett Annát tehetsége szerint szórakoztatni. — Ugyan mondja meg nekem őszintén, Mr. Laceby, miért nem látogatott meg minket az utóbbi tiz nap alatt ? — fakgatta Anna Jimet. — Talán megbántottam önt utolsó látogatása alkalmával, üres csevegéseimmel? Ha igy van, bocsánatát kérem. — Teljességgel nem, — válaszolt Laceby Jim. — Nem is gondolnám, hogy valamely helytelen szót ejtettem volna el, sőt ellenkezőleg. — Valóban ; kegyed oly tulajdonokkal ruházott föl, a melyekkel nem is birok ; főleg azt hangsúlyozta, hogy én még viruló koromban vagyok. — Ne nevessen ki, kérem ; de ba ön minket mint iskolásgyermekeket ismert, azt elfeledni látszik, hogy immár felnőttünk s elég vakmerő minket mint növendék-leánykákat tekinteni. — Igaza van ; de hát évről-évre látván kegyeteket, észre sem vettem a változást, mely növésükben mutatkozott, s nem foghattam föl egyszerre, hogy ama leánykákat, kiknek bonbonokat s efféléket vettünk, fájdalom, immár a narancsvirág-füzér meg az arany karikagyűrű is megillethetné. — Mr. Laceby ! — szólt Anna fülig pirulva, — én nem tudom, mivel adhattam önnek alkalmat arra, hogy igy beszélhessen. — Semmivel ; most. rajtam a sor, hogy védjem magamat. En nem akartam e beszédemnek semmi különösebb jelentőséget adni. — Mic soda ? Ön tehát csak tréfált velem, mint a gyermekekkel szokás ?