Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-03-21 / 12. szám

02 VADÁSZ- fes VERSENY-LAP. MÁRCZIOS 21. 187 7. ransnál mindenkor, — és a legnagyobb uri­konyhákban kivételesen, de gyakran praktizál­tatik. Telünk a maga idején nem volt ; a felhal­mozott íáczánkészlet vagy megromlott vagy exportáltatott, és midőn a farsang eleje bekö­szöntött. drága és kevés volt a még megmaradt pecsenye. Fáczántenyészdékböl kevés került januárban piaezunkra. A nagy-károlyi uradalom vagy 500 darabot küldött, a kőrös-ladánj i vagy 200, és a pöstyényi vagy 70 darabot. Házalók és má­sodkezüek szinte csak 200—300 darabot szál­lítottak, és igy nagyon kevés volt a behozatal. A fáczán-szállitmányoknál is érezhető volt a bécsi piacz túlsúlya az élelmi vásáron ; Felső­Magyarország végleg elveszett a pesti vadas­piaezra nézve, mert Budapest roppant fogyasz­tási adója, magas vasúti fuvarja és mindent bénitó vadásztörvényével, kénytelen lemondani a concurrencziáról szemben Bécscsel, mely kisebb adót rótt a fáczánra, és oly kedvez­ményekkeláldatottmeg a vasutak által fuvar tekintetében, hogy például egy Szegeden Bécs számára feladott közönsé­ges teherszállítmány, ha élelmi czikkből áll, 36 óra alatt czélját eléri, mig egy ilyen Pestre czimezett szegedi küldemény, ugyan az nap feladva, Szegedről idáig 4 napig utazik, de azért két annyit fizet, mint a Bécsnek szánt küldemény. Ez is paritás. Ép ugy mint a nyulaknál, ugy a fáczánok­nál is alapos a panasz — azoknak nem gondos kezelését illetőleg a vadász személyzet által. Mert nem conservativ eljárás, lia a vadász t i z darab fáczánt nyakuknál fogva köt egy csomóba, és ezt » colli «-nak tekintve, igy ereszti a nagyvilágnak ; — de az sem czél­szerü, lia a tanultabb jáger a fáczánokat ugy belezi ki, hogy begyüket fölhasítva kisded öklé- j vei bele nyul a fáczánba és ugy rántja ki azt, a mi benne van, — vagy ha a letollazott fá­czánokat, a mig még melegek, rakaszba szo­rítja. A nagy-károlyi uradalom vadkezelése e tekintetben is példakép ajánlható minden más uradalomnak. Ott a fáczánszállitás számára oly czélszerü rakaszokat alkalmaznak, hogy azokat a helybeli vadaskereskedök, az export czéljára, mint legalkalmasabb szerkesztményt, biven utánozzák. Fogoly, magyar, nem volt található. Cse­kély küldemények jöttek Csehországból, de ott is kevés és drága volt. Túzok mindig kevesebb lesz, és a mi lát­ható, oly sovány és törpe, hogy össze sem ha­sonlítható az eddig látott 20—30 fontos példá­nyokkal. Császármadár, nyirfajd, hófajd szinte kevés volt. Februárban Hamburgból szállítottak piaezunkra valami császármadár­féle fajdokat, melyek csak szürkés szinü tolla­zatúk által külömböznek a mi honi császárma­darunktól. Aligha nem skótiai grouse-ok voltak, liusuk ízetlen és szálkás, áruk és értékük csekély. Erdei szalonka a dalmát és olasz partokon elmaradozottakból volt kapható, nem külömben hizlalt к amarázott fürj ; az előbbi sovány és ízetlen, az utóbbi csupa kölesháj volt. De még­is találkoztak oly különös emberek, kik egy fürjért januárban adtak egy-két forintot, és egy szalonka vázé r t 3 forintot ; és mindezt azért, mert a kalendárium januárt mutatott. Vad tengeri-nyul (lepus cuniculus) is debütirozott — és megbukott. О kemék külse­jükre az összetévesztésig hasonlítanak közönsé­ges nyulunkhoz, csak roppant fejük és fülük árulja el komisz voltukat. Átlagos sulyuk 5—6 font, — húsuk fehér, szálkás, édeskés ;.és igy izre nézve mezei nyulunkkal össze sem basonlitható. Áruk nagyobb a vad nyúlénál, mert bundájukban viselik tulajdonképeni érté­küket, állítja a szerencsétlen tenyész, ki sem itt, sem Bécsben nem szedhette ki experimen­tumának fele költségét sem. Kár pedig, mert magyar »experimenteur« volt. A vándormadarakkal már vagy há­rom éve azért nem vagyunk tisztában, mert ed­dig szokásos megjelenési idejüket nemcsak hogy be nem tartják, de megesik, hogy egészen ki is maradnak, mint például ez idén a feny­vesek. Ezen külömben nem uj jelenség, különféle magyarázatokra adott alkalmat, melyek közt az, liogy vizeink apadnak, mocsáraink kiszárad­nak a legalaposabb okoknak tartattak. A leg­újabb búvárlatok a vándormadarak útjait is szemügyre vették, és ugy tapasztalták, hogy egy világrész, ország vagy vidék több-kevesebb víztükrei vagy vizvonalai, a vándorsereg útirá­nyára semmi befolyással nincsenek, mert a vándormadársereg utvonalai századokon át változatlanul ugyanazok, és ama vándormada­rak, melyek hazánkban átvonulásuk alatt lát­hatók, egy hatalmas seregvonalnak csak jobbra­balra eltérő, vagy eltévedt maradozói, mert ha­zánkon át nem is vezetett soha és nem is vezet egyetlen egy fővándorvonal sem. Egy svéd egyetemi tanár Palmer, e te­kintetben nagy szolgálatot tett a vizsgáló ter­mészettannak, alapos tanulmányok nyomán ki­adott »A madarak vándorutját vizsgáló és constatáló müve« által. Palmer szerint a ha­zánkhoz legközelebb eső két fővándorvonal a következő: 1) a délkeleti vonal,Kelet-Ázsiából Oroszország nyugat déli részein áthúzódva, és a Krimi félszigetek körül két ágra szakadva, kanczákat azonban megtartotta. A híres lovak közül a Gladiateurt, Mortemert, Trocaderót és Henryt adta el, meg egy nagyreményű kétéves csikót. M. Lefevre volt a fővevő. M. Lombard pedig a Mortemert, Henryt vásárolta meg és még több csikót. Ezek közül volt Reine, mely 1870­ben megnyerte az »ezer guineá«-t és az »Oaks«­ot, továbbá a »Flageolet«, mely a következő év­ben Cremornet cs Favoniust győzte le, elnyervén az ascoti serleget. Négyévi távollét után a franczia főúr kék-vö­rös színe ismét megjelent az angol mezőkön s második jelentkezését rögtön siker követte. Az 187 4. év vége felé Novateur Newmarketben meg­verte I.eolinust, minek folytán Peutétre-t a Cambrid­geshirc-re felkarolták; de roszul végzett. Ez időtájban vette meg a gróf a Nougat-1, mely miatt némi botrány is történt Windsor-ban. E ló több versenyben vívott ki győzelmet s a fran­czia Derbyt is megnyeri vala, ha Salvator útját nem állja e diadalnak. A mult évben szerencséje újra emelkedett s ugy látszik, az idei campagne ban jó esélye nyílik. A tavalyi »ezer guinea«-ért elsőnek és máso­diknak futott Camélia és Allumette ; amazzal az epsomi Oaks dicsőségét osztva meg. Ugyanak­kor egy franczia csikó is részt vett, az Enguer­rande. Ez is részt vett a »Grand prix«-ben, de lovarja nem volt elég ügyes, hogy »Kisbér«-t nyomon kisérje. Camembert és Braconnier kitüntet­ték magokat szintén istállótársaik közül ; ezeken kivül a hároméves »Lina« nyújt szép reményeket jövőjéhez. A gróf azonban ama szerencsének örvend leginkább, hogy oly kétévesek birtokában van, mint Chamant és Vcmeuil, nem is em'itve Leopoldot, mely első fölhívásra nyert, továbbá Pivonnet-t, a szép St.-Christophe-ot és a pej Beaurepaire-t, ] mely már is hírre vergődött. E második Gladiateur még ez évben érvényre emelheti tehetségeit ; Chamant pedig követheti a West-Australian és Lord Lyon példáit. A mult évi valamennyi fia­tal ló között kétségkívül őt illeti az első hely, levén a főkedvencz a Derbyben. Ez egy barna mén csikó Mortemertöl és Araucariából, mely Ca­meliától s ez ismét Ambrose-tól és a híres Poca­hontas-tól vette eredetét. О nagyon hátra ma­rad a többitől s jól megverték, mielőtt Lewesben nyert volna. Doneasterben Lady Golightly és Plunger vezették őt utjáii ; de a visszatorlás napja nem volt messze. Minden Ióismerő előtt feltűnt, mily erőre kapott e ló a Middle Park Plate-futam előtt, és azóta, hogy Pellegrinót és Plungert vezette, szembeötlően fokozódott esélye. Két héttel később a Dewburst-Plate-ban még inkább föltüntette kiváló tulajdonságait, ugy futva mint egy teljesen kifejlődött ló. Aránytalan suly lyal könnyebben verte mig Plungert, mint a kétéves Derbyben. Egyik párisi versenylap állítja, hogy tizenkét ezer fontot ígértek volna ama valószínű Derby­nyerőe'rt. Külalakjára nézve Verneuil jóval felül­múlja híres társát ; nagyobb kétéves még soha sem jelent meg a mezőnyön. Két első kísérlete sikertelen volt, s ha nem lett volna is oly nagy mint egy tebervonó ló, még sem vált volna szé­gyenére oly lovak által győzetnie le, mint Jong­leur és Lady Golightly. A mult október hóban az értékes Buckenham-dijat Newmarketbén köny­nyen nyerte Silvio ellen. Valóban különös, hogy ily nagy csikó nem lett beirva a klassikus há­romévesek közé ; az egyetlen dij, a melyre elő van jegyezve: a »Grand Prix de Paris.« A Lagrange gróf lovait először Chantillyben idomították ; később átvitték Compiegne-be, majd Morlayeba (Chantilly mellett,) míg végre méne­sének nagyobb részét átküldte Newmarketbe, Tom Jennings felügyelete alatt. 1874-ben megvált ré­gi idomárjától s newmarketi telivérjeit Arnvllra bizta, ki kezdetben mindjárt jó eredményt muta­tott Л'ста'с-kel, egy kigyógyított bénával, mely mint második futott Camballo ellen a »Two Thousand«-ért. A régi vonzalom a tulajdonos és a hajdani idomár közt fönmaradt, mert Tom Jen­nings tavaly a gróftól néhány csikót kapott ido­mitásra, melyek közt legkitűnőbbek Chamant és Verneuil. Mint halljuk, nem sokára az egész tele­pet Phantome Cottageba teszik át. E sorokat csak is mint »curriculum vitae«, egyszerű elbeszélést, vagyis inkább rniut a ver­senyek történetének egy szakát adják, melyben egy nemes ember pályája van följegyezve, kit mindenütt ismernek már, a hol csak a versenyek jegyzékeit olvassák. Az ő sikerei senkiéivel sem hasonlíthatók össze. Majdnem minden értékes ver­senyt megnyert már. A gróf nagyon jól meg tudja válogatni a versenylovakat s a tenyésztés­ben is tökéletes mester. E két tulajdonságának s roppant ménesének köszönhető, hogy oly gyakran és annyi válogatott szereplővel jelent meg a tur­fon. Gyakran voltak szövetségesei a versenyekben s a császárral volt szoros barátság folytán ama hír is keringett, hogy »confrère«-ek lettek volna. De ez a hamis hírek közé számítható állitás. Az angol gyep büszke lehet rá, hogy magához vonhatott ily tapasztalt férfiút mint Lagrange Frigyes gróf, ki előtt még sok diadal nyilhatik. a versenyek mezején.

Next

/
Oldalképek
Tartalom