Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-03-21 / 12. szám

VADÁSZ- F.S Y

ERSENV-Г.АР. MÁRCZIÜS 21. 187 7. mely alól annyi kivétel van, bogy akár ezt vehetnők szabályul. 3. Kutatás alá vonja a kék és sárga lábszárszint mint állítólagos fajjelleget és kimutatja e téren is, liogy nem igaz az. bogy a kékláb u а к egy kisebb külön fajt képeznek, mert vannak kéklábu kicsinyek és nagyok ép ugy mint sárgalábuak. Holott eddig épen a kisebb test és kék láb vétettek a külön faj jellegéül. Idézzünk példákat: 20. sz. a. hím 16 lat — 120 pár. "' boszu, kéklábu 21. » » » 16 » — 126 » » sárgalábú 15. » » tojó 20 » —129 » "' » kéklábu 33. » » » 19 » —132 » "' » » 26. » » » 17 -/« » — 127 » » sárgalábú 12. » » » 22 —130 » "' » sárgalábú 19. » » bim 24 » —129 » "' » sárgalábú íme, kék és sárgalábú bim és tojó, kis és nagy példányok. A szabály szerint a bimnek kisebbnek kellene lennie és súlyra a 19. sz. a. legnagyobb mégis bim. Testbosszra igaz a 33. sz. a. nőstény a legnagyobb, no de ez meg véletlenül kéklábu, melynek a kisebb fajhoz kellene tartoznia. Teljes sulylyal esik az e g y f a j u varians о к mellett Hoffmannak azon kérdés alakjában felvetett állítása a latba »liât csak ezen Kimutatásban közlött példányoknál kimutatott, a kék színből a sárgába átmenetül szolgáló színváltozatokkal a lábszárakon mit csináljak, hova sorozzam ezeket?« Eddig a szaktudósok. És mit hoz ezen találó, mély észleletet tanúsító állításokkal szemben elő az ellenfél ? Az állítólagos külön faj kisebb alkatát ; a lábszárak kck színét, és a korábbi húzást, illetőleg vándorlást, Az első állítás czáfolatára alig szükség szaktekintélyre hivatkoznunk. Mindnyájunk lőtt minden időben különböző nagyságuakat és kicsinyeket is nemcsak az első napokban. A másodikra nézve legerősebb döntő érv a Dietzl által is kimutatott elpárzás a kék- és sárgalábuak között. Nincs Diet/.] ezen állításában miért kételkednünk. Magamnak is volt alkalmam búzáson két szalonkát látnom, melyek egyike nagysága után ítélve u. n. kéklábu, másika bagolyfejü volt. s melyeknek buzási. szerintem szerelmi szólása (mert ha ez nem az lenne, a szalonka őszi húzásánál is szólna) világosan mutatta nemi gerjedelmüket ; azonban sajnos, én csak az egyiket kaphattam meg. de ez épen a kéklábu volt, s lia ennél feltevésemben nem csalatkoztam, még kevésbbé feltehető, bogy a másiknál csalódtam volna, melynél már csak alakjánál fogva is nehezebb leendett az opticai csalódás. Mármost lia az elpárzás megfigyelését a kék és sárgalábuak között factumul veszszük, csak a természet törvényeit kell nyomon követnünk, hogy azon logicailag helyes conclusióra jussunk: mivel elpárzottak, tehát egy fajhoz tartoznak. Mert tessék ám azt elhinni, bogy a mesalliance az állatoknál sokkal ritkább, mint akár a legkékvérübb tollatlan kétlábuaknál. Például igenis láttunk kanárit csizzel, vagy, hogy boni példánál maradjunk utóbbit stigliczczel clpárzani, de csak akkor, ha a mindennél erősebi) szaporodási és nemi ösztön saját fajával ki nem elégethető, р. o. kalitban. Soha azonban ezt szabadban senki nem észlelte, sem megtörténtében, sem eredményeiben. Pedig ki tagadná ezen madarak között a fajrokonságot. Miért tenne épen az erdei szalonka kivételt akkor, midőn saját fajával is kielégíthetné ösztönét? Vagy miért állna meg a kéklábu a sárgalábúnál, és viszont, miért ne menne el р. о. a nagy mocsári szalonkáig, mely szintén fajrokon, s mely erdő alatti mocsáros helyeken gyakran található amannak közelében és mégis ezek elpárzását még senki sem észlelte. Hát még Hoffmann kimutatása a szin-átmenetekröl mit vétett ? Nem viciálja ezt azon kivétel sem, bogy p. о. házi állatainknál megesik, bogy a kacsa a tyúkot zaklatja. Ki tudja, nem hat-e a házi állatokra az emberi czivilisatió okoztá bujaság vissza '? De félre a rosz tréfával, a házi állat bö tápláléka ép annyira fokozhatja a nemi ösztön túlkapásait, mint az emberek izgató táplálkozása. A harmadik: a korábbi búzás,illetve vándorlás, és talán azon körülmény is, hogy az u. n. kéklábu faj nehezen tart ki a vizsla előtt, argumentumnak a külön faj bebizonyítására a gyermekességig nevetséges. Magam is lőttem egy napon ilyet is, olyat is. Legfeljebb annyi áll, bogy a kéklábuak, (melyek, még azt is megengedem azok, melyek a legmagasabb északra húznak) az elsők között leginkább, jobban mondva kizárólag találkoznak, de nem ám mint külön faj, (mert hiszen sajátságos, semmi uton meg nem magyarázható unicum lenne az, hogy egy bizonyos faj, mely tavaszszal létezik, teljesen hiányoznék őszszel, holott ha ezen faj az lenne, mely a legmagasabb északra huz, még leginkább vissza kellene utaznia, miután ott leginkább ki lenne téve a télen általi elveszés veszélyének, és őszszel még sem látott senki kcklábu sneffet) hanem csak mint esetleges variáns, vagy még az sem. Az okra, hogy ilyenek vannak, már Dietzl rámutatott az epidermis pigmentumával. Itt ugyan én vele csak addig megyek, bogy a szinbeni változást csakugyan az okozza, a mint a felbőr korábban vagy későbben vedlik, tehát vagy erősebb, vagy gyengébb, következésképen érzékenyebb ; de már a mi a föstvényt illeti, erre nézve eltérek tőle, és a később vedletteknél a lábszáron való ï Д I i 14 Hirneves sportmanek. Lagrange gróf. (»The Sportsman«-ból.) A turf vonzó sajátsága rég óta történeti tény. Mióta a mezőnyök történetét irni kezdték, az ország legjelesebbjei, legelőbbkelői szerepeltek abban folyvást. Hires harezfiak és kitűnő államférfiak zászlai aiatt sorakoztak. Do a turf vonzereje nem csupán a brit népre volt hatással ; Francziaország, Amerika, Németország és Ausztriára is szembetűnő vonzerőt gyakorolt az. Nem csekély fáradságba kerülne mind ama continentalis sportsman-eket elősorolni, kik az utóbbi időkben versenyeinket megtisztelték. Vannak ezek közül néhányan, kiknek nevük nálunk — úgyszólván — már meghonosultak, mint pl. Batthyányi és <S'oltykojf berezegek, M. Lefévre s a Baltazzy urak, kik versenyeinket megannyiari nagy mérvben igénybe vették. Azonban valamennyi külföldi sportsman között a legismertebb a versenyek tanulmányozója előtt ama franczia főnemes, a kinek neve e czikk élén áll s ki valamennyi külföldi társa közt a legfelsőbb fokra küzdte föl magát. О mindenelőtt az oroszlánnal barlangjában merészelt szembe szállani ; ő volt az első külföldi, kinek neve először lön beigtatva, mint a »

blue ribband« nyerője. Lagrange Frigyes gróf Lagrange tábornok legidősebb fia. Az öreg tábornok, hazájának tett több rendbeli jelentékeny szolgálatai folytán 1831ben nemesi rangra emeltetett az akkori uralkodó Lajos Fülöp király által. A tábornoknak 1836ban elhunytával czimét és birtokát, a »Gladiateur« jövőbeli tulajdonosa örökölte. Noha nagy vagyon birtokába jutott s kiváló testi előnyökkel volt megáldva, nem rohant nyakra-főre, osztozni amaz örömökbon, testpubitó s lélekkábitó élvezetekben, melyeket a franczia főváros a tehetős embereknek nyújthatott. Mindamellett kedves, szivesen látott vendég volt ö a párisi szalonokban. Fötörekvcse volt birtokainak javitása; de az országházban sem volt ö ismeretlen s tanácsd nem hangzottak el nyomtalanul. A szépművészet is kitűnő pártolóját találta benne fól, még a zenészeinek sem csekély mérvben volt előmozdítója. Mint vadász, ha nem is foglalja el a legelső helyet, mindazonáltal szarvaskopó-falkája , melyet ő 1836-ban szervezett Danguban, hírre kapott cgé:z Francziaországban. A mezőnyökön 1856-ban kezdte pályafutását. Fz évben vásárolta meg az elhunyt M. Aumont ménesét, ugyanakkor Tom Jennings idomárt is megnyerve lovaihoz. Felesleges hosszasul részleteznünk gyakori és érdekes sikereit. Nem volt egyegy jelentékenyebb futtatás, melyen ő ne nyert volna, sőt az első öt évben, mint tulajdonos nem kevesebb, mint bárom franczia Derby-ben aratott győzelmet a »Ventre St.-Gris,« »Black Prince,« és »Gábriellé d' Estrées segítségével, mig »Brutus« és Pierrefond« m is alkalmakkor két Ízben vivtak ki pályabért. I)e a grófnak már nem volt elégséges a hazai mezőny. О az »aut Caesar« elvet tartva, átkelt a csatornán s Ne.vmarkct, Goodwood s egyéb első rangú helyeinken csakhamar ismeretes lett neve és szine oly lovak mellett mint »Monarch« és »Madamoisellc Chantilly,« melyek a goodivoodi serleget a newmarketi handieap-et, a »City and Suburban« dijat egymásután ragadták magokhoz. A mi Cambridgeshiret illeti, ott az ő tenyésztése nem csinálhatott magának jó helyet. 1857-ben »Mlle de Chantilly«-vel a 4-ik, 1858ban »Zouave«-val a harmadik, és 1860-ban kedvenczével : Gladiator leányával 2-ik helyre vergődhetett csak föl. Más közönséges halandó ily körülmények közt kedvét és türelmét veszti ; de Lagrange gróf nem ismerte, mi fáu terem a kétségbeesés. Fs ő e kitartásának a jövő évben már jutalmát vette. Tom Jennings idomár büszke lehetett, midőn Palcstro mint első, s Gabbrielle d' Estrées, mint második érkezett ezélhoz, Asteroid és 32 ellenfélnek az élén. E győzelem elismerésre talált. 1862-ben mutatta be először kedvencz »Monarque«-ját, mely később a ménesben annyira megalapította hirét, a mennyiben Gladiateurt, l/enry-t cs Trocaderót nemzette. Ez utóbbi neve Ilospodar volt, mely mint kétéves már megnyerte a Criterion és Cloarwell Stakes dijakat, majd a Derbyben és Two thousand-ban is részt vett. Ott azonban nem valósitá meg urának benne helyezett reményeit s Macaroni kettős győzelmét a franczia ló sohasem veszélyeztette. 1864-ben egy igen jó három éves lóra akadt Lagrange gróf a »

Fille de l'Air«-re, melyhez vérmes remény volt kötve a Criterion és a Woodcote Stakeseket, ugy a Doncasteri versenyt illetőleg. A »Two thousand«-bau о ló gyanúsan ment ; alakja mit sem igért ; de azok a kik Epsomban voltak akkor pénteken, nem egyhamar fogják elfelejteni a mi történt a B'air-AtholeDerby-jébsn. A franczia kancza könnyedén, cant т-