Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-03-21 / 12. szám

VADÁSZ- F.S Y ERSENV-Г.АР. MÁRCZIÜS 21. 187 7. mely alól annyi kivétel van, bogy akár ezt ve­hetnők szabályul. 3. Kutatás alá vonja a kék és sárga lábszár­szint mint állítólagos fajjelleget és kimutatja e téren is, liogy nem igaz az. bogy a kéklá­b u а к egy kisebb külön fajt képeznek, mert vannak kéklábu kicsinyek és nagyok ép ugy mint sárgalábuak. Holott eddig épen a kisebb test és kék láb vétettek a külön faj jellegéül. Idézzünk példákat: 20. sz. a. hím 16 lat — 120 pár. "' boszu, kéklábu 21. » » » 16 » — 126 » » sárgalábú 15. » » tojó 20 » —129 » "' » kéklábu 33. » » » 19 » —132 » "' » » 26. » » » 17 -/« » — 127 » » sárgalábú 12. » » » 22 —130 » "' » sárgalábú 19. » » bim 24 » —129 » "' » sárgalábú íme, kék és sárgalábú bim és tojó, kis és nagy példányok. A szabály szerint a bimnek kisebbnek kellene lennie és súlyra a 19. sz. a. legnagyobb mégis bim. Testbosszra igaz a 33. sz. a. nőstény a legnagyobb, no de ez meg vé­letlenül kéklábu, melynek a kisebb fajhoz kel­lene tartoznia. Teljes sulylyal esik az e g y f a j u varian­s о к mellett Hoffmannak azon kérdés alakjá­ban felvetett állítása a latba »liât csak ezen Ki­mutatásban közlött példányoknál kimutatott, a kék színből a sárgába átmenetül szolgáló szín­változatokkal a lábszárakon mit csináljak, ho­va sorozzam ezeket?« Eddig a szaktudósok. És mit hoz ezen találó, mély észleletet tanú­sító állításokkal szemben elő az ellenfél ? Az állítólagos külön faj kisebb alkatát ; a lábszárak kck színét, és a korábbi húzást, illetőleg vándorlást, Az első állítás czáfolatára alig szükség szak­tekintélyre hivatkoznunk. Mindnyájunk lőtt minden időben különböző nagyságuakat és ki­csinyeket is nemcsak az első napokban. A másodikra nézve legerősebb döntő érv a Dietzl által is kimutatott elpárzás a kék- és sárgalábuak között. Nincs Diet/.] ezen állításá­ban miért kételkednünk. Magamnak is volt al­kalmam búzáson két szalonkát látnom, melyek egyike nagysága után ítélve u. n. kéklábu, má­sika bagolyfejü volt. s melyeknek buzási. szerin­tem szerelmi szólása (mert ha ez nem az lenne, a szalonka őszi húzásánál is szólna) világosan mutatta nemi gerjedelmüket ; azonban sajnos, én csak az egyiket kaphattam meg. de ez épen a kéklábu volt, s lia ennél feltevésemben nem csalatkoztam, még kevésbbé feltehető, bogy a másiknál csalódtam volna, melynél már csak alakjánál fogva is nehezebb leendett az opticai csalódás. Mármost lia az elpárzás megfigyelé­sét a kék és sárgalábuak között factumul vesz­szük, csak a természet törvényeit kell nyomon követnünk, hogy azon logicailag helyes conclu­sióra jussunk: mivel elpárzottak, te­hát egy fajhoz tartoznak. Mert tessék ám azt elhinni, bogy a mesal­liance az állatoknál sokkal ritkább, mint akár a legkékvérübb tollatlan kétlábuaknál. Például igenis láttunk kanárit csizzel, vagy, hogy boni példánál maradjunk utóbbit stigliczczel clpár­zani, de csak akkor, ha a mindennél erősebi) szaporodási és nemi ösztön saját fajával ki nem elégethető, р. o. kalitban. Soha azonban ezt szabadban senki nem észlelte, sem megtörténté­ben, sem eredményeiben. Pedig ki tagadná ezen madarak között a fajrokonságot. Miért tenne épen az erdei szalonka kivételt akkor, midőn saját fajával is kielégíthetné ösz­tönét? Vagy miért állna meg a kéklábu a sár­galábúnál, és viszont, miért ne menne el р. о. a nagy mocsári szalonkáig, mely szintén fajro­kon, s mely erdő alatti mocsáros helyeken gyak­ran található amannak közelében és mégis ezek elpárzását még senki sem észlelte. Hát még Hoffmann kimutatása a szin-átmenetekröl mit vétett ? Nem viciálja ezt azon kivétel sem, bogy p. о. házi állatainknál megesik, bogy a kacsa a tyúkot zaklatja. Ki tudja, nem hat-e a házi ál­latokra az emberi czivilisatió okoztá bujaság vissza '? De félre a rosz tréfával, a házi állat bö tápláléka ép annyira fokozhatja a nemi ösztön túlkapásait, mint az emberek izgató táplálko­zása. A harmadik: a korábbi búzás,illetve vándor­lás, és talán azon körülmény is, hogy az u. n. kéklábu faj nehezen tart ki a vizsla előtt, argu­mentumnak a külön faj bebizonyítására a gyer­mekességig nevetséges. Magam is lőttem egy napon ilyet is, olyat is. Legfeljebb annyi áll, bogy a kéklábuak, (melyek, még azt is megen­gedem azok, melyek a legmagasabb északra húznak) az elsők között leginkább, jobban mondva kizárólag találkoz­nak, de nem ám mint külön faj, (mert hiszen sajátságos, semmi uton meg nem magyarázható unicum lenne az, hogy egy bizonyos faj, mely tavaszszal létezik, teljesen hiányoznék őszszel, holott ha ezen faj az lenne, mely a legmagasabb északra huz, még leginkább vissza kellene utaz­nia, miután ott leginkább ki lenne téve a télen általi elveszés veszélyének, és őszszel még sem látott senki kcklábu sneffet) hanem csak mint esetleges variáns, vagy még az sem. Az okra, hogy ilyenek vannak, már Dietzl rámutatott az epidermis pigmentumával. Itt ugyan én vele csak addig megyek, bogy a szinbeni változást csakugyan az okozza, a mint a felbőr korábban vagy későbben vedlik, tehát vagy erősebb, vagy gyengébb, következésképen érzékenyebb ; de már a mi a föstvényt illeti, erre nézve eltérek tőle, és a később vedletteknél a lábszáron való ï Д I i 14 Hirneves sportmanek. Lagrange gróf. (»The Sportsman«-ból.) A turf vonzó sajátsága rég óta történeti tény. Mióta a mezőnyök történetét irni kezdték, az or­szág legjelesebbjei, legelőbbkelői szerepeltek ab­ban folyvást. Hires harezfiak és kitűnő államfér­fiak zászlai aiatt sorakoztak. Do a turf vonz­ereje nem csupán a brit népre volt ha­tással ; Francziaország, Amerika, Németország és Ausztriára is szembetűnő vonzerőt gyakorolt az. Nem csekély fáradságba kerülne mind ama continentalis sportsman-eket elősorolni, kik az utóbbi időkben versenyeinket megtisztelték. Van­nak ezek közül néhányan, kiknek nevük ná­lunk — úgyszólván — már meghonosultak, mint pl. Batthyányi és <S'oltykojf berezegek, M. Lefévre s a Baltazzy urak, kik versenyeinket megannyiari nagy mérvben igénybe vették. Azonban vala­mennyi külföldi sportsman között a legismertebb a versenyek tanulmányozója előtt ama franczia fő­nemes, a kinek neve e czikk élén áll s ki vala­mennyi külföldi társa közt a legfelsőbb fokra küzdte föl magát. О mindenelőtt az oroszlánnal barlang­jában merészelt szembe szállani ; ő volt az első külföldi, kinek neve először lön beigtatva, mint a » blue ribband« nyerője. Lagrange Frigyes gróf Lagrange tábornok leg­idősebb fia. Az öreg tábornok, hazájának tett több rendbeli jelentékeny szolgálatai folytán 1831­ben nemesi rangra emeltetett az akkori uralkodó Lajos Fülöp király által. A tábornoknak 1836­ban elhunytával czimét és birtokát, a »Gladiateur« jövőbeli tulajdonosa örökölte. Noha nagy vagyon birtokába jutott s kiváló testi előnyökkel volt megáldva, nem rohant nyakra-főre, osztozni amaz örömökbon, testpubitó s lélekkábitó élvezetekben, melyeket a franczia főváros a tehetős embereknek nyújthatott. Mindamellett kedves, szivesen látott vendég volt ö a párisi szalonokban. Fötörekvcse volt birtokainak javitása; de az országházban sem volt ö ismeretlen s tanácsd nem hangzottak el nyomtalanul. A szépművészet is kitűnő pártolóját találta benne fól, még a ze­nészeinek sem csekély mérvben volt előmozdítója. Mint vadász, ha nem is foglalja el a legelső he­lyet, mindazonáltal szarvaskopó-falkája , melyet ő 1836-ban szervezett Danguban, hírre kapott cgé:z Francziaországban. A mezőnyökön 1856-ban kezdte pályafutását. Fz évben vásárolta meg az elhunyt M. Aumont ménesét, ugyanakkor Tom Jennings idomárt is meg­nyerve lovaihoz. Felesleges hosszasul részletez­nünk gyakori és érdekes sikereit. Nem volt egy­egy jelentékenyebb futtatás, melyen ő ne nyert volna, sőt az első öt évben, mint tulajdonos nem kevesebb, mint bárom franczia Derby-ben ara­tott győzelmet a »Ventre St.-Gris,« »Black Prin­ce,« és »Gábriellé d' Estrées segítségével, mig »Brutus« és Pierrefond« m is alkalmakkor két Íz­ben vivtak ki pályabért. I)e a grófnak már nem volt elégséges a hazai mezőny. О az »aut Caesar« elvet tartva, átkelt a csatornán s Ne.vmarkct, Goodwood s egyéb el­ső rangú helyeinken csakhamar ismeretes lett ne­ve és szine oly lovak mellett mint »Monarch« és »Madamoisellc Chantilly,« melyek a goodivoodi serleget a newmarketi handieap-et, a »City and Suburban« dijat egymásután ragadták magok­hoz. A mi Cambridgeshiret illeti, ott az ő te­nyésztése nem csinálhatott magának jó helyet. 1857-ben »Mlle de Chantilly«-vel a 4-ik, 1858­ban »Zouave«-val a harmadik, és 1860-ban ked­venczével : Gladiator leányával 2-ik helyre ver­gődhetett csak föl. Más közönséges halandó ily körülmények közt kedvét és türelmét veszti ; de Lagrange gróf nem ismerte, mi fáu terem a két­ségbeesés. Fs ő e kitartásának a jövő évben már jutalmát vette. Tom Jennings idomár büszke lehetett, midőn Palcstro mint első, s Gabbrielle d' Estrées, mint második érkezett ezélhoz, Asteroid és 32 ellen­félnek az élén. E győzelem elismerésre talált. 1862-ben mutatta be először kedvencz »Mon­arque«-ját, mely később a ménesben annyira megalapította hirét, a mennyiben Gladiateurt, l/enry-t cs Trocaderót nemzette. Ez utóbbi neve Ilospodar volt, mely mint kétéves már megnyerte a Criterion és Cloarwell Stakes dijakat, majd a Derbyben és Two thousand-ban is részt vett. Ott azonban nem valósitá meg urának benne helye­zett reményeit s Macaroni kettős győzelmét a franczia ló sohasem veszélyeztette. 1864-ben egy igen jó három éves lóra akadt Lagrange gróf a » Fille de l'Air«-re, melyhez vérmes remény volt kötve a Criterion és a Woodcote Stakeseket, ugy a Doncasteri versenyt illetőleg. A »Two thousand«-bau о ló gyanúsan ment ; alakja mit sem igért ; de azok a kik Ep­somban voltak akkor pénteken, nem egyhamar fogják elfelejteni a mi történt a B'air-Athole­Derby-jébsn. A franczia kancza könnyedén, cant т-

Next

/
Oldalképek
Tartalom